Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
PRESSEFESTEN II. ____ W eissenfels, a műemlékek városa „Megyen a hegyen m turistám mm0’ Tapasztalatok a Felső-Mdtrában Galyatetőre még mindig inkább csak SZOT-beutalóval érdemes menni (Fotó: Perl Márton) Ahogyan közeledünk a nyárhoz, úgy válik mind élénkebbé az érdeklődés megyénk népszerű hegyvidékei, elsősorban talán a Mátra iránt. Már nemcsak a hétvégeken, hanem a közbeeső napokon is -meglehetősen nagy a vendégjárás, turistáktól hangosak az erdők, s déltájban többnyire megtelnek az éttermek. Vajon mivel várják, hogyan fogadják a kirándulókat, a pihenni, üdülni vágyókat? S mire számíthat az idegen később, a fő szezonban? Kérdéseinkre amolyan '„villámlátogatáson” keressük a választ a táj magasabban fekvő településein, Galyate' tőn és Mátraszentimre térségében. A SZOT elegáns nagyszállója szemmel láthatóan most is általában megelégedésre szolgálja lakóit. Lépten-nyo. mon észrevehető benne a beutaltakkal való törődés, hagyományosan jónak mondható az ellátás, s a legkülönbö. zőbb szórakozásról gondoskodik a személyzet a turnusok két hete alatt. Éppen mostanában pedig olyan meglepetésen fáradoznak az itteniek, amit ma hazánkban egyelőre még kevés . helyen kaphat a vendég: az üdülő alagsorában — eddig kihasz. nálatlan árkádok alatt — kis szaunát próbálnak kialakítani a főigazgatóság segítségével. Mintegy versenyre kelvén az ilyesmivel eddig a környéken egyedül büszkélkedő szövetkezeti Avar Szállóval. S — mint Gellert Márta, az üdülő helyettes vezetője újságolja — nem ez az egyetlen dolog, amin törik a fejüket! Másik nagy álmuk a saját sporttelep létrehozása a belső, körülkerített parkban, ahol a területrendezés már el is kezdődött. Azt sze. retnék, ha a gyermekjátszótér után a felnőttek js nagyobb kedvüket lelnék a kertben. Lenne nekik pálya á focihoz, a tollas-, kézi- és röplabdához, a teniszhez meg a tekéhez. — Egyéb elképzeléseinkkel gondolunk persze azokra is, akik nem beutalóval jönnek erre a szép helyre — folytatja nekitüzesedve kedves kalauzunk: — azon vagyunk, hogy nyilvános éttermünk még inkább a turisták ked~ vében járjon. Legújabban már idegenforgalmi irodák~ kai }s tárgyalunk, hogy ez a vendéglő jobban is bekapcsolódhasson az országjárók programjába. Szó van arról, hogy egy-egy csoport akár tízóraira, uzsonnára is betér, hessen, ha errefelé vezet az útja. S úgy akarjuk asztalhoz ültetni őket, hogy más' kor is felkeressenek bennünJól jön ez a biztatás — mert kinn, a szálló előtti pavilonsoron könnyen elszontyolodhatna a természetjáró. Az egyetlen — viszonylag jól ellátott — csemegebolton kívül ugyanis, legalábbis ezen a napon másutt semmit sem kaphat...- S dohoghat a táj szerelmese a nem túlságosan mesz- szire levő Bagolyirtáson is, ahol a ' már legalább 70—80 nyaralóházat számláló ví- kendtelep ugyancsak egy szál büféje — szintén zárva van látogatásunk idején. Ráadásul, úgyszólván még vizét sem nagyon ihat a vándor, mert — nagy munkával, az „utcabeliek” áldozatvállaló társulásával — jelenleg csupán vezetik a szomjoltót a Csórrétről. Legfeljebb az év végén tarthatja az ember csap alá a poharat. A szomszédos, talán két" ekkora Fallóskúton már tagadhatatlanul kedvezőbbek a körülmények az iméntieknél, miután a Kormos-féle kis vegyesüzlet — leszámítva például az árusított egyféle mátrai képeslapot — viszonylag széles körű igényt kielégít, betölti itt az erdő közepén még a presszó szerepét is. A nyaralóhely „Borostyán” panziója pedig két személy kiszolgálása mellett sem várakoztatja sokáig a betérőket, s étlapján csábító választékot kínál. No, nem annyira az áraival, mint inkább ínycsiklandozó neveivel. Mert a III. osztályú magánvendéglőben 48,80 forintos adag is akad, s 25.20-ért mérik... a pacalpörköltet. Szobát, viszont még drágán sem kaphat már a vendég, miután a ceglédieknek adták bérbe valamennyit. Csupán a mátraszentistvá- ni Vidróczki Csárdában kezdünk ismét valamelyest meg- nvugodni — jóllehet, a Panoráma Szálloda- és Vendég- látóiperi Vállalat kis egysége betérésünk alkalmával bizonyos fokig még inkább amolyan „feldúlt csatatérhez” hasonlatos. A „szerződéses üzemeltető” — pontosabban: annak az apja, Fiilöp János szabadkozik is. Észrevehetően zavarban van, röstelli a dolgot. — Az az igazság — magyarázza —, hogy néhány hete eléggé „lerobpant” állapotban került hozzánk az üzlet.. így feltétlenül nagyobb felújításra van szükség, több k őrs zer űs í t és t egyszerűen már nem lehet tovább halogatni. Teljesen kicseréljük most a konyhát, megfelelő raktárakat, előkészítőket ala_ kítunk ki. Központi fűtést szereSüA, mosdót, szociális létesJtoeayeket építünk, nem utolsósorban pedig rendbe tesszük egy kicsit a teraszt. Szerencsénkre sikerült ügyes maszekokat találnom a városban, s a család is beállt melléjük segítségül: így legalább 100 ezer forinttal olcsóbb lesz a munka, kijövünk abból az összegből is, amit a vállalat egyelőre biz. tosítani tudott a „rekonstrukcióra”. S ami a legfontosabb: oly gyorsan elkészülünk, hogy talán még a június 30-i határidőt is jócs~ kán lerövidíthetjük! — S addig... ? — Nos, természetesen addig is fogadunk vendéget. Ahogy mondani szokás: zavartalan a kiszolgálás. —• válaszolja mosolyogva a lelkes vendéglős, s bizonyságként meglobogtatja előttünk az étlapot. A kartont, amin — íme, az építkezés kellős közepén is hétféle készétel, 10 fajta frissen sült igyekszik bennünket marasztalni. A kétszemélyes Vidróczki-tál sem kerül többe 35,40 forintnál. Nem könnyű ellenállni a kísértésnek, de azért abban maradunk, hogy megvárjuk az átalakítás végét. Amikor minden a helyére kerül, főleg pedig a kívül-belül megfiatalított csárda azért továbbra is megőrzi sajátos arculatát. Mátraszentimrén — meg- valljuk — a turistaszálló érdekelne bennünket jobban. A turistának azonban — mint utóbb tapasztaljuk — még mindig be kell érnie a fize~ tővendégszolgálattal. Változatlanul csak a „Vadvirág” étterem működik, a hotel elkészülte — a szennyvízderítő hiánya miatt — éveket várat magára... S ahogyan még kiderül: nem ez az egyetlen gond a község idegenforgalmában! Ha az ABC- áruház meglehetősen sokat is jelent az ellátásban, van olcsó kocsma és ügyes cukrász a faluban: a zöldséggyümölcs fronton még mindig jócskán akad tennivaló. A kínálat szinte a falubelieknek is kevés. így jobb. ha a vendég inkább hazulról hozza magával, amire áhítozik, vagy megveszi útközben. Ha pedig elfogy, gépkocsira ül és elgurul valamelyik városba a megkívánt csemegéért. Nem teljes a kép, de valahogy így fest. a nyár elején a Felső-Mátra: találunk jót és rosszat is. Éppenséggel elviselhető a helyzet. A Mátrára azonban — ugye? — azért nem ezt kellene mondani 1031 -ben. Vajon mikor lesz itt elé' gedettebb is a vendég...? Gyóni Gyula n. Halle megyei tartózkodásunk egyik kedves emléke lesz a weissenfelsi kirándulás. A régi századok hangulatát őrző ódon városkát úgy emlegetik az NDK-ban: „a cipőmetropolis”. Mi tagadás, első hallásra furcsáll- tuk a jelzőt, s arra gondoltunk, van ebben egy kis túlzás. Amikor megemlítették, hogy ellátogatunk a cipőmúzeumba, kissé értetlenkedve néztünk egymásra. Ugyan mi lehet egy cipőmúzeumban? De kezdjük a várossal, melyben már az 1400-as években kiváltságlevéllel rendelkező cipőkészítők laktak. A város, de a járás vezetőinek is — Weissenfels ugyanis járási székhely — célja, megőrizni az évszázados régi házakat, eredeti formájukban. de úgy, hogy modernizálják bennük a lakásokat. Ismerős téma, s az ezzel járó gond. Érthető, hogy érdeklődéssel hallgattam Wilfrid Müller beszámolóját: — A város főutcájának épületeit két év alatt hoztuk rendbe, kétmillió márkás költséggel. (Átszámítva megközelítően tízmillió forintnak megfelelő összeg). A beszámolóból kiderült, hogy a rekonstrukció egy egész város közös gondja lett. A rekonstrukciós terveket nagyon sok gonddal készítették el. Az építési munkákat megelőzően felmérték, melyik lakásban mit kell cserélni, így a tervek már eszerint készültek, és sehol sem érhette váratlan meglepetés az építőket. Volt olyan ház, ahol a pincétől a padlásig szinte mindent ki kellett cserélni. Hogy milyen állapotban voltak a lakások a tatarozásuk előtt, arra jellemző, hogy némely ház lakói kijelentették, sohasem akarnak visszaköltözni a regibe. Hogy milyenre sikerült az újjáépítés, azt A hivatalos nyár beköszöntővel együtt megjelent a nyári Kertbarát Magazin. A kertészkedés időszerű munkái közül a sziklakertek létesítéséről, a szőlők gondozásáról. a zöldségfélék nyári vetéséről, a konténeres gyümölcs- és dísznövénycsemeték ültetéséről, s a korai, nagy termést adó földieper - ágyások kialakításáról közöl hasznos tanácsokat. Hit intessünk a vízpartra, domboldal*#? Hogyan erdeviszont az, hogy amikor a lakók meglátták az újjávarázsolt lakásokat, hallani sem akartak másikról. Igen ötletesen oldották meg az üzletek elhelyezését is a tatarozások idejére. A főtéren ízléses pavilonokat helyeztek el, így az árusítás az építkezés ideje alatt is zavartalan volt. Weissenfels egyik látványossága a régi hercegi kastély. Ennek felújítását is napirendre kell tűzni, mert az idő évről évre nagyon sok kárt tesz a még fel nem újított részekben. — Ide húszmillió rriárka kellene — mondják, de még nem tudni, miből teremtik elő. De, hogy előteremtik, az biztos, hiszen az üzemek már a házak helyreállításához is hozzájárultak pénzzel és társadalmi munkával. A városban mindenkinek szívügye a rekonstrukció. Egy része a kastélynak már rendben van, ide telepítették a cipőmúzeumot. A látogató benne ismerheti meg igazán a város történetét. A hatszáz éves város első lakói cipészek voltak, adó- mentességet igazoló kiváltságlevelüket őrzik is, fennmaradