Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

Hatvan világjá hegedűse Csaknem egy évtized múl­tán , ismét önplló hangver­senyt adott szülővárosában, Hatvanban Kocsis Albert, hazánk hegedűvel és Liszt- díjjal utazó nagykövete. A galériában rendezett művé­szeti esemény, túl Corelli, Schubert, Bartók, Kodály műveinek igényes tolmácso­lásán, emberi gesztusaiban, megnyilatkozásaiban is ma­radandót nyújtott a lelke­sen újrázást követelő hall­gatóságnak. Arra a rövid, de annál .izgalmasabb nyíltszini beszélgetésre gondoltunk a „La Fólia” és a „Szonatina” között, amely megvilágítot­ta Kocsis Albert életpályá­ját. művészi törekvéseinek utolsó évtizedét. Vagyis jó­szerivel azt a tíz-tiz.enkét esztendőt, amely örök inga­járat kontinensek partjai kö­zött, s nem csupán neki szer­zett sikereket, hanem a ma­gyar zenekultúra hírnevét is gazdagította. Igen! Mert a kitűnő hegedűs és pedagó­gus, akinek magyar útlevél lapul a zsebében, s volta­képpen kölni lakos: a kassali szeminárium vagya nyugat­német állami kamarazenekar elén éppen úgy Kocsis Al­bert, éppen úgy népünk kül­dötte, mint a moszkvai Csaj­kovszkij Intézetben, ahol a legutóbbi időkig havónta hat napot tanított. Hegyeshalmon túl — Persze egy-egy ilyen kurzus még mindig felüdü­lést jelent életemben, ha sa­ját művészi teljesítményeim tempójával hasonlítom össze. Mert. a szakmabeli tudja igazán, mit jelent egy zene­kar élén évente hatvan- hetven alkalommal koncer­tezni, legalább ugyanennyi önálló előadóestet tartani, s ^miközben ide-oda röpköd az ember, együttesekkel és - „.hangszeres kísérőkkel gya- ökorolni, készülni a föllépé­sekre. Arról nem is beszél­ve. hogy szeretem figyelem­mel kisérni a legkülönbözőbb zenei eseményeket, zenepe­dagógiai vállalkozásokat, to­vábbá belső szükség szá­momra a korral lépést tartó muzsika meg,.', mérésé. Mást ne mondjak, életvitelemre igen jellemző például a mostani koncert. Szombat este még a bonni kancel­láriában hangversenyeztem. Éjjel röpcsi Kölnbe, hajnal­ban Frankfurtba, majd Bu­dapestié, hogy vasárnap es­te közreműködhessen) a ju­biláló hatvani vasutaszene- kar estjén, az alapító Án­gyán Jenő bácsi köszöntésén. És ma a galériában, kedden pedig már Centben lépjek dobogóra. A zenei kifejezés örömét mi keseríti meg e közben? Figyelvén a világra, sok új, izgalmas művet is­merek meg, de csak módjá­val tűzhetem műsoromra. Mert Hegyeshalmon túl áru­cikk a művész. Azt játszik, amire a koncertirodák, imp­resszáriók leszerződtetik. Jaguár és muzsika Kocsis Albert összehason- totfa a nyugati féltekén, il­letve a Szovjetunióban szer­zett pedagógusi tapasztala­tait is, különös figyelemmel a művészképzésre. — Kinézem sokszor, amint például a kassali zeneaka­démia elé megérkezik Ja­guárjával a süvölvény titán, miközben professzora vala­mivel odébb egv ütött-kopott Volswagenből kecmereg ki. Várható a/, elkapatott, sok-, szór divatból muzsikuspályát választó fiataltól, hogy fel­oldódjék a önében? Hogy többre, tökéletesebbre tö­rekszik? Aligha. Ezért any- nyi a félbehagyott stúdium, vagy a híg, a felszíni úsz- kálás. A szocialista orszá­gokban. például a Szovjet­unióban mind ennek az el­lenkezőjét látja, érzékeli az ember. Ott a fiatal növen­dékek nehezebben jutnak be valamely felsőfokú intézet­be. rosszabb körülmények között élnek, tanulnak, de (Fotó: Szabó Sándor) ugyanakkor hallatlanul mély bennük a zene iránti vonza­lom, bámulatra méltó a szor­galmuk, kitartásuk. És mivel érzékeny a válogatás, évről évre kiválóan felkészült, a muzsika tartalmával azono­sulni képes ifjak rajzanak ki az akadémiákról. Persze a cári Oroszország sem nél­külözte a zene kultuszát, de az udvarok inkább befoga­dói voltak a világ legjobb hangszereseinek, szerzőinek, s magának a zenének. Most? Tessék évtizedekre vissza­menően átnézni a nemzet­közi versenyek mezőnyét. A szovjet énekesek, dirigensek, zongoristák, hegedűsök mind az élen találhatók. F.z nem véletlen. Sokkal inkább a hajlam, a szándék és a pe­dagógia együttesének sike­re. ..! Azonos görbék Hatvan világjáró hegedű­művésze ötvenesztendős, s a szakma szerint pályája csúcsán áll. Kitűnően értel­mezi a klasszikusokat, nem különben a kortárs muzsi­kát. Játéka letisztult, men­tes minden modorosságtól. És miközben a sikeres elő­adók hajszás élétútján jár, ennek az útnak gyakoriak az azonos, a szülővárosba visszatérő görbéi. — Amikor tegnap este a Daliban fölcsendült a vas- utaszenekar hangszerein a Himnusz, kicsordult a könny a s/.empmból. Es isién tud­ja hányadszor megbizonyo­sodtam,. bárhol, bármilyen siker kísérjen, bármekkora anyagi, erkölcsi elismerés érjen,' nekem itt a hazám, itt vagyok igazán otthon. Még csak nem is Budapes­ten, hanem Hatvanban, amelyen az Egri Szimfoni­kusok jóvoltából évente többször átutazom. Ilyenkor mindig kimegyek apám sír­jához, s módját ejtem, hogy itt élő, volt „bajzás” diák­társaimmal szót váltsak, vag.t élcelődjem Ángyán Je­nő veterán hangszereseivel, akik között hajdan, kisdiák­ként magam is húztam a vo­nót. Ez.ek a találkozások mély nyomot hagynak ben­nem’ gondolataimba fészke­lik magukat, bármerre já­rok. És erősítik a bizonyos­ságot, hogy ide bajomba, bánatomban úgy térhetek vissza, mint gyermek a szü­lői házhoz. Valóban, lassan elég lesz . a vándorlásból, bármilyen ünneplés kísér. Pár esztendő, aztán meghú­zom magam. De csak azért, hogy egyre inkább magam­nak, illetve annak a muzsi­kának éljek, amely szívem­hez és vérmérsékletemhez legközelebb áTl. Ai igazi csúcsot éri ott vélem, s azok között, akikkel ebbéli gyö­nyörűségemet megosztha­tom. ., ^ Moldvay Győző Húzónk, Kelet-Európo (13.) ült, jelen es jovo Ä kelet-közép-európai tér­ség 1949—72. közötti törté­nelme alakulását ismertető cikksorozat befejezéseként érdemes nagyobb történelmi távlatból értékelnj kontinen­sünk e számos sajátossággal rendelkező történelmi tájá­nak múltját, jelenét és jö­vőjét. s —■ a teljesség igénye nélkül — megpróbálni né­hány egyetemes értékű ta­nulság levonását. A Balti-tengertől a görög szigetekig terjedő földeken élő számos nép a középkor hosszú századaiban szűnni nem akaró küzdelmet vívott államiságának megőrzéséért, vagy megteremtéséért, szen­vedett külföldi hódítók el­nyomásától. s nemegyszer maga volt a hódító. A pol- gáriasodást, a felvilágoso. dást, a nagy francia forra­dalom új Európát teremtő éveit e népek nagy birodal­mak csekély vagy semmilyen függetlenséggel nem rendel­kező — bár erre egyre in­kább áhítozó — részeként éltek át. • A térség népeinek egymás közti viszonyában a történel­mi tudatra hosszú ideig ha­tó — pozitív és negatív — események követték egymást. Felemelő példa lehetett vol­na a magyar 1848—49; nem kevés lengyel, cseh és más külföldi forradalmár küzdött • magyar és a „világszabad­yj f ; i 1981. július 19.. vasárnail Ságért”. Ugyanakkor a nem­zetté válás történelmi folya­matában meglevő fáziskü­lönbségek eredményeként a magyar forradalom — s nem. csak az akkor élő generáci­ók tudatában hagyva nehe­zen gyógyulni akaró sebeket — saját országának nem magyar népeivel is szembe­került. , Az első világháború — a napóleoni háborúk óta az el­ső összeurópai trauma — négy gyötrelmes éve után Keiet-Közép-Európa gyöke­resen megváltozott. A térség népeinek életét végetérhetet- lennek tűnő évszázadokon át meghatározó három, önma­gát túlélt birodalom — a Habsburg, a cári és a török — egvcsapásra puszta törté­nelmi emlékké vált. Azon­ban. a história kanyargós útjait bizonyítandó, a győz­tes ántanthatalmaknak és a kelet-közép-európaj társadal­mi progresszió erői gyenge­ségének következtében a há­rom soknemzetiségű biroda­lom Helyett sok önálló, de etnikai összetételében válto­zatlanul heterogén nemzeti állam jött létre. A két' világháború között eltelt röpke két évtized va­lamennyi ország számára nehéz periódusnak bizonyult. A (öbbszörösére növekedett, \agy összezsugorodott ország az újonnan megszerzett, vagy visszaszerzett önálló állami lét egyaránt súlyos problémákat teremtett. A térség országai közötti vi­szony a határproblémák, a nemzetiségek kölcsönös el­nyomása, a leginkább a szomszédokat sújtó „gazda­sági nacionalizmus” miatt úgyszólván állandóan feszült volt. Ez a gyenge struktúra, amelyet az 19*29—33_as nagy gazdasági világválság alap­jaiban rengetett meg, kép­telennek bizonyult — s az adott társadalmi rendszer korláta; miatt ez talán nem is lehetett másként — arra, hogy gátat vessen a szény- nyes hitleri áradatnak. A kelet-közép-európai népek — ki protektorátusként, ki „csatlósként” — menthetet­lenül a német „nagy élettér” határain belül találták ma­gukat. Ismét külső erő, a Szov­jetunió Vörös Hadserege te­remtett új történelmi hely­zetet, hatalmas áldozatok árán szabadítva fel a térség népeit a fasiszta elnyomás alól. E hatalmas történelmi fel­adathoz igen bonyolult nem­zetközi feltételek — a hideg­háború — között kellett hozzákezdeni, s a folytát.ás sem volt könnyű. Mindezek ellenére három évtized alatt olyan eredményekei, sikerült elérni, amelyék alapvető vál­tozást eredményeztek a szó­ban forgip országok gazdasá- , gí és társadalmi szerkezeté­ben. Lényegében mindertütt — talán Albánia kivételével — a fejlett szocializmus épí­tésén munkálkodnak. Egyes országokban voltak — s lehetnek — kisebb-na- . gyobb politikai-gazdasági válságok. Ezek azonban sem­miképpen sem a szocialista rendszer lényegéből fakad­nak, hanem minden egyes esetben nagyon is, konkrétan körülhatárolható . téves gaz­daságpolitika, hibás társadé. lompolitikai döntések, fele­lőtlen vezetői magatartás kö-' vetkezményei. A kommunis­ta pártok helyes, elvszerű politikájának döntő szerepe van az objektív talajon ki­alakuló társadalmi érdekel­lentétek, konfliktusok időben történő megoldásában. A szocializmus útjára lé­pett országok közötti kapcso­latok új elvi alapja a prole­tár internacionalizmus. Ez természetesen csak lehető­ség, kihasználása szubjektív tényezőkön, azaz embereken múlik. Kelet-Köí.ep-Buró- pában változatlanul nagy je­lentősége van a lenini nem­zetiségi politika következetes alkalmazásának, s e téren még korántsem beszélhetünk lezárult fejlődésről. Számba véve a kelet-kö­zép-európai szocialista or­szágok politikai, gazdasági, kulturális együttműködésé­nek számos eredményét, azt a megkerülhetetlen körül­ményt, hogy ez az* együtt­működés a koiAniunizmust építő Szovjetunióval a vi- 1 á gs zoc i ni i z.m us lep tekinté­lyesebb és legerősebb ténye­zőjével szoros szövetségben folyik, a jövő útját egyértel­műen a további integráció­ban lehet megjelölni. Mind­ez természetesen nem jelen­ti a különbségek, a nemzeti sajátosságok bármiféle mes­terséges megszüntetését. A történelem útja egyértelmű­én bebizonyította; csakis és kizárólag a más népek tisz­telete, megértése, elvhű tá­mogatása jelentheti saját magunl^ megbecsülését é.s meg becs ü 1 tetésé t, nemzet tin k valódi helyének megtalálását, VÉGE Molnár Tamás | 1T®i©if íseíö Hadüzenet a sablonoknak A/, idősebbek még emlékez­nek arra, hogy sok eszten­dőn át a mai magyar drá­mák hiánya mia'tt kesereg­tünk. Aztán megszülettek az annyira várt alkotások, más. szóval; örvendetes mennyi­ségi fellendülés bontakozott ki. Ez akkor is igaz. ha csak néhány szerző lépett, a po­rondra, s ők ontották egyre- masra a műveket. Azokat, amelyek úgy hasonlítottak egymásra, mint áz egyik to­jás a másikra. Ez sajnos nemcsak a tematikára vonat, kozott, hanem az.értékszintre is. Mindannyian szerettek volna eljutni a Parnasszusra, de . Pegazusuk kissé rozzant paci volt, így hát meg sem ■közelítették azokat a neve­zetes ormokat. Ne szépítsük a valóságot: ez a helyzet ma is. Az. per­sze megnyugtató, hogy oly­kor — kár. hogy igen ritkán — tel-íelcsilian a reménysu­gár, azaz olyan író is színre lép, aki eredeti látásmóddal közelíti meg a világ dolgait. Ilyen — hirtelenjében mási­kat említeni sem tudnék — Galambos Lajos, akinek té­véjátékát néz.hettük a képer­nyőn az" elmúlt hét csütörtök estéjén. A Fegyverletétel több szempontból is úttörő jellegű munka. A szerző elég bátor ahhoz, hogy a szabadságharc eseményeit illúziók és köte­lező aranyköd nélkül vizs­gálja. Alapvető erénye az összetett ábrázolás, a kísértő sablonok határozott elveté­se. Görgeyt, Perczel Mórt nem övezi kötelező glóriá­val. hanem épp olyan esen- dőeknek múlatja be őket, mint a kor más neves és is­meretlen figuráját. Nagy eszmékért lángolnak, kétel­kedve hiszenek. egymás el­len acsarkodnak, karakterük a hatalom bűvöletétől, máni- kus imádatától torzul. Az- igazi hős Galambos számára a kisember, áz a Kenéz nevű végzős tiszti is­kolás, aki az ifjúság naivitá­sától vezérelve hisz az esz­mék tisztaságában, s horvát létére a nemzetiségi ellenté­tek felszámolására törekszik. Amolyan XIX. századi Don Quijote, aki csak fokozato­san. végső soron élete utol­só pillanatában jön ra. hogy szélmalomharcot vívott, mert belegabolyodott az ér­dekellentétek fojtogató hí­nárjába. Minden elismerés ezért az újszerű, ezért a friss szem­léletért, mert eredeti tehet­séget jelez, olyat, amilyen­nel hosszú éveken át aligha találkozunk. Az emlékezetes siker másik lényeges össze­tevője, hogy az alkotó tel­jes fegyverzetben áll a po­rondra, mindent tud a jel­lemábrázolás és a drámai hatáskeltés fortélyairól. Csoda-e, ha a néző foly­tatást vár akkor'is, ha sejti, hogy ebben sokáig nem lesz része, s legfeljebb csak an­nak drukkolhat, hogy a már. említett Pegazus-gebék az eddiginél jobban bírjak szuf- lával... , (pécsi) Derűs halotti beszéd Gyűlnék halottaink. El­ment Királyhegyi is . .. Sok az emlékműsor a tévében. Pénteken -az övére is sor ke­rült ... Nem tudom, hogyan fogad­ta volna a saját halálára ké­szült megemlékezést, -mert ezt már nem nézhette végig, még ő sem. Királyhegyi — nem kincstári — optimizmu­sánál csak egy volt erősebb. Nem tudom, hogyan, milyen körülmények között halt meg, de talán még egy ba­ráti fecsegésre is meghívta a Kaszást. Csodálom ezt az embert. Mert annyiszor -ta­lálkozott é.s szembenézett, az Elfogadhatatlannal és csak egyetlenegyszer, veszített — és ebbe halt bele. Királyhegyi mondta: Ha senki sem kisér ki az utol­só Utarara. azért sem harag­szom, legfeljebb viszonzom neki.. ­Élt Amerikában, Európa városaiban, Magyarországon és ahol elképzelte, de sehol sem tudott létezni társaság, emberek) barátok, ellenségek’ nélkül. Mire volt jó,; és miért voltrjs érdemes emlékezni rá? Ta-ij Ián mert úgy érzem, ő voltV az az eddig ismert és eltávo_ * zott ismeretlen, aki kikérte * volna magának, hogy őt tisz-^ teljék. Nem számított rá, hi-S szén ő, sem élt ezzel soha.. .(§ Ezért is1 tartom hozzá mél-® tónak' a televízió műsorát.' Verebes István személyes él­ménye) között lapozgatot*. idézte fel Királyhegyi kicsiny alakját. Emlékezett arra az em­berre, aki a legnagyobbakat is képes volt kritizálni és na­gyító alá venni, mert bennük is csak egyet nézett: az Em­bert, az esendőt. Verebes búcsúzott attól, akit szeretett, de nem a szimpla tisztelet hangján. Talán, mert tudta — ez Ki­rályhegyire nem vonatkozik —. mindennapjainkban annyi mindenkit kell tisztelnünk, akit n,em szeretünk ... (szilágyi) 1945-48. Kik vettek A KISZ KB építőtáborok bizottsága és a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum elha­tározta az önkéntes ifjúsági brigádmozgalom történeté­nek feltárását, dokumentu­mainak feldolgozását és pub­likálását. Ezért kérik mind­azokat, akik 1945—48. között részt vettek az akkori ifjú­sági szervezetek által, tobor­zott valamelyik önkéntes if­júsági munkabrigádban itt­hon vagy külföldön, hogy lakcímük közlésével jelent­kezzenek az alábbi címen: Győrffy Sándor, Magyar Munkósmozgalmi Múzeum, Budapest, Budavári Palota 1014. Szerelmes novellák Három, különböző témájú könyv jelent meg a napok­ban a Kossuth Könyvkiadó­nál. A Szerelmes novellák cínní kötet :i() novellája a felszabadulás utáni magyar irodalomból válogatott alko­tások. mely az utóbbi 35 év férfi—nő kapcsolatát, az' egyenjogú és egyenrangú társsá válás küzdelmét, a megszerzett jogokkal való élni tudás problémáját, a boldogság lehetőségeit idé­zik. Több íiónemzedék „ta­lálkozik” a kötetben, többek között Déry Tibor, Örkény István, Sarkadi Imre, Karin­thy Ferenc, Illés Endre, Gál. góczi Erzsébet. Szakonyr Ka. roly, Bertha Bulcsú. Az ötvenes években már egyszer megjelent, s akkor pillanatok alatt elfogyott az üzletekből a Diplomata című regény, James Aldridge írása. Nászágy é.s koporsó címmel adtak közre Kovács István útirajzát. Az amerikai élet­forma egyik szimbolikusnak tekinthető terméke t»; alakí­tója az autó. Nemegyszer ná.szágy és szolgált már ko­porsóként is, innen «* ntj címe.

Next

/
Thumbnails
Contents