Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

Nemzet és állam

AZ AZONOS NYELVET HASZNÁLÓK, közös ősöktől származók, hasonló anyagi és szellemi kultúrával rendelkezők összességét kifejező etnikum (nemzetiség) lényegében véve egyidős az emberiséggel. A kisebb vagy nagyobb területek társadalmát megszervező, a békés munka vagy a külső hódítás szolgálatába állító állam több ezer éve létező kategória. Az etnikumot gazdasági, politikai és kulturális közösséggé nyilvánító és fokozatosan azzá is formáló nemzet alig kétszáz éves fogalom, az uralkodóvá váló kapitalista termelési mód, a megszülető polgári társadalmak szülötte.

Az állam alapja korábban az uralkodó (vagy az uralkodó csoport) által hódítás, örökség, házasság stb. révén szerzett terület volt, így ennek népessége igen sok esetben vegyes, tarka képet mutatott. A hosszú időn át fönnálló állami képződményekben (pl. a római birodalomban, de említhetnénk a középkori Magyarországot is) minden kényszer nélkül, tendenciaként érvényesült a nyelvi és etnikai egységesülés, de ez odáig sosem jutott, hogy igazán egynyelvű államok jöttek volna létra. Magyarországon és általában Kelet-Közép-Európában az ismert történelmi okok (tatár, majd török támadás, az ezekkel szemben, illetve ezek következtében létrejövő, sok- nemzetiségű birodalmak, végül a nagyarányú telepítések) következtében a történelmileg kialakult egységekben, tartományokban etnikailag meglehetősen sokszínű, nemcsak egymás melett, de egymással keverten élő lakosság alakult ki, Nyugat-Euró- pa államaitól ezen a téren is különbözve.

A XIX. SZAZADBA, a „nemzeti ébredés” korszakába érkezve, térségünk valamennyi népének vezető rétege célul tűzte ki az állami és az etnikai határok összhangba hozatalát, a kapitalista fejlődés számára a legkedvezőbb keretet ígérő nemzeti állam megteremtését. Ennek érdekében a középkorban csak a társadalom (sok esetben több etnikumból összetevődő) felső rétegét jelölő náció, nemzet fogalmát kiterjesztették az uralkodó osztályokkal azonos nyelvet beszélő népi tömegekre, hogy ezeket megnyerjék a közösként meghirdetett nemzeti célokért folytatott küzdelemhez. Ebből fakadt azután a más nyelven beszélők asszimilációjának az igénye, ennek elmaradása vagy visszautasítása esetén pedig az „idegenek” kirekesztése nemcsak az új nemzetfogalomból, de az államalkotók köréből is.

Magyarországon a eél nem a kirekesztés, hanem a befogadás volt, de az egyenlő jogok biztosítása 1848-ban, majd az 1868-as nemzetiségi törvényben nem változtatott azon a tényen, hogy a nemzet és az állam személyi tartalma igen messze került egymástól, illetve a kettő egysége (az egységes magyar politikai nemzet) fikció, vágyálom maradt.

Kelet-Közép-Európában a múlt században történtek ugyan próbálkozások az állam és a nemzet fedésbe hozatalára (forradalmakkal, autonómiákkal, föderációkkal), de a demokratikus kísérletek kudarca után ahatárok újrarajzolására csak felülről, az I. világháború győztesei által megrendezett párizsi békekonferencia diktált békeszerződéseiben került sor. A létrehozott polgári berendezkedésű „nemzeti államok” lakossága 20— 30 százalékban, helyenként még nagyobb arányban kisebbségekből állt, akiknek a helyzete országonként igen különböző volt, de diszkriminációmentesnek sehol sem volt nevezhető. A kisebbségek szerződésben biztosított nemzetközi jogi védelme ellenére, mindenütt megindult a nemzet és az állam összhangját akadályozó kisebbségek felszámolásának a folyamata, általában a bot és mézesmadzag politikájának váltogatásával, meg a statisztikák manipulálásával.

MAGYARORSZÄG helyzete annyiban volt sajátos, hogy Trianon után itt 10 százalék volt a nemzeti kisebbségek aránya, viszont minden harmadik magyar más ország állampolgárává vált, kisebbségi sorsra jutott. így 1920 után számunkra ismét távol került egy- - mástól az állam és a nemzet, de most fordítva, a magyar állam lakossága jóval elmaradt a magyar nemzet lé- lekszámától.

A II. világháború után a szocialista gazdasági és politikai viszonyok kialakulása új távlatokat nyitott, lehetőséget kínált a nemzeti ellentétek gyors kiküszöbölésére, a nemzeti kisebbségek helyzetének gyökeres megváltoztatására. A személyi kultuszt kísérő törvénytelenségek és torzulások azonban korlátozták az elvi lehetőség megvalósulását, s a kérdések megoldása egyébként is nehezebbnek bizonyult a vártnál.

Minthogy a történelmileg kialakult nemzeti kisebbségek a szocializmusban sem tűnnek el, magától értetődik, hogy meg kell adni számukra a lehetőséget saját kultúrájuk, hagyományaik ápolására és fejlesztésére. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya — de a többi szocialista országé is — ezt biztosítja, így jövőjüket garantálja. Hazánkban a nem magyar nemzetiségek aránya ma 5 százalék körül van, s velük szemben követett politika a gyakorlatban is biztosítja az elv, a deklarált jogok érvényesülését. Történelmi és kulturális értékeiket megőrző politikánkkal elősegítjük, hogy nemzetiségeink hidat képezzenek a magyarság és a szomszédos népek között. E hídszerep természetesen nem korlátozódik a hazai nemzetiségekre, ugyanezt -a szerepet kell betölteniük a szomszédos államokban élő magyar kisebbségeknek is.

BESZÉDÜNKET, de , talán gondolkodásunkat is, túlságosan gúzsba köti a meggyökerezett szóhasználat, amely azonosítja az állampolgárságot a nemzetiséggel, és nem veszi észre, hogy az Egyesült Nemzetek tagságát államok és nem nemzetek alkotják. Államunk az itt élő magyarok és a mintegy félmillió 'nemzetiségi kisebbség közös állama, ugyanúgy, ahogy a szomszéd országokban a névadó nemzet és a többi nemzetiség, köztük az ott élő magyarok, közösen alkotják az államot. A nemzetnek viszont nem részei a saját államban élő nemzeti kisebbségek, de részei a más álla- ■ mokban élő, az adott nemzettél azonos nyelvet beszélő, jórészt azonos' kultúrájú és történelmi tudatú nemzetiségek.

Jeszenszky Géza

Szénné!,

fávöl fűthető

” *9

Salgó" és „Tarján a gyártószalagon

„Salgó” elnevezésű szén. neí-fával fűthető asztali tűzhelyek gyártását kezdték meg újra a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A hazai igények kielégítésére készülő tűzhelyek felületét — évekkel ezelőtt gyártott, elődeikhez hasonlóan — zonaánccai hasítják.

Döntés született1 a szén- tüzelésű tüzelőeszközök választékának bővítéséről is. . Hamarosan megkezdik a „Tarján” elnevezésű zománcozott kályhák előállítását, amelyekből jövőre harminc- nyolcezret kért a kereskede.

Optimist a vitorlások neve; a KÜTIVIZIG vitorlásszakosztálya Szabó István edzó vezetésével felvonuláson mutatkozott be. Előttük a Tiszán még szokatlan eszköz: a vízisí.

Kisköre nagy Abádszalókon

Ez volt a vasárnap a kiskörei víztározó sportéletének történetében. Hiszen a duzzasztómű már csaknem egy évtizede elkészült, a tározótó is feltöltésének harmadik, befejező ütemét kezdi, — eddig is jelentősen befolyásolta már öntővize, de szivárgásai is a környező települések gazdálkodóinak életét! — ám a sportoló, pihenő ember megjelenése a viztükrön mindeddig váratott magára.

A' bemutatkozás igen jól

sikerült! Kész kajak-kenu- pálya Tiszafürednél, kész strandfürdő Abádszalóknál, gazdag vitorlás- és sporthajópark, széllovasok, olimpiai bajnokok, vízisí, és horgászverseny, no meg a napfény — mindazt megmutatta már, amire ez a tó képes. Nem is titkolt távlati célját: hogy az Észak-magyarországi, a debreceni munkásnak, az Alföld mezőgazdászainak is legyen majd a „kezük ügyében” egy egyötödnyi Balaton.

lem.-^eam

A Délibáb, a Mecser — egykor tiszai ptacozők „kofahajói” — most a Dunáról vonultak vissza az abádszalóki öbölbe, hogy turistaszállóként működve szerezzenek örömet a vizek szerelmeseinek.

Ilyen a horgász-, illetve fotóriporter-szerencse: Simon Pál, abádszalóki pecás pontosan érkezésünkkor szákolta a horgászverseny győztes halát, a 44 ceíUi hosszú süllőt.

Főzőverseny — halakból. Bemutatják a horgászverseny résztvevői, akik ezúttal „dugeszhalakkal” is segítették a szűkmarkú szerencsét,

(Fotó: Kőhidi Imre)

Kilencmilliós vásárlói megtakarítás a megyében

Véget ért az idén is izgalommal várt — helyenként tolakodással, olykor valóságos „közelharccal” kísért, sokaknak élményt, örömet, másoknak talán csalódást okozó — kéthetes nagy nyári ruházati vásár.

A szezon végi kiárusításnak országszerte tegnap „vonták meg” a mérlegét. Mint a kereskedelmi vállalatok és a jelentősebb szövetkezetek vezetői, képviselői ez alkalommal elmondták lapunknak: Heves megyében — többi között — a bakfis és női ruhák, a blúzok, a rövid ujjú férfiingek. a szandálok, illetve a strandcikkek, fürdőköpenyek, a pamut, a selyem méteráruk voltak a kelendőbbek. S — minden bizonnyal a kánikula miatt — kevésbé fogyott például a felsőkö- : készült

Véget ért a nyári vásár

leányka, vagy a női jersey. ruha, a férfikonfekció.

A forgalom általában élénkebb volt a tavalyinál. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál — ahol egyébként az akcióba bevont 16,7 millió forintos készletből 13.4 milliós érték talált gazdára — különösen az egri Juventus, Napsugár, a gyöngyösi Fenyő kisáruházak és a hatvani Gabi szakbolt vonzottak népes vásárlósereget, de a divatáruüzletekben is egymásnak adták a vevők a kilincset. Jelentős bevétel származott a gyermekcikkekből, miután ezeket egységesen 40 százalékos kedvezménnyel adták.

Az egri Centrum. Áruház ötmilliós nyitó készletéből 3,2 milliót értékesítettek, átlagosan 37,6 százalékos engedménnyel. A. , GSÍÖMjX^

SZÖV Áfész 2,8 — ezen belül a gyöngyösi áruház 2,2 — milliós kínálatából 305 ezer forint értékű maradt, az akció végén. A hatvani szövetkezeti áruházban a tavalyi 952 082 forintos forgalom helyett csaknem 1,16 milliót mértek, Hevesen az árualap 65—70 százaléka került a vásárlókhoz, míg Füzesabony legnagyobb kereskedelmi egysége több mint 1,2 milliót árult.

A 30—40 százalékos ár- csökkentés jelentős vásárlói ármegtakarítást eredményezett. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, az egri Centrum Áruház, az egri, a gyöngyösi, a hatvani, a hevesi és a füzese abonyi szövetkezetek nyári vásárán együttesen mintegy 9 millió forint maradt a vevők zsebében. ,

Győri feofiszt zsebkendő

A győri Rábatext Textil.’ ipari Vállalatnál már sze. relik azokat a kártoló és szövőgépeket, amelyeken még az idén megkezdik a különleges finomságú ba_ tiszt-zsebkendők készítését. A gyár több mint 100 millió forintot költ a műszakitechnikai feltételek megteremtésére: hazai gyűrűsfonó és angol kártológépeket szereztek be. Ezeken készül majd a különleges minőségű tisztagyapjú fonal, amiből a selymes tapintású zsebkendőkelmét szövik az újonnan megvásárolt svájci szövőgépeken.

Az új terméket — a piac.’ kutatások tapasztalatai szerint — a nyugati piacokon is jól értékesíthetik majd.

il38L augusztus 18,, kedd