Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
/ Dtjrícő Gábor rajzai Ray Bradbury a sci-firöl Ray Bradbury, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik vezető egyénisége egy hatvanéves. életerős. ősz hajú amerikai, egy olya»faj- ta „gyermekember”, aki furcsa keveréke a rendkívül kifinomult irodalmi bonyolult. Ságnak és az ártatlanságnak. Beszélgetésünk közben megkérdeztem, hogy úgy ér- zi-e. hogy a kritikusok némileg lekezelően viselkednek a tudományos-fantasztikus irodalom művelőivel szemben. Így válaszol: ,.A tudományos-fantasztikus irodalommal vigyázni kell. Amit e címszó alatt írnak, gyakran nem is tudományos-fan. tasztikus irodalom. Ray Bradbury annak alkalmából látogatott Londonba. hogy a londoni televízióban megkezdték a „The Martian Chronicles” (Marsbeli krónika) című sorozatának adását. Ezzel kapcsolatban megkérdeztem, hogy hiszi-e. hogy valóban van élet a Marson. így válaszolt: Valószínűleg van ott valamilyenfajta primitív élet. De én tulajdonképpen nem tudományos-fantasztikus regényt akartam írni, hanem egy görög, vagy római, vagy egyiptomi mitológiát. Mindezek a mitológiák rendkívül nagy hatást gyakoroltak rám. amikor gyerek voltam. Gyerekkorban az ember még nem tudja, hogy mi egy múmia, de öt-hat. éves korában már a gyerek is megtanulja, hogy mi a halál, izmikor a testvére, vagy a< nagyapja meghal. Mire hétnyolc éves voltam, már nagyon sok chiccagói múzeumot végiglátogattam, és a mítoszok valamiképpen hoz. zámtapadtak. Ha most kisétálna az utcára, és megkérdezne valakit, hogy a történelemnek milyen időszakába szeretne ellátogatni, vagy a történelem egy milyen időszakáról szeretne egy filmet megnézni, feltételezhetően az emberek legnagyobb része a régi Egyiptomot., vagy a dinoszauruszok korát választaná. Az egyik kor a nagyon- nagyon messze múltban, 'a másik pedig egy nem olyan messzi, de mégis távoli korban van, amikor még annyi csoda és szépség volt , az építészetben, és az emberek egy olyan csodálatos kultuszát építették ki a halál utáni életnek — mindez mipd- annyiunkat megérint. A régi egyiptomiak a halált egy utazás kezdetének tekintették. így a sírokba olyan tárgyakat helyeztek, amelyeket az utazó majd hasznosnak találhat útja során. Istenem. minderről olyan csodálatos hallani, amikor valaki gyerek”. Beszélgetésünk során kiderül, hogy Ray Bradbury következő regénye egy gyilkossági történet lesz. Megkérdeztem., hogy a tudományos-fantasztikus irodalom fanatikusai vajon mit fognak szólni ehhez az áruláshoz? Ray Bradbury nevetett: „Mindig rendkívül szerettem a gyilkossági történeteket. Hammet és Chandler már akkor, amikor még nem is voltak híresek, Cain. Ross Macdonald, Agatha Christie és természetesen Conan Doyle — ezek az írók mind a legfontosabbak közé tartoznak a számomra. Szerintem ők is regényírók voltak. Mivel nagyon szeretem a titokzatos gyilkossági históriákat, természetes, hogy masam is próbálok egyet írni. A címe „Death is a Lonely Business” (A halál magányos ügy) lesz. Már majdnem befejeztem, jövő tavasszal fogják kiadni. Egyes szám első személyben írtam, de nem nevezem meg az elbeszélőt. A helyszín Kalifornia, 35 .évvel ezelőtt”. Ray Bradbury kis szünetet tartott és azután hozzátette: ..Nem szeretném, ha besorolnának mint tudományos-fantasztikus írót. Nagyon sok dolgot csináltam életemben. Még kantátákkal és város- tervezéssel is kapcsolatba kerültem. Hiszek abban, hogy az embernek mindent meg kell csinálnia, ami csak érdekli, Bemard Shaw volt nagy példaképem, márpedig ő mindennel foglalkozott. Csak vessünk fel egy témát, és máris kiderül, hogy neki volt véleménye róla. Pvay Bradbury a következőket mondotta napjaink tudományos-fantasztikus irodalmáról: „Ma a tudományosfantasztikus irodalommal az a probléma, hogy az emberek gyakran jobban érdeklődnek a tudomány és a technológia iránt, mint a jellemek iránt. Én nem így közelítem meg a dolgot. Én legfőképpen azok iránt a problémák iránt érdeklődöm, amelyekkel az emberek küszködnek a világban, és azzal -foglalkozom, hogy mi történik, amikor az emberek kitörnek az ismeretlenbe új találmányokkal és elképzelésekkel. Nagyon közel érzem magamat Jules Vernéhez, és az általa megalkotott Nemo kapitányhoz, bár én nem vagyok annyira komoly, mint Nemo kapitány, aki végül is elpusztította magát. Én is tanítani szeretném az emberiséget, de azáltal, hogy szórakoztatom őket”. (Hatvan esztendeje győzött a mongol népi forradalom.) N yár volt, forró, fullasztó hőség. A látóhatár szélén villámok cikáztak, a levegő megtelt elektromossággal. . Éjszakánként a távoli víztároló felől üdítő perme- tet hordozott a szél, eső azonban egy 'csöpp sem esett, a száraz föld megrepedezett, olyan volt, mint egy ráncokkal barázdált, aszott arc. A szovjet kormány és Lenin utasítására az 5. hadosztály Mon-, gólia földjére lépett. A szovjet csapatok expedíciós hadteste, a mongol Népi Sereg, a Köz-ponti Bizottság és az Ideiglenes Népi Kormány tagjai Urga1 felé vonultak. Az egyik utolsó pihenő alkalmával Mandat településen, Urgától úgy hetven kilométerre, a Bogdo gegen2 parlamenterét vezették Szü'hebátor elé. A kissé görnyedt öreg herceg szénfekete szemében ravaszság bujkált. A főparancsnok fiatalsága azonban alaposan megdöbbentette. — Te.., maga lenne Szübeba- tor? — Én — mondta komoran a főparancsok, és alig észrevehető mozdulattal tábori sátrába invitálta. A herceg levette a csúcsán porcólán .golyóval ékesített hegyes süvegét; hogy nem talált neki helyet, .a térdére fektette. Szühebátor "'komótosan szétgöngyölte a sárga papírtekercset; és végigfutott a fekete tussal gondosan kicir_ kalmazott betűkön. Üzenetében a Bogdo azt ajánlotta a Népi Sereg parancsnokságának, hogy küldje el tárgyalni a képviselőjét. Szühebá- tor a kövétré emelte a szemét, összevillant, a tekintetük. Várakozó mosoly futott át a herceg arcán. Noha az üzenet parancsoló hangnemben íródott, a főparancsnok biztosan tudta, hogy az urgai kormánynak még látszólagos ellenállásra sincs ereje. Nyugodtan adta vissza a hercegnek a levelet. — Mondja meg a Bogdónak. tisz_ Lodongín Tüdev: Feledhetetlen nyár* ' Részlet a „Túl a Sarkcsillagon” című, Sztihebátorról, a mongol népi forradalom vezéréről irt életrajzi regényből (Ulánbátor, 1968). Ulánbátor régi neve A mongol buddhista egyház teje, s egyben az ország uralkodója A köztársaságot 1934-ben, a Bogdo halála után kiáltották ki. telet.reméltó herceg, hogy már nincs messze az óra, amikor bevonulunk a fővárosba. Akkor majd tárgyalhatunk. Egy-két nappal előbb vagy később — igazán nem számít. Másnap, már közvetlenül Urga közelében, új parlamenter érkezett. A Bogdo most azt javasolta, a Népi Sereg fegyvertelenül vonuljon be a városba, hogy a lakosságot megkíméljék az újabb szenvedésektől. A levél homályos fenyegetéssel zárult: „Ellenkező esetben magatokra vessetek!” Szühebátor főparancsnok összehívta a Hadi Tanácsot. Gondterhelten forgatta a kezében a Bogdo ismerős pecsétjével díszített írást. A Tanács egyhangú döntést, hozott: szó sem lehet, semmiféle lefegyverzésről. Ugyanaz volt a kor. mány véleménye is. Valamennyien ‘ jól tudták, hogy a fehérgárdista Dzsamfoolon, a ravasz és kegyetlen „Gnóm”, az Urga védelmére és a Bogdo személyes őrizetére hátrahagyott egyetlen ungemista egység parancsnoka gépkocsin Haj- larba, onnan pedig repülőn Har- binba menekült. A Bogdónak tehát nem volt mivel harcolnia. A július hatodikára virradó éjszakán a Tolgojtín Davá domb északi lejtőjén felsorakoztak a Népi Sereg ezredei. Szühebátor ellovagolt a csapatok előtt. — Katonák. Urga előtt állunk. Emlékeztek még. hogyan vettük be Kjahtát? Ugyanazzal a harci tűzzel vonulunk be a fővárosba is. Ne ingassanak meg titeket, az új nehézségek, ne szánjanak a fejetekbe a könnyű győzelmek! Utánam, harcosok! A hadoszlop széles szalagként körülfogta a dombot, majd a déli lejtőn leereszkedett a völgybe. Megkerülték a Mandzsin dombot, aztán egy keskeny szurdok mentén haladva kiértek a legnagyobb buddhista kolostorhoz, a Gandan- hoz.' Aranyozott, tetői napfényben fürödtek. kapujában lámák álltak, kezükben selyemkendő: a Bogdo úgy rendelkezett, 'hogy barátságosan fogadják a sereget A kolostor környékét ellepték a gyerekek, akik izgato+tan kiáltoztak a katonáknak. A hosszú hadoszlop átvonult a Gandan és a városközpont között húzódó kínai településen. A város valamennyi lakója talpon volt: öregek tipegtek eléjük régóta féltve őrzött égszínkék selyem. kendőkkel, asszonyok, lányok tejet, friss túrót hoztak, azzal ki- nálgatták a katonákat. Az arcokon mosoly, vidámság. Hogy is ne örültek volna: ezen a napsugaras reggelen a remény jött el az agyongyötört Urgába. — Holtra fáradtak, szegények..; — Alig vártunk már benneteket! — Nézd csak, anyu. ott jobbra, az a fiatal katona hajszálra a mi Dardzsánk... — Igyatok tejet, felfrissít. .1 A Népi Sereg katonái diadalmenetben haladtak a város központja felé. A Bogdo palotája előtti téren hivatalnokok, papi méltóságok csoportja fogadta őket. Mindnyájan ünneplőben voltak, ám gyászos ábrázatuk nem illett bíborvörös köntösük pompájához. Kényszeredett szívélyességük álarca mö_ göt-t gyűlölet, félelem húzódott meg. — Nézz körül, Nandzat! — szólt Szühebátor a segédtisztjének. — Látod, a monarchia pusztulásra van ítélve, a végóráit éli. — Ahogy mondja, főparancsnok elvtárs! Szühebátor felnézett az égre: odafent a magasban egy madár körözött. Nem tudta kivenni, milyen madár, a szemébe könnyek szöktek. Július tizedikén a párt. központi bizottsága határozatot hozott: megalakítják a Központi Népi Kormányt és a Bogdo gegent korlátozott jogkörű egyeduralkodóvá kiáltják ki. 3 Másnap a Bogdo palotájában le_ zajlott Őszentsége beiktatásának ceremóniája. Ezután tömeggyűlés volt a palota előtti téren. Szühebátor ruganyos léptekkel ment fel a sebtében összerótt emelvényre, melynek két oldalán vörös és sárga selyemzászlók lobogtak. Azezer_ arcú tömeg pisszenés nélkül hallgatta. — Testvéreim, barátaim! Véget értek a szolgaság évszázadai. A nagy Szovjetország segítségével szétszórtuk az idegen hódítókat, visszaállítottuk hazánk függetlenségét. A mongol nép érdekeinek és szabadságjogainak védelmére népi kormányt alakítottunk. — Mély lélegzetet vett, szigorú tekintetét a magas méltóságú lámákra és hercegekre szegezte, akik össze_ kulcsolt kezüket a hasukon nyugtatva az emelvény bal oldalán álltak. — A Népi Kormány Urgá- ban forradalmi módon is felléphetett volna. De figyelembe véve, hogy önök nem tanúsítottak ellen-' állást, és számolva az országban kialakult sajátos helyzettel, kormányunk úgy döntött, hogy nép- hatalmat teremt, melynek korlátozott jogkörű fejévé a Bogdo gegent nyilvánítja. A régi miniszterek lemondanak hivatalukról és teljes rendben átadják ügyeiket... Július tizenegyedike úgy vonul be a történelembe, mint a mongol népi forradalom győzelmének napja! Rövid beszéde közben a főparancsnok egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy Urga bevétele távolról sem minden. Számos