Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
: Várnai tölgyek alatt Mir« jó a külföldi turistaút? Igazolva látni, hogy nemcsak az- emberi faj egységes, ■ hanem az ember emberré válásának története mellett az emberiség történelme is. Tudom, hogy kissé, vagy nagyon is tudálékosnak tűnhet az iménti megállapítás, sőt dilettánsán fontos kodénak is. Ám, ha soraimat tovább olvassák — hiszem, ele legalábbis remélem —, hogy a feltett kérdésre: hasonló válaszhoz jutnak mire jó a turistaút? Hát világot látni, persze. Élményeket és néha külhoni holmikat gyűjteni. ' Pihenni, barátkozni, elfáradni, idegeskedni a vámon és [ megnyugodni azon túl. É.s még sok minden másra „jó” a külföldi turistaút. Arra is például, hogy mint fentebb írtam, újra rádöbbenjek arra a nyilvánvaló igazságra — érdekes, a nyilvánvaló igazságok néha nem is annyira nyilvánvalók! —, miszerint az emberiség történelme közös : egységes. Rádöbbenésem színhelye I. Ulászló -emlékhelye, Hu- ; nyadi János monumentális, egyetlen gránitból faragott szobra előtt, — a tenger és a szőlőkkel borított, lan- kásan emelkedő, aztán hirtelen szirtekig magasodó hegyoldalak között fekv„ Várna. A bolgár tengerpart e neves városa, az ország harmadik és talán legismertebb centruma, a bolgár állam alapításának idei, 1300. évfordulójára alaposan „kicsípte” magát, — aligha ismeretlen a magyar turista előtt. Napfény, tenger. Napospart, Aranyhomok, ezek elválaszthatatlan fogalmak és nevek, mégha nem is Várna környékiek — nevéhez vonzza varázsa mindet. Ám viszonylag kevesen tudják, hogy történelmi emlékhely is, közös emléke történelmünknek a bolgárokéval. Itt vívta nagy csatáját és részben árulás, részben a lengyel—magyar király hetvenkedő virtuskodása miatt, itt vesztet csatát 1444- I ben Hunyadi János, bár a csatavesztés arra mégis alkalmasnak bizonyult, hogy egy időre megtorpanják a török j előretörése. A csa+ában különben lengyelek, csehek, vallon zsoldosok, oláh harcosok, magyar lovasok, gyalogosok, vértesek és természetesen bolgár seregek is részt vettek. A csata ugyan elbukott, de a török hódítás elleni harc közös vállalkozásának szelleme, a közös történelmi múlt és tett emléke ott leng a hatalmas park öreg fái alatt, a vélt cír fölötti emlékhely kandeláberei között, amelyekkel oly keményen és határozottan néz szembe Hunyadi János szobra, mintha a sereg élén állná szemben az ellennél. A bolgár nyelv ősi szavaiból nyolc él már csak a mai szláv nyelvű b i gár emberek szókincsében, a magyaréban még mindig fellelhető háromszáznál is több óbolgár szó, — emléke az egykori együttélésnek. A történelem kútjá- ból szívják magukba a jövőhöz is szükséges éltető erőt. De nemcsak a Volga vidéki bolgár^magyar együttélés gondolata jut eszembe itt e várnai emlékműnél, hanem ' ai a paradox gondolat is — dehogyis paradoxon ez! —, hogy a törököknek, a vallonoknak, a cseheknek, oláhoknak, a ma élő leszármazottaknak éppen úgy történelmi és azonos a múltja. Az. ha más és más előjellel is, Várna: ! az akkori győzteseknek és veszteseknek egyaránt a története. A muhi puszta magyar, de mongol történelem is. I Rákóczi szabadságharcának dokumentumai ott találhatók a francia levéltárakban és a kuruc harcok emlékei a francia történelemkönyvekben is fellelhetők. Az első (?) Amerika felfedezők k-özött, még az évezredünk első éveiben. a vikingek hajóin ott. volt egy magyar is, ha hinni 1 * lehet a legendákban. És Firenze, Velence, Bologna, az | olasz reneszánsz nélkül nem lett volna a magyar sem, i nem lettek volna a Corvinák, a fekete sereg, nem tartóztatták volna fel emiatt majd évszázadig a török terjeszkedést Európa e tájain. A győztes és legyőzött, az igazi és az igaztalan, a gyilkos és az áldozat, a leszármaztatok és leszármazottak: — ideje végre közös dolgainkat és közös történelmünket rendezni már. — Álldogálok a kemény napsütést puha árnnyá nagyító tölgyfák alatt, töprengve világunk e közös dolgairól. Ha úgy tetszik, történelmi tudatom formálódik most, gyarapodik, válik mássá, többé, gazdagabbá e nyilvánvaló „felfedezéssel”, az emberiség közös és egymástól elválaszthatalan történelme tényével. Azon meditálni, hogy mivé lehetett volna az emberiség történelme, s hogy e történelme szolgálhatta volna jobban és másként az embert igazi emberré, humánus homo sapiens-sé válását, — arra lehetne igennel is, nemmel is válaszolni. És egyik sem lenne igaz. Múltját az. ember nem változtat- [ hatja meg, csak az ember szemlélete. Reverzibilissé, meg- J I fordíthatóvá tenni az irreverzibilis, a visszafordihatatlan ^ időt, a történelem múltiát csak az a szemlélet képes, az í olyan szemlélet, amely a tanulságok mércéjén méri, tisz- { ta, elfogultságtól mentes tekintettel nézve megmérendő- ket. Hogy „békévé oldja az emlékezés” mindazt,- ami há- • ború volt, pusztítás és embertelenség az ember történelmében itt Európában, vagy a kontinensek bármelyikén e világnak. A hátam mögött, a park kerítésén túl, a szikrázó napfényben, az új városnegyed tengerpartra lejtő utcáin tombol a nvár és az élet. Autók, autóbuszok érik egymást. zsoneanak a fáradhatatlan turisták és a fáradságukat mindig jól leplező idegenvezetők. A mai Várna éli a maga életét. És a mai Várnában éli, élvezi a nap széosé- ®es békéiét az ideözönlő turistaáradat. Mit sem törődve azzal — és nem is kell törődnie —. hogy I, Ulászló és Hunyadi „Várnája” nélkül nem ’ett volna, vagy nem i\vgn lett volna a mai Várna. És mai Bulgária. A mai Európa sem Milyen? Más! Ki tudja milyen. Nekünk arra kell gondolni, hogv azt védjük, ami: ilyen.Hát erre is jó a turistaút külhonba vezetvén hazámban cseperedett fiait, lányait. P.elayev Jamcslréia“ .. .vidáman repül a kazahsztáni Dzsamhulban. és környékén, ahol a helybéli gyár esztergályosa építette ezt a törékeny ég, járművet — önmaga számára. Alekszandr Pletnyev egyébként már kétezer méter magasságot és 60 kilométeres „csúrs- sebes éget" Is elért az összesen 55 kilós kis repülőmicsodával. (Fotó: TASZSZ) z épület a falu fölé magasodik. Nem hivalkodóan, gőgös merevséggel, hanem szépségének, értékének biztos tudatában" szerényen. Mégis minden ar- rajáró felpillant, felfigyel rá. megcsodálja a patai várdomb híres diadémját. rWWWW Ma békés zöldjével nyugtat a szemközti magaslat. Olyannyira, hogy nehezen hisszük el: egykor fegyverek dördültek, csatakiáltások hangzottak itt, azaz névtelen és ismert harcosok formálták a történelmet, amelynek helyi epizódjait is feljegyezte a krónikás. «AfWMWVtfim A régész errefelé népvándorlás kori edényt talált, s meglelte egyik honfoglaló ősünk sírját is. Mindkét adalék arra utal, hogy eleink szívesen telepedtek meg ezen a helyen. Anonymus részletesebb információkkal is szolgál: „Árpád vezér a Mátra ei-dejében nagy főidet, adott Eönek és F.dömérnek, ahol később unokájuk, Pofa várát építette, méghozzá földből és fából formálva meg ezt az erősséget. Róla egyébként azt is tudjuk, hogy apja volt egyik királyunknak, Aha Sámuelnek. Arra is gondoltak, hogy Szent Péter tiszteletére templomot emeljenek. Ez inkább amolyan diplomatikus húzás volt, mint hitből fogant lépés, hiszen mindketten a múlt bűvöletében éltek, s a messzi Keletet idéző sámánok álltak hozzájuk közelebb a keresztény papok helyett, akiknek hűvösségét, rideg kegyetlenségét elítélhették. Először csak egymás közt. beszélve róla, pórázon tartva az áruló, a vétkes szót. Utódaik — többek között a II. András által bőkezűén rhegiutalmazott Demeter mester — mélyen hallgattak ezekről a történetekről, s a kegyeskedők sorát gyarapították. mivel így kívánta meg egyéni érdekük, érvényesülésük, WVWWWW Ráadásul az egyháztól sokat és joggal remélhettek, hiszen — képletesen szólva — azt hirdette,, hogv a császárnak is meg kell adni azt, ami neki jár. Más szóval: engedelmességre szoktatta r kisemmizetteket, azzal biztatván őket, hogv pillanatnyi keserveikért majd a túlvilágon nyernek vigaszt, íg.v lettek aztán nagyuraik sokáig türelmes alattvalóiNem véletlen, hogy már 1100 körül a faluban is elkészült egy egyhajós kis — B.5V6.5 méteres — építmény Ezt az 1200-as évek vége felé kápolnával bővítették, s tornyot is csatoltak elé. Mindez bizonyítható tény, hiszen az ásatások soGyöngyöspata diadémja Múltidézőben rán előkerültek az alapfalak maradványai. Később — valószínűleg az 1300-as esztendők elején — Nekcsei Demeter tárnok mester, aki korának legműveltebb főurai közé tartozott — bizony kevesen voltak akkortájt ilyenek — erőteljesen átiormáltatta az épületet: elkészíttette a szentélyt, a fő-, a déli oldalhajót, a sekrestyét. valamint egy oldalkápolnát. Arról sem feledkezett meg. hogy vonzóbbá, szemet gyönyörködtetőbbé tegye a belső teret, ezért falképeket festetett. Az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai ezekből is megtaláltak néhányat a feltárás során. Honnan kerülhetett ide a hajdani mester? Erre már nem kapunk választ, az azonban aligha vitatható, hogy az egykori piktor még > nem ismerte a perspektivikus ábrázolás- mód rejtélyeit, mert beállításaira az egysíkú megköz- lítés jellemző. 1420 körül az új 'nagyúr. Szécsényi Simon szintén igazolni óhajtotta mecénási indulatát. Nem sajnálta a pénzt, ö és leszármazottai építették a régi anyagának felhasználásával a ma is álló jellegzetes, mondhatni párját ritkító tornyot. A gondok-bajok ezt a vidéket sem kerülték el, Akkor is, ha itt később kopogtattak, mint másutt... 1460-ban Giskra huszita seregének két vezére, Zagyva fői Andriskó és Úrik befészkelték magukat a várba, s innen indultak pusztító portyákra, rettegésben, létbizonytalanságban tartva az egész környéket. A garázdálkodás akkora felháborodást. váltott ki, hogy a fiatal Mátyás király elhatározta: nem tűri tovább a zűrzavart, s maga bünteti meg az önkényeskedőket. Július nyolcadikén győzött is az általa vezérelt sereg. Valószínűleg kellemes napokat tölt- hetett itt, s ezeket honorálta azzal, hogy mezővárosi rangra emelte a települést, azaz kiváltságok sorát biztosította számára. Elképzelhető, hogy a könyen szenvedélyre lobbanó fenséget szép szemek tekintete babonázta meg. Ha így történt is, titok marad ... UUUIMWIMH 1544-ben ide is eljutottak a török hódítók, akiknek a sors meglehetősen szűkmar- kúan adagolta az esztétikai érzéket. Megrongálták a templomot, olyannyira, hogy a szentély is beomlott. Az elszomorító látvány nem zavarta őket. Annál inkább a helybelieket, akik nem nyugodtak meg addig, amíg ki nem járták Allah szépre egyáltalán nem fogékony katonáitól a felújítási engedélyt. Hálásak is voltak Maka Miklós és Kesköny Jakab templomatyáknak, akik eljártak ebben az ügyben. A krónika megőrizte Király Mihály plébános nevét is, aki az 1650-es években felújította a ma messze földön híres Jessze-oltárt, amely tulajdonképpen Krisztus családfájának érzékletes ábrázolása. A monumentalitásával is megragadó faszo- bor-kompozícióban még nem gyönyörködhetünk, mert jó néhány darabja az OMP restaurátorainak budapesti műhelyében pihen. várva azt, hogy újjávarázsolva visszaküldjék. Fontos forduló még 1740. Ekkor és az elkövetkező esztendőkben lebontják a megrozzant kápolnákat és a sekrestyét, majd kibővítve újjáépítik az északi oldalhajót wwmnnm Több mint tíz éve serény-J kednek itt a műemlékes szakemberek. Nekik köszönhető, hogy fellebbent a titok fátyla, s minden rejtély megoldódott Helyreállításból mindenesetre jelesre vizsgáztak, mert úgy dolgoztak, hogy a látogatók előtt felvillantsák az egyes stílusok legmarkánsabb jellemzőit. Az élmény megbabonáz bennünket. Itt harmonizál egymással az erőt, a robusz- . tusságot sugárzó román a könnyedebb, az elegánsabb; a magasba szökkenő gótikával, s a díszítéseiben, színeiben pazarló barokkal, s a szobrokén felbukkanó csipkefjnom rokokóval. Mindegyik más, valameny- nyi újat hoz, ám mégia szerves folytatása a korábbinak. Ahogy a fiúk és az unokák Örökítik tovább a dód- és az ükapák karakterét MWWnMWM Lenyűgözve állunk, s csík az zökkent vissza a nvers valóságba, hogy újabb vendégek érkeznek, felvilágosító jellegű prospektust, levelezőlapot kérnek. Rácz Pál plébános azonban csak sajnálkozva tárhatja szét kezeit: „Soha nem volt. most sincs, s talán nem is lesz ilyesmi, pedig hiányát folyvást emlegetik.” Elvégre nem mindenki Mátyás király, hogy útbaigazítás nélkül is ide találjon... Pécsi Islván r
