Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

II fekmacs és társai Igen, a fekmacsnak tár­sai is varrnak, nem is keve­sen. A „rnásfélmlll” a „kusztó”, ,^zítélét" és a töb­biek. Sokan vannak. Az egyik héten többen, a másik héten kevesebben, de min­dig elegendően ahhoz, hogy az embernek, a televíziót néző embernek valóságos külön kis programfüzetet kelljen vezetnie: mikor, mi? így már érthető ugye, hogy a fekmacs nem más, mint A Fekete Macska bandája című négyrészes szovjet krimi címének naptár-jegy- zetbeli rövidítése, vagy hogy a kuaztó, az Cousteau ka­pitány „folytatása”, A ten­ger titkai. Mindez pedig nem kitalálmány, egy kis naptárocskában fedeznem fel, ismerősöm mutatta, ho­gyan figyelmezteti önmagát a napi teendők mellett arra is, mit kell megnéznie az­nap este egy sorozat újabb részeként a képernyőn. Ismerem, tudom, sőt meg is értem: mindenütt a vi­lágon „műfaja” a televízió­nak a sorozat, a folytatásos krimi, a családregény, amellyel estéről estére oda lehet ültetni a nézőt a tele­vízió elé. A folyamatosság, a sorozat újabb és újabb része — legyen az bár jó, vagy gyengécske alkotás — kiszolgáltatottá, majdhogy­nem rabjává teszi a tévé­nézőt, aki valósággal „fut a pénze után”. Tudniillik, hogyha rossz volt az előző folytatás, talán jobb lesz a mai, s ha rossz lett a mai is, az volt a tegnapi is, ak­kor is megnézi holnap, ha már annyi estét ott ült a képernyő előtt: mi is lesz a vége? •'És műfaja mindenütt a világon a televíziónak a sorozat, a folytatás azért is, mert egyszerűen könnyebbé teszi a műsor szerkesztését, kisebb gondot jelent a fé­lelmetes Molochnak az „ete­tése”, amit úgy hívnak, hogy televízió, s amely már nálunk is majd heti száz órában sugároz műsort. Mégsem szeretem a foly­tatásokat. Még akkor se sze­retem, ha engem bíznának meg — hála az égnek, nem teszik — a heti, vagy in­kább a havi televíziós mű­sor szerkesztésével. Mert minden bizonnyal én is kénytelen-kelletlen a • foly­tatásos műsorfajokhoz nyúl­nék. És mégsem szeretem őket. Mert ők a gerillái az én Időmnek, ők azok, „akik” gyakran megrabolják csa­ládi életem, kiüldözik egy- egy jő könyv szellemét a vi­lágomból, ők, akik meglop­ják a baráti csevegés mind ritkább fesztelen perceit Inkább érdekes, mint igazán izgalmas, de azért elgondol­kodtató tévéjáték volt a Per Wahlőő „krimijéből” készült Gyilkosság a 31. emeleten. Képünkön az egyik „gyanú­sított”, Balázsovits Lajos. Es a kél „nem sorozat”. A filozófus televíziós változata. Bes. senyei György vígjátéka jelentős vállalkozásnak ígérkezett, * az is lett. Zsurzs Éva rendezése igazolta, hogy szíves szív­vel, értő kézzel van mit és kiért kereskedni drámairodal­munk soványka múltjában is. A képen Katica — Zsurzs Kati és Dudás — Mikó István. Ezek az»k a folytatások, amelyek az átlagembert va­csoratálcával ültetik a kép­ernyő elé, hogy még azon se kelljen gondolkodnia: mit is eszik, és hogy egyáltalán jólesik és jól eszák-e? Ám azt is tudom, hogy szavam pusztába kiáltó szó e tekintetben, s csak abban lehet bizodalmám, hogy ép­pen a televízión nevelkedett magyar néző eljutott, vagy eljut odáig, hogy ki lett lé­gyen képes kecmeregni a folytatások hínárjából, s csak azt és akkor nézze, amely a szarnám valóban érdekes. Hogy ne a „pénze után fusson”, hanem fittyet hányva az újabb részletekre, gyermekének mondjon in­kább mesét, barátaival be­szélje meg a világ sorát, avagy sétáljon egy jó na­gyot a kellemes — hanem akkor is egészségesebb — szabad ég alatt. P. S. Azaz post scriptum — utói rat: A valóban izgalmas, a va­lóban hasznos, s valóban igényes sorozatnak marad­tam továbbra is hű tiszte­lője és nézője, e sorok írója. Gyurkó Géza 20. A hölgyek még mindig tá- tott szájjal, merőn nézték a fehér tollat. Az 'öreg piper- kőcök negédesen kuncogtak. Végül dón Tameo is észre­vette a tollat, és összerez­zent. — Barátom! — súgta, — Minek ez önnek? Ne adj’ isten, belép dón Reba... — Ne beszéljünk erről — mondta Rumata, * türelmet­lenül körültekintett.. A gárdisták közeledtek a serlegekkel. — Ön olyan sápadt... — Súgta dón Tameo. — Meg­értem: a szerelem, a szenve­dély. ., De Szent Mikára 1981» augusztus 18., kedd mondom! Az állam minde- nekfölött. •. Meg veszélyes is. Szüntelenül hajlongva las­san hátrált, visszakozott, odábbbúzódott. Rumatát pe­dig körülfogták a gárdisták. Valaki egy teli serleget nyúj­tott neki. — A becsületre és a ki­rályra! — jelentette ki az egyik gárdista. — És a szerelemre — tet­te hozzá egy másik. Rumata átvette a poharat, és hirtelen megpillantotta dona Okanát. Az ajtóban állt, legyezte magát és bá­gyadtan himbálta a vállát. Igen, szép volt! Egyáltalán nem felelt meg Rumata íz­lésének, de kétségtelenül szép volt ez az ostoba, parázna tyúk. Óriási kék szem, sokat tapasztalt, finom száj, ügye­sen és gondosan lemeztele­nített, pompás test... Ruma­ta dona Gkana felé indult. A szalonban levők elfordí­tották a tekintetüket róluk, és buzgón mindenféle sem­miségről kezdtek beszélgetni. — ön tündöklő — mondta Rumata mélyen meghajolva. — Engedje meg, hogy a lába elé boruljak. Miként a gyors lábú eb, úgy heverjek a me_ zítelen és közönyös szépasz- szony lába előtt... Dona Okana eltakarta ar­cát a legyezővel, és hamis­kásan hunyorított. — ön nagyon merész, ne­mes dón. Mi, szegény vidéki asszonyok, képtelenek va­gyunk ellenállni ilyen heves támadásnak.. Ó, jaj, nincs más választásom, mint hogy kinyissam az erőd kapuját, és bebocsássam a győzőt,.. Rumata szégyenében é« dühében a fogát csikorgatta. Dona Okana leenaedte le­gyezőiét.. és felkiáltott. — Nemes dnnok, szórakoz­zanak tovább! Don Ruma- tával azonnal visszajövünk! Megígértem neki, hogy meg­mutatom az új irukani sző­nyegeimet. .. — Ne hagyjon magunkra sokáig, ó, elbűvölő! — bége- tett az egyik öregember. — Csábító! — búgta negé­desen a másik. — Tündér! Dona Okana megfogta Ru­mata zekéjeujját, és magá­val húzta. A folyosó végén dona Oka. na hirtelen megállt, átkul­csolta Rumata nyakát, és re­kedt nyögéssel az niká’-a ta­padt. Rumata nem knnott levegőt. A tündérből a mns- datlan test szagának és az JÖVÖK RANÖDI-SOCOZAJ Diplomaosztás a filmes nyári egyetemen Hétfőn délelőtt ünnepélyes diplomaosztással zárult a nyolcadik alkalommal meg. rendezett egri filmes nyári egyetem. Dr. Papp Sándor, a Film­tudományi Intézet és a Filmarchívum igazgatója mondott záróbeszédet, ő ad­ta át az okleveleket is a tíz országból érkezett 89 hall­gatónak. Ezzel ért véget a szovjet, cseh, román, NDK-s, len­gyel, finn, osztrák, olasz, francia és magyar filmes szakemberek,, tudósok, ér­deklődők számára szervezett gazdag programsorozat. Az Egerben töltött tíz nap alatt ugyanis megismerkedhettek Kovács András munkásságá­val, s az újabb magyar filmterméssel. Köztük a leg­nagyobb érdeklődést kiváltó Ideiglenes paradicsommal (Kovács András), a Mephis. tóval (Szabó István), vala­mint A zsarnok ■ szívével (Jancsó Miklós). A mintegy húsz alkotás megtekintésén kívül a ha­gyományoknak megfelelően találkozhattak rendezőkkel, vitákon, előadásokon vettek részt. Így a nyári egyetem vendége volt Kovács And. rás, Kollányi Ágoston, Kósa Ferenc, Lugossy László, Szomjas György rendező, valamint Palotás János esz­téta és dr. Király Jenő, a Filmtudományi Intézet mun­katársa is. Nem hiányzott a prog­ramsorozatból a szintén ha­gyományos bükki kirándulás sem. Dr. Papp Sándor a Flimtudományi Intézet igazgatója átadja a diplomát Irina Grasenkovának (Fotó: Szabó Sándor) Az egri filme» nyári egye. tem sikere persze nemcsak a „kötött” programokon múlott, hanem — a vendég­könyv tanulsága szerint azon is, hogy szívélyes légkörben mód nyílott a legkülönbő. zőbb nemzetek fiainak ba­ráti eszmecseréjére is. Meg­ismerhették a résztvevők egymás véleményét, gondol­kodását, szokásait, s termé­szetesen kicsit bepillanthat­tak hazánk mindennapjaiba is. Igaz ajánlóivá váltak így a magyar filmnek, s az egri nyári egyetemnek. Hogy a kurzus népszerű­sége mennyire nem látszó, lagoe, bizonyítja az Is, hogy a következő esztendőben e jelenleginél jóval több kül­földi vendégre számítanak a szervezők. S hogy mi lesz majd a kínálat? Máriíssy Félix, Fábry Zoltán, Jancsó Mik. lós, Makk Károly és Kovács András munkássága utón a fő téma jövőre Ranódi Lász­ló életműve lesz. v—fi— INTAMEL-körgyűlés Budapesten Tanulmány a nagyvárosi könyvtárak szaktevékenységéről A Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetségének 1968-ban alakult szervezete, az, INTAMEL, amely a nagy­városi könyvtárak munkájá­nak sajátosságaival foglalko­zik, augusztus 24—28. között Magyarországon — első al­kalommal szocialista ország­ban — tartja közgyűlését. A szervezetnek jelenleg 106 nagyvárosi könyvtár a tagja — a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1976 óta. A mintegy 40 külföldi szakember tájékoztatót kap a esztori parfüm illatának csí. pős keveréke áradt. Rumata erőt vett magán, megpróbál, ta viszonozni a csókot, s ez nyilvánvalóan sikerült, mert dona Oltana újra felnyögött. No, ellátom a bajodat, te cafat, gondolta Rumata, és a karjába szorította. — Te undok... — mondta az asszony zihálva, elragad­tatással. — Majdnem össze­törtél. .. — Égek a szerelemtől — mormolta a férfi. — Én is. Ügy vártalak! Menjünk hamar... Az asszony magával von­szolta valamilyen hideg, sö­tét szobákon keresztül. Ru­mata elővette a kendőjét, és lopva megtörülte a száját. Miért nem mosakodnak itt a palotában sosem? Meg ez a temperamentum! Legalább betoppanna dón Reba... Az asszony célratörően cipelte, akár a hangya a döglött her­nyót. Rumata sült bolondnak érezte magát, és valami ud­varias badarságot zagyváit, dona Okana csak halkan ka- carászott. Betuszkolta a túl­fűtött budoárba, amely va­lóban telides-1eli volt aggat­va szőnyegekkel, rávetette magát a hatalmas ágyra, és a párnákon elnyúlva bá­mult rá. Rumata úgy állt, mint a sóbálvány. — Gyönyörű vagy — sut­togta az asszony — Jöjj ide hozzám. Olyan sokáig vár­tam rád!,.. Rumata égnek emelte a szemét, émelygés környekez­fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár hálózatáról, s közvetlen, helyszíni tapasztalatokat is szerezhet a közművelődési in­tézmény munkájáról. Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Központ­ja épp az INTAMEL megbí­zásából nemzetközi vizsgála­tot végzett a közelmúltban, a nagyvárosi könyvtárak szakrészlegeinek tevékenysé­géről. Az erről készült ta­nulmányt is megvitatják a közgyűlés résztvevői. te. Arcán verejtékcseppek gördültek alá, s undorítóan csiklandozták. Nem bírom! A fészkes fenébe ezzel az egész hírszolgálattal... A mocsok jobb. mint a vér, de ez sokkal rosszabb a mo­csoknál! — Mit késlekedik, nemes dón?! — kiáltotta visító han­gon dona Okana. — Jöjjön már, várom! — A f-fene.— mondta rekedten Rumata. Az asszony odaszaladt hoz­zá. — Mi van veled? Részeg vagy? — Nem tudom — o rései te ki magából a férfi a választ. — Fulladozom. — Hozassak tálat? — Miféle tálat? — No. sebaj.. Elmúlik... — Az asszony türelmetlen­ségtől remegő ujjaival el-» kezdte kigombolni Rumata zekéjét. — Gyönyörű vagy... De olyan félénk, mint egy kezdő. Sohasem gondoltam volna. A férfi kénytelen volt megragadni a kezét, De rút, gondolta. No. ebből nem lesz semmi. Pedig kár. ez a nő tudhat egyet-mást.,. Don Reba fecseg álmában... Ma­gával viszi a vallatásokra.. Nem bírom... — Nos? — kérdezte inge­rülten az asszony. — A szőnyegei gyönyörű­ek — felelt« Rumata. — De mennem kell, (Folytatjuk) Népművelők és népművészek kitüntetése Az Alkotmány ünnepe al­kalmából a közművelődés ki­váló munkásait, a népművé­szet jeles művelőit tüntették ki hétfőn a Parlament Va­dász-termében. Az ünnepsé­gen jelen volt Aczél György, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, s a po­litikai, a társadalmi, a kul­turális élet több vezető sze­mélyisége. Hanga Mária művelődési fniniszterhelyettes, beszédé­ben rámutatott, hogy azok­nak a tevékenységét ismeri el a kitüntetésekkel társadal­munk, akik kiemelkedő sze­repet vállalnak szocialista nemzeti kultúránk gyarapí­tásában, értékeinek köz- kinccsé tételében, kulturális hagyományaink megőrzésé­ben. Hangsúlyozta: az öt esz­tendeje megalkotott közmű­velődési törvény a gazdasági élet kedvezőtlen változásai ellenére is — hozzájárult a kultúra demokratizálásához, társadalmi méretű térhódí­tásának folyamatához. A kultúra munkásainak feladatairól szólva, kiemel­te: a közművelődés eszkö­zeivel is erősítenünk kell tár­sadalmunk szocialista voná­sait, a nemzeti egységet. Ezután Hanga Mária és Nyitrai István, a KISZ KB titkára átadta a „Kiváló népművelő”. „A népművé­szet mestere”, a Móra Fe­renc- és a Szabó Ervin-em- iékérem. valamint a „Nép­művészet ifjú mestere” ki­tüntetéseket. A Heves megyeiek közül „Kiváló népművelő" lett Hal­mai Bélárié, a Megyei Könyv­tár osztályvezetője. A ..Nép­művészet ifjú mestere" mi­nősítést kapta meg Erdész Judit egri és Török Mária gyöngyösi textiles, Béta Ka­talin egri bőrdíszműves. Bö- röczky Evdréné, Németh Er­zsébet és Kovács Tibor az egri központi ncpláncegyüt- tes táncospár,iá, valamint a Fuszulyka együttes (vezető: Fajosak Attila)..

Next

/
Thumbnails
Contents