Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-18 / 167. szám

T Ahol a rssmes fsr.yck születnek Cédrus hangarőzsáva! Kísérletek a Kámoni Arborétumban Romantikát keresők kedvenr helye Tündérkert — gyermekko­rom le p kés zárn vas ál m ui t varázsolja vissza a Kámoni Arborétum teraszos szikla- kertjével. az árnyas utakat szegélyező iákkal, a tóparti ciprusokkal. Valahányszor Szombathelyre visz utam, nem mulasztom el. ha csak egy órára is. de elmenjek a Gyöngyös-patak partján levő csodálatos kertbe, ahol a fe­nyők. cédrusok szűrt fényű árnyékában hangarózsák pompáznak, a sárga, narancs- vörös virágú kaukázusi és japán rododendronok, a ma­gas hegységek, lápok fehér, lila és fáklyaláng szirmú élő ékszerei, melvek fűszeres, fanyar illata átlengi a lótu- szos (tündérrózsás) tavakat. A 25 hektáron fekvő, csak­nem százéves Kámoni Arbo­rétum Magyarország leggaz­dagabb dendrológiai (fa és cserje) gyűjteménye. ' Az utóbbi harminc évben — az Erdészeti Tudományos Inté­zet kezelésében — többszörö­sére növekedett itt a nö­vényállomány. Csak fenyőből mintegy 500 törzskönyvezett fajtát láthatunk a kertben, amelyek Észak-Amerika és Eurázsia , mérsékelt, illetve hideg övezetében fordulnak elő. de vannak olyanok is, melyek a földközi-tengeri mediterrán és a délkelet­ázsiai szubtrópusi övezetben honosak. A himalájai se­lyemfenyő. a kaliforniai mammutfenyő, a tiszafák, cédrusok és más örökzöldek legszebb példányai mellett láthatók a jegenye-, luc- és vörösfenyő, valamint a cip­rus és a tuja változatainak egész serege. Nemrég ottjártamkor ta­lálkoztam az arborétum ve­zetőjével. dr. Mátyás Csabá­val. az ÉRTI tudományos főmunkatérsával, aki el­mondta, hogy a természet­szerető embernek felüdülést adó szép kert valójában az erdészeti növénynemesítés kutatóbázisa. — Tíz évvel ezelőtt létre­hozott fenyőgyűjteményünk tartalmazza a hazánkban termeszthető valamennyi faj­tát: ezek fenntartása a cé­lunk. A gyűjtemény kitűnő lehetőséget ad az egyes faj­ták növekedésének, díszítő­értékének összehasonlításá­ra. A korszerű erdőgazdálko­dás napjainkban már szinte teljesen száműzte erdeinkből a vegyes korú, elegyes erdő­ket — magyarázta, miköz­ben megmutatta a kísérleti erdei fenyő oltványtelepet és a magtermő ültetvényt. Az oltványok Magyarország legszebb fáiról származnak. Mérik növekedésüket, termő- képességüket. Az egyes fák eltérő fejlődése, törzsalakja még a laikusnak is szembe­tűnő, láthatja a szelekciós nemesítés lehetőségeit. Az or. szag fenvőmagszükségleté- nek 30—40 százalékát az ar­borétum telepei adják, így elkerülhető, hogy ellenőri­zetlen mag kerüljön a föld­be. Korábban, sajnos váloga­tás nélkül, a novembertől márciusig összegyűjtött tobo­zokból nyert magokat hasz­nálták fel az. erdészetek, s ezekből nem a legjobb mi­nőségű fenyők születtek. Itt a Kámoni Arborétumban megoldották a családnemesí­tést: fenyővirágzás idején va­lóságos sárga felhő lepi el a tűleveles erdőt, de a termé­szetes porzás mellett foglal­koznak a mesterséges bepor­zásai is. Kísérleteik sikerét bizonyítja, hogy a szovjet, svéd és finn erdészeti szak­emberekkel egyre szorosabbá válik kapcsolatuk, együttmű­ködésük. a kutatóintézetek­nek rendszeresen küldenek fenyővirágport keresztezés­hez. — Természetesen kísérle­tezünk mással is. Egy izgal­mas téma: a cukorjuhar meghonosítása — újságolta. — kanadában óriási ültetvé­nyektől nyernek cukrot a, ju­harfák csapolásával. A tej- szerű nedvet szirup vagy szilárd, kristályos állapotban értékesítik, sajátos aromája van. sütemények, fagylaltok készítésére használják fel. Nálunk is elképzelhető a ju­har hasznosítása, akár ház­táji gazdaságokban is, mind­össze egy fúró és egv vödör kell hozzá. Naponta fánként egy liter vagy még több ju­harnedv nyerhető, s ezek a fák kétszáz évig is elélnek. Tehát érdemes foglalkozni a gondolattal. .. De maradjunk a jelenben, mert az arborétumi sétákra általában nem a növényter­mesztők. inkább a városi ember jön ide. s még ő is annyira hatása alá kerül a szépségnek, hogy szeretne hazavinni otthonába, tenyér­nyi kertjébe az érdekes vi­rágú bokrokból. Ennek sem­mi akadálya: a bejárathoz közel díszfaiskolai lerakat van, ahol csekély összegért megvásárolhatók a sétákon kiválasztott növények cse­répben vagy konténerben, melyekből mindenki saját tetszésére összeállíthatja mi­ni-arborétumát. Horváth Anita Útjaink emlékei Úthengerek, kátrányfőző, marógépek Kisbók, a Dráva holtága , Hajdan a Dráva zabolát­lan vize görgette itt a ka­vicsokat. Gyors vizét már visszaparancsolták, csak egy kifli alakú, néhány kilomé­ter hosszú holtág maradt a nyomában, mélyen bevágott, széltől védett mederben: a Kisbók, a Dél-Dunántúl egyik legszebb tava. A horgászállások ellenére is a Kisbók érintetlen víz­nek tűnik: a csend uralja a környékét, a vadkacsák há­pogása. az ugró rabióhalak nyomában loccsanó víz. a vég nélkül hangoskodó ka­kukkok kiáltása harsogó zaj­nak hallatszik. A napsütötte időben felmelegedett, a kö­zepén néhol 7—8 méter mély víz a virradat hűvösében párafelhőkbe burkolózik. Mesélik a helybeliek: ré­gen nagyon gazdag volt ha­lakban a Kisbók! A gödrök­ben jókora harcsák, a nád mellett termetes pontyok, a sűrűben mohó törpeharcsák, a vízbe dőlt fák kusza ágai között süllők és csukák, a vízfelszín közelében súlyos amurok éltek. Egyszer azon­ban egy gyors áradás után a megemelkedett víz átlépett a gáton, rohant a Dráva fe­lé, s vitte magával a renge­teg halat is Azért a horgá­szok kitartanak. A tó közel van Barcshoz, a másik oldalról — ha Pécs felől megyünk — nem mesz- sze a híres ősborókástól. Ide mindig sokan mennek, so­kan megállnak, a kényelmes pihenők, tűzrakó és szalon­nasütő helyek, a sétautak marasztalók. Így a Kisbók- hoz csak kevesen jutnak el. elrobognak a kocsik a be­kötő út kezdeténél tarkái ló cigánytelep mellett. Pedig ritka élmény a tó partján leereszkedni. A táj szépsége és a csend önmagában is megéri a fáradságot. ß^JISnüMm 1981. július IS., szóm hat Petőfi szülőföldjeként is­meri az prszág Kiskőröst: A csinosodó. városiasodó, s már városrangú nagy település impozáns főterén, modern épületek szomszédságában húzódik meg a tér sarkán a gondosan karbantartott szülőház, mindig vendégvá­rón. Előtte élére állított papírtekercsre emlékeztető térplasztika — szobor — emelkedik, nem messze pe­dig a hadvezér szobra, kit fiúként tisztelt, szeretett, kiért — mondhatni — ra­jongott a költő: Bem tábor­noké, vagy meghittebben, Bem apóé. A szülőház előtt a tér ol­dalán a tábla azonban más kiskőrösi” látványosságra is felhívja a figyelmet. Egy sajátos, mondhatni, egyedül­álló múzeumra. A neve: Közúti Múzeum. Nincs messze a városközponttól. A Solt felé vezető út bal oldalán a kerítés mögül ki­látszanak a régi közúti gé­pek. Főleg úthengerek. Ott a múzeum, amely ez ! év őszén már ötéves fenn­Í állását ünnepelheti. 1975 no­vemberében nyílt meg. Egy felvidéki származású útmes- ternek, az azóta elhunyt Lévárdy Imrének a magán- gyűjteménye képezte az alapját, amelyet az ágazat széles körűvé gyarapított, s azóta is gazdagít, meg-meg- újít. A múlt őszön is új ki­állítást rendeztek be. Ahogy belépünk a kapun, elsőnek mindjárt egy-két régi jelre vetődik a tekinte­tünk. RégS mérföldkő áll a kerítés közelében, hirdetve, hogy Pozsony 14, Várasd pedig 35 és egyhatod mér­föld. A szomszédságában egy útelágazás! tábla, mint­ha azt mutatná: honnét ho­vá „robog’’ a mögötte lévő nyugalmazott úthenger... Nemcsak az útépítés múlt­jának. hanem egyúttal a MÁVAG gépgyártási törté­netének az emlékműve. Körültekintve. különbö­ző évekből való útmunka- gépeket. — hengereket, asz- faltfőzőket. hóekéket és ma­rókat stb. — láthatunk, s egy épülő útszakasz szerke­zetét, rétegeit-is bemutat ja a szabadtéri kiállítás. De nemcsak az udvar kí nál látnivalókat! A múze­um belső kiállítóhelyiségei­ben van a régebbi és a több magyarázatot nyújtó emlék­anyag. Térképek és tárlók mutatják be úthálózatunk fejlődésének egy-egy fontos szakaszát. Láthatjuk Széche­nyi István közlekedési ter­veit, az al-dunai Széchenyi- utat, az első alföldi köves- út. 300 km-es pályájának vonalát. a építését 1895 és 1900 között, a két világhá­ború közötti időből pedig a budapest-balatoni. illetve a tó körüli betonút építését. Láthatjuk a XIX. századi főbb földutaink — postaút­jaink — s az 1936. évi út­hálózatun k rajzát. Megte­kinthetjük a közlekedésren­dészet 1863 és 1952 között fejlődését tükröző doku­mentumokat, S mindemel­lett a munkák szerszámait, az utak és települések jel­zőtábláit. egy makadám-út metszetét s munkaeszközeit, a munkások öltözeteit és holmijait is. * Egészében látványos, ér­dekes, a múltat emberkö­zelbe hozó. s az útépítés és fenntartás fejlődését meggyőzően bemutató lát­ványt nyújt ez a kiállítás, érdemes felkeresnünk! Javítják a zsúptetőt (Apostol Péter felv. — KS) A nászszoba titka — Göcsej határai — Egy életmód kövülete Az ötvenházas faluban A zalai táj hasonlíthatat- lan. Egyedülálló. Völgyek, dombok, erdőszigetek. Sze­líd gesztenyék, szilfák és piros levelű bokrok. Ki­csiny falvak, még kisebb haj­lékokkal. Fehér présházak és öreg borospincék. Valamikor régen a Göcsej és a Hetés tudósa. Gönczi Ferenc még gyalog járta be e vidéket. Mit látott, mit észlelt? Minden bizonnyal azt is, hogy a zalai síkság másféle, mint az alföldé. A hegyek nem olyanok, mint a Bakony rengetege. Az er­dők másképpen zúgnak, mint a Mátrában, s a dombok sem úgy simulnak egymás­ra, mint például Somogybán. A zalai vizek, a Kerka. a Válicka. a Zala sem úgy csordogál, mint más folyócs­kák. hanem valahogy szelí- debben, csendesebben, rejtel­mesebben. Zala: Kis morzsa a föld abroszán, de ízes morzsa. Ennek a megyének leg­szebb része a Göcsej. Ember legyen a talpán, aki meg­mondja: hol van Göcsej. Kosztolányi szerint, ha az ember a Göcsejjel határos faluhoz ér, s megkérdi, azt válaszolják: ..Ez még nem!” ... A szomszéd falu, már igen!” .. S a következő fa­luból visszaküldik az 'előző­be. Am higgyünk Gönczi Fe­rencnek: Göcsej határát a Zala, a Kerka és a két Vá­licka húzza meg. Göcsejt er­dő borította, ma már nem. Falvai a horpadások mélyén, a vízmosás mentén épültek fel. A dombokat szőlők ko­ronázzák. A girbe-gurba so­rok fölött egy-egy templom, kápolna. Látszólag egyhan­gú, zárt világ. Ezt a világot — nem egy óriás, de egy óriási szándék — ötvenhá- zasból felemelte, és letette Zalaegerszegen. Igv nevezik: Göcseji Falumúzeum. Tíúán még igazabb is a valódinál. Itt is csordogál egy kis patak a rozsos-szal­mával — zsúppal — bevont ódon házak, a füves udva­rok között. ..Áll a malom, áll a vitorlája.” Útmenti nléh Krisztus néz le ránk bána­tosan. Öreg porták, füstsza- sú éoítménvek a kémény té­lén falucskában. Egy valami hiányzik csak: nem lakja senki a hajléko­kat. nem kapiraál tyúk az udvaron, nem röfög disznó az ólban fav hát ari’ól csak k’at az iaazi Göcsejben gvő- z^hetünk meg, hogy Gö_ csei lakói nagyon barátsá- ~"sat- '''ndágszer^tnk. Am a falumúzeum útjait, házalt a kirándulók tarka serege ie- pi el, nagyobb zajjal vannak néha, mint az igazi faluban. Az épületek a kovácsmű­hely kivételével, keresztvé­ges borona falúak, fából készült, de legalábbis favá­zas építmények. Kéménye csak a kovácsműhelynek van. A füstösház, a füstöskonyha égésterméke szabadon szállt a magasba. Ezekben a lakó­házakban három helyiségét találunk: szobát, konyhát, kamrát. Később aztán épí­tettek hozzá egyéb rendelte­tésű „sejteket” is. A legérdekesebb és a leg­régibb a felsőszenterzsébeti füstösház. Azok a parányi ablakok!... A durva kivitelű fekvőpadok...! És egy kam­ra nagyságú kis nászszoba; egyetlen, kicsiny, szalmazsá­kos ágvacskával. Szekrény helyett egy rúd az ágy fö­lött, erre akasztotta föl gön­cét az ifjú pár. Itt, el kéll időzni, ebbe a helyiségbe bele kell szagolni, hogy meggyőződjünk arról, ho­gyan élt hajdanán a szegény paraszt, a jobbágy. Szabó József és Zsuppán József milejszegi lakosok éppen a füstösház zsúpfede­lét javították ottjái'tunkkor. Mint mondották; az épület tulajdonosa. Józsa Jánosné még 80 éves korában is eliött ide, a hajdani házacskáié­nak küszöbére sírdogálni. Hiába kapott a tanácstól annyi pénzt, hogy egy szép, új téglaházat építhetett ma­gának. az ódon sárfalak visz- szahúzták... emlékezni a régi időkre. De barangoljunk tovább! Á Göcseji Falumúzeum épü­letei egy régi mezőgazdasági kultúráról. gazdálkodásról, életmódról árulkodnak. Ér­demes megtekinteni a sajá­tos építészeti stílusról árul­kodó kálócfai parasztházat, a sövényfalú méhest, a Náp- rádfáról való pajtát, a Ká­vásról származó portát, a hottói kettős istállót, vagy a bagodvitenvédi kamrás óla­kat. A zalalövői kávás-ház. a csődéi kerített udvar, a pincék és galambdúcok egy mesebeli mikrovilág „kövü­letei”, tanúi. Nem árulunk el mindent! Azt az élményt, amit ennek a csöpp falunak látványa ad, csak személyes tapasztalat­tal lehet megszerezni. Le­gyen hát a következő — autóbusz-, vonat-, vagy autóstúra — úticélja Zala­egerszeg, a falumúzeum, és ha jó idő van, maga Göcsej. Szűts Dcnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents