Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-24 / 172. szám
MINDENHEZ KÖZEL itthon Tyúkot és hízott kacsát vágtak. A néhány nappal előbb vásárolt zsírszalonnából lepkényi töpörtyűk kerülték a nagy kék lábasba. — Tudjátok, kedveseim! Jön a fie:n látogatóba Kanadából ... Így mondta ezt Angéla néni a fiatal házaspárnak, akik albérletben laktak nála a hosszú ház egyik végében. Elérkezett a nagy nap. Angéla néni reggeltől a kaput leste. mikor gördül mór be rajta a hosszú amerikai kocsi. Bizony estefelé volt mór. amikor megállt a ház előtt egy bérelt taxi és kiszáll belőle a Béla gyerek. Az idős néni boldogsága leírhatatlan volt arcokban a napokban. Hát még, amikor Bélus előszedte az ajándékokat, a leheletpuha gyapjúkendőt, azután a papucsot, meleg cipőket. — Aranyos gyermekem. Milyen hosszú évekig nem láttalak ... Bélus az eltelt másfél évtized alatt megemberesedett. Bajuszt növesztett, kitűnő angol szövetből készült ruhát viselt, amely minden bizonnyal a legjobb szabó keze alól került ki. — Édesanyám egészsége hogy szolgál? Azután Andris bátyámék? A géia néni óraszámra csak mesélt Mindenkit sorra szedett £ kiről csak gondolta, hogy érdek! Béiust. A nagyobbik fia családját, a rokonokat, az ismerősöket. Bélus egykori pajtásait is. Elmondta Andrisról, hogy brigódvezető a tsz-ben, a felesége meg a palántaházban dolgozik. Azt is, hogy Bélus keresztfia mór harmadikos a gépészeti szakiskolában és hogy Jolika, a lányuk, az idén ment férjhez egy mérnökhöz. s Később a „vendég” tartott beszámolót. Elmesélte édesanyjának, hogy viszonylag jól keres, egy textilgyáriján szakmunkás. Felesége van és két aranyos csöpp gyermekük, akik felesége minden idejét lekötik. Röpültek a napok. Béla egyik reggel nyakába vette a falut, az ismerősöket és sorra vendégeskedett mindegyiknél. Andris hívására szétnézett a tsz-ben is. Megcsodálta az új iskolát, a mozit, a kultúrházat, amelyek már azóta épültek, amióta elment. — Édesanyám! Nagyon kedvesek hozzám az emberek. Ügyszólván az egész falu, — dicsekedett egyik este. Néhány nap múlva bekopogott a tanácshoz is. Az elnöki asztalnál Pistát, egykori padtársát találta. — Megismersz, pajtás? Nem tagadod meg a „tékozló fiút”? Pista megcsókolta és azt mondta: — A jó barát a mi falunkba csak baráti szándékkal jöhet. Aztán széjjelnéztek. A könyvtárban, áz orvosnál, még a futballpólyóra is kimentek, ahol valamikor együtt rúgták a bőrt. Este szalonnát csurdítottak a tóparton, jó rlzlingbor meie* lett folyt a beszélgetés. — Hát te, hogy élsz pajtás. Hogy megy a sorod a világ másik oldalán? Bélus hanyatt' dőlt a takarón. Elmesélt úgyszólván minden lényegest, ami vele az eltelt esztendőkben történt. Azt, hogy jól nősült és a feleségének volt egy kis spórolt pénze, amikor összekerültek. — Akinek munkája van és dolgozni bír. az Kanadában is megél... Csak két dolog fontos. Legyen munka, és az egészség el ne hagyja az embert... — Aztán nálunk széjjel néztél-e? Bélus nagyot kortyolt a pohárból. Felült a takarón és maga elé nézett. — Tudom, nincs szükséged bókokra. Pista. Dé én most legszívesebben azt mondanám: nemsokára úgy néz ki. hogy Itt, tinálatok lesz az igazi „Amerika”. Szalay István Debrecenből jöttek Egerbe — német színházat dozatunkat, próbáljon hát e,jv Német Színjátszó Társaság Magyar nyelven ha csak egy Játék-darabot is előadni! Örömmel vett ily áldozatot a Magyar Játszó Társaságtól mint télen Kassa, s ugyan akkor éppen ezen mi Játszó Társaságunktól Debrecen! Hazánk egyik főbb és Magyarosodottabb városai Ezen nemes városban is az a nemes gondolat, hogy nem az áldozat fényes voltát, hanem a tiszta szándékot méltóztatnak tekinteni. bátorít, hogy ezen próbatételünk balra magyaráz- hatása félelme nélkül az egész Nagy Érdemű Közönséget alázatossággal meghívni bátorkodunk. Sípos Soma Akinek volt szíve és türelme a saját nyakán is végigtekerni ezt a nyakatokért színlapot s elolvasta benne Kassa nevét is, sejthette, hogy Sipos Soma aligha volt tősgyökeres debreceni polgár. Igaz ugyan, hogy Debrecen színházi élete már 1798-ban megindult, amikor is a városi tanács egy desz- kaszínhózat ácsoltatott ösz- sze s abban állandóan szerepelt a kassai Játszó Társaság, de Sípos Soma idejében nem volt a debreceni színháznak állandó jellege, hanem vándor társulatok ütöttek benne tanyát. Sipos Somát és társulatát közöttük kell keresnünk. A színlap fogalmazásakor valamiben tévedett Sipos Soma. Az gondolta, hogy a török kivonulása után és az építő XVIII. században Egerbe telepedett német polgárok, Iparosok, kézművesek „Nemzeti nyelvünkkel alig esméretesek”. Ezzel szemben az az igazság, hogy már 1788-ban, alig két nemzedék múlva, azzal utasította visz-, sza Berndt Fülöp aradi német színigazgató játszási kérelmét a városi tanács, hogy ..Egerből a katonatisztek jelenleg távol vannak, a polgárok közül pedig nagyon kevesen értenek németül.” Berndt Fülöp nem akart hinni a szemének, amikor elolvasta a határozatot, amely az osztrák kormány németesítési politikájának csődjét jelentette. Ebbe pedig nem lehetett belenyugodni. A következő évben újra jelentkezett és húsz előadást tartott a mai Dobó gimnáziumban, ahol akkor katonai nevelő intézet volt. Ha nem találta meg számítását, támogatta őt a bécsi udvar. Tény, hogy 1800-ig nem próbálkozott itt német igazgató. Abban az esztendőben azonban hárman is összefutottak, Pestről, Kassáról és Klagenfurtból. Eger város tanácsa mindhárom igazgatót elutasította azzal, hogy „Egerben igen kevés a német és vállalkozásuk ráfizetéssel járna.” Berndt is csak hét év múlva jelentkezett ismét, majd Gusch Adolf, és 1826- ban, két esztendővel azelőtt, hogy Kisfaludy megírta volna a Csalódásokat, női direktora volt a városnak Ur- bani Zsuzsanna személyében. Am .ekkor már más volt a helyzet. Mert isisben Déryné hangján szólalt a magyar színészét Egerben, a Síarvas fogadóban. Kapor Elemér tfisplasztiksi blennálé Pénzem A VII. országos kisplasztikái biennáléra, amelyet Pécsett rendeztek, 450 művészt hívtak meg a kiállítás rendezői. Százharmincán küldték be alkotásukat, majd a 12 tagú zsűri döntése alapján 92 művész munkái kerültek bemuatásra. A képen: Győri Lászlói Születés háza. (MTI Fotó — Kálméndi Ferenc felvétele — KS) Elgondolni is képtelenség, hogy Debrecenből, az ország legmagyarabb városából jöjjenek Egerbe magyar színészek — német színházat játszani. Mégis megtörtént. Igaz, kerek százötven évvel ezelőtt. Tanú reá egy színlap. amely évtizedekig bujdoshatott öreg fiókok mélyén, mígnem 1894-ben valaki bevitte az Egri Híradó szerkesztőségébe. Ott megemlékeztek róla, aztán megint elkallódott, most már 1 végérvényesen. Ám megmaradt a sajtó történelmet őrző lapjain, teljes szövegében. Olvassuk azzal a csodálkozással, amellyel rámeredhetett az egri polgár július egyik napján, 1831-ben, Kegyes Publikum! Lelkünk teljes tiszta hálaadó Érzéssel Nagy Érdemű Jól Tevőink kegyes Pártfogása iránt, s azt buzgóbban megköszönni nem tudjuk, mint- ! ha minden igyekezetünket kettőztetett erővel, sőt éle- j tünket is Honnyi Intézet tzéljal siettetésére szenteljük. ! E mai,’' a Német Nyelvben | járatlan voltunkra nézve ; erőnkön félj ül való előadással Oelőadatik „Die teuer Probe” Kotzebuetól:) Nagy ' Érdemű, minden Körben le- I vő tisztelt Nézőink azon ré- I szének kívánjuk forró kő- I &2önetünket és hála adásunkat tenni, Nemzeti Nyel- í vünkkel alig lévén esmére- ! testit, azt mégis pártfogolják ! s Játék Színünket kegyesen látogatják. Amit ezen előadásban erőnk tenni nem ! enged, azt pótolja ki igyeke- ! zetünk. S ha netalántán találkoznának olyanok is. akik gúnnyal vennék e bár nagy fáradságunkkal esendő álBÓLYA PÉTER: r í. f „Korán kelő ember” — mondhatták volna Kettesi- ről ismerősei, hiszen már öt ! órakor az utcán császkált, ! hattól pedig a Rozmaring ! presszóban üldögélt, ő hör- 1 pintette fel az első kávét, I amelyik kicsöpögött a gép- I bői (a pincérlényok pálin- i kát ittak a munkanap kez- ’ detén). ! Igen ám, de az ismerősök : ném tudhatták, hogy Kette- í si korai felkelése más, mint ! a vekkert használó gyári I munkásé vagy a gerlebúgás- ra ébredő parasztemberé: 6 nem hosszú, egészséges álom után kezdi meg a napot, nem ismeri a fokozatos ébredés örömét, hanem rámáknak közepéből ugrik az ébrenlétbe, idegesen, tettre- készen, kellemetlen gondola- ( toktól űzve (amelyek között ! előkelő helyet foglalnak el I az emlékek, a számtalan I vesztett csata, amelyet Ket- f tesi vívott az elmúlt har- I mincöt év során). Nem csoda ' tehát, ha kipattan az ágyból, sietve megmosakszik, s Sm. ? * í SWf^§ _ 1981. július Zi„ péntek máris leereszkedik az utcára, hogy a siető, céltudatos emberek látványa és a kukáskocsik dübörgése kiverje fejéből a gonosz gondolatokat. S néha a Duna felé veszi az útját, mert a folyó fensége meggyőzi arról, hogy gondjai kicsinyesek, léte elenyésző jelentőségű, útja bizonytalan. mint azoké a korhadt fadaraboké, amelyeket a Duna sodor egyik hídtól a másikig. ... Hajnali törzshelye volt a Rozmaring presszó. A közönséget a legkülönfélébb figurák alkották: voltak ott gyűrött arcú linkek, akik sörökkel öblítették le az éjszaka folyamán , elkövetett disznóságaikat; reszkető kezű alkoholisták, sjtlk képtelenek megborotválkozni, míg le nem hajtották a deci töményét; vidám kurvák, akik mindig hajnalban a legnyugodtabbak. hiszen vége a „műszaknak"; magános öregemberek, akiket halott feleségük zavart fel a korai órákban; aljas nepperek, akik alig várják, hogy újra elkezdhessék áz üzletelést, a gyűrűk csillogva táncolnak kövér ujjal kon; s közöttük üldögél Kettes!, aki nem nepper, nem kurva, de még csak nem is taxis, hanem: 1RÖ, az a sikertelen fajta, aki -■egyetlen olvasó imáiban sem szerepel, könyvei kinyomtatását egyik ev^ ről a másikra halasztják a kiadók, hiszen van jobb, érdekesebb, keresettebb... Talán csak a redakciós lapok szerkesztői kedvelik Kette- sit, mert az ő tárcáival ki lehet tölteni az újság üresen maradó hasábjait. Egy nyári reggelen Kette- sit szokott állapotában találta a felkelő nap: komoran ült. a Rozmaringban, előtte kávé és fél rum. kezében lassan fogyó cigaretta, térdén újság, erőlködve olvassa a nagyvilág híreit. Körülötte a zsibongó presz- szó-közönség, amely nem vesz tudomást róla, mint ahogy Kettest sem érdeklődik irántuk. A kávéfőzőnő lendületesen rángatja a gép karját, a füst a pálinkák illatával ölelkezik, a függönyt meg-meglibbenti az utcáról érkező kíváncsi huzat. Kettes! lapozott az újságban, a hirdetéseket kezdte olvasgatni. (Mégiscsak megnyugtatóbb dolog eladó ku- tyakölykökről értesülni, mint a politika eseményein rémüldözni.) Hirtelen felcsillant a szeme. Közelebb hajolt az újsághoz, még egyszer elolvasta a hirdetést. „Ház, kert eladó. Mindenhez közel!” S utána a cím: B. község, Kossuth utca 4. — Ez igen — suttogta Ket- tesi. — Mindenhez közel... Ez kellene nekem. ■, » t Barátom a rajzlapon — Bújj ki a bőrödből! — Gyere velünk Zeneországba! Öílöreházi nyár 81 Milyennek látod a barátod? — Dohnál Tibor egri képzőművész kérdésére izgalommal fogtak munkához kicsik és nagyobbak a Há- mán Kató Megyei Úttörő- házban. A rajzlapon egymás után tűntek fel a gyermekfejek, a szeplős, pisze, szemüveges arcocskák, nagyszalagos, copfos fejek. Jellegzetes ismertetőjeiei az iskolatársaknak. a barátnőknek. A rajzdélelőtt legjobbjai természetesen jutalmat kaptak, de nem keseredtek el azok sem. akik most nem ügyeskedtek. Majd legközelebb... A megyei úttörőhöz munkatársai évről évre gazdag nyári programmal várják az egri gyerekeket. Játék és meseszoba. asztalitenisz, tévéfoci, sakktábla és kirándulás felejteti a sokszor unalmas órákat. A gyermekkönyvtár minden szerdán „olvasóudvari” foglalkozásra invitálja a nebulókat. Szerdán Dohnál Tibor művész gyurmák, színes ceruzák és kréták segítségével ismertetett meg néhány „fogást” az emberfej- készités műhelytitkaiból. Érdemes megemlíteni néhányat az olvasóudvar további terveiből is: Július 29- én Fajcsák Attila „Zeneországba” kalauzolja a kicsiket. ..Bújj ki a bőrödből I” címmel augusztus 12-én improvizációs játékra hívja a pajtásokat Demeter Zsuzsa bábművész. Az úttörőházi nyár befejező programja augusztus 19-én lesz. Aznap a gyerekek a Berva-völgy állát- és növényvilágával ismerkednek meg. Művelődéselméleti nyári egyetem Csütörtökön az Akadémia szegedi biológiai központjának kongresszusi termében megnyílt a TIT művelődés- elméleti nyári egyeteme. 280 hallgatója a tanácsoknál, különféle intézményeknél, vállalatoknál szervezi, irányítja a művelődési munkát. Hiszen ő, ezt jól tudta, mindentől távol van ezen a nyári reggelen, mindentől távol... Távol a sikertől. Igaz, sűrűn jelennek meg a tárcács- kái. de hol maradnak a terjedelmes regények, a dús, kidolgozott elbeszélések, amelyekben az Élet sistereg a maga veszedelmes érdekességével; hol maradnak az olvasók rajongó levelei, a pályatársak kézszorítása, a kiadók könyörgése, a díjak sora... Hol késik az a csodálatos reggel, amikor Ket- tesi, a nagy író, felébred hirhedett ágyában, becsöngeti a villa másik végében tevékenykedő házvezetőnőt, toiást és sonkát rendel reggelire s melléje rengeteg török kávét; utána frissítő fürdőt vesz, felölti ^doigozóköpenyét”, hatalmas szivarra gyújt, majd letelepszik a faragott íróasztal mellé, amelyen a trilógia utolsó oldalai könyörögnek a folytatásért... A pénztől is távol, van Kettes!. Kevéske bankbetétjét. nagyjából örökölte; írói Jövedelme éppen csak arra elég, hogy megéljen belőle. Pedig milyen" jó lenne, ha mindennap pénzt hozna a postás, ismételten megjelent regények honoráriumát, vagy a világ túlsó végén előadott színdarabok tiszteletdíját, amelyet a Szerzői Jogvédő kémei hajtottak fel Kettesi számára; ösztönpénzeket, amelyeket a legöregebb magyar írók szavaztak meg K. támogatására; a képeslapok utalványait, melyeket annak fejében küldtek, hogy Kettesi fotós nyilatkozatot adott nekik önmagáról; olvasók adományait, akik azt hiszik, hogy Kettes! nyomorol, mint a múlt századi költők, sőt talán tüdőbeteg is, mint Reviczky Gy... Távol van Kettest az egészségtől is. Rozzant ideg- rendszere már több alkalommal tette az orvosok prédájává. Esténként szívnyo- más közepette alszik el, reggelente gyomorfájdalomra ébred. Köhögése sohasem diadalittas, mint a betegségbe menekült embereké, hanem szánalmasan vékony, száraz, hosszan tartó. Néha minden ok nélkül felfordul a gyomra, és okádni kezd az utcán, s Ilyenkor azt várja, hogy valami vastagnyakú csibész odasétál hozzá és belerúg. hiszen gyenge és kiszolgáltatott. . * Távol van Kettes! a feleségétől is. Edit. asszony ha-' mar megelégelte az unalmas életet, amelyet Kettesi oldalán élt, hlszert K. riadt volt és gátlásos, nem szerette a társaságot, utálta a színházat. nem tartott vidám barátokat, akikkel meg lehetett volna őt csalni, korán feküdt, korán ébredt., keveset evett, és soha nem dicsérte meg a felesége főzt- jét, sőt még egy rendes frászt sem tudott adni, amely nélkül pedig nem férfi a férfi... Edit elhagyta Kettesit, és egy belvárosi link élettársa lett, bizonyos Zebra Zsolté, aki csempészéssel és pornófotók gyűjtésével töltötte napjait, a melle szőrös volt, a fogsora sűrűfehér, hetente kétszer leitla magát, és nem alucit otthon, , «-Äs*,- (Folytatjuk) j
