Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-18 / 167. szám

Szerelmeim Színes olasz film ,> r Nem kell bizonygatni, az újságírók meglehetősen el­fogult emberek. Az is elkép­zelhető, hogy a túlzott hi- vitásérzettel feleségük — ha csak nem menekültek meg ettől a „tehertételtől” — egyáltalán nem ért egyet, s ki kissé magányosnak, el­hagyatottnak érzi magát. A megoldás — magyar képlet szerint — egy snajdig házibarát. Eddig azt hittük: Olaszországban sincs más­féle kiút. A Szerelmeim cí- | mű film forgatókönyvírója ' Jaja Fíastri — aki saját da- r rabját vizsgáztatta a kame­rák előtt — azonban más­ként vélekedik. Ö gyógyír­nak a biandridt, azaz a két- férjüséget ajánlja. Méghozzá úgy, hogy a meggyőzésről sem mond le. Ezt a célt szolgálja sztorijával. Főhőse, Amalisa, egy jó nevű zsur­naliszta házastársa — mivel élete párjával nem elégedett sem nappal, sem éjszaka —, még egy férjet választ An­tonio Rianchi professzor sze­mélyében. Egy ideig nem derül fény a turpisságra, vé­gül azonban lehull a lepel, s a vétkes nőt vádak sora éri. Persze — s ez már elő­írás az ilyen jellegű alkotá­soknál — a kierőszakolt, enyhén giccses jellegű hep- piend most sem marad el. Eddig minden rendben is lenne, a baj csak a tálalás­sal van. Vígjátékot vártunk, de ennek bevált kellékeivel is alig találkoztunk. A cse­lekmény medvetempóval cammog, a kamera lusta — ezért Franco di Giacomo hi­báztatható. A ritmus anda­lító, szendergésre serkentő. Különösképp unalmas az in­díttatás. Sehol egy vérbeli ötlet, nyomuk sincs a re­keszizmokat Ostromló lele­ményeknek. Habkönnyű, gondolati élményt egyálta­lán nem kínáló mű esetében ez tévedés, méghozzá a ja­vából. Mellesleg rtehezén érthető. hogy egy sikerre utazó stáb tagjai nagyvona­lúan lemondanak a hatás­keltés megtanulható fogásai­ról, azok elegyítéséről, a különböző kellékek szűnni nem akaró kacagást kiváltó ötvözéséről. Nem gondolnak arra, hogy a magabiztosság egyenes következménye a nézők érdektelensége, s a velejáró tagadhatatlan ku­darc. Nemcsak Egerben, másutt is. S ha már az alapkérdésre is illik válaszolnunk: akkor ajánljuk inkább a hazai me­dicinát. a házibarátot. Víg­játékíróknak és szerelemben szűkölködő ki kapós asszo­nyoknak egyaránt... Pécsi István Szabó Gyula hitvallása f Csak dicsérni lehet az eg- j ri Megyei Művelődési Köz­pont egykori kezdeményezé­sét. Azt, hogy presszópódiu­mot létesített a Dobos, cuk­rászdában. Tények, sikeres | produkciók sora igazolja, | hogy a hajdani ötlet életké- ! pessé vált, olyannyira, hogy s közönség már várta a foly­tatást. I Ezt jelentette kedd este | Szabó Gyula kiváló érdemes I művész általános elismerést, stűnni nem akafó tapsot ki­váltó bemutatkozása. Ez ak- ; kor is igaz, ha az idegesítően naiv kezdést joggal hibáztat- I juk. A színész kíséretében ugvanis megjelent egy csetlő- bctló. egy ép mondat meg- I fogalmazására is képtelen [ „riporter”, aki suta kérdezz- felelek játék keretében pró­bálta megismertetni a hall­gatósággal neves beszélgető- partnerét. Ez teljesen feles­leges volt, mert aligha van olyan színházbarát, aki nem tisztelné ritka tehetségét, ne emlékezne gonddal megfor­mált alakításaira. A beveze­tő többek között azért is in­dokolatlan volt, mert a ki­váló előadó azt ígérte, hogy az önismeret tükrét tartja maga elé, s így vall — köl­tők műveit segítségül híva —, az élet értelméről, hitvallá­sáról. a szerelem szárnyakat adó lendületéről, a csorbítat­lan hűség emberi nagyságá­ról. a honszeretet, a szülő­földhöz kötődés felemelő ér­zéséről, a tovatűnt ifjúság semmi mással nem pótolható varázslatáról, az emlékezés fájdalmas szépségéről. A felsorolás is jelzi, hogy sokat markolt, mégis úrrá lett a hatalmas anyagon. Jó érzékkel és mértékkel állí­totta össze műsorát, egy.egy vezérgondolat hangsúlyozá­sára mindig a legkifejezőbb költeményt használva fel. Szerkesztői gondosságát di­cséri, hogy az egyes egységek terjedelmét jól szabta meg. Csak nyert azzal, hogy Pro- kopiusz Imre zeneszerzővel, a Thália Színház művészeti vezetőjével társult, mert köz­reműködése. játéka még in­kább markánsabbá tette azt, ami lényeges, s háttérbe szo­rította a kevésbé fontosat. Ismét igazolta, hogy érett színész, aki biztos kézzel bá­nik szakmájának valamennyi eszközével. Nem kedveli — s ez rangos erény —, a hű­vös mértéktartást, a se hi­deg. se meleg visszafogottsá­got. Szenvedélyes előadó, aki együtt él. izzik, kesereg, lá­zong, háborog. vitatkozik, hadra kel az igazságért, a szépért, viaskodik, szenved az általa tolmácsolt művekkel, illetve poétákkal. így érte el kitűzött célját: hogy az övével egy ritmus­ra dobbant a szivünk... P. I. Hazánk, Kslet-Európa (12.) Politikai, katonai ős ideológiai együttműködés A nyugat-európai orszá­goknak amerikai irányítás mellett az 1949-ben létrejött NATO-ba való katonai-poli­tikai integrálódási folyamata 1954-ben zárult le, amikor az NSZK-t felvették a szer­vezetbe. A kollektív euró­pai biztonsági rendszer és a német kérdés megoldására irányuló erőfeszítések ismét sikertelenek maradtak. Az új európai helyzet kö­vetelményeinek megfelelően a Szovjetunió és a többi ke_ let-közép-európai szocialista ország (Jugoszlávia kivéte­lével) 1955 májusában — az osztrák államszerződés meg­kötésével és a külföldi csa­patok Ausztriából való kivo­násával egyidejűleg — Var­MBümíjűui 1881. július 18., szombat sóban kollektív barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést (Varsói Szerződés) kötöttek. Az Európa területére érvé­nyes szerződés egyesített fegyveres erőt hozott létre, közös katonai Irányítással. A szervezet legfelső szerve a Politikai Tanácskozó Testü­let. A tagállamok 1960. óta rendszeresen tartanak közös hadgyakorlatokat. Albánia 1962. óta gyakor­latilag nem vettl részt a szer­vezet munkájában. 1968. szeptemberében pedig — azt követően, hogy öt szocialis­ta ország katonai segítséget nyújtott Csehszlovákiának — formálisan is kilépett. A nemzetközi helyzet ala­kulásának megfelelően a tagállamok egyre nagyobb figyelmet fordítottak politi­kai együttműködésük bőví­tésére is Az évek során a Politikai Tanácskozó Testü­let vált a jelentős külpoliti­kai kérdésekben való állás- foglalások egyeztetésének legfontosabb fórumává. A katonai integráció to­vábbfejlesztése érdekében 1969. márciusában létrehoz­ták a Honvédelmi Miniszte­rek Bizottságát, a Katonai Tanácsot és az Egyesített F egy veres Erők Főparancs­nokságát is. Az önmagát elszigetelt Al­bániára a hatvanas években csak a kínai kulturális for­radalom gyakorolt némi kül­ső hatást (például számos vezető pártkádert vidékre küldtek, csökkentették a ház­tájit. 1967-ben bezárták az országban fellelhető 2169 mecsetet és templomot, még vórösgárdisták is megjelen­tek). Némi javulást jelentett, hogy Albánia 1968—71. kö­zött helyreállította diplo­máciai kapcsolatait Görög­országgal. Bulgáriával ésJu gusz’iviávai. A Varsói Szerződés tagál­lamai közül egyedül Romá­NÉPEK TÄNCA SZEGEDEN. Szegeden július 11-től 20-ig tart a nyári ünnepi hetek egyik nagy érdeklődéssel várt — kétévenként sorra kerülő — rendezvénye, a nemzet­közi szakszervezeti ncptáncfes ztivál. A fesztiválon öt hazai, valamint egy-egy bulgáriai, csehszlovákiai, hollandiai, jug oszláviai. lengyelországi. NDK -beli, romániai, svájci és szov. jetunióbeli együttes hétszáz tagja vesz részt. A képen: táncosok a Széchenyi téren. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) A Derkovits-teremben Kátai Mihály „őszikéi“ Élet és halál mezsgyéjéről tért vissza. Vallja: az men­tette meg, amiből festészete is töltekezik. A természet! Szemben a tudós medici­nákkal. Vagy éppen azok eredeti, leszűrt lényege ré­vén. Igen, hetvenöt eszten­dő nyűgével-göncével a vál­lán, előbb tapogatózva, majd a bizonyosság tudatával, művészpályája újabb összeg­zésére vállalkozott idős Ká­tai Mihály, , a Kunságból Egerbe származott festő, az Alföld és a hevesi tájak hittel fölvállalt megjelení­tője, ízes pingálója. Hogy aztán mennyire in­tenzív az újbóli jelentkezés? Mintha csak a beszűkült, ágyhoz kötötten múló esz­tendők valamiféle akkumu­lációs hatást keltettek volna benne. Felszabadultan, régi­régi skiccek, színvázlatok hasznosításával, elementá­risán tört ki belőle a lélek- kél teremtés ereje, lendüle­te. Alig két év alatt három kiállításra való, kisebb-na- gyobb lélegzetű munkával lepte meg környezetét. És ennek az anyagnak a javát láthatjuk most. a főváros­ban. a Lenin körúti Derko­vits-teremben. Miről tudósít még az itt kifüggesztett, s napiok alatt gazdára lelt negyven olaj­kép? Idős Kátai Mihály „őszikéi” nem csupán a re­inkarnációt, a testi-szellemi föipezsdülést tükrözik, ha­nem azt a természetes, em­beri lényében gyökerező hű­séget is, amellyel fölnevelő tárgyi-környezeti világához kötődik minden idegszálá­val, minden kivetített mű­vészi munkájával. Mi több: festőnk követ­kezetesen vállalja feladatul, hogy szinte néprajzi hitellel idézze meg, mentse át a jö­vendőnek az eltűnő, hajdan­volt alföldi parasztélet és szokásmód megannyi rítu­sát. A Szántás 1980-ban olajban letett, négy ökrös kompozíciója például ma is olyan telítettségű, akár va­lami pogány szertartás. A Kisparaszt szérűskertje pe- dig akkora fegyelem, oly értelmű önsanyargató csa­ládi diktátum, amihez ha­sonló kottajegyeket Bartók és társai vetítettek papírra országjáró útjaikon. De még ha csupán a ter­mészet változásainak, az év­szakok tűnékenységének lát­ványos megjelenítésére szán­ja magát, azon is van vala­mi sajátos, csak tőle szár­mazó stigma. A Hortobágy finom sárgáival, csordakút- jának a szürkéiével, a Kun­sági határ sötétkékbe hajló, vízparti erdőszegélyével szinte személyével beazono­sítható, mint ahogyan — e színhatásokon túl — az őszi határ elhagyott kukoricá­szár kúpjaiban önnön esen­dő voltával szembesülünk És Kátai Mihály vállalja példáit, akik közül talán Ferenczy koloritgazdagsága, Rudnay és Endre Béla min­den teatralitást mellőző, kis formákba komponált. lírai kifejezésmódja csendül har­móniává legtöbb művén. Ugyanekkor ahhoz is van leleménye és bátorsága, hogy a természetadta világ­ban olykor ironikusan, vagy épp>en bölcs rezignációval szólaljon meg. Így nekem a kecskeméti öregfa nem csu­pán egy növénymatuzsálem leképezése. A melléje festett, eget kereső, nyúlánk suhán- gok a társas magányon túl a törekvők iránt érzett meg­értést, netán nosztalgikus vágyódást is tökéletesen, emberi áttétben tárják elénk. Vagy ott a Virágzó fák kis tablója, amelynek fehér, máshol halványlila sugár­zása megint csak azonosít­ható az ecsetjéhez, palettá­jához visszatalált művész boldogságával, belső kitárul­kozásának vidám perceivel. Így, együtt — ám ide so­rolva még a Tavasz a Szép- asszonyvölgyben, vagy az Andornaki nyárfák sejtel­mes világát, tárgyi pontos­ságát — summázatként je­gyezhetjük le a Derkovits- terem tárlatéról: megkésett- ségében sem időszerűtlen Kátai Mihály fővárosi be­mutatkozása. Sokkal inkább annak a bizonyító erejű ki­fejezése. hogy a magyar vi­dék szellemi tartalékai ki- meríthetetlenek, s gyakorta olyan rejtőző értékeket mu­tatnak föl, amire figyelni kell. Moldvay Győző nia tartott fenn változatla­nul jó kapcsolatokat a Kí­nai Népköztársasággal. 1970 —71-ben R. Nixon Buka­restbe. N. Ceausescu pedig Washingtonba látogatott. Ro­mánia nem vett részt a töb­bi európai szocialista ország 1968. augusztusi csehszlová­kiai közös katonai segély- nyújtási akciójában sem. A hatvanas évek végétől, a sok múltbeli konfliktus és sikertelen föderációs kísérle­tek emlékével terhelt balká­ni országokban megerősöd­tek az összbalkáni együttmű­ködés jelentős javítását cél­zó törekvések. Ezt egyes vi­tás kérdések időnként.) ki- újulása sem akadályozta meg. A kelet-közép-európai szo­cialista országok együttmű­ködésében egyre nagyobb szerepet kapott az ideoló­giai munka, tekintettel arra, hogy az enyhülési foly<unat előrehaladtával a két világ- rendszer közötti harc a gaz­dasági-ideológiai területre tevődött át. Az ideológiai együttműkö­dés és a burzsoá propagan­da fellazító tevékenysége el­leni együttes küzdelem alap­ját az azonos társadalmi, politikai célok és a marxiz­mus—leninizrrus elvei jelentik Ez azonban rém zária ki. hogy bizonyos k.mkiét kérdésesben éllé. ', zot ellentétes aLJá-.poMo,­alakuljanak ki. A marxista elmélet fejlődésében is elő­fordulhatnak eltérések. A különbségek nem akadályoz­zák a kommunista pártok együttműködését. hacsak ezek nem fajulnak egészen szélsőségessé, mint például az Albán Munkapárt eseté­ben. A múlt tapasztalatai alapján a pártok általában arra törekszenek, hogy az ideológiai véleménykülönb­ségek ne gyakoroljanak ked­vezőtlen hatást az államközi politikai-gazdasági kapcsola­tok fejlődésére, és ne vezes­senek ezek megszakadásá­hoz. A véleménycserét és az ál­láspontok közelítését szolgál­ják a rendszeresen megtar­tott nemzetközi elméleti kon­ferenciák is. Más hasonló értekezletek az antikommu- nista ideológia elleni harc kérdéseivel foglalkoznak. Az összehangoltabb ideoló­giai együttműködés megvaló­sítására a Szovjetunió, az NDK. Lengyelország. (Cseh­szlovákia. Magyarország és Bulgária 1972-től egyezmé­nyeket kötöttek. ★ A kelet-közép-európai or­szágok 1949—72. közötti ta­pasztalatai megmutatták, hogy a szocializmus építése hosszú bonyolult. ellentiRon- dasok'ói sem mentes folya­ma: Küönösen fontos, hogv a társadalmi-gazdasági épí­tőmunkát irányító kommu­nista pártok kellő időben vizsgálják meg és oldják meg a kialakuló elléntmon- dásokat, mert ellenkező eset* ben a felhalmozódó feszült­ségek súlyos konfliktusokhoz vezethetnek. A kelet-közép-európai szo­cialista országok fejlődésé­nek évtizedei azt is bebizo­nyították. hogy a szocialista rendszer fiatal, erősödő tár­sadalom, amely a gazdasági, politikai, ideológiai változá­sok, a nemzetközi helyzet alakulásai nyomán állandó­an fejlődik. A szocializmus folyamatos sikeres építése érdekében állandóan töre­kedni gell a politikai intéz­ményrendszer és a gazdaság- irányítás tökéletesítésére, a változó helyzetet adekvát módon tükrözni képes ru­galmas szervezeti formák kimunkálására. A kelet-közép-európai szo­cialista országok 1949—72. közötti fejlődése egyértelmű­en bebizonyította a szocia­lizmus társadalmi-gazdasági rendszerének életerejét, fe.i- lődőképességét. valamint, a térség népeinek azt a szilárd elhatározását, hogy jövőjü­ket visszafordíthatatlanul a marxizmus—leninizmus esz­méinek megvalósításához kö­tik. (Folytatjuk) Molnár Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents