Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-09 / 159. szám
Bálint Györgyre emlékeitek Bálint György író, publicista, kritikus, a két világháború közötti magyar marxista kritika és publicisztika egyik legkiemelkedőbb alakjának emlékére születésének 75. évfordulója alkalmából szerdán koszorúzás! ünnepséget » rendeztek Budapesten, az író egykori lakóhelyén. Az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kordinesz Mihály osztályvezető és Rátki András alosztályvezető, a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső miniszterhelyettes és Menyhért Jenő irodalmi osztály- vezető helyezett el koszorút az emléktábla alá, A Magyar Írók Szövetsége nevében Fábián Zoltán titkár és Koczkás Sándor irodalomtörténész, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Korúját Irén, a MUOSZ alel. nöke és Király András főtitkár, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében pedig Polinszky Károly alelnök és Horváth Győző osztályvezető koszorúzott. lükk-fotókiállítás Magdnem... Közönséges denevér, zöld gyík (Kőhidi Imre reprodukciói) Ez a kiállítás kicsi! Mert mire is vállalkoztak a Bükk-fotókiállítás alkotói? A tárlat helyéből é® idejéből — a honismereti tábor színhelyén, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép, iskolában látható — arra következtethetünk, hogy céljuk elsősorban a Bükk megismertetése volt. Azért tartom fontosnak a cél pontosítását e kiállítás kapcson. mert maga a cím: Bükk, többet sejtet, mint amit a kiállítás ad. Hiszen a Bükkről bravúros állatfelvételek. tájképek éppúgy eszünkbe juthatnak, mint a csöpp hegyi falvak népének építészeti emlékei, vagy életmódjának mozzanatai. Hiszen a Bükk lakóihoz a gombagyűjtés. a fakitermelés szintúgy kapcsolódik, mint a lipicai tenyésztése, vagy épp a mészégetés. Nos, a bükki ember maga kevéssé sem tükörződik a képeken. Ez önmagában nem hiba! Hiszen a képekből visszakövetkeztethető az alkotói szándék: felmutatni mindazokat a természeti értékeket, amelyeket a Bükk rejt. Ma még! Mert az iparosító. a kiránduló, vagy csak közlekedő ember állandóan fenyegeti ezeket az értékeket. Mindezekről a féltendő értékekről pontosan, híven számol be a kiállítás. Semmi művészkedő szándék nem zavarja a precíz információtovábbítást! Nyugodt., statikus képek mutatják be Bécsi László. Kovács' Lajos. Schmidt Egon. Szíttá Tamás, dr. Füköh Levente és a világhírű növényfotós. dr. Vajda Ernő fotóin a Bükköt. Természeti szépségeit: a Nagy-Eged. a Vöröskő. a Szalajka vidékét. Gyönyörű, színes virágait. A létrási vízbarlang, a kőháti zsomboly belső felvételeinél ugyan már vannak technikai aggályaink, de a „civil” száméra talán örökre rejtve maradó gőte-, szalamandra-, illetve denevér-fotók szakmailag is magas színvonalúak. Kár, hogy a kétségkívül nagy szakértelemmel megrendezett kiállítás — Szitta Tamás és dr. Füköh Levente tervezése — a színes fotók, ellenére sem elég színes, nem eléggé érdekes, mozgal. más. Ezt különösen a Bükk madarainak, nagyvadjainak hiánya jelzi — holott ez az a terület, amely az érdeklődő közönség számára vonzóvá tudná tenni a fő. a „megán- Esztendő" informáci. ót, a természetvédelem gondolatát. (Pedig nem is egy specialitása van e területnek csak megyénkben is^ — Fehér Miklósra. Szabó Lászlóra gondolok!) Ugyanezen okból tartom kicsinek az uralkodó képméretet is — ez a méret a mai fotókiállításo. kon már kevés. Azért is marad bennünk e csöppnyi hiányérzet, hiszen a kiállítás maga kitűnő munka, gondos kivitelezés — és ez a munka mér kevés anyagi többletráfordítással is elérné a tökéletesség szintjét. , És akkor az idegenforgalom által legjobban érintett helyen is bemutatásra lenne érdemes. Kőhidi Imre (Fotó: Szántó György) EERIP? Játékszín Ma este 9 órakor bemutató r Petúniák, harangvirágok, kölyök nyírek, lugasok, fila. góriák és a szökőkút... Egy uradalom kertje a Líceumudvaron. Kisfaludy Károly Csalódások jának játéktere tenyérnyi oázis. amely kiválóan alkalmas a bújócská. ra. a hallgatózásra és a félreértésekre — vígjátékra, i — Mégsem egyszerűen víg" ' játékot láthatnak a ma esti bemutatón, akik eljönnek 9 órakor ide — mondja Valló | Péter, az Agria-premier rendezője. — Ez a Kisfaludy, mű egy uradalmi intéző fon. ' dorkodásáról szól. Lomháinak az a mániája, hogy mindenkit összeboronál, kiháza- ■ sít. Ez az alaphelyzet, amely. I bői aztán szerteágazik a ese- i lekmény. ! — Számtalan ilyen, vagy I hasonló darab született ak- I koriban... De, hogy ez még. I is eljátszható napjainkban, I az annak köszönhető, hogy a 1 felszíne alatt egy örök kér- I dés — konfliktus húzódik í meg: a nemek egymáshoz I való viszonya, ha ügy tet- I szik, a harca. Kisfaludy a nő I és a férfi kapcsolatának rej. ! telmeit bogozza és ez teszi j alkotását élővé. így válik : szimpla vígjátékból gondolkodtató. póntosabban gon- 1 dolkodva szórakoztató szín-, | padi művé. Ez a téma most ' nálunk egy kicsit a háttérbe szorult a politikai kérdéseket felvető alkotások mögött. ezért is örültem ennek a lehetőségnek. Érdekes volt még számomra az is, hogy egy évszázaddal előbbi miliőt kellett megteremtenem, restaurálnom: a magyar reformkort. Bajaival, alakjaival... — Sokak kétkedve fogadják a régi magyar drámák bemutatóit. — Az kétségtelen, hogy a magyar drámairodalom nem vetekedhet például a franciával, vagy különösen nem az angollal. De azt hiszem, ahogyan a lengyelek, a románok — és sorolhatnám tovább — igyekeznek átmenteni saját régi szerzőikét, úgy ez nekünk is kötelességünk. Ha eleink hosszú ideig őrizgették e darabokat, most mi sem hagyhatjuk cserben őket. Arról már nem is kell szólni, milyen sok mindent elmondanak számunkra korukról. Sokszor többet megtudhatunk rajtuk keresztül, mint a történelmi munkákból. Hiszen az írójuk akarva-akaratlan az akkori mának legizgatóbb összeütközéseit ábrázolta. Csak egy példát: a Csalódé, sokban rajtakaphatjuk a konfliktusok magyarországi devalvációjának kezdeti tüneteit. amely egészen elnyú. lik napjaink magyar drámájáig. Shakerpeare-nél egy országért, egy koronáért folyt a harc. Kisfaludynál pedig egy fél uradalomért. Ezek és a hasonlóan feltárható üzenetek teszik hallatlanul értékessé nekünk, utódoknak e műveket. — Az előadások előtt a Dobó téren vásári játékokat mutatnak be a színház, és filmművészeti főiskolások. — Ezekkel a belvárosban cirkáló - parásztszekerekkel és a főiskolásokkal az a szándékunk, hogy alaphangulatot teremtsenek a bemutatónak, illetve az előadásoknak. Ro_ máncokat, dalokat, iskolai színjátékokat adnak elő. igyekeznek megfesteni a Csalódások korát, a múlt század első felét. — Kik lesznek a darab szereplői? — Az író ragyogó szerepeket, igazi játéklehetőséget teremtett a színészeknek. Akik élni is tudnak ezzel. Lomhái, az uradalmi intéző Inke László lesz. Gróf Elemír — Reviczky Gábor, Lina — Tóth Éva. De találkozhatunk estéről estére Szemes Marival, Tímár Évával, Szirtes Ágival. Szombathy Gyulával, Miklóssy Györggyel, Huszár Lászlóval és Balkay Gézával. A dolog pedig történik Elemír és Lina közös jószágán, ahogy azt Kisfaludy Károly uram elképzelte, és ahogyan azt. az Agria- premier közönsége ma este 9 órától láthatja. Szilágya Andor Hazánk, Kelet-Európa (4.) Helyesbített irányban (1953-55) 1953 TAVASZÁN lényeges l változások történtek a két ; világhataiom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetésében. I Március 5-én elhunyt I. V. Sztálin, a szovjet kommunista párt és a kormány vezetője. Az egyszemélyi irányí- í tást kollektív vezetés váltot- I ta fel. Az SZKP élére N. Sz. | Hruscsov (szeptembertől első ! titkárként) került, a minisztertanács elnöke G. M. Ma- I lenkov lett. A szovjet párt I fontos határozatokat hozott a pártélet lenini normáinak helyreállítására és továbbfejlesztésére, a páítmunka I valamennyi fontos kérdésé- í nék kollektív megoldására, í L. P. Beriját. az SZKP elnökségének tagját, miniszterelnök-helyettest és belügy- | minisztert a megindult pozitív folyamatokat veszélyeztető párt- és államellenes tevékenysége miatt július- ' bán leváltották és kizárták a pártból, majd bíróság elé | állították és kivégezték. Fontos lépéseket tettek a szocialista törvényesség helyreállítására, hozzákezdtek a jogtalanul elítéltek rehabilitálásához. Változások történtek a gazdaságpolitikában. CsőkMSnfiíeSi» í nMMl ASéL július 9-, csütörtök kentették a nehézipari, növelték a könnyű- és élelmi- széripari beruházásokat abból a célból, hogy tovább javítsák a lakosság életszínvonalát. Nagy hangsúlyt helyeztek a mezőgazdaság anyagi-műszaki és káderbázisának erősítésére, a mező- gazdaságban dolgozók, anyagi érdekeltségének javítására. Az Egyesült Államok elnök; székében a hidegháborút reprezentáló H. Trumant az a D. D. Eisenhower tábornok váltotta fel, aki a második világháború idején a nyugat-európai szövetséges erők főparancsnoka volt. A két világhatalom közötti „olvadás” megindulásának köszönhetően 1953. július 27- én megkötötték a nagy nemzetközi feszültséget keltő koreai háborút lezáró fegyver- szünetet, majd 1954-ben az indokínai háborúnak (ideiglenesen) véget vető genfi egyezményt. A Szovjetunió 1953. augusztus 20-án felrobbantotta első hidrogénbombáját (tíz hónappal az amerikai után), ezzel a hadászati egyensúly lényegében helyreállt. A kelet-, közép-európai országok szempontjából különösen nagy jelentőséggel bírt a Jugoszláviához való viszony normalizálása. A javulás első jelej 1953 nyarán mutatkoztak. Felújították munkájukat a határbizottságok, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ismét nagykövetet cserélt Belgrád- dal. Rendezték a dunai hajózás problémáit. (Ekkor került Budapestre a Duna Bizottság.) Helyreállították a közlekedési és postai kapcsolatokat. (Jugoszlávia azonban valamivel korábban megkötötte az immár NA- TO-tag Görögországgal és Törökországgal a konzultatív jellegű Balkán-paktumot, amelyet 1954 augusztusában kölcsönös katonai segély- nyújtási megállapodással egészítettek ki.) 1955. május 27.—június 2. között szovjet párt- és kormányküldöttség látogatott Belgrádba N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin (aki februárban vette át a minisz.- terelnöki posztot a lemondott G. M. Malenkovtól) vezetésével. Az államközi és a gazdasági kapcsolatokat sikerült rendezni, de számos ideológiai kérdésben a nézet- különbségek nem szűntek meg. A térség szempontjából ugyancsak jelentős esemény volt a négy megszálló nagyhatalom és Ausztria képviselői által 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés. amely visszaállította az ..örök semlegességet” vállaló Ausztria teljes szuverenitását. Még ez év szeptemberében a Szovjetunió felvette a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. 1955 végén felvették az ENSZ-be Albániát, Bulgáriát, Magyarországot és Romániát, (Csehszlovákia, Jugoszlávia és Lengyelország már az alapítás — 1945 — óta tag.) A nemzetközi helyzetben végbemenő változások és a Szovjetunióban a gazdasági- társadalmi fejlődés meggyorsítása érdekében foganatosított intézkedések kedvező hatást gyakoroltak a kelet-, közép-európai szocialista országokra is. Erre annál is inkább szükség volt, mert a korábbi politikai, gazdasági hibák és torzulások igen feszült helyzetet teremtettek. A problémák elsőként a sajátos helyzetű NDK-ban vezettek nyílt összeütközésekhez. (Ennek már korábban is mutatkoztak jelei; az akkor még nyitott Nyugat- Berlinen keresztül számosán elhagyták az országot.) A párt és a kormány határozatot, hozott a nehézipar fejlesztési ütemének mérséklésére. béremelésre, a közellátás javítására, a két német állam és a Berlin két része közötti utasforgalom könnyítésére. Ez azonban már nem tudta megakadályozni, hogy olyan megmozdulásokra kerüljön sor 1953. július 17-én Berlinben, amelyek felszámolásához szovjet fegyveres erőt is igénybe kellett venni. Az eseményeket követő NSZEP KB-ülés leszögezte, hogy rövid időn belül érezhetően emelni kell az élet- színvonalat. fokozni a mezőgazdaság állami támogatását, a meglevő magántermelés ösztönzését. 1953 június-októbere között a többi kelet-, középeurópai ország párt- és állami vezetése is hasonló tartalmú határozatokat hozott. Mérsékelték az ötéves tervek előirányzatait, ismételten átalakították a gazdaság- irányító apparátust, lényegesen csökkentve a minisztériumok és más hatóságok számát. Valamelyest a Vállalatok önállóságát is növelték. Megszűnt az erőszakos kollektivizálás és kuláktala- nítés. A termelőszövetkezetek és a magángazdaságok egyaránt támogatásban részesültek. Eltérő ütemben ugyan, de a legtöbb országban hozzákezdtek a törvénysértések áldozatainak rehabilitálásához. Csökkentették a fegyveres erők létszámát. A Szovjetunióhoz hasonlóan, a legfelsőbb vezetés többnyire kollektív jellegűvé vált. (Pl. Magyarországon Rákosi Mátyás átadta a miniszterelnöki tisztet Nagy Imrének, Lengyelországban pedig B. Bierut J. Cyrankie- wicznek.) 1953-tól kezdve Jugoszláviában is hasonló komoly korrekciókat hajtottak végre a gazdaságpolitikában. ugyanakkor az önigazgatási rendszert társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt változatlanul fenntartották. A kelet-, közép-európai szocialista országokban 1953 -55-ben a „helyesbített irányban” való haladást szolgáló politikai és gazdasági változtatások jelentős eredményeket hoztak, a szocialista termelőerők egészségesebb körülmények között fejlődhettek. Korántsem hárult el azonban valamennyi akadály a továbbhaladás út- jából. Különösen nehezen haladt, a kommunista pártokon belüli megújulási folyamat. A korábbi torzulásokért felelős vezetők nem mindig voltak hajlandók saját hibáik elismerésére, Esetenként változatlanul ragaszkodtak téves és káros koncepcióikhoz, gátolták a realitásokra épülő politika kialakítását. így például 1954 —55-ben a LEMP kongresz- szusi és más határozatokban foglalkozott a gazdaságpolitikai hibák kijavításával, á vezetés kollektivitása és a párton belüli demokrácia helyreállításával. A > szektás és dogmatikus erők ellenállása folytén a végrehajtás csak részleges és ellentmondásos volt. (Nem rehabilitálták például a ..jobboldali nacionalista elhajlás” miatt elítélt W. Gomulkát és másokat.) Magyarországon a párton belül a jobboldali revizionisták és a szektásdogmatikus erők pozícióharca egyre elvtelenebbé vált, a gyakori — nemegyszer úgyszólván követhetetlen — ingadozások akadályozták a párt tömegkapcsolatainak és tekintélyének megerősödését; a politikai bizonytalanság érezhetően fokozódott A Jugoszláviához való viszony javítása sem volt ellentmondásoktól mentes folyamat, különösen az albán vezetők húzódoztak a nem kevés önkritikát kívánó őszinte normalizálástól. 1955 VÉGÉN, 1956 elején a kelet-, közép-európai szocialista országokban átmenetileg ismét a szektás- dogmatikus csoportok befolyása vált jellemzővé. V (Folytatjuk) — Molnár Tamás Kisfaludy: Csalódások
