Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

Magyar Alice 1981-ben

... és akkor Alice eljutott Csodaországba, ahol... Kezdhetném így is a mesét, de nem így kezdem, mert mint jó — vagy rossz?! — színházi rendező, gyermekkorom meséjét aktualizálni akarom a nagyérdemű közönség, az olvasó, a hallgató magyar állampolgárok részére. Tehát: magyar Alice és 1981-ben és egy Csodaországban. Ez az ország valahol a nap alatt, valahol a nagy karéjú hegyek völgyében, ám korántsem széltől óvottan. folyók- tól pántlikázva terül el a Valóságország és a Mesebirodalom között. Olyannyira között, hogy sokszor az ember nem is tudja, nem egy és ugyanaz-e mindkettő, sőt mind a három ... Mint a mesékben.

Nos. e nap alatt fekvő országban, ahol azért felhők is gyülekeznek olykor az égen, a körülötte levő való és nem mesevilág, komoly, sőt komor viharai közepiette állandóan igen élénk és lelkes vita folyik. Mert ez az or_ szág nem is’csak Csoda-, de Vitaország is, ahol minden fontos kérdést azonnal és széleskörűen megvitatnak. Még I azt is megvitatják, hogy: meg kell-e vitatni minden megvitatandó vitakérdést? A vita e téren már régen eldőlt: meg kell! Akkor is, ha nem kellene. Nos, szóval, ebben az országban, ahol Alice most él és Aliznak hívják, s a mesealakok körülötte meg olyan neveket viselnek, mint Kovács, Nagy, Kiss — vita folyik. Nagy, lelkes, országot j pezsdítő, lelkesítő vita. Hogy miről? Aliz Vitaországában a legutóbbi időkben oly fontos kérdésekről alakult ki határtól határig, vagy még azon is túl gyűrűdzően, minthogy Vörösmarty volt-e a Vén cigány, avagy sem. E mély és sokoldalú, az élet minden területének további fejlődését is megszabó disputa, mely több héten át és több mesemagazinban is folyt, úgy zárult, hogy ezt még tovább kell vitatni.

E vitával egyidőben, illetőleg azt megelőzően és még utózóan is arról csatáznak Alízék és társaik, e Csodaországban 1981-ben, hogy páva-e a páva. repül-e, vagy a földön jár, pulyka-e végül is, vagy valódi madár, amely képes még felszállni is a megyeházára? Kell-e a páva némaságához, vagy a pulyka krúgatásához zenekíséret, s ha kell, milyen legyen az. nvenyere, bögöde, pikula, vagy koncertzenekar? A vita szenvedélyes volt, amint az egy lényegbevágó vitához illik és kelletik. Sokoldalú, kemény, kérlelhetetlen, mígnem a kedélyek végül ps belenyugodtak abba. hogy ezt a vitát sem szabad és nem is lehet lezárni. Sőt: még az. e témában folytatott vita milyensége is egy újabb vita tárgyát képezheti.

Nem kevésbé fontos és sokakat megmozgató, a mesemagazinok oldalain újra és újra visszaköszönő szó-, és érvcsata folyik még napjainkban is arról, hogy kelletik-e Vitaország vizei mellett nudista strand, vagy sem? Sokan úgy vélik, hogy Meseország valódiságát mi sem bizonyítaná jobban az ország és világ —- meseország és mesevilág! — előtt, mint az, hogy igenis van nudista strandja. Ahol az emberek és embernék. Alizok és a Kovácsok megbotránkozva szemlélhetnék azokat, akik nem átallották -fügefalevéllel szemérmükön betévedni az ő strandjukra. Lévén, hogy a mesehősök szabadsága, a me. sedemokrácia alapvető kritériuma, hogy mindenki ott és úgy mutogathassa ülepét, ahogyan azt a természet néki megteremtette. Ez ősi, természeti jog.

Mások ellenben felháborodottan tiltakoznak e terebélyesedő és rendkívül fontos vitában, s azzal érvelnek, hogy mindenkinek joga van pucérnak lenni azok előtt, vagv az előtt, akik, vagy aki ezt szereti, esetleg kívánja, de nincs -joguk azok előtt lenni így. akik úgy vélik, hogy még a halon is van pikkely, pedig az aztán egész életében strandol. Le a nudista strand eszméjével, fel a fürdőruhát, mégha gk oly kicsi is, hogy többet és néha jobbat, sejtet, mint amit a nudizmus mutatna.

Hát így folynak, hömpölyögnek a viták és senki sem állíthatja, hogy ebben a Csodaországban, ahol most a mesebéli Alice Aliz néven éli életét, nem fontos kérdése- ‘ két boncolgatnának ezek a szenvedélyek.

Tudom, hogy ha nincs mese. akkor is vitatkoznak ebben az országban, különösen annak a Valóságország- aal közeli területein, olyan kérdésekről, amelyek nem szerepelnek sem a címet adó. pontosabban a címhez ötletet adó meseregény lapjain, sem Mici Mackó- kalandjaiban Bér. és lakásviszonyok, amikor nem halpénzről és mézeskalács házikóról van a vitázó szó: export és import; egyensúly és hatékonyság: társadalom és az egyén viszonya: másodlagos gazdaság St életszínvonal — meg az ehhez hasonló, valóban nem a mesékbe való vitatémák — csatáznak egymással. Azt is tudom, hogy ha Alice nem is. de Aliz és társai, a Kovácsok, Kissek, Nagyok e témákban is eligazodnak és e tárnában is szenvedélyesek.

Mégsem hagyhattam morfondírozás nélkül a viták fentebb említett válfajait sem, amelyekből — a vitából és a vita témáiból — végtére is mindennél lobban kiderül két alapvető dolog. 1: Ott. ahol az ilyen és ehhez hasonló „mesés” témák is szóra és tettre bőszítik az embereket. ott ha nem is mesés az élet. de van az életnek meséié Szénsése Nyugalma. Kel lerne. Jövője. És ez nem mese. 2: Inkább azon vitázom, hogy pulyka-e. vagy páva, mintsem azon. hogy enni. vagv nem enni és lenni, vagy nem 'enni. Különösen, ha már mindezen nincs is már mit vitptni.

... és most hipp .. . hopp Alizból Alice lesz újra és vissza röppen e nekünk, csodálatos, de korántsem csoda- orszáabó! a valódi mesék világába. Meghagyva nekünk 1981 -et. meg a következő éveket. — amikor nincs mese: a valóság országának kell lennünk. Vagy azzá válnunk!

C^‘j-uJiwCe'l4,

A lámáktól a* űrhajóéig jutott el a mongol nép az elmúlt évtizedek során. A népi forradalom győzelme 60. évfordulóját ünneplő testvéri ország egész élete, társadalma átformálódott, s a még néhány évtizede Jobbára írástudatlan mongol nép. a szocializmust építve, magas fokú írásbeliséget, nemzetközileg elismert tudományos sikereket vallhat magáénak. Képünkön: az Ulánbátor! Mezőgazdasági intézet fiatal kutatónőinek egy csoportja látható.

(Fotó: MTI)

F

üredi Színművészeti Intézetünk érdemes leend oly figyelmünkre, melly ne csak megyénknek, hanem egész hazánknak, nemzetünknek érdekeire terjesztessék. ..!” — A színháza lapító Kisfaludy Sán~ dort idéztük, aki százötven esztendeje hintette el a nemes ügy magvait, itt, a Balaton partján, s fáradatlan buzgalma nyomán — Kolozsvárt, Miskolcot követően — még ugyanazon évben megnyitotta kapuit hazánk akkori harmadik kőszínháza. Mi maradt meg a vállalkozásból? A Fenyves-parkban álló hat dór oszlop, a homlokzatot díszítő néhány kő- faragvány, egykorú nyomatok, színlapok a műsorrendről, meg azután három sír- domb a füredi temetőben Szőllősi Nina, Gildai Ernesz- tina, Szilágyi Nina hamvai felett, akik — Egressy, Kán- torné, Fáncsi, Hivatal Anikó társaságában — évekig itt járszottak volt, szolgálván a magyar színikultúra kibontakozását. A helyi tanács, összefogva a Balatoni Intéző Bizottsággal, s egész sor jeles embert nyerve meg az ügynek, július elején egyhetes gazdag programmal tisztelgett az úttörőknek a színházavatás százötvenedik évfordulója alkalmából. És eljött ide szinte mindenki, aki közösséget, érez a magyar kultúra, a balatoni tájak sorsával, szellemiségének alakulásával, netán éppen a partvidék kies településeit lakja. A veszprémi színház Németh László „Széchenyijét mutatta be Szoboszlai Sándorral a címszerepben. Cenner Mihály kutató a Színháztudományi Intézet idevágó anyagából nyitott kiállítást a Gyógy téri Pirosteremben, Sinkovits Imre, Bánffy György, Gombos Katalin, Ruttkai Éva, Dobók Lajos, a Hatvanból elszármazott Szigeti András a reformkor Irodalmát, költészetét idézték. Béres Ferenc évszázadok dalaiból összeállított műsorral lepte meg közönségét. Udvarát Erzsé' bet legszebb akvarelljeit állította ki a Balatoni Galériában. És eljött Ferencsik .János, hogy a Győri Film- harmónikusok élén — Sí' mándi József. Agay Karola közreműködésével — nemzeti operáink legszebb részleteivel adózzék múltunk formálóinak. nem alvó szellemüknek.

Ahogy az akadémikus ítéli

És akik csak ünnepelni, csak emlékezni jöttek! Százak. ezrek a partról, az országból. Közöttük kulturális, tudományos életünk kiválóságai. Keresztúry Dezső, Ta- káts Gyula, Borsos Miklós, Pogány ö. Gábor, Weöres Sándor, Keres Emil, Miller Lajos, Jancsovics Antal, Kárpáti professzor, hogy csak a legismertebbeket . említMoldvoy Győző:

Füredi emlék

sem. Több műsoron találkoztunk a művészetekhez vonzódó Ábrahám Kálmán miniszterrel, aki a Füredi Magyar Játékszín évfordulós ünnepségei alkalmából ide hívta össze a Balatoni Intéző Bizottságot. És beszélgettünk Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettessel, aki arra is vállalkozott, hogy tudósként mérlegre tegye, megvilágítsa a kort, Kisfaludy és társai nagyszerű teremtményének jelentőségét.

— Jó másfél évszázada a magyar színtársulatok meggyökereztetésének, állandó játszóhelyhez kötésének igénye tudatosan, de öntudatlanul is a polgári nemzetté válás történelmi követelményét fejezte ki, s érvényesülésének arányában azt szolgálta. Létének puszta követelésével, kiküzdött megvalósításával is a nálunk fejlettebb társadalmak kulturális életét mintázta, hasonló kiépítésének követésére ösztönzött. Ugyanekkor magyarnyelvűségével a nemzet legátfogóbb kritériumát, kategóriáját képviselte, éspedig mindegy, hogy átvett, fordított, magyarított drá- makinálatával. A gondolkodás, az érzelmek, a morál, az emberi magatartás fejlettebb polgári lehetőségeit szólította életre egy erre már megért, éppen ezért erre a legjobbjattól igényt Is tartó, polgárosuló rendi társadalomban — mondotta Tóth Dezső. — Hozzá kell azonEmlítettem a költő és tudós, Keresztúry Dezső akadémikus nevét. Szíves vonzalommal vett részt Balatonbán tennünk, hogy a Füredi Játékszín megalapítójának, a csak -ezért is tiszteletet követelő Kisfaludy Sándornak, a mögötte álló dunántúli társadalmi és szellem-i erőknek ez a máig joggal emlékezetes erőfeszítése még a nemzeti nekirugaszkodás egy rendi, provinciális terhektől nyűgözött szemléletében fogant. És amikor 1831-bén a füredi színház megnyílt, az alapítóktól neki szánt szerepét, a magyar múlt ébren tartásának programját

Széchenyi Hitele már alapjában megrendítette, a rákövetkező évtizedek egész társadalmi mozgása jóformán meghaladta. De vajon melyik lehetett volna meg a másik, a megelőző nélkül? Melyik korlátozottan progresszív a még korlátozottabb, s a köztük folyó vita nélkül? És hogy ezt ma ilyen világosan átlátjuk, hogy önnön múltunk minden nemzeterő- sitő gesztusának tisztelettel adózunk, az — úgy hiszem — nem választható el nemzetünknek attól a szocialista jelenétől, amely minden népet, társadalmat szolgáló erő megbecsülését, összefogását hirdeti, munkálja...!

Négyszemközt a „házigazdával"

Egyébként az ünnepi események házigazdája Szend’ rey-Karper László Lisztdíjas gitárművész, a Zene- művészeti Főiskola tanszékfüred és az ország ünnepi, emlékező eseményein. Mi több: legszebb koszorúként verssel tisztelte meg a színvezető tanára volt. Hónapod kát töltött a különböző események szervezésével, miközben energiáját ünnepi fellépésekkel, valamint az Esztergomban rendezendő V. nemzetközi gitárfesztivál előkészítésének munkáival kellett megosztania. Nagysikerű füredi szereplését kos vetően ez utóbbiról váltottunk szót, tekintettel arra,' hogy megyénket is érinti.

— Az augusztusi sereg lés iránt világszerte nagy az érdeklődés, amit talán az jelez leginkább, hogy három kontinens csaknem harminc országából négyszáz gitárművész, illetve zenei szafcé ember jelentette be részvételi szándékát. Külön érdekessége a találkozónak a fesztiválhoz kapcsolódó szeminárium, amelyen a hang* szer és irodalma, oktatása legidőszerűbb kérdéseit vitatjuk meg — tájékoztatott bennünket a kiváló gitárművész. — Külön vívmányunk ugyanekkor, hogy az Esztergomba és Budapestre érkes ző művészek a mi legjobb- jainkkal együtt nem csak a házigazda Esztergom, valamint a főváros koncerttermedben lépnek dobogóra, hanem elviszik művészetüket! a gitármuzsika szépségét az ország zeneileg fejlett, a szép zenének szívesen otthont adó városaiba. Heves megye két koncertet is fogad! Magyar és külföldi gitárosok lépnek dobogóra augusztus 8-án Egerben. * hangversenyt rendezünk a Hatvani Galériában, ahol a japán Omori Mizuomi. továbbá Vass Valéria és Balogh Irén szólaltatja meg a hangszerre írt legszebb darabokat, remélhetőleg maradandó élményt nyújtva az érdeklődő közönségnek.

házalapítók emlékét, szives beleegyezését adva, hogy műve elsőként a Népújságban jelenjen meg, fenti címmel.

A hadszíntér-ország kopár mezőit tengerként folyta be az idegen nép: zátonyokra, szigetekre húzódott vissza az idegen nyelven kormányzott magyar: nyelvével együtt halálra szánta szellem, hatalom.

A legjobb magyarok reménytelen szálltak sírjukba, s aki még remélt: abban hitt. nyelvében támad föl. él a nemzet. Ekkor indult útra egyegy csapat színész, nem esak kaland csalta, de hivatás vezette őket: ezt az elnyomott nyelvet és vele a lelket ápolva erősíteni: s lettek a nemzet jó napszámosai.

Az épen maradt magyar szigetek

ölén verődtek össze, hogy bejárják

a honban hontalan szórványokat.

ekhós-szekéren. szabad-szolgaságban,

pajtákban, száiákban keresve szállást

és színpadot: bizonyságul a népnek,

hogy él a nyelv s amit hordo* — a nemzet

lelke, a magyar múlt. jelen, jövő;

eztán épült elsőül Kolozsvárt <:;■>■■ már épület is; a nemzetiségnek

szplsált bennük a hazafiasig, "" •’ í!’ *■

Otthont a Dunántúl adott, g tisztán magyar megyében, Zalában, kuruc hagyomány őrében, a Balaton északi partján, hol Csokonai szólongatta Tihany ekhóját, Füreden, hová ország gyűlései előtt ■mentek találkozni az újulás vezérei: Deák. Széchenyi, Kossuth és annyi más, — kőszínház épült, nyárt egyszerű otthon, de közös erővel emelte főúr, polgár és paraszt, ki pénzzel, ki ásóval, ki szekérrel: és játszottak-daloltak benn magyar szóval, magyar vijágról. szebbről: hazafi szívvel a nemzetiségnek.

A házat elrongálta az idő,

csak oszlopai állnak: őr jelül,

hogy emlékeztessenek a nagyokra,

kik megújították ama romlásnak indult

hajdan erős magyart. Emlékezzünk mi is,

az úttörők buzgó utódai.

kik azt kívánjuk szolgálni, amit

ők szolgáltak s fölépítettek: mielőttünk

is nemzet sorsa áll s tudjuk, hogy a

jövőt esak múltunkhoz híven

építhetjük szebb s jobb napokra nézve, mert

„Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyckJ’J

6, --te- KERESZTÚRI DEZSŐ

„Köszöntő a Füredi Játékszín ünnepén”