Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

NEM LEHETÜNK ELÉGEDETTÉI” Nagyközség a Torna mentén A modern, szemnek tetsző tanácsháza tövében ötven körüli férfi matat a kerék­párja körül. Egy kompolti intézmény hollétéről érdek­lődünk tőle. mire elutasító­an förmed ránk: — Azt én, kérem, nem tu­dom. Én káli vagyok! Pedig ötven lépéssel odébb, az országút túloldala már Kompolt.., Valamivel több, mint fél évtizede került közös igaz­gatás alá a két település. Eleinte még nagy volt a ber­zenkedés a közösködés ellen' túltengett az emberekben a lokálpatriotizmus — minde­nekelőtt tehát a szemlélet átformálására volt szükség. Ehhez a legnagyobb 1 lökést éppen az összefogás nyomán született eredmények adták. ★ — Először is a település- központ kialakítása a fel­adatunk — sorolja Farkas Pál, a Kál-Kompolt nagy­községi közös tanács elnö­ke. — Ennek első lépései­ként 1978-ban készült el a közepes méretű ABC'áruház, közvetlenül mellette a zöld* ség-, illetve takarmá.nybolt, valamint a gázcseretelep. A múlt esztendőben adták át ezt az épületet, amiben va­gyunk. Rajtunk kívül itt kaptak helyet a tömegszer- vezetek irodái ős a rendőr­ség. A környezetünkben le­vő telkeken öt, egyenként négylakásos társasház épült fél évtized alatt. Emellett gondoskodnunk kellett az egyes helységek égető gond­jainak megoldásáról is. Kai­ban főleg a járdahálózat bő* vitézéről; öt kilométernyit toldottunk hozzá a megle­vőkhöz. Ebben nagy .segítsé­günkre volt társadalmi mun­kájával a lakosság is. Víz" szolgáltatásunkat rendeztük, két kilométer hosszú veze­téket fektettünk le, s tavasz­tól úi kutak működnek. Több intézményt is bővítettünk: épült tornaterem, központi fűtéssel, korszerű világítás­sal láttuk el az óvodát és a káli iskolát, felújítottuk a művelődési házat. A tanácselnök persze* azt sem titkolta el, melyek a főbb, sürgősebb tennivalók a jövőben. — A lakásépítő szövetke­zet kapacitása sajnos kicsi, ezért évente csupán égy tár. sasház felhúzására futja. To­vábbra is megoldatlan az autósok számára „hírhedt” vasúti átjáró kérdése: előre- láthatóleg 10 éven belül nem is lesz változás, nincs mód a felüljáró megépítésére. Táv­lati rendezési tervünkben szerepel egy új művelődési ház, ötven férőhelyes óvoda,, harminc apróság számára bölcsőde, szakorvosi rendelő és szolgáltatóház létesítése, valamint a kompolti általá­nos iskola bővítése, négy tanteremmel. A VI. ötéves terv végére szeretnénk a tel­jes járdahálózatot megépí­teni. Vagy itt van például a szemét elszállítása! Hogy miként kellene, azt már tudjuk* meg is szerveztük, csupán a feltételek hiányoz­nak. Ez egyébként a füzes­abonyi költségvetési üzemen is múlik. Még egy dolgot meg kell említénem: az utób­bi időben sajnos, nőtt a be­törések. az erőszakos bűn- cselekmények száma. Ennek oka elsősorban az, hogy vasúti csomópont vagyunk. De ezzel kapcsolatosan ten­nivalóink közé tartozik a cigányság helyzetének job­bítása is. ★ Az említett szemléletvál­tást. az együvé tartozás ér­zésének általánossá válását, döntően határozta meg a termelőszövetkezet megúju­lása. Néhány éve még nyolc­millió forintos aláphiányt voltak kénytelenek elköny­velni, az elmúlt gazdasági év zárásakor viszont már 7,7 milliós nyereségről1 adhatott számot a vezetőség, amely egyébként szinte teljesen ki­cserélődött, tettre kész, bizo­nyítani akaró fiatal szakem­berek vették kezükbe az irá­nyítást. Mi a titka ennek az át­alakulásnak? Erről kérdez­zük Malinóczki Istvánt* aki 1979 óta elnöke a Károlyi Mihály Termelőszövetkezet­nek. — Előzetesen tudni kell, hogy 1973-ban egyesült a kálj és a kompolti tsz — mondja —, két évvel később csatlakozott hozzá a kápol­nai. Az igazi egység azon­ban nem jött létre. Külön- külön gazdálkodott a káli, illetve a kápolnai üzemegy­ség. Az emberek nem is­merték egymást, holott való­jában egy szövetkezethez tartoztak. Volt olyan káli traktoros, aki nem is tudta, hogy hol dolgoznak a kápol­naiak. Külön gép üzem volt A fomálódó, gyarapodó nagyközség egyik szép házsora Farkas Pál: .nem lehetünk Malinóczki István: „Egy termelőszövetkezet lettünk.. (Fotó: Szántó György) mindkét helyen, s mindegyi­kük mindennel foglalkozott. 1979-ben átszerveztük a gazdaságot, ágazati rendszer­re tértünk át. Vitákba^ ér­vekkel, meggyőzéssel sike­rült eloszlatni dolgozóink lo­kálpatriotizmusból fakadó ellentéteit. Állítom, hogy a tagság 80 százaléka, látva az eredményeket* kívánta is a változást. Ez megnyilvánul az új vezetőségnek adott bi­zalmukban, egyetértő támo­gatásukban. Most már „egy termelőszövetkezet vagyunk” — állítja mindenki! ' Az eddig; intézkedések is .segítettek mindebben: szo­ciális létesítményeket építet­tek, autóbusszal szállitják a dolgozókat munkába s haza, rendezték a munkabéreket, 40 százalékosra emelték fel az'éjszakai pótlékot, korsze­rű gépeket vásároltak. Egész­séges változás történt a munkamódszerekben is: n.2 ifjú szakemberek megkapták a lehetőséget az önálló cse‘ lekvésre. k S ha már a fiatalságnál tartunk, róluk is érdeklő­dünk: vajon hogyan érzi ma­gát ma a két település fia­talsága, a jövőbeni elképze­léseket majd valóra váltó utánpótlás. A választ Ben- csik Imrétől, a káli általános iskola tanárától, egyben a helybeli klub vezetőjétől kaptuk meg: — Sajnos hullámvölgybe kerültünk, legalábbis az elő­ző évekhez képest. Két esz­tendeje alakult meg az Ady Endre Ifjúsági Klub, amely­ben ' mintegy félszázan egy valóban összetartó, jó közös­séget teremtettünk, Számos sikeres rendezvény jelezte: a fiatalok képesek önállóan formálni művelődésüket, sa­ját magukat. Az utóbbi idő­ben azonban kisebb lett az összetartó erő, főképpen he­lyiséggondjaink vannak. Eb­ben eddig nemigen kaptunk segítséget. E hónaptól új ve­zetője van a művelődési háznak, tőle nagyon sokat várunk, elsősorban tartalmas programokat. Természetesen amiben tudunk, mi is segí­tünk neki. Az elmondottakat erősíti meg Antal Szilárd> aki a klub 'egyik alapító tagja, aki bár Debrecenben járt kö­zépiskolába, a hétvégeken rendszeresen hazajárt, s se­gített a programok szerve­zésében. — Az első időben nagyobb volt a csoportunk létszáma. Akkor mindannyian tudtuk, éreztük, szükség van a szá­lak szorosabbra fűzésére, most valahogy azonban szét­esett, a társaság. Aki meg­maradt, arra mindig lehet számítani! Annak ellenére, hogy sokan közülünk más helyen tanulnak tovább, vagy dolgoznak,' ezt a baráti kört nem lehet elfelejteni. Rájuk kell építeni, s akkor biztos, hogy kilábalunk a jelenlegi gödörből! k Káli és kompolti kőrútunk véget ért. Az utolsó szó is­mét a tanácselnöké, Farkas Pálé: — Szép eredményeket ér­tünk el eddig, mégsem le­hetünk elégedettek. Ügy ér~ zem, többet is tudtunk vol­na tenni, ehhez a két telepü­lésen lakók még jobb hozzá­állására vap szűk.-,ég, de ne­künk is nagyobb odafigyelés­sel kell végezniínk a jövő' ben munkánkat! Annál is inkább, mivel a következő év januárjától újabb közös tanácsot szervezünk: Kál, Kompolt és Kápolna tarto­zik hozzá... Szalay Zoltán U példa a fiatalok­nak A legutóbbi népszámlálás szerint Kisnánán 1500 em­ber él. Aki először jár eb­ben a kis falubán, azt hihet, né. hogy a lakosság nagy ré­sze már a hetven felé iár, hiszen a kiskertekben, a háztájiban többnyire csak az idősek serénykednek. De a látvány csalóka. A másfél­ezer lakosból 250 az idős em­ber. Hol vannak a fiatalok? Őket a szomszéd tsz-ben. Gyöngyösön az Izzóban, vagy a visontai hőerőműnél talál­hatjuk meg. Sokan bejárnak a megyeszékhelyre dolgozni. A fiatalok ingázók, korán kelnek és csak a késő dél­utáni órákban térnek haza. Napközben az öregekre hagynak mindent, rájuk vár a ház körüli munka, s rész-1 ben az unokák nevelése is.' Ebből következik, hogy a kis-’ nánai öregek többsége nem él magára hagyatva. Van, akire számíthatnak majd, akkor is, amikor már nem tudnak annyit dolgozni. Ebben a községben figye.; lemmel kísérik az idős embe-J rek sorsát a tanácsnál is, és ahol szükséges. segítenek! Még ott is, ahol á problé­mák javát megoldják csalá.' dón belül. Természetesen él­nek itt magányos öregek is. Gyermekeik más vidéken te­lepedtek le. Ők tartják ugyan hozzátartozóikkal a kapcsola­tot, de ügyes-bájos dolgaik­ban a tanács segít. A tanács­tagok javaslatára kapnak tizenhármán rendszeres se­gélyt. Rendkívülit meg éven­te majdnem mindnyájan.' Ügyelnek az egészségükre is; Házi beteggondozó ápolja, az orvos rendszeresen vizsgálja őket. A község fontos szociá­lis intézménye az öregek napközi otthona, amely egész napra várja az idős embere­ket.. Itt .nemcsak az étkezte­tésről. a tisztálkodási lehe­tőségekről gondoskodnak, te. levízió, újságok, könyvek a szórakozást is biztosítják. Gyakran szerveznek kirán­dulást. színházlátogatást. így nem csoda, hogy népszerű e létesítmény. Az idősebb generáció Csak­nem 80 százaléka a termelő- szövetkezet nyugdíjasa. Sok­szor kopogtatnak a tsz ajta­ján js. ha szükségük van va­lamire. A szövetkezet vezetői pedig sohasem tagadják meg kéréseik teljesítését. Segí­tik a szőlő és a háztáji mű­velését, a permetezést sem kell a nyugdíjasoknak egye­dül végezniük. A téli tüze­lőt. az állattartóknak a szal­mát is a termelőszövetkezet teherautói szállítják. Elma- radhatatlanok a nyugdíjas­találkozók is, így a tsz is mindig számíthat nyugdíja­saira. a betakarításnál, a szüj réti munkáknál. Kisnánán szeretik és meg­becsülik az öregeket. Jó példát látnak a fiatalok. Szüle Rita 1 Az Alpokalja! város ötödik szakszervezeti üdülője a négyszintes pedagógus hotel, amely több mint hatvanmillió forintba került. A korszerű épület hatvannégy szobáiéban több mint kétszázan üdülhetnek. (MTI fotó — Matusz Károly. íelv. — KS) Sopron ötödik üdülője Résztvevők hat országból Ki okozta a balesetet? Közlekedési bűncselekmények Nemzetközi Tisza-túra Hat ország másfél száz vízitúrázó,ia jelezte részvéte­lét az idei, sorrendben tizen­negyedik alkalommal meg­rendezésre kerülő nemzetközi Tisza-túrára. A mezőny ez­úttal Tivadarnál száll vízre, a táborverést követő órákat a túrázók „szoktatására” szánják, azaz mintegy próba­útként a csónakosok, kaja­kosok egy rövid kiruccanást tesznek Tivadarból Szatmár- csekére, hogy eközben szok­ják a vizet és egymás tempó­ját. Július 27-én ezután raj­tol a mezőny, hogy augusz­tus 15-ig 530 kilométer meg­tétele után elérjék a túra végcélját. Szegedet. A részt­vevők útközben felkeresik Vásárosnamény, Tokaj. Szol­nok és Szentes nevezetessé­geit. megismerkednek a^&sza mentén levő irodalmi és tör­ténelmi emlékhelyekkel. A Szabolcs-Szatmár megyei Természetbarát Szövetség ál­tal szervezett túrára menet közben Tokajnál és Szolno­kon is lehet jelentkezni,; Két közlekedési bűncselek­ményben hozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság. Helyt adott a legfőbb ügyész törvé­nyességi óvásának, és súlyos­bította egy maradandó testi fogyatékosságot okozó köz­lekedési bűncselekmény, el­követőjére a Szombathelyi Megyei Bíróság által kisza­bott ítéletet. A «35 éves Né­meth Imre vasszécsényi la­kos balra kanyarodás közben nem adta meg az elsőbbsé­get a főútvonalon szemből ér­kező motorosnak, ezért ösz- szeütköztek. A motoros láb­szárát amputálni kellett. A legfőbb bírói fórum ele­mezte a baleset körülménye­it. s megállapította: téves az a koi'ábbi megállapítás, hogy a szerencsétlenül járt mo­torkerékpáros késedelmes fé­kezés. vagy más, az össze­ütközést, elhárító művelet el­mulasztása miatt maga is súlyosan közrehatott a ka­rambolban. A felelősség tel­jes egészében a gépkocsive­zetőt terheli, ezért bünteté­sét 8 hónapról 10 hónapi sza­badságvesztésre súlyosbítot­ták. Ezenkívül két évre eltil. -lották a járművezetéstől. Ellenkező előjellel Változ­tatták meg a 21 éves Nagy Tibor Lajos tapolcai lakos ügyében a Zalaegerszegi Megyei Bíróság által kisza­bott büntetést. A férfi Vo­nyarcvashegyen két gyalo. gost ütött el az úttesten; hi­bás volt, hogy a rossz látási viszonyok között személygép' kocsiját nem vezette kellő óvatossággal. A legfőbb bírói fórum rámutatott: a gyalo-1 gosok az úttesten szabályta­lanul haladtak, s jól látták a közeledő járművet, még­sem húzódtak félre a fenye­gető baleset elkerülése érde­kében. Mivel felelőtlen ma­gatartásukkal ők is lényege­sen közrejátszottak a közle­kedési balesetben. Nagy Ti­bor Lajos büntetésének —- nyolchónapi szabadságvesz­tés — végrehajtását kétévi próbaidőre felfüggesztették. Egy év hat hónapra eltiltot­ták a járművezetéstől is. Mmmm® ~ 1981, július vasárnap J

Next

/
Thumbnails
Contents