Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

Televízió Becsi Ilona művei a Hatvani Galériában Rókaegér-ember Rézkarcai, ceruzarajzai te. lítettek gondolatokkal, képi eszmékkel, grafikai megoldá­sokkal. Nagy dolog ezt az igazságot kijelenteni és De- csi Ilona munkásságára vo­natkoztatni. Mégis egyszerű ezt tenni, mert így. igaz. Ö az egyike, aki Kondor Béla után is kezdeményez. Nem a nagy példa nyomába szegődik, úgy tiszteli meg Kondor kor. szakalkotó- jelentőségét, hogy a maga lábán áll, halad elő­re merőben űj célokkal és ki­fejezési eszközökkel. 1950-ben született Buda­pesten. alig harmincéves, de sok minden mögötte van. A Képzőművészeti Főiskola is, melyet 1972-ben fejezett be. Lapjai megjárták Szegedet, Hódmezővásárhelyét, Miskol­cot, Salgótarjánt, Berlint, Varsót, Leningárdot. Koppen­hágát. Értékeit felismerve kapta meg a KISZ KB-díját 1975-ben, 1976-ban Veszprém tüntette ki és 1977-ben meg- ’kapta a Derkovits-ösztön- -dijat. Sikerrel zárultak bu­dapesti, balatonfüredi és ber­lini kiállításai, a legnagyobb elismerést azonban — két­szer is — Hatvanban szerez­te. 1977-ben kapott arany­diplomát a Hatvani Galéria „Arcok és sorsok” I. orszá­gos portrébiennáléján, 1978- bán bronzdiplomában része­sült a Hatvanban rendezett „Magyar tájak” III. országos biennáléján. Miben rejlik grafikusi te­hetsége és művészi gyakor­lata? Képessége, hogy hiá­nyok nélkül megtanulta a szakmát, otthonosan és ma­gabiztosan mozog a rajz, rézkarc, cinkkarc, vaskarc műfajában. Vannak gondola­tai a külvárosok elfelejtett embereiről, s ezt azonnal rajzban közli, kedvesen gro­teszk. együttérzően ironikus hangvétellel. Az is lényeges, hogy termése bő. — ihlete együtt árad szorgalmával. Építi életművét, mely az egész világ, a teljes élet raj­zai értelmezését tűzi céljá­nak. Rókaegér-ember szimboli­zálja a „Háborút”, sorvadt fák 'jelentik a hátteret, De- csi Ilona félelmét, mely küz­delem egyben, rajzi ellentá­madás. Sárkány-bugyor gyú­ródik az acélsisakos szörny mellett, ezzel jelzi Decsi Ilona korunk veszélyzónáját. Ami­kor „Fák között” iái', ami­kor észrevételezi az erdő alj. növényzetének, a százados fatörzseknek, az új hajszál- gyökereknek és hajtásoknak az egységét, akkor érezzük igazán formaalakító erejét és alaposságát. Hol mély, hol szellemes, hol rejtőző, hol közvetlen, de mindig feltár valamit a világból. Elég szá. mára egy vetett ágy, két párna, s látjuk, érezzük a hajdani külvárosok emberi sorsait, kínlódását. Ö is lát­tat Zsuzsannát, akit vének lesnek. Csúnyácska ez a nő, így szép, hiszen fiatalsága a varázs, Saloméja is ezzel a kettőséggel ropja a táncot. Közlési vágy hajtja Decsi Ilonát, hogy képpel rögzítsen valami lényeges töredéket a felborított cipőket láttató „Reggel”-ből, egy asszony életéről, a hétköznapok ese­ményeiből, őszi tájból, Krú­dy Gyuláról, Ady Endréről, a linó és cinkkarc kettős technológiájára bízott „Pesti mézeskalácsáról, várakozás­ról, — mindenről ami eddig eléggé észre nem vett élet. Jellemzések, lírai novellák, vers-hangulatok jelennek meg lapjain, életével át­szőtt élet, melyben a rejtő­zés szemérme a rajzi meg­nyilvánulás világosságával összegeződik. S ez az a pont, ahol megragadhatjuk Decsi Ilona művészetének lé. nyeges vonását,, mely fejlő­désének áramvonalában egy­re inkább törvény. Losonci Miklós Diploma nélkül A megszállottak, a.