tennivaló áll még előttük, hogy a mongol nép elnyerje az igazi szabadságot. A lámák és hercegek még fondorlatos terveket szövögetnek, az ország nyugati részén még ott garázdálkodik a fehérgárdista Ungem.. Ám a szivét mégis elöntötte a boldogság: győzelem! győzelem! Noha az új hatalom egy ujjal sem nyúlt a Bogdo palotájához, az Élő Isten az egyik dührohamot a másik után kapta. „Istentelenek, velejükig rohadt bűnösök! Majd még lesújt rájuk az Ég bosszuló keze! Meglátjuk, hogyan fog megbirkózni a kormányzással ez a .fékevesztett söpredék!” Egészen kimerült tehetetlen dühében, és se- lyemkendőjével minduntalan geny. nyező beteg szemét törölgette. ..És a hercegek meg a lámák, a főpapság — a sárga vallás gyámköve. színe-virága! Azok is megérik a pénzüket! Oktondi birkák, heréit tökfilkók., A fényességes Bogdót. legfőbb urukat és paran- csolójukat egyetlen tollvonással megfosztották attól a jogától, hogy törvényeket hozzon, büntessen és kegyelmezzen. Egy se akadt, aki. szólt volna egy szót, elítélte volna az égbekiáltó igazságtalanságot... Na csak várjatok, lesz még nemulass !” A harag fekete kígyója fojtogatta a torkát. Szobájában fosróság volt, úgy érezte, hogy a falakból dől ez a tikkasztó hőség, amely összevegyült az áldozati gyertyák kiszellőztethetetlen bűzével. Nem kapott levegőt. Könyörgő pillantó, sokat vetett a mindenható Fehér Dhára bronzszobrára. A félig fedetlen testű istenasszony törékeny karja légies mozdulatával mintha hívogatta volna. Arcán földöntúli üdvözült mosoly. Ám a Bogdónak úgy tetszett, hogy az istennő gúnyosan mosolyog. Hatalmába kéri. tette a rémület. — Szolgák, ide hozzám! — kiáltott segítségért. De csak hitte, hogy kiabál, valójában gyámoltalanul motyogott. Aztán elcsigázva lehunyta a szemét, és elnyomta az álom. Szühebátor, a*z új kormány honvédelmi minisztere kissé megille- tődötten lépett be a volt hadügyminisztérium épületébe. A kitárt aprócska ablakokon aranyos patakként ömlött be a napfény. Csodálatos, sosemvolt nyár köszöntött Mongolföldre. .. A futár egy halom borítékot rakott elé a zöld posztóval borított, íróasztalra. Szühebátor kinyitotta a legfelsőt. A főváros lakóinak üze_ nete volt. Rövid üdvözlés, jókívánságok, aztán a Népi Seregbe jelentkező önkéntesek aláírásai vége. láthatatlan sorban ... Kemény kézzel megdörzsölte az arcát, mintha a mosolyt akarta volna letörölni róla . .. Esztendeje sincs, hogy a mozgósításokat pokolba vivő parancsnak tartották az emberek! Óvatosan visszatette a papírlapot a borítékba és ráírta: „Sürgős!” A következő borítékon ismerős kézírással állt a címzés, az „r” be_ tű vége jellegzetesen kunkorodott hátra. Jandzsima! Édes. fájdalmas érzés moccant meg a szívében. Milyen rég nem látták egymást! Jó barátai Kjahtába vitték feleségét és kisfiát, ott nagyobb biztonságban voltak, mint bárhol másutt. Valami keményet tapintott a borítékban. No nézd csak, fénykép! A felvitelről tágra nyílt, szemű, csinos fiatalasszony nézett rá. A fényképésznek sikerült élqyé varázsolni Jandzsima arcát, azt ragadta meg benne, amit Szühebátor a legjobban szeretett: kedves mosolyát. szemének huncut csillogását. „Látod, milyen vidám vagyok — írta Jandzsima a kép hátára' — Vigyázz magadra, drágám, . miattunk ne aggódj.” Most is olyan, mint mindig: se egy zokszó, se egy szemrehányás az elhagyott csa ládi tűzhely miatt... Eszébe jutott egy régi emlék ... Fát vág az erdős zélen, mellette egy lány áll a kékesszürke havon, rókaprém sapkája mélyen a szemébe húzva... Milyen megértő, hű társ lett belőle! , Sóhajtva dugta a zsebébe a leve. let. Este a szállásán majd újból el olvassa... Mongolból fordította: Zahemszky László
