Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Szemben az igazsággal Igény és lehetőség a hatvani munkásmüvelödésben Az üzemi művelődési ház mit nyújt a munkahelyi dől. gozókqak? Azok mennyiben érdeklődnek a különböző programok iránt, hogyan alakítják az intézmény arculatát. tennivalóinak rendjét? A szocialista-brigádmoz- g'alom él-e a lehetőségekkel? Egyáltalán reálisak-e a közművelődési vállalások, illetve valós eredmények alapján értékelik-e a szakszervezeti bizottságok az ilyesféle pontokat? Csomónyi kérdés, amj az utóbbi években egyre inkább aktuálissá vált, s a kérdésekre most három ember igyekszik ösz- szegező választ' adni. Velünk ült asztalhoz Barabás Miklós, a hatvani cukor- és konzerv. ’ gyári művelődési ház igazgatja. Simon Sándor cukorgyári szb-titkár, valamint Kristyán István, a konzervgyár műszerész szocialista brigádjának a vezetője. Új és új - módszerek . Barabás Miklós: A közművelődés szolgálói évről évre nehezebb helyzetbe kerülnek, nehezebben tudnak olyan foglalkozásokat, műsorokat intézményeikbe telepíteni, amelyek megmozgatják a közönséget. A gyári, az üzemi kultúrházaknál még csak fokozódnak a gondok, mert például a minket fenntartó két gyár dolgozói itt. közvetlen szomszédságunkban izzadnak reggeltől estig, szezon idéjen tizenkét órás műszakokban. tehát örülnek, ha megválhatnak ettől a környezettől, s családi körben, maguk kedve sze. •rint hasznosíthatják a szabad idejüket. Ez az állapot természetesen nem köti meg 'a kezünket, a szakszervezettel együtt keressük a tömeg- ■kapcsolat új és új yiúdsze' Jffteit. Ilyen a szocialista bri- gádok klubja, amely immár a hatodik esztendeje segít megrendezni a munkásakadémia évi nyolc-tíz előadását, összesen csaknem ezer hallgatóval, s olyan jeles előadókkal, mint Erős Pál legfelsőbb bíró, a genetikus Czeizel Endre vagy éppen ■ Barcs Sándor, az MTI nyugalmazott vezérigazgatója. Arra ugyancsak rájöttünk, hogy a művelődési ház tevékenységének javára szolgál. ha dolgozóink nem csupán befogadóként, hanem produktumaikkal jelentkeznek. Tóth László, Szacskó Pista bácsi személyében például amatőr festőktől állí- • töttunk ki. Népszerűek a kézimunkázó nők, vagy éppen bélyeggyűjtőink bemutatói. Az évről évre megtartott cukoripari ifjúsági napok pedig fiatal szakmunkásainknak nyújtanak sokrétű szereplési lehetőséget. Pénzünk van szórakoztató műsorokra is, de mihelyt igényesebbek vagyunk, kiderül, hogy ezekre csak ráfizetni lehet. Ezért inkább abban nyújtunk szervező segítséget, hogy minél többen és minél több helyre eljussanak az országban a két gyár munkahelyi közösségei! Kultúrházi brigádtalálkozók Simon Sándor: Való igaz, hogy a szocialista brigádok versenymozgalma a közművelődés tekintetében megle- .- hetősen formális. Egy-egy év vállalásainak tervezésekor . megkapjuk mi a központi direktívákat, azok szóról szóra be is épülnek a brigádok 1981. június 11., vasárnap tervébe, de megvalósulásukat nem kíséri kellő figyelem, illetve nem is kerül rá. juk sor a lohadó érdeklődés, a közömbösség miatt. Persze, akik egyértelműen elmarasztalják a munkásközösségeket. s elverik rajtuk a port. több tényezőt nem vesznek figyelembe. Számon kívül hagyják például azt a tényt, hogy legtöbb ember ma már rendezett körülmények között él, de beléje rögzött ■ösztönök a még több után hajszolják. Vagyis a jótól a még jobb irányába tör mindenki, feledvén önmaga sze. mélyiségének gazdagabbá formálását. Ám szerintem ez a kép is hamis! A maguknak kaparok, a maguknak tisztességes életkörülményt teremtők egyszerűen azért nem járnak a gyári kultúr- házba, a városi művészeti rendezvényekre, a könyvtárakba, mert olyan helyzetbe jutottak, hogy gépkocsival alig óra alatt elérik a legtökéletesebb fővárosi színházi produkciót, hangversenyt, la. kásukban pedig egész kis könyvtár halmozódott fel. Különösen a középkoriakra érvényes ez,- akiknek volt idejük megelőzni magukat, illetve felnövekvő gyermekeik iskoláztatása ilyen miliőt követel. Más azonban, ha idegen nyelvklubot, szabásvarrás tanfolyamot patronálunk, vagy az egyre kedvek te bb brigádösszejövetelek céljára engedjük át a műve. lödési házat. Ezt egészséges tendenciának vélem, s nem kozmetikázásként kerül a brigádok naplójába, az értékelő bizottságok elé! Csak a termelés érdekes Kristyán István: Igen, az. elhangzotlnkkal jobbára egyetértek, sőt néhány negatív vagy pozitív vonással ki is egészíthetem a gyári mun- kásművelődés,ről alkotott képet. Kétségtelen, hogy a gaz. dasági gyarapodás a szellemiek rovására történik. Eklatáns példa a gépkocsitulajdonos melós, aki az emelkedő benzinár ellenére sem kíván megválni autójától, hanem dolga végeztével fóliázik, különmunkát vállal. Az megint cáfolhatatlan, hogy a brigádok minősítésénél a vezetés a termeléssel összefüggő vállalásokra ügyel igazából, a közművelődési tevékenységnek nincs kellő becsülete. Ha pedig ezt érzékeli a tagság, akkor természetesen lemond a kiállítások, hangverS&nyek. színházak Iá. togatásáról, vagy „szólistát" meneszt belépőért, katalógusért. plakátért, amivel hitelesíteni lehet a vállalás valódiságát. Most pedig Barabás Miklósra és Simon Sanyira utalok! Változtatni kellene a közművelődési brigádvállalások jellegén. Esetleg olyan irányba terelni azokat, ami pluszt jelent mindenkinek, az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. Mi már tapogatózunk! Ezt jelzi néhány szerződés, amit nálunk dolgozó idegen vállalatok brigádjaival, külső intézmények munkáscsoportjaival kötöttünk közös rendezvényekre. Ezt jelzik a rendszeressé vált névnapi összejövetelek, amelyek mel. lesleg kiszorították a gyárból a zugivászatot.' Be még inkább ezt jelzik a tömegesen indított kiránduló csoportok. amelyek Pesten pék dávl nemcsak az Állatkertet, a cirkuszt célozzák meg. hanem belátogatnak a Szépművészeti Múzeumba, a Műcsarnokba, a Nemzeti Szín házba is. A könyvek? Vesznek a gyerekeknek a szülők, de vesznek maguknak is. különben nem gyarapodna évről évre bizományi árusaink bevétele. Vagyis olvasottság dolgában nem az író—olvasó találkozók sikertelensége, nem is a házi könyvtárból, városi könyvtárból kikölcsönzött hat-nyolc kötet a mérvadó, hanem a családi otthon, esetleg éppen az Ady Endre Könyvtár vetélkedője, amelyen a gyárainkat képviselők derekasan helytálltak. Nem igv történik, ha nincs kultúrájuk... Szellemi javakért perelnek Érvek, ellenérvek, ötletek é.s kútba esett elképzelések, önkritikus hang és jövőbe vetett bizakodás. Sok minden ütközött a három megnyilatkozásban. őszintén világítva meg két gyártelep munkahelyi közösségeinek kulturális lehetőségét, életvitelét. továbbá azokat a mód. szereket, amelyek fonákul sültek el, vagy éppen a köz- művelődés új útvonalait villantják elénk. Ha valamit kommentárként hozzáfűzhet Barabás Miklós, Kristyán István, Simon Sándor mondandójához az újságíró, csak annyi lehet: szavaikból felelősségérzet, féltés sugárzott. Ezer ás ezer munkásember szellemi gyarapodásáért pereltek, mert tudván tudják, hogy a pusztán anyagiakban való gazdagság az igazi embereszménytől messzire sodor. Nekünk pedig értő, érző emberekre, közösség; indíttatású munkáscsoportokra van szükségünk a ma és holnap társadalmában. Moldvay Győző . Porondon az S Modell Az S Modell Ruházati Kereskedelmi Társaság június 2-án, a Várszínházban, bemutatta a sajtó képviselőinek a június 10-én induló üzlethálózatának djvatújdon- ságait. (MTI-fotó: Kovács Gyula felvételei — KS.) Televízió Műsortervezés, ó! Példák regimentje igazolja azt, hogy a heti televíziós műsorok összeállítása olykor nélkülözi a legkisebb előrelátást. gondosságot is. Ogy tűnik néha. hogy akik ezt csinálják, egykönnyen lekezelik. semmibe veszik a nézők jogos igényeit, teljesen indokolt kívánságait. A legutóbbi magyar—angol meccsre napok óta készültek a futballrajongók. Nincs ebben semmi különös, ez az ő dolguk, hadd örvendezzenek annak, ha huszonketten futkosnak egy labda után. izgulva azért, hogy azt vagy az egyik, vagy a másik kapuba rúgják. Ráadásul csalódtak az ..aranylábú” fiúk. ban, ugyanis tisztességesen megverte őket az ellenfél. Megértjük hangulatukat, s azt is. hogy ezek után sem keltek fel a tévékészülék mellől, hanem tovább figyel, ték az újonnan bekapcsoló, dokkal a kellemes, szombat esti kikapcsolódást remélőkkel együtt a programot. Filmet vetítettek: az Elveszett paradicsom.ot. amelyet Sár. kadi Imre művéből készítettek. Sem az író érdemeit, sem a rendező erényeit nem vitatjuk, a műsorválogatás mégis meghökkentett bennünket. A morbid ízű történet egy hullával indul — a neves agysebész sikertelen abortuszt hajt végre szerelőjén — utána meglátogat, ja a 75. születésnapját ünneplő apját, aki a nő halálának hírére gyorsan átszen- derül a másvilágra. A fiú mossa, öltözteti — hosszú perceken át peregnek az er. re utaló képsorok — a halottat. Minek folytatni? Oda a jó. kedv, a hétvégi kikapcsolódás. Nem tíz, húsz ember, hanem legalább hárommillió néző számára. Ebből a szempontból már igazán nem számít, hogy ki kedveli a focit, s ki riadozik. tőle.-Nos, tisztelt. illetékesek, igaz. hogy a tévé szórakoztató nagyhatalom, de arról nem szabad megfeledkezni, hogy szolgáltatásra született, nem pedig az eszem, nem eszem, ez van elv konok ér. vényesitésére. (pécsi) „Add a kezed!" Nosztalgiázunk. Amióta kis hazánk határain átcsaptak a rózsaszín emlékezés hullámai, a honi társadalom is gyakran válogat a fiókokban lapuló elfelejtett fotók között és könnypárás szemmel réved vissza régi önmagára. Nosztalgiázunk. Korra, nemre, funkcióra való te. kintet nélkül. .. Nagyanyáink és nagyapáink kéz a kézben ringatóznak az álmok ten. gerén. Csak míg egyikőjük pillantása a századelő nyal. ka tamburmajorjának kifent bajszán akad meg. addig a másikuk egy csinos özveggyel kokettái. Vannak akik Karády Katalin édes. keser hangjára merengenek el, és vannak, akiknek szívét az ötvenes évek dalai do. bogtalják meg. Fátyol eresz. ' kedik a tárgyakra, és a tül— lön át minden olyan köny- nyű lesz, sejtelmes és el. andalító. Emlékezünk. s közben bent, valahol a bor. dák között, valami bizseregni kezd. Óh. istenem! Azok a hat.' vanas évek. Egy Illés-koncert az Ifiparkban, egy forró est a Metró.klubban, hát igen. És a Balaton! Óh, a Balaton! Széplak. Boglár, Füred. Kiliántelep. Micsoda nyarak! Sohasem lesznek olyan júliusok, augusztusok, mint akkoriban. ,'Add a ke. zed 1” Nézem a televízió kedd délutáni (máig sem értem miért nem későbbi időpontban sugározták) félórás Sándor Pál-filmjét. amely az Illés-zenekart idézi 1972.bői. Hallgatom Koncz Zsuzsát és már nosztalgiázom. Bizony, elrepült az idő. Hajaj. hogy megörrgedUink! Idestova már harmincéves leszel?. (szilágyi) HORVÁTH PÉTER: Ember, aki tükröt árult i. Ne küljdön el, uram, legalább hallgasson végig! Ezt a történetet nem akartam elmondani, de lássa, nem tudom magamban tartani, s elfelejteni sem sikerült. Nem is értem, hiszen régebben valóságos művésze voltam a feledésnek, néha már a nevem is kiment az eszemből, sót, akadtak perceim, amelyekben semmire, de semmire nem emlékeztem. Mászkáltam az esőben — csoda tudja, miért, az esőt most is nagyon szeretem —, bámészkodtam. de nem tudtam volna megmondani, mit látok. Ha valaki rám szólt, csak álltam bávatag. a szavak jelentéséről /is megfeledkezve — ilyenkor voltam boldog. Akadtak azonban percek, amelyekben mindenre emlékeztem. ami csak történt velem életem során. Furcsa pillanatok ezek, senkinek nem kívánok hasonlókat. A gyomrom görcsbe rándul. megszédülök, minden lelassul köröttem, a szavak szótagokra. hangokra bomlanak, fájdalmat okoz a hallásuk. s amikor a fizikai rosszullét már az elviselhe- tetlenségig fokozódik, rám tör az idő. Ne haragudj ezért a fellengzősnek tűnő félmondatért, de valóban, mintha maga az idő zuhanna rám ilyenkor: minden elmúlt pillanatát újra élem; ugyanakkor azt is érzékelem valahogyan. hogy ez a vibráló, összesűrűsödött jelenidő voltaképpen elmúlt, megtörtént már velem. Tehetetlenül kell újraélnem a múltamat ezekben a percekben vagy másodpercekben, órákban — mert hogy valójában menynyi ideig tartottak a rohamok, nem tudnám megmondani. Igaza van, nem erényem a pontosság. Ami azt illeti, mindenhonnan elkésem, lusta természet vagyok, nehéz kelő. ahogy mondani szokták, csak még egy percet heverészek, csak még egy percet nyújtózkodom, s mire kikászálódom az ágyból, mehetek ebédelni — persze rohan-‘ást. Van a dolognak jó oldala is: ha valaki így él. nem sok ideje jut tűnődni, tépelődni, mert nehogy azt higgye, hogy a délelőtti heverészések alkalmasak erre! Olyankor az ember álom és ébrenlét határán lebeg, valami nagy. édes puhaságban. semmire nem gondolva. Később aztán ugyancsak igyekeznie kell. ha mindent el akar intézni. amit aznapra eltervezett. Azon a reggelen, amelyen ez a történet kezdődött, korán keltem. Március volt, a nap olyankor már besüt a szobám ablakán, az ég makulátlanul ragyog a háztetők fölött, az ember úgy éf- zi, ki kell mennie a hívogató kékség alá. hogy végre- valahára nagy lélegzetet vegyen. megteljen a tavasszal, az újjászületés csalóka ígéretével. Szomszédaim még javában horkoltak a rabic- fal mögött, amikor kiugrottam az ágyamból, és kiszaladtam a fürdőszobába, hogy derékig megmosakodjak a hideg csapvízben, noha ez tartozott a szokásaim közé: rendszerint csak a csipát dörzsölöm ki a szememből, éppenhogy megnedvesítve az arcomat. Tudja, soha nem voltam megelégedve a képemmel. Ez az orr, ez a száj, a rövidlátó szemek — semmi megnyerő, holott én úgy hittem mindig, szimpatikus figura vagyok. A barátaim annak is tartottak, csak azt nem értették, miképp lehetek jóban annyiféle emberrel. Ez nekém soha nem okozott gondot. Ha egy költővel beszélgettem, szinte magam is költővé váltam ha pedig egy vasesztergályossal hozott össze a szerencse semmi nem érdekeli jobban az esztergálásnál: meg aztán szeretek mások kedvében járni. Nos. aznap 'reggel, ahogy borotválkozás közben a tükörben figyeltem magamat, az a borzongató érzésem támadt, voltaképpen olyan vagyok. mint az arcom: semmilyen. Begyakorlott felejtő technikámmal azonnal kiütöttem a fejemből ezt a képtelen gondolatot, sietve felöltöztem, pénzt vettem magamhoz, majd végiglapoztam a noteszemet, fontolgatva, kit is tüntessek ki társaságommal a délelőtt. Talán a valóban pompás, tavaszi idő volt az oka, egyik ismerősömet se találtam odahaza. Már a húsz? dik számot tárcsáztam ni vekvő türelmetlenséggel < aggodalommal, mihez ke; dek a nap hátralevő órá ban; végül úgy döntötten nem esek kétségbe, nem i lik hozzám. Nagynénikéi nem volt odahaza, pedi végszükség esetén veié mi láttám az időt, * elkártyázv tőle kuporgatott forintjai Később persze mindig vasé roltam a számára valan csekélységet, kis üveg bor tortaszeletet, diabetikus f nomságot. Nagynéni kém hetvenki éves, szobája, mint a lej több hasonló körű öreaas; szónyé: alig lehet mozdult benne a különféle kartor dobozoktól, amelyekben if ten tudja miféle, valamire egyszer-még-jó-lehet kace tokát őriz. Van egy mánü ia: tükröket tart. A ftirdé szobában hármat, az eloszt bábán négyet; tükör van ruhásszekrény ajtaján kivi és belül, tükör a konyhába is. a szobában tükrök arze nálja: fali tükör, talpas ti kör, kézitükrök, kistiikö nagytükör, nagyítói íikö Nos, ahogy a sikertelen h vasok után felemelkedtem telefonasztalka mellől, ege szerre tizenöt tükörben éré; tem tükröződni a. mozdulj taimat, amelyekről úgy tj láltam, igen bizonytalanéi ahhoz, hogy a sajátjaimmá ismerhessem el őket. Elhj ladtam a falról ferdén lene ző nagytükör előtt, amel> ben a szerteszét világló ki.< tükrök egyszerre tizené irányból mutattak engen amint puklis háttal :mboly gok az alattomosan zsúfolt bútorok között, s aká oldalról, hátulról, yagy szetr bői szemléltem magam. :ce lehangolt ez a mozgás, tartás, az imbolygó léptek, (Folytatjukj
