Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ü tábornok ms a „csomag” MIKÖZBEN VILÁGSZERTE — és nem utolsó­sorban éppen a nyugat-európai NATO-országokban — látványosan fokozódik Washington feszültségnö­velő politikájának bírálata, a Potomac-partjáról egy­mást követik a jeges fuvallatok. Sajnos, immár sem Amerikában, sem másutt nem okozott meglepetést, hogy amikor Reagan elnök vég­re kijelölte a SALT-tal és egyéb fegyverzetkorlátozó megbeszéléseken majd részt vevő delegáció vezetőjét, választása a SALT-egyezmény dühödt támadójára, egy közismerten héja generálisra(l) esett... Ez a választás szinte jelképe annak az amerikai magatartásnak, amely ugyan — a nemzetközi közvé­lemény nyomására — eljutott odáig, hogy előbb- utóbb mégiscsak tárgyalóasztalhoz kell ülni a Szov­jetunióval, ugyanakkor példátlanol agresszív hangon előadott előzetes „feltételeivel” jó előre igyekszik megnehezíteni nemcsak a megbeszélések sikerét, de azok megkezdését is. E MAGATARTÁSI MODELL iskolapéldája az a beszéd, amit Alexander Haig tábornok, az Egyesült Államok külügyminisztere az amerikai külügyi tár­saság vendégeként mondott. ,„F egyverzetkorlátozási erőfeszítésünk — hangzott a beszéd kulcsmondata — az egységes szövetségi biztonságpolitika eszköze, nem pedig pótléka lesz”. Figyelemreméltóan baljós csengésű mondat. Nem kevesebbet ad ország-világ tudtára, mégpedig leple­zetlen nyíltsággal, mint azt, hogy az egész fegyver­zetkorlátozási folyamat Washington számára koránt­sem cél, hanem eszköz — méghozzá az Egyesült Ál­lamok stratégiai helyzetének további javítására, per­sze a Szovjetunió és a szocialista országok rovására. A másik baljós jel, ami a beszéd — és az ame­rikai magatartás — gerince, a világszerte sokat em­legetett Reagan-féle „csomag "-koncepció. Ez az úgy­nevezett „globális teória” része, ami annyit jelent, hogy Washington nem hajlandó komolyan tárgyalni mondjuk a leszerelésről, ha a Szovjetunió egészen más természetű kérdésekben (Afganisztán, Kambod­zsa stb.) nem „viselkedik jól”. És ez mindig nem minden. Az a Washington, amely ijesztően pimaszul beszél Moszkva „jó maga­viseletéről”, maga — enyhén szólva — gátlástalanul provokál. Haignek azt a bejelentését, amely szerint „talán novemberben” megindulhatnak a szovjet— amerikai tárgyalások, olyan intézkedés előzte meg, amelyet a TASZSZ méltán minősített egyértelmű provokációnak: a Nyugat-Európában állomásoztatott vagy kétszázezer katonát a Pentagon látványosan „közelebb tolja” az NDK-hoz és Csehszlovákiához — vagyis a szocialista országok határaihoz. A REGI LATIN MONDÁS, amely szerint „ha békét akarsz, készülj a háborúra” nem vált be. Aki békét akar, annak a békére kell készülnie. HARMAT ENDRE KABUL: Kabulban ülést tartott az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt KB Politikai Bizottsága. Mint a Bakhtar hírügynökség beszámolt ró­la, az ülésen határozatot fo­gadtak el a mezőgazdaság további fejlesztéséről, vala­mint a tömegtájékoztatási eszközök szerepének növelé­séről az afganisztáni forra­dalmi folyamat elmélyítésé­ben. STUTTGART: Egy ismeretlen telefonáló a DPA nyugatnémet hírügy­nökség stuttgarti irodájával közölte, hogy a „HDP” el­nevezésű horvát—albán na­cionalista szervezet követte el Jugoszlávia brüsszeli nagykövetsége ellen a keddi merényletet. A szervezet Horvátország „függetlensé­gét" követeli, valamint azt, hogy Jugoszlávia „szolgál­tassa vissza Albániának a jelenleg jugoszláv igazgatás alatt álló albán területeket”. MOSZKVA: A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa (KGST) és a Latin-amerikai Gazdasági Szervezet (LAGSZ) együtt­működésének lehetőségeiről folytatott Moszkvában meg­beszéléseket Nyikolaj Fagy- gyejev, a KGST titkára és Carlos Alzamora, a szerve­zet állandó titkára. A két szervezet között 1979-ben létesültek kapcso­latok s a mostani tárgyalá­sokra a korábbi megállapo­dásoknak megfelelően került sor. A megbeszéléseken köl­csönösen tájékoztatták egy­mást a KGST. illetve a LAGSZ tevékenységéről is. PÁRIZS: A francia kormány szer­dai ülésen elfogadta a hata­lom decentralizálásáról szóló törvénytervezetet. amelyet még ebben a hónapban a nemzetgyűlés rendkívüli ülésszaka elé terjesztenek. LONDON: Lord Carrington brit kül­ügyminiszter szerdán négy­napos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba uta­zott. A szigetország diplo­máciájának vezetője New Yorkban felszólal a „nem­zetközi Kambodzsa-íconfe- rencián” és tárgyalásokat folytat Haig amerikai kül­ügyminiszterrel. A hét vé­gén továbbutazik Ottawába, ahol — Thatchei* asszony oldalán — a fejlett tőkés or­szágok képviselőinek csúcs- találkozóján vesz részt. Folytatta munkáját a LEMP kongresszusa Havasi Ferenc, a magyar küldöttség vezetője a LEMP IX., rendkívüli kongresszusán. Balra tőle a mongol, jobbra a kubai delegáció vezetője. (Népúj ság telefató — AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Tapasztalatból tudjuk, hogy lehetetlen egyszerre kielégí­teni minden jogos igényt, ha azonban ezeket helyesen rangsoroljuk, ha erről őszin­tén és nyíltan szólunk, a dolgozó tömegek megértik a helyzetet, s elsősorban azt, hogy a szocialista haza fel­virágzásának és a nép jóléte biztosításának egyetlen for­rása van csupán, a céltuda­tos alkotó munka. Nyilván­való igazság, hogy elosztani csak azt lelhet, amit megter­meltünk. Tudjuk — mert magunk is átéltük —, hogy az elköve­tett hibák nyomasztó terhet jelentenek a kommunisták lelkiismeretére. A lengyel kommunisták azonban nem élhetnek örök lelkiismeret- furdalások közepette azért, mert néhány száz, talán ezernyi kisebb-nagyobb ve­zető hibákat követett el, nem élt, vagy visszaélt a biza­lommal. Parancsoló feladat, sót kötelesség megvédeni a kommunistákat, a közösség becsületes tisztségviselőit, akik a szocializmus hívei­ként szakítanak a hibákkal és bátran szembeszállnak a szocialistaellenes erők gát­lástalan antikommunizmu- sával, a boszorkányüldözés­sel. A hibák objektív és szubjektív okait alaposan és őszintén fel kell tárni, s gondoskodni arról, hogy ne ismétlődhessenek meg. Eh­hez azonban mindenekelőtt az ellenforradalmi veszélyt kell elhárítani, az osztályel­lenség támadását kell hatá­rozottan visszaverni. Ha a munkáshatalom megrendül, ha a társadalom intézmé­nyeit állandó feszültségkel­téssel megbénítják, akkor a dolgozók jogos követelései­nek, igényeinek kielégítése is lehetetlenné válik. Ezért a politikai harcinak az adott időszakban minden szüksé­ges és lehetséges eszközével biztosítani kell a társadalom törvényes rendjét, az előre­haladás feltételeinek megte­remtését. Kedves elvtársak! A lengyel nép is igen ne­héz utat tett meg történel­me során. Századokon át kellett harcolnia a nemzeti önállóságért, a második vi­lágháborúban pedig — ami­kor a fasiszták földig lerom­bolták hazáját, fiainak mil­lióit kiirtották — nemzeti létének megmentéséért kel­lett küzdenie. A Szovjetunió és a lengyel hazafias erők győzelmes antifasiszta har­cának eredményeként a len­gyel nép ma független ha­zában, biztonságos és ga­rantált határok között él. Az elmúlt 36 év alatt újjá­építették országukat, hatal­mas gazdasági és termelési kapacitással rendelkező nép­gazdaságot hoztak létre, munkahelyek millióit te­remtették meg, az évszáza­dos haladó hagyományokat megőrizve fejlesztették a tu­dományt, a művelődést, a kultúrát. Mély meggyőző­désünk, hogy ezek oíyan történelmi vívmányok, ame­lyek szilárd bázisai Lengyel- országban a szocializmus felépítésének. Önökre, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt IX., rend­kívüli kongresszusának küldötteire hárul most az a történelmi felelősség, hogy meghatározzák a szo­cialista társadalom kon­szolidálásának, majd a len­gyel nemzet további fel­emelkedésének programját. E program kidolgozása és következetes végrehajtása a feltétele annak, hogy párt­juk élére álljon a szocialis­ta kibontakozásnak, s Len­gyelország a szocialista kö­zösség szilárd tagjaként ha­ladjon tovább közös céljaink megvalósításának útján. Pártunk Központi Bízott-’ sága júniusi ülésének állás­foglalása ismételten meg­erősítette azt a meggyőző­désünket, hogy a válságból kivezető út megjelölése, a szocializmus valamennyi hí­vének, minden igaz hazafi­nak harcba hívása a lengyel kommunisták feladata. E harcukban számíthatnak a testvéri szocialista országok, körtük hazánk, a Magyar Népköztársaság támogatá­sára. Ahogyan eddig, a jö­vőben is építhetnek a ma­gyar kommunisták, a ma­gyar dolgozók cselekvő szo­lidaritására. Reméljük és bízunk ab­ban, hogy a Lengyel Egye­sült Munkáspárt IX., rend­kívüli kongresszusának munkája, az itt hozott hatá­rozatok olyan kiutat mutat­nak, amely egyaránt megfe­lel a lengyel nép és a szo­cialista közösség érdekeinek, a társadalmi haladás és bé­ke egyetemes ügyének. Sok sikert, eredményes munkát kívánok önöknek! Köszönöm a figyelmet! ★ Ugyancsak délután szólalt fel a kubai' mongol, román, jugoszláv, bo.lgár testvérpárt delegációjának képviselője. A kongresszus küldöttei egyébként kivétel nélkül a társadalmi, politikai, gazda­sági válság leküzdésének programjához tettek javas­latokat, megjegyzéseket. A kongresszus az esti órákban folytatta munkáját. (MTI) f ATHÉN! BESZÉLGETÉSEK (3.) Emberek és istenek A f Héliosz napisten nagyon kegyes a görögökhöz. Ahogy j mondják, Görögországban ! májustól szeptember végéig I garantált a napsütés. De né­ha talán túl perzselőek ezek a sugarak. A négy nap alatt, amit Athénban töltöttünk, mindig plusz 40 fok fölött járt a hőmérő higanyszála. Ennek ellenére az Akropoli- szon ezúttal is tolongtak a turisták. Talán Hellasz iste­neit keresik — ki tudja, hogy bizonyságot szerezze­nek a látványra, amely mág­nesként vopzza körbe-körbe az embert az ókori Athén fellegvárában. Az istenek azonban nem mutatkoznak sem ott, sem másutt, helyet­tük Görögország mai lakói fogadják — ahogy évezredes szokás — kedvesen, szere- j tettel a xenost, az idegent. Athéni tartózkodásunk ide­jén sokszor töprengtem azon, hogy vajon az a szívélyes- ! ség. amellyel körülvettek 1 bennünket, nekünk, magya- 1 roknak szól-e. vagy kijár minden külföldinek. &Mniüsäß 1981. július 16., csütörtök — Számomra mindig öröm a magyarokkal együtt lenni — mondta egy görög fiatal­asszony, Barbara, akj kivá­lóan beszéli nyelvünket. — A junta éveiben menekült­ként Budapesten éltem, s nagyon megszerettem a ma­gyarokat. Amikor hazatér­tem Athénba, mindjárt el­kezdtem keresni egy olyan munkahelyet, ahol tartha­tom a kapcsolatot a magya­rokkal. És ez sikerült. Görögország és Magyaror­szág kapcsolatai az utóbbi esztendőkben minden terüle­ten gyorsan fejlődtek. Az áruforgalom 1977 óta több mint kétszeresére nőtt, s 1979-ben volt minden idők legmagasabb szintjén: elér­te a 140 millió dollárt. Az­óta, sajnos, némi visszaesés mutatkozik: 1980-ban 135 millió dollárt tett ki a köl­csönös árucsere, s ahogy Athénban kiderült, az idén tovább, mintegy 35 millió dollárral csökken. — Nagy öröm számunkra, hogy Lázár György minisz­terelnök úr látogatást tesz Görögországban, s nálunk, a Kereskedelmi Kamarában is — kezdte beszélgetésünket Angelosz Avramidisz, a gö­rög-magyar tagozat elnöke. — Kapcsolataink jók, és mert Magyarországot, népét barátnak tekintjük, tovább­ra is minden igyekezetünk­kel e kapcsolatok elmélyíté­sén munkálkodunk. Amióta ez a tagozat létezik, bizton állíthatom, még többet tu­dunk tenni az együttműkö­désért. Nagyon jó lenne, ha a Magyar Kereskedelmi Ka­marában hasonló fcigozat alakulna, ahogy art mi há­rom éve javasoltuk. Tudjuk, közös piaci belépésünk több problémát vetett fel kétolda­li kapcsolatainkban, de bí­zunk abban, hogy ezek a ne­hézségek hamarosan meg­szűnnek. és az áruforgalom ismét eléri a hagyományos szintet. — A közös piaci tagság­gal nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is járnak — hangoztatta Papadakisz úr, a Koordinációs Minisztérium főosztályvezetője. — Ránk, görögökre is vonatkoznak az EGK előírásai, amit a har­madik országokkal. így a szocialista államokkal való kapcsolatépítésben figyelem­be kell vennünk. Tudom, önöket is érzékenyen érinti a forgalom visszaesése, fő­leg a húsáruk terén, de én azért együttműködésünk jö­vőjét illetően optimista va­gyok. A görög kormány po­litikája változatlanul a ba­rátság, az együttműködés minden országgal. Csak most a megváltozott körülmények­hez alkalmazkodnunk kell, Görögországnak is. Magyar- országnak is. Együttes erő­feszítéssel előreléphetünk. A közös vállalkozások lehető­sége változatlanul nincs ki­használva a két ország vi­szonylatában. Miért ne gyárt­hatnánk együtt autóbuszo­kat, hogy csak egy példát mondjak, amiket azután har­madik országokban közösen értékesíthetnénk. Magyarország húst, autó­buszt, acélt, darukat, textil­árut, háztartási porcelánt, néhány komplett üzemet (öntödét) szállított Görögor­szágnak. Már eddig js ked­vezőek a tapasztalatok, de még további lehetőségek mu­tatkoznak a geotermikus ku­tatások, az infrastruktúra fejlesztése terén való együtt­működésben. A magyar vál­lalatok most arra kénysze­rülnek. hogy szívós piaci munkával pótolják a kiesést, főleg gépipari termékekkel és termelési kooperációból eredő áruszállítással. Görög­országból gyapot, dohány, mazsola, textil, pamutfonal, ónozott lemez, déligyümölcs érkezett hozzánk. Az új hely­zethez való alkalmazkodás az árucsere-forgalomban •ugyanakkor a görög termé­kek szempontjából is érez­tetheti hatását. Emile Bonisszelt, a Keres­kedelmi Kamara görög—ma­gyar tagozatának elnökhe­lyettesét 30 éves kapcsolatok fűzik Magyarországhoz. — Azt is mondhatnám, hogy nekem Magyarország a második hazám. Szívesen és gyakran keresem fel orszá­gukat, és lelkesen dolgozom itt, Görögországban a kétol­dalú kapcsolatok bővítéséért. Hogy a magyar húsexport kiesett, ez tény, de én úgy gondolom, hogy más termé­kekkel pótolhatják a kiesést. Az Ikarus-autóbuszokból is kevesebbet vásárolunk az idén, de információim sze­rint a görög kormány már kérte e téren a közös piaci kvóta felemelését. Mi hisz- szük, hogy a jövőben e te­kintetben is mérséklődik a probléma. Tehát nem lehet akadálya az előrelépésnek, még akár a hagyományosnál is magasabb szinten, Avra­midisz úrral mindketten részt veszünk a Nemzetközi Kereskedelmi Liga munká­jában. Jó lenne, ha ehhez a szervezethez csatlakozna a Magyar Kereskedelmi Ka­mara is. Így a Ligában is együttmunkálkodhatnánk a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséért. Athénban a Kereskedelmi Kamarában jártunk utoljá­ra. Vendéglátóink egy pohár ouzóval, a görög nemzeti itallal búcsúztak tőlünk — magyarul: — Egészségükre! Egész­ségükre! Az ouzóhoz egy tu- rós-pi-te is jár! Fogadják szívesen. A viszontlátásra — Magyarországon. (VÉGE) Kocsi Margit Weinberger fenyeget Caspar Weinberger ame­rikai hadügyminiszter ked­den nyílt háborús uszítás­nak is beillő beszédet mon-' dott. „Sok lehetőség Van a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti közvetlen konfrontációra és semmilyen garancia nincs arra. hogy a fennálló nukleáris erőegyen­súly megakadályozhatja egy kiterjedt hagyományos hábo­rú kirobbanását” — jelen­tette ki a Pentagon vezetője egy a biztonság kérdéseivel foglalkozó országos konfe­rencián. Az Egyesült Államoknak tisztában kell lennie azzal — mondta Weinberger —, hogy ez a háború több had­színtéren folyhat, azaz glo­bális méreteket ölthet. A hadügyminiszter ismé­telten előhozakodott az Egyesült Államokat állítólag veszélyeztető „szovjet kato­nai fenyegetéssel” és azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „az egész világon agresszív tevékenységet folytat”. Ugyanakkor politikájával a békét ténylegesen fenyegető, és saját „létérdekeire” hi­vatkozva nagymértékben fegyverkező Egyesült Álla­mokat Weinberger „a béke védelmezőjeként” igyekezeti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents