Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-15 / 191. szám
Teljesítményei y és szociális A MODERN TÁRSADALOM fejlődésének egyik motorja a teljesítményelv érvényesülése. Más embereket elsősorban teljesítményei alapján ítélünk meg, s mi magunk is tevékenységünk során újabb meg újabb eredmények elérésére törekszünk — esetenként kényszerülünk. A teljesítményelv lényege: túllépni a már elért szinten. Ami tegnap elég volt, az ma már kevés, a mai eredményeket pedig már holnap túl kell haladni. A fejlődésnek ez az állandó kényszere a polgári társadalom kialakulásának eredménye, a tőkés árutermelés általánossá válásának következménye. De tudjuk, hogy a tőkéé árutermelés számos társadalmi konfliktus -forrása: a teljesítményelv érvényesülése így történelmileg társadalmi ellentmondások kiéleződésével kapcsolódott össze. A kialakuló polgári társadalom ideológusai tagadták ezt az összefüggést. Álláspontjuk szerint a polgári társadalom szociális egyenlőtlenségei, az egyének eltérő életesélyei ugyan valóban visszavezethetők a teljesítményelv működésére, ez a kapcsolat azonban kifejezetten pozitív jellegű. Azok az egyének, akik többet teljesítenek, a társadalmi hierarchiában is magasabb helyre kerülnek. A társadalmi pozíció és a teljesítmény közötti megfelelés a biztosítéka annak — mondták —, hogy a teljesítmény növelésével az egyén társadalmi helyzetét is képes változtatni, képes előbbre lépni. Ezért az a gazdasági rendszer, amely társadalmi egyenlőtlenségeket hoz létre, a társadalom egészének érdekét szolgálja. A MODERN KAPITALIZMUS ezen az állásponton is túlhaladt. A gazdasági és társadalmi válságok ugyanis világosan mutatták, hogy az állam nem képes szembenézni a gazdaság mozgásának társadalmi következményeivel akkor, ha nem nyúl bele magának a gazdaságnak a működésébe. A modern tőkés államnak a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítését céló szociálpolitikája Összekapcsolódik a gazdaságba való állami beavatkozással. A tőkés állam azonban úgy kívánja összeegyeztetni az árutermelés mechanizmusaival összekapcsolt teljesítményelvet a társadalmi egyenlőséggel összekapcsolt szociális elvvel, hogy ne veszélyeztesse a magántulajdon szabadságát. A teljesítményelv végső soron a modern kapitalizmusban is a magántőke teljesítményelve marad. A szocialista fejlődés a teljesítményelv és a szociális elv újfajta szintézisére tesz kísérletet. A szocialista gondolat a társadalmi egyenlőtlenség forrásának a magántulajdont tekintette. Ezért úgy vélte, hogy a magántulajdon megszüntetésével létrejönnek a társadalmi egyenlőtlenség feltételei, a teljesítményelv gazdasági működése most már Nem azért a négyszáz forintért, Bár az sem megvetendő összeg, ha az ember nyugdíjas és „csak úgy” kínálják neki oda. Sokkal inkább a jó szóért, amit Gyöngyöstarjánban dr. Kocsis István termelési főmérnök sorolt elő annak a háromszáz idős asszonynak és férfinek a köszöntésére, akik a művelődési ház nagytermében kicsit megilletődöt- ten hallgatták a tisztes beszédet. Ültek a fehér asztalok mellett, és látszott mindegyikükön, jólesik nekik, hogy a tsz, a Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet nem feledkezett meg róluk. De nem vezet az egyéni teljesítményektől független társadalmi egyenlőtlenségi rendszerek kialakulásához. A szocialista fejlődés gyakorlata azonban azt mutatta; hogy a teljesítményelv és a szociális elv összhangja nem jön létre automatikusan a tőkés magántulajdon felszámolása után. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ugyanis maga is tagolt, társadalmi egyenlőtlenségeket felmutató társadalom, amelyben az egyenlőtlenségek rendszere nem esik egybe az egyéni teljesítmények különbségeivel. Azzal is számolnunk kell, hogy a szocialista gazdaságban a teljesítményelv érvényesítése az áru. és pénzviszonyok szabadabb működésével kapcsolódik össze. Ez pedig részben a munkateljesítményektől elváló egyenlőtlenségeket eredményez, részben korábban burkoltan létező egyenlőtlenségeket hoz a felszínre, tesz mindenki számára érzékelhetővé. Ugyanakkor azonban a terv és a piac összekapcsolása, a gazdaságnak az árszabályozó piac működésére támaszkodó közvetett irányítása teremt olyan gazdasági feltételeket, amelyek az egyéni, vállalati teljesítményeket gazdasági kényszer alá helyezik, illetve gazdaságilag, a hatékonyság szempontjából szelektálják: a jót jutalmazzák, a gyengét büntetik. Más szóval: csak a szocialista árutermelés viszonyai hozzák létre azokat a feltételeket, amelyek mozgásteret biztosítanak a teljesítményelv működésének, s a teljesítménykülönbségekhez igazodó egyenlőtlenségek kialakulásának. A teljesítményelv érvényesülése a szocializmusban tehát egyszerre jelenti a kívánatos és a nem kívánatos társadalmi egyenlőtlenségek megjelenését. Ez rendkívül megnehezíti az egyenlőség (esélyegyenlőség) elveit érvényesítő gazdaságpolitika feladatát. Ennek ugyanis úgy kellene küzdenie a munkateljesítményektől elszakadó egyenlőtlenségek ellen, hogy ugyanakkor segítse a munkateljesítményekhez kapcsolódó egyenlőtlenségek érvényre jutását. Ez nem mindig sikerül. A teljesítményelv és a szociális elv összhangja olyan gazdaságpolitikát igényel, amely egy elvont egyenlőség nevében nem szünteti meg az áru- és pénzviszonyok mozgását, s ezen keresztül a teljesítményelv érvényesülési lehetőségét, hanem a gazdaság működtetéséhez igénybe veszi az árszabályozó piac mechanizmusát, s ugyanakkor e gazdaságpolitika nem kívánatosnak ítélt hatásait összehangolt szociálpolitikával kísérli meg közömbösíteni. A GAZDASÁGPOLITIKA és a szociálpolitika együttesen törekedhet arra, hogy a társadalom számára elfogadható szinten tartsa a társadalmi egyenlőtlenségeket, s jobban közelítse ezeket a teljesítményekben mutatkozó különbségekhez. nemcsak róluk, a tarjániak- ról, hanem a patakiakról és a szűcsiekről sem. Egymást követő három napon hívtak és várták a nyugdíjasokat. Ők pedig jöttek, ünneplőbe öltözötten, lassú léptekkel, ki hajlott derékkal, ki egyenesre igazított vállal. Az ő életükben ez a nap. ez a találkozó eseménynek számít, A fiatalabbak pedig ezeknek a találkozóknak a révén nézhetnek a jövőjükbe. Bármennyire is egyszerűnek tetszik ez az esemény, de generációk nyújtanak ilyertkor kezet egymásnak, ami sokkal több puszta jókívánságnál, A boldog! kecskefarmon Aki mostanában megfordul a Lenin Termelőszövetkezet boidogi tanyaközpontjában. eleddig szokatlan látvánnyal találkozik. Az egykori borjúnevelőből, amelyet megfelelően átalakítottak, kecskék tucatjai indulnak a környező legelőkre. Minek köszönhető a kecskék boldo- gi megjelenése? Egy pár percre Túrát kell idéznünk, ahol a helyi termelőszövetkezet már több esztendeje eredményesen tenyészti ezt a nagyüzemi gazdaságokban ritka állatot. Mi több, olyan gesztorságra vállalkozott, amely egy tízmillió forint értékű beruházás során tej- feldolgozót, illetve sajtüzemet létesít! Nos, a hozzá szükséges kecsketejet a társuló, a jószágállomány hátterét megteremtő szomszédos gazdaságok biztosítják. Világszerte keresik Van-e valóban fantázia a kecske nagyüzemi tenyésztésében? Amikor Wágner Dénes főágazatvezető-helyet- test kérdezzük, így válaszol: — Régen a kecske a szegény ember állata volt igénytelensége, olcsó tartása révén. A jövőben viszont ez az állatfaj biztosítja majd a legmagasabb nyereséget, ahol erre vállalkoznak, mert mind a kecske húsa. mind a tejéből előállított sajt világszerte egyre inkább keresett árucikk. Túrái gesztorgazdánk például már 1982- ben szállít osztrák piacra kecskesajtot, s a hozzá szükséges tejmennyiséget fogják Az idén mintegy 2609 hektáron termeltek zöldsé* get a hevesi járás nagyüzemei, s ez a mennyiség csaknem a megyei össztermelés fele. Érthető, hogy e tekintélyes árutömeg értékesítése közügy — ezért is szerepelt a közelmúltban a hevesi járási pártbizottság végrehajtó bizottságának napirendjén. Jó az idei zöldségtermelés. Elöljáróban ezt szögezhették le gyarapítani a boidogi kecske- farmról származó tejszállítmányok — informált bennünket Wágner Dénes, majd hozzátette: — Jelenlegi kecskeállományunk egyébként Szilvásváradról származik, az állami gazdaságtól vettük meg. Pillanatnyilag, gidákkal együtt, százhúsz jószágunk van, de ez a szám. anyaállatok vonatkozáséban, 1985-re eléri majd az ötszázat. Kecskéink egy része parlagi, régi fajta. Ám szépen van már közöttük keresztezett is, amely a parlaginál jóval több tejet ad. Létszámnövelés nélkül Ha munkaerő oldaláról vizsgáljuk a kecskék boidogi meghonosítását, ugyancsak kedvező képet fest a vállalkozás. Létszámemelés nélkül, a szarvasmarha-tenyészettől átirányított néhány asszony — Peigerbek hu- kácsné és társai — révén oldották meg az állatok gonaz előterjesztett beszámoló alapján. Annak ellenére, hogy a termelési terület a múlt évihez viszonyítva mintegy négyszáz hektárral csökkent, a megmaradó területről leszedett áru meny- nyisége nagyobb lesz az előző évinél. Számokban is érzékeltetve: körülbelül 52 ezer tonna paprika, paradicsom, dinnye és más egyéb zöldség kerül a fogyasztók asztalára ebből a járásból, dozását, fejesét. Ez utóbbi egyelőre kézzel történik, s a kis törzsállomány napi tejhozama alig száz liter, ami pillanatnyilag nem jelentős mennyiség. Egy-két év távlatában viszont döntő változás ígérkezik. Ahogyan Magasvári Gyula fő-ágazatve- zető az imént megjegyezte, a Lenin Termelőszövetkezet célja, hogy a kecskeállomány egyedenkénti éves tejhozama elérje a hatszáz litert, és két esztendő alatt minden anya öt gidával növelje a közös gazdaság vagyonát. Ez utóbbi azért fontos feladat, mert megvalósulása különösképpen jövedelmező. A tavaszi gida kilóját 120 forintért lehet exportra értékesíteni, és a kecskehús ára hazai piacon is egész évben 50 forint körül mozog. Gyógyító tej? Beszélgetésünk során a fő- ágazatvezető még egy érdekes, mondhatni izgalmas dolgot megemlített a metermészetesen beleértve ebbe az exportra küldendő menynyiséget is. Ennyi zöldség felvásárlása nyilvánvalóan gondot is jelent, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az érés időszaka meggyorsult. Iparkodniuk kell a gazdaságoknak, hiszen az egyik napról a másikra tönkre mehet az árú. összehasonlítva az előző évek felvásárlásával, értékesítési gondjaival, az idén egyértelmű a szövetkezeti vezetők megállapítása: a felvásárlók jobb munkát végeztek, alaposabban felkészültek, s jóval kevesebb a vita az átvételeknél. Pontosabban, amíg a nagy zöld- ségdömping be nem köszöntött, szinte zavartalannak tűnt a szállítás, értékesítés. Amint naponta növekedett azonban a leszedett mennyiség, úgy szaporodtak az ezzel kapcsolatos nézeteltérések is. Különösen a minőség elbírálásánál akad még jócskán vita. Két konkrét példát v is említettek a vb résztvevői. Az egyik napon például a Hevesi Állami Gazdaságnak visszaküldött egy kocsi zöldbabját a konzervgyár, minőségi kifogással. Másnap ugyan azt a terméket I. osztályú árban vették át, De az is előfordult, hogy az áfész által I. osztályúként felvásárolt árut a ZÖLDÉRT csak II. osztályúként volt hajlandó átvenni. Sok vitára adott okot a felvásárlási ár is. A járás nagyüzemei két ZÖLDÉRT központtal állnak partner- kapcsolatban. A miskolci vállalat átlagosan 15 százalékkal nagyobb átvételi árat fizet, mint a Heves megyei. Komoly gond az idén is a vasúti szállítás .„A hevesi Rügyében egyedülálló szövet^ kezeti vállalkozás kapcsán! Nemcsak igénytelen. gazda-J ságosan tenyészthető jószág a kecske, hanem teje gyógyászati szempontból is ígéretes. Különböző országok! laboratóriumaiban hosszabb ideje vizsgálatok folynak, s az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy mind a kecsketej fogyasztás} mind a tejből kivont bizonyos összetevők gyógyszerként való forgalmazása közeli valóság. És az így nyert anyag olyan megbetegedésekJ fizikális elváltozások mérséklésére, netán megelőzésére alkalmas, amivel eddig nem boldogult az orvostudomány. Persze, jobb hagynunk egyelőre ezt a témát azok kezében, akik szakértőként művelik. Maradjunk á „Lenin” azon újszerű akciód jánál, amely az élelmeJ zéssel, illetve a szövetkezet létbiztonságával függ össze.' Ezek ugyanis bizonyított tények . 1.! Moldvay Győző kóczi Tsz például augusztus 10-re 60 vagont igényelt — időben (!) — dinnyeszállításra, s 12-én reggelig még csak 20 vagont kapott. Szóba került: kiszolgáltatott-e teljesen a termelő a felvásárlónak? Bár egyértelműen ezt nem mondták ki, de az tagadhatatlan, a primőrök időszakát leszámítva a felvásárlón múlik, hogy az aznap leszedett árumennyiséget tovább viszik-e a piacra. Igen sokszor kerül szóba a felvásárlási és eladási ár közötti, időnként indokolatlanul nagynak tűnő különbség. Ám,, amit szóvá tettele a vb résztvevői, az mégsem az árrés volt, hanem, hogy a nagy árkülönbözet mellett fonnyadt, gyengébb minőségű áru kerül a vásárlókhoz, a piacokra. A több nar pos termékek magas ára indokolatlan. hiszen ugyaneny- nyiért valóban friss zöldséget is lehetne kapni. Amiről még beszéltek: az értékesítők figyelmen kívül hagyták az árak kialakításánál és a felvásárlás megszervezésénél. hogy egyre nő a háztájiban, a kiskertekben termelt zöldség, gyümölcs mennyisége. Csak a hevesi járásban megkétszereződött a fóliás termelés területe. S ezt a mennyiséget is piacra kell vinni! Mindent összevetve joggal állapíthatta, meg a vb: a felvásárlás módja, üteme jobb, mint tavaly, de jócskán van még tennivaló. Deák Rózsi .NmüsőiiSí 1981. augusztus Is„ azombaí 4 ~ Nem egyszerű»? út a pultokig «5. P.) Az öregekért A párt-vb tárgyalta lob^ mint tavaly— de még nem az igazi
