Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-18 / 167. szám
t Novaji kisdobosok Egerszalókon Elérkezett a várva várt nap. Indulás reggel 8 órakor. Az autóbusz megpakolva sátrakkal, hálózsákokkal, csomagokkal és sok-sok vidám kisdobossal. Nótaszóval száguldottunk mesebeli táborunk felé. A nagy esőzés még az utakat is elöntötte, de a mi jókedvünket nem lehetett letörni. Más utat kerestünk, és mint a szorgos hangyák, cipeltük a nagyobbnál nagyobb csomagokat. A sátrakat is egy-kettőre felvertük. Nagy volt az izgalom, ugyan ki-kivel fog aludni. A sátorban a barátok és barátnők egymásra találtak. Ebéd után a kis csoport indult a fürdőhöz, ami olyan, mint egy ..kis lavór”v de szerencsére belefértünk. Másnap reggel tornával kezdtük a napot. Daltanulás. fürdőzés, napozás gyakran váltották egymást. A koszt napról napra változatosabb volt. Számháború, rőzsegyűjtés — tábortűz, mind emlékezetes élmény marad. A harmadik és egyben utolsó nap is volt program bőven. Délelőtt akadály- és ügyességi verseny. Délután hegymászás és barlangkutatás a kissé veszélyes „északnyugati” átjárón. A zászlólevonás után indulás haza, Novaira. Ez a három nap nagyon gyorsan eltelt, de megfogadtuk, hogy jövőre ismét táborozunk. Da ragó Jstvánné Novaj Marica vagy Marosa Épp egy hete írta a NU- ban -d.—” a sajtóhibákról: „Tévedni emb.eri dolog, — de!” A — de itt azt jelenti, hogy „j o b- b a ti kell vigyáz- nu n k”. Mindenben egyetértek a cikkíróval! Persze hibák mindig voltak és tesznek is. Igyekezetünk csak addig érhet, hogy ha már van, legyen mindig kisebb... Két napja kérdezte valaki, hogy mi volt a legkisebb hiba, amivel találkoztam? Nem tudtam felelni, de most elmondok egyet: Tizenöt éve történt. Akkor búcsúzott az egri színházban a Marica grófnő. Ezt írtam, de a NU-ban a z jelent meg: „M a r c i a”„ Marica helyett Marcia. Csak két betű cserélődött fel, ic helyett ci... És micsoda különbség. A Marciét az olaszban Marosának olvassák. A szép operettfigura. a Marica nem Marcso. A Marcia pedig, — bár operettfigura hajtotta végre —. véresen komoly esemény volt... Látszólag érthetetlen amit mondok, de t megmagyarázom. A „MARCIA SU ROMA” (olvasd: Marcsa szu Róma) volt az a véresen komoly esemény annak ideién: 1922. október 28-án a „Marcia su Róma” (Menetelés Rómába) elnevezés alatt mentek, vonultak Rómába az olasz fasiszta milíciák Mussolini vezetésével .. Ezzel a meneteléssel jutott uralomra a fasiszta rendszer Olaszországban. Akkor lett Benito Mussolini a miniszterelnök... A többit sainos tudiuk a történelemből. .. A . fasiszta rendszer diktátorát olasz, oarti- 7ánok végezték ki 1943-ban. Ez lett a Marcin vége.. . Lám ez a „kis” hiba, eg'7 szóban egv betűcsere. A Marica grófnő akkor elbúcsúzott Egerből és most azt remekük, hóm7 a M a r- c i a is elbúcsúzott — végleg — a történelemből. .. fgc van 07 tó). A másik .bis” sattóhibá- ról maid legközelebb írok. (L'r. Szeméé-Varga Bélái VITASSUK MEG Műveletlenek-e a szakmunkástanulóink? Cikkünknek, amely július 2-án jelent meg Pécsi István tollából, a vártnál is nagyobb visszhangja támadt. Ügy véljük, a hozzászólások közreadásával segíthetünk e valóban sokoldalú téma mélyebb tanulmányozásához, s egy lépéssel közelebb juthatunk, ha nem is a megoldáshoz, de a megoldáshoz vivő módszerekhez. Tüneti kezelések nem segítenek Egyetértek abban Pécsi Istvánnal, az lenne az ideális, ha az ország minden iskolájában „szakképzett” pedagógusok tanítanának, bár szerintem a helyzet ezzel alapvetően nem változna. Tény az. hogy a leendő szakmunkástanulók jelentkezésükkor a minimális követelményeknek sincsenek mindig birtokában, de felvesszük őket — mert szükség van szakmunkásokra. Az is tény, hogy sokan anélkül kapják meg a szakmunkásbizonyítványt, hogy bármit is pótoltak volna abból, amit az általános iskolában nem tanultak meg. De! Igen olcsó dolog mindezeket a képesítés nélküli pedagógusok nyakába varrni. Magam is szakmunkásképzőben tanítok (képesítéssel!), és ismerem a Pécsi István által felvetett problémákat — belülről. Intézetünkbe több megyéből érkeznek diákok. Magyarból, matematikából, fizikából, történelemből stb. — enyhén szólva is — hiányos tudással, pedig a legtöbbjüket otthon képesített tanárok tanították. Visszatérve a képesítés nélküli „tanerőkre”, az én véleményem szerint a középiskolai tudás (a tantervben előírtaknak megfelelő) arra elegendő, hogy valaki a ma oktatásának színvonalán megfeleljen^ katedrán is. Másrészt eleget hallottuk panaszkodni az illetékeseket, hogy a frissen diplomázott fiatalok közül sokan elhagyják a pályát. Ezért más már eleve a helyzet azokkal, akik egy felvételi kudarcával indulnak, „saját kis tudásukra” hagyatkoznak, „vakon” belevágnak és elmennek tanítani olyan iskolákba, ahová a nappalin végzettek nem mennek — esetleg már „elmenekültek”. Azután egy tanév kínlódásaival, kudarcaival — ritkábban: sikereivel —, a hátuk mögött még éreznek annyi erőt magukban, hogy a pályán maradjanak, és vállalják a pedagógusok még erkölcsileg sem eléggé elismert munkáját. Mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy az évről évre végző nappali tagozatos hallgatók száma elvileg elegendő arra, hogy ne legyen pedagógusokban hiány, és mégis — furcsa módon —, évről évre rendre ugyanazokban az iskolákban maradnak betöltetlen pedagógusállások. Közoktatásunk helyzete — azt hiszem, ez köztudott —, meglehetősen lehangoló. Mindenki szid valakit. Az egyetemen panaszkodnak, hogy a középiskolából kikerülő ifjúság alig tud valamit, a középiskolai tanárok az általános iskolát szidják, ugyanezért. Az általános iskolában tanító tanárok, tanítók pedig vagy nem szidnak senkit — mert már csak az óvodát lehetne —, vagy pedig az egész oktatási rendszert úgy. ahogy van. Mert elavult iskolákban, elavult elképzeléseknek megfelelően, minimális feltételek közepette, nagy létszámú osztályokkal, maximális társadalmi elvárásoknak kell eleget tenniük. Az osztályokban sajnos egyre több a gyengébb képességű tanuló, s ez természetesen kihat az elsajátított anyagra, az egész osztály előmenetelére. Ezen csak felszínesen segít a pedagógusok további túlterhelése, azaz a korrepetálások, a különféle szakkörök, kampányjellegű akciók és versenyek. Azt hiszem, ezt hívják tüneti kezelésnek. Kakuk lm,re (tanár) Gyöngyös Csak szakmunkástanulóink között vannak műveletlenek? Aki a cikket elolvasta, meggyőződhetett arról, hogy igen műveletlenek általában, bar vannak köztük kivételek. A cikk arról is szól, hogy „a bajok összetevői után az általános iskolák felső íagoza. tában kell nyomoznunk”. Néhány megjegyzést szeretnék tenni, mint az általános iskola felső tagozatában tanító pedagógus, anélkül, hogy tagadnám, van mit javítani módszereinken. Kezdhetem azzal, hogy a felső tagozatban tanító nevelők 90 százaléka az eredménytelenséget az alsó tagozat nyakába varrja. Mert ugyanis olvasni, fogalmazni, helyesen írni, alapvető mate. matikai tájékozottságot és készséget szerezni nem a felső tagozatban kell. A felső tagozatos tanterv mindezek meglétét feltételezi és ezekre épít magasabb szinten. Erre a szintre azonban képtelenek azok a tanulók, akiket a tanító nénik és bácsik „jószívűsége” juttat fel a felső tagozatba. Pedig házat sem lehet építeni, ha az alapozás hiányzik. Az alsóban és felsőben egyaránt jelentkezik sajnos az eredménytelenséggel való meg. alkuvás. Hiszen, ha az alsós „jószívűség” felengedte a gyereket az ötödik osztályba, és ott meg is buktatják, tovább már nem „illik” buktatni, hiszen nem lesz meg a 8. osztálya 1« éves koréig, Anélkül nein lesz- belőle sem. mi, legfeljebb a munkahely gondja, mert pótoltatni kell vele a dolgozók iskolájában. Persze, lehetne mást Is tenni. Felkelteni a gyermek érdeklődését, egyénileg foglalkozni vele. Teszik is ezt a pedagógusok, tesszük mindannyian, de amíg csaknem 40 létszámú osztálycsoportokkal kell foglalkozni, s abhól 10—12, olykor több is az igen gyenge képességű gyermek, a siker nagyon is kétes. Hozzátartozik e kérdéshez a családi környezet, a szülői nevelés is. Ha az otthon nem segít a gyermeknek, nem törődik az iskolai munkával, nem kéri számon előmenetelét, akkor az iskola csak félemberként hadakozik. Sok család megelégszik a gyermek biológiai gondozásával, s kevéssé segíti elő annak szellemi fejlődését. összegezve: az Ifjúságot nemcsak az. iskola neveli, hanem a család is és az a társadalmi környezet, amelyben megfordul élete során. Még annyit, jó néhány fiatal szakmunkást ismerek, akik jól dolgoznák, szeretik a munkájukat, igényesek, leérettségiznek munka mellett, sokat olvasnak, utaznak, moziba, színházba járnak. Van véleményük, vitaképesek, értelmesen hasznosan élnek. Én hiszem, hogy nem ők a kivételek. Várhelyi Istvánná * ____ itq,nár) N OSZTALGIA \ A napokban egyik reg gél arra ébredtem, hogy lakótelepi lakásunk előtt kaszát fen valaki. Amint kinéztem az ablakon, láttam, hogy egy idősebb ember éppen akkor csúsztatja bele a fenökövet a hasán lógó tokmányba, majd egyenletes suhintásokkal, tempósan kaszálja a park füves részét. De régen láttam ilyet — villant át az agyamon — és önkéntelenül is egy régi emlék jutott eszembe. Egy olyan emlék, amelyet sohasem tudnék elfelejteni — még hogyha akarnám sem —, mert egy sebhely, amely a jobb hüvelykujjamon ..díszeleg’’, állandóan emlékeztet. Éppen negyvennégy évvel ezelőtt — fiatal legényke voltam — lucernát kaszáltunk, csendes, szemerkélő esőben. Azért esőben. mert aki jártas az ilyesmiben, az tudja, hogy a kasza olyankor sodorja legjobban a talpon álló növényt és akkor lehet igazán szép. sima tarlót hagyni. Viszont arra is vigyázni kell. hogy ilyenkor fenésnél. a kasza nyele is könnyen megcsúszik a nedA Népújság elintézte vés földön, mai a kaszas kezét veszélyezteti. Ugyan minek hozakodom most elő ilyen régi semmiséggel? — kérdezheti valaki. Talán félig-meddig jogos is a kérdés, de nem árt néha visszaemlékezni. A mai városi embernek — de lassan már a falusinak is — nemigen akad dolga a kaszával. Az ifjabb generáció lassan azt sem tudja, hogy mi fán terem az efféle szerszám. Ezért figyeltem fel én is a régen hallott — semmi mással össze nem téveszthető .— kaszapengésre. Az idősebb ember hajlott ütemesen, a kellemes illatú füvet rendre összesodró kaszája után. Jó volt nézni a kaszálást — írtam az előbb —, de mint aki a kenyerének javát bizony már megette, mégis azt mondhatom, hogy ne sajnáljuk. Mert ha van is bennünk nosztalgia, hiszen fiatal éveinket idézi. azért jobb. hogy gépek váltották fel e nehéz munkát. Gyöngyös Dávid József Ismét jó a vétel „A Dózsa György út 4. számú tömbépületen levő központi televízióantenna az 1-es program vételére mind a 21 lakásban alkalmatlan. Panaszunkra az ingatlankezelő vállalat három központiantenna-szerelője felment a padlástérre, majd lejöttek és közölték, hogy minden rendben van. Ezt a „rendben van” kifejezést 21 lakó kivétel nélkül megcáfolta azzal, hogy még rósz- szabb a vétel, mint a probléma bejelentése előtt volt. Most már kép se jön be egyetlen készüléken sem. Biztosan tudjuk, hogy az antenna romlott el, mivel az egyes lakásokban felszerelt szobaantennákkal kifogástalan minőséget tudnak biztosítani. Kérjük, sürgősen intézkedjenek!” — írja levelében Tóth Mihály Pető- fibánváról. .Telefonon kerestük fel az egri Universal Szerviz illetékeseit. akik a hívásunkat követő napon kivizsgálták a petőfibanyai panaszt. Megállapították, hogy villámcsapás következtében az 1-es csatorna tönkrement, a hibát a helyszínen nem lehet kijavítani. Le kellett volna szerelni az erősítőt, azonban így megfosztották volna a lakókat a magyar 2-es, a cseh és az URH-progra- moktól. fgy azt a megoldást választották, hogy új erősítőt készítettek, melyet július 8-án fel is szereltek. Két nap múlva a szerviz szakemberei ellenőrizték a berendezést, melyet, jónak találtak. Ezt különben a lakók írásos nyilatkozatukkal meg is erősítették. Apröbb-nogyobb bosszúságok Rossz emléket vittünk magunkkal Minden évben meglátogatjuk Egert a rokonaink és a strandfürdője végett. Az idén azonban szomorú tapasztalatokkal hagyjuk itt a várost. A strandfürdőn uralkodó állapotokat nem hagyhatjuk sző nélkül. Az ország igen sok fürdőhelyén megfordultunk már, de ilyen nemtörődömséget, fegyelmezetlenséget sehol sem tapasztaltunk, mint Egerben. A hangosbemondó naponta többször szétkürtöli, hogy mit nem szabad. Ez teljesen kárbaveszett energia, mivel a szabályok betartását senki nem ellenőrzi. A felnőttek részére fenntartott gyógymedence állandóan tele van gyerekekkel és olyan fiatalokkal, akik fröcskölő és úszási tudományukat ott próbálják ki. A tiltó tábla a sövény és a fa lombkoronája alá van rejtve, az olvassa csak el, akinek erre felhívják a figyelmét. Miért nem tudják feltűnő helyre tenni? PéldAül a medence bejáratához, vagy a Török fürdő falára, és legalább három nyelven, Miért nem tud a személyzet közül egy ember a medencénél tartózkodni és felügyelni a rendre. Egy hölgy a fülünk hallatára szólt egy magas, kopasz fürdőmestemek, aki azt felelte, hogy a gyerekek is megfizették a jegyet. ígv joguk van ott fürödni. Nem ártana a nebulókat, de főként hozzátartozóikat felvilágosítani, hogy a gyógyvíz — egyáltalán nem használ a kicsiknek. De az sem lenne rossz, ha a strand egyes dolgozói tapasztalat- cseréié elmennének Berekfürdőre. vagy a szomszédos Bogács-fürdőre megnézni, hogyan lehet rendet teremteni. Arra nem gondolnak, hogy az egri strandfürdőn uralkodó állapotok rossz propagandát jelentenek? r Zentől Ferenc Kappűívar Kossuth rádió 3.27 Lányok, asszonyok. 8.52 Tipegő. 10.10 Csajkovszkij: Hattyúk tava. 11.00 Mű* vészlemezek. 12.20 Csárdás. 12.30 Magyarán szólva... 12.45 Mendelssohn-kórus- művek. 13.00 Görbe — tükör. 14.05 Egy kis figyelmet kérek. 14.15 Operaáriák. 14.30 Szombati beszélgetés — a mai falunépről. 15.05 Űj zenei újság. 15.40 Dowland-művek. 16.00 168 ÓRA. 17.30 Händel- és Haydn-művek. 18.16 Hol volt, hol nem volt... 18.45 Sporthírek. 18.50 30 éves a Rádiószínház. Hangok az űrben (Hangjáték). 19.47 Nóták. 20.28 Mozart: Don Juan. 23.46 Virágénekek. Petőfi rádió 8.38 Sybill (Operettrészletek). 9.15 Házszám. 9.30 Hétvége — halászoknál 11.40 Fiataloknak! 12.33 Jó ebédhez szól a nóta. 13.30 Menüettek. 14.00 Ritmus. Az Expressz együttes felvételeiből. 14.35 Orvosi tanácsok — az érszűkületről. 14.40 Különös álmok (Novellák). 15.05 Suppé és Millöcker operettjeiből. 15.47 Vilié Valdemar és az Utolsó Apacs. 16.35 Pop- hullám. 17.30 Munkásigazgatók. 18.33 Sanzonalbum. 19.18 Egy rádiós naplójából. 20.38 Sporthírek, 20.43 A Manninchonoldat. 21.23 Tiszán innen, Dunán túl. 22.37 Dzsesszfelvételekből. 23.10 Slágermúzeum. Miskolc 8.00 Hírek. Időjárásjelentés. Lapszemle. 8.20 Hová menjünk, mit csináljunk? — Zenés programajánlat. 8.30 Visszapillantó. (Információk, tudósítások, riportok a hét fontosabb eseményeiről). 8.50 Napjaink kérdései... Ónodvári Miklós jegyzete — Amanda Lear énekel. 9.00 Északmagyarországi krónika. (Kiváló szövetkezet a Sátoraljaújhely és vidéke ÁFÉSZ — „Lénárt János” hegyi táborozás a Bükkben — miskolci piaci jelentés.) — Mikrofonlánc. — Sport — 9.25 Műsorösszefoglaló. .. Trrj 9.00 Tévétorna. 9.05 A farkas és a nyuszi (Rövidfilm). 9.35 Kuckó. 10.05 Autó-motorsport. 10.25 A félelem (NSZK film). 11.45 A fele sem igaz! Vetélkedőműsor. 14.50 Magyarország állatai (Természetfilmsorozat). 15.00 Gólzsák (Angol kisjátékfilm-soro- zat). 15.25 Stop. Közlekedj okosan! 15.30 Képzőbűvészet. Rodolfó műsora. 15.45 MAFILM-magazin. 16.05 Hajótöröttek. (Ausztrál filmsorozat). A kőemberek. 16.50 Barátokat várunk. 17.30 Parabola. 17.50 HÄZ- tartás. Családi magazin. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Vers — mindenkinek. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú. 20.05 J. Strauss: Egy éj Velencében (Nagyoperett). 22.05 Nyugodjanak békésen (Olasz—NSZK westernfilm), 23.50 Tv- híradő 3. 2. MOSOR 17.05 A Sipsirica (Tévé- film). 18.55 Én vagyok a dalai láma... 19.30 Tv- híradó. 20.00 Vers — mindenkinek. 20.05 Bartók: Egynemű kórusok. 20.10 John Gabriel Borkmar (Norvég film). 21.45 Tv. híradó 2. 22.05 Zenés nyári esték. Bertolt Brecht— Kurt Weill: A hét főbűn "(Songopera balettel). 1981, július 18,, szombat ■‘»Hí*«,