„szent” őrülték, a nehéz emberek portréja kialakult már Ma­gyarországon. A görgőseke feltalálója és harcostársai, azok á kemény akaratú fér­fiak. akik tűzön-vízen ke­resztül kitartanak igazuk mellett, és ha kell, az ör­döggel is ' szémbeszállnak. sőt nem rettennek "meg a Találmányi Hivatal portásá­tól sem. A napszítta arcú, szikár pionírok kései utó­dai — legalábbis a bennünk kialakult kép így őrzi őket —, fittyet hánynak a Kovács András vagy a Vitray ál­tal rajzolt és finoman ár­nyalt arcképekre. A mél­tánytalanságot, amit el kel­lett szenvedniük, mi is át- éreztük a mozik vásznain vagy a tévé képernyői előtt, és már-már arra gondol­tunk, senkit sem érhet na­gyobb próbatétel, mint az „újat akarókat”. Eddig... A televízió kedd este su­gározta dokumentumfilm, a Diploma nélkül bebizonyí­totta, hogy van még keserűbb kenyér is. Azoké, akik ugyan hivatásszerűen vonzódnak valamilyen tevékenységhez, de azt nem gyakorolhatják, mert ugyan kurázsival bír­nák, de papírjuk, az nincs. Belső erő űzi, hajtja őket, hogy megvalósítsák önmagu­kat, hogy kiadhassák ma­gukból. amire teremtettek, de minduntalan egy áttörhe- tetlen fallal kell találkozniuk. Tudjuk, koponyánk szem fe­letti része, — a homlok ugyan kemény, de nem bír el mindent, így aztán, több­nyire A FAL győzelmével érnek véget ezek az ütköze­tek. Tóth Gábor évek hosszú során át rohamozta hiába a hivatalokat, hogy valóra váltsa álmát: mmtákészítő, belsöépftészi felaotiüokat lát­hasson el. Már-már mániá­kusan dolgozott és készítette tárgyait, amelyekről a szak­ember is csak elragadtatott hangon nyilatkozhatott. De A FAL nem engedett. A hi­vatal papírt követelt; ami nem volt. A fiatalember pedig görcsösen ragaszkodott eredeti tervéhez és — lassan egyedül, család nélkül ma­radt ... Nem tudni, milyen véget érne ez a történet, ha nem jön „Róbert bácsi” a jóságos, a televízió, és egy csapásra nem old meg min­dent. Tóth Gábor ezentúl mesterlevéllel bizonyíthatja, hogv tudja csinálni azt. amit eddig enélkül is lett. Tehát végül sorsa megoldódott, ki­tartása. ereje elnyerte méltó jutalmát, mint a népmesék­ben a legkisebb fiú. Kikap­csolva a készüléket, akár nyugovóra is térhetnénk, hi­szen minden jóra fordult e késői órán. De eszünkbe jut egy hasonló eset. aztán a másik, majd egy harmadik. L. Z.-től is PAPÍRT köve­teltek, hiába bizonyított százszor, meg ezerszer ... Hol hát a megoldás? Ta­lán növeljük a tévé műsor­idejét, hogy megoldja tár­sadalmunk mobilizációjá­nak hiányosságait? (szilágyi) Esti mese— felnőt­teknek A Mennyei leányzók .cí­mű ötré.szes NSZK-filmsoro- zat második darabját néz­hettük meg péntek este. Pon­tosabban éjjel, hiszen éjfél rég elmúlt már, amikor az utolsó kockák is leperegtek, így aztán valószínű, hogy meglehetősen kevesen tartot­tak ki a készülék mellett, holott ezt az alkotást a fel­nőtteknek szánták, amolyan esti mesének. A tévéújság HAZÁNK, KELET-EURÓPA A gazdaság fejődése " Az Ideiglenes paradicsom premierje Magyar filmek a moszkvai fesztiválon ' Idén július 7. és 21. között rendezik meg a moszkvai nemzetközi filmfesztivált, a világ filmművészetének .ran­gos seregszemléjét. A feszti­vál verseny programjában és információs vetítésein több alkotással vesz részt a magyar filmgyártás is. A játékfilmek versenyé­ben Kovács András rendező most. elkészült, s hazai be­mutató előtt álló műve, az Ideiglenes paradicsom szere­pel, amely a második világ­háború idején német tábo­rokból Magyarországra szö­kött francia hadifoglyok éle­téből meríti témáját. A gyer_ mekfilmek kategóriájában Palásthy György Égigérö fű című alkotását nevezték, a rövidfilmek Versenyében pe­dig Schüller Imre Átkelés a granieuson című képzőművé­szeti tárgyú kisfilmje. Lestár János Üdvözlet Üjpalotáról című . dokumentumfilmje, és Reisenbüchler Sándor Gép- madáravatás című műve vesz részt. Az információs "vetítéseken többek között Gyarmathy Lívia Minden szerdán, Mé­száros Gyula Pogány madon­na. Szabó István Mephisto. és Vitézy László Békeidő cí­mű játékfilmjét tárják a fesztivál közönség elé és bemutatják Rófusz Ferenc Légy című Oscar-díjas Tajz- filmjét is. A nemzetközi zsűri mun­kájában részt vesz Lugossy László filmrendező is. OJíMiM 1981. július 5., vasárnap A történelem korát éljük : és nem történelmi közhelyet. Nap­jaink. története történelemmé áll össze, az évek oly gyors futásával és az események olyan gazdagságával, hogy akik átélik, azok is szinte kétked­ve emlékeznek vissza: így volt-e, megvolt-e. Közvetlen a felszabadulás előtti és utáni történelmét hazánknak, s ben­ne Kelet-Európá nak — mint olvasóink emlékeznek rá — mkksorozatban mutattuk be a közelmúltban. A mostani 12 részes sorozat 1949-től 1972-ig kalauzolja el a múltunk után érdeklődő olvasót. Sorozatun­kat különösen a fiatalok fi­gyelmébe ajánljuk, mert. oly korszakról Írunk, amely nem volt. megélt a számukra, de ajánluk minden generációnak., mert részük volt benne, mert ők formálták, mert öle lehet­nek büszkén felelősek érte. í. Az 1949. év kezdetén Eu­rópában már teljes erővel tombolt a hidegháború. A „béke frontvonalai” megszi­lárdultak, és egyértelművé váltak. Európa — és ezen belül Németország — ketté­válása befejezett ténnyé lett. A kelet-, közép-európai népi demokratikus országok — amelyeket kétoldalú barát­sági szerződések fűztek egy­máshoz és a Szovjetunióhoz — az általuk, elkerülhetetlen­nek vélt, bár aktív békepoli­tikával elodázhatónak tartott harmadik világháborút szem előtt tartva kezdtek hozzá a szocialista társadalom és gazdaság felépítéséhez. Ju­goszlávia — ahol a társadal­mi forradalom lényegében már a második világháború utolsó éveiben lezajlott — éles konfrontációba került a Szovjetunióval és szövetsé­geseivel, de változatlanul ki­tartott a szocialista építés gondolata mellett. Gazdasági szempontból Európában a választóvizet a — hivatalosan „Európai új­jáépítési programinak neve­(1949-53) zett — Marshall-segély el­utasítása vagy elfogadása je­lentette. Az Egyesült Álla­mok kormánya a segélyt a kelet-, közép-európai orszá­goknak, sőt a Szovjetunió­nak is felajánlotta, de a né­pi demokratikus országok hosszabb-rövidebb belső vi­ták után, a közvetlan politi­kai beavatkozás lehetőségét magában rejtő tervet — bár természetesen szükségük lett volna az anyagi támogatásra — nem fogadhatták el. „Vá­laszul” az USA és (kisebb mértékben! nyugat-európai szövetségesei úgyszólván gaz­dasági blokád alá helyezték a térség országait. 1949-re a háborús károk helyreállítása a legfontosabb vonatkozásokban megtörtént, az újjáépítés a vártnál jóval gyorsabb ütemű volt. A kelet-, közép-aurópai országok a szocializmus anyagi-műszaki bázisát a Szovjetunió példáját követ­ve kívánták megteremteni, A „mintaválasztás” teljesen érthető volt. Egyrészt a 20- as, 30-as években elért szov­jet gazdasági sikerek nagy nemzetközi elismerést arat­tak, másrészt a szovjet pél­da volt addig nemcsak az el­ső, hanem az egyetlen is. A pattanásig feszült nemzetkö­zi helyzet sem tűrte a kí­sérletezést. Ám a választás nemcsak sikereket, hanem a jelentős gazdasági, társadal­mi, kulturális és időbeli el­térések miatt, komoly prob­lémákat is eredményezett. Rendkívül gyors ütemben akarták a termelőerőket fej­leszteni, vagyis az agrár­ipari. vagy agrár struktúrá­kat döntően iparivá változ­tatni. (Csehszlovákia és az 1949-ben alakult NDK ebből a szempontból inkább Sza­bályt erősítő kivétel volt.; Célul tűzték- ki a mezőgazda­ság szocialista nagyüzemi át­szervezését is. A gazdaságpolitikai elkép­zelések az 1949—fii között kidolgozott új ötéves tervek­ben öltöttek testet, Mivel 1949—50-ben az jpari terme­lés elérte, sőt egyes ágaza* tokban meghaladta a hábo­rú előtti szintet, a tervszá­mok elég magasak voltak. Mindenütt az extenzív fejlő­dés lehetőségeit akarták ki­aknázni (munkaerőfelesleg, kihasználatlan kapacitások, elmaradott gazdasági. A ber­lini válság és a koreai há­ború feltételezett eszkaláció­ja miatt túlbecsült védelmi szükségletek, valamint szél­ért eredmények túlértékelé­se azt eredményezte, hogy 1951-ben újból megemelték az évi növekedés tervmuta­tóit. A feszített ütemű fejlődés eredményeként az ipari ter­melés szintje 1953-ban a há­ború előttinek 2.5—3-szorosá- ra nőtt. Az ipar. főleg a ne­hézipar részesedése minden­hol nőtt. (Különösen szem­betűnő volt ez a legelmara­dottabb Albániában, ahol az ipar és a mezőgazdaság ará­nya az 1938-as 18:82-ről 1953- ra 80:40-re változott.) A munkanélküliséget va­lamennyi országban lénye­gében felszámolták. Elsősorban a nyersanyag­ki termelő, alapanyaggyártó és egres gépipari ágazatok produkálták a magas növe­kedési mutatókat („a vas és acél országa’;), ami azt je­lentette. hegy a meglevő, il­letve létrehozott ipar struk­túrája sok szempontból kor­szerűtlen lett, vagy maradt. A könnyűipar fejlesztését el­hanyagolták, így rövidesen számos fogyasztási cikkből hiány keletkezett Az adott körülmények kö­zött az említett — rendkívül tőkeigényes — iparosítási •modell megvalósításához a mezőgazdaságtól kellett erő­ket és eszközöket elvonni, így annak ellenére, hogy a szocialista szektor részesedé­se — a jelentős adminisztra­tív nyomós következtében is — mindenütt nőtt (1951-t>en Bulgáriában a vetésterület 46 százaléka, Csehszlovákiában 29.7 százaléka, a többi or­szágban 18—25 százalék kö­zött), a mezőgazdásági ter­melés messze elmaradt a szükségletektől. Még az ala­csony beruházási előirányza­tokat sém teljesítették, a gé­pesítés csak a faluról elván­dorolt munkaerő és a lóállo­mány csökkenése okozta ki­esést tudta pótolni. Ezek következtében az életszínvonal növekedése 1952—53-ra megállt, sőt nem egy országban érezhetően csökkent. Jugoszlávia 1949-től gaz­daságpolitikájában is hang­súlyozni kívánta a Szovjet­unió és a többi kelet-, kö­zép-európai szocialista or­szág belső rendszerétől való eltérését és hozzákezdett a később „önigazgatási mo- delT’-ként közismertté vált struktúra kialakításához. A túlzott centralizmus és a bürokrácia káros hatásaira hivatkozva megszüntették a gazdasági minisztériumok nagy részét, és létrehozták a „termelési tanácsok” több­lépcsős rendszerét, A gazda­ságirányítási feladatok jó ré­szét tagköztársaság; hatás­körbe adták át. Növekedett a termelőegységek és a tag- köztársaságok szerepe a te­rületükön előállított jövede­lem felosztásában. Korlátoz­ták az állami árszabályozást, de az állam központi beru­házó és elosztó tevékenysége még mindig jelentős maradt. Bar 1948—49-ben Jugoszlávia volt a legelőrehalsdottabb a mezőga zdaság k ol lek 11 vi záiá - sóban, az ezirányú fejlődés megállt. 1951-ben megszün­tették a kötelező beszolgál­óvó-nevelő szándéka kdzü is, hogy megtekintését csak 16 éven felülieknek ajánlja. A szigort, a túlzott megkö­tést ugyan sehogy sem ér­tem, de hát nem baj, ha a tizenévesek jóval korábban ágyba kerülnek. Közülük persze többen nem -tartják be a „kezelési utasítást”, csak azért is fenn­maradnak. Eddig sem ők, sem az idősebbek nem csa­lódtak. mert a korábbi, s az elmúlt heti bemutatkozás általános tetszést aratott. Mindkét alkalommal vérbő, fergeteges ritmusú, remete, szinte betegre nevettető poé­nokban bővelkedő vígjáté­kot élvezhettek, fűszerezve burleszkjellegű motívumok­kal; s a krimi és a horror műfaj kellékeivel. Az egyér­telmű sikert garantálja a két repülőgép-tulajdonos le­ányzó, valamint az őket kép­ernyőn megjelenítő színé­szek: Ingrid Steeger (Kikki), Iris Beiben (Chantal) és Klaus Dahlen (Tino) felsza­badult játéka. A legutóbb egy világtól elzárt kastélyba, Leache-be kalauzolt bennünket Walter Kempley forgatókönyvírói Méghozzá váratlan helyze­tek sorát produkálva. így az. tán a kacajt a borzongás vál­togatta. Először csak egy fel­tételezett hulla volt, később aztán kincskeresés közijén olyan gyorsan gyarapodott a számuk, hogy már összegez­ni sem tudtuk őket. Esti mese alvás előtt? A legjobb, ha nem minősítünk, csak azt valljuk meg, hogy akkor is jól szórakoztunk, ha szellemi útravalót egyál­talán nem kaptunk az alko­tóktól. Ne -legyünk farizeu­sok: erre is szükség van, méghozzá az olykor hosszú­nak, fárasztónak tűnő, dol­gos napok záróakkordjaként. Utána jobban. háborítatla- nabbul alszunk — a gyen­gébb és az erősebb idegze- tűek egyaránt —, mintha a legerősebb altatót vettük volna be. Az önfeledt nevetés ugyan­is a leghatásosabb gondűző. S ebből a szempontból tel­jesen mindegy, hogy milyen címen ajánljuk. Tessék megpróbálni .'.i (pécsi) tatást, majd 1952-ben a szov­jet mintára szervezett mező- gazdasági gépállomásokat; g 1954-re a termelőszövetkeze- i tek nagy része megszűnt. A jugoszláv iparosítási koncepció semmiben sem különbözött a több; szocia­lista országétól, így az ered­mények mellett ugyanazok a nehézségek jelentkeztek, az­az aránytalanságok az egyes iparágak, valamint az ipar és a mezőgazdaság között, a közszükségleti cikkek gyár­tásának elhanyagolása, az életszínvonal stagnálása. Ezek hatására 195'2-ben át­tértek a prognózisszerű éves tervekre. Jugoszlávia 1949-től egyre növekvő összegű segélyeket és hiteleket kapott az USA- tól (1955-ig 1 milliárd dol­lárt, fele részben katonai cé­lokra) és más tőkés orszá­goktól. A szocialista országok ka­pitalista viszonylatú árucse­réje minimálisra csökkent (kivéve Jugoszláviát). Szin­te kizárólag egymással ke­reskedtek, lényegében — ha átmeneti jelleggel is — zárt gazdasági tömbbé váltak. (Így például Románia 1950- ben külkereskedelmének 83 százalékát, Bulgária 1951-ben 91 százalékát, Albánia pedig 100 százalékát szocialista or­szágokkal bonyolította.) 1949—53 között a kelet-, közép-európai országok rend­kívül jelentős sikereket ér­tek el a szocialista termelé­si viszonyok és a termelő­erők (elsősorban az ipar) fej­lesztésében. Ugyanakkor az adminisztratív eszközök túl­zott élőiéibe helyezése, a szubjekti vista dogmatikus szemléletben gyökerező tü­relmetlenség. az áru- és pénzgazdálk odás meg kér ü lé- lésének kísérletei, az anyagi ösztönzés háttérbe szorítása, az érdekviszonyok semmibe vétele komoly hiányosságo­kat eredményezett. Ezek a következő években jelentős társadalmi és gazdasági fe­szültségek forrásává váltak. (Folytatjuk) •ifc,,, Molnár Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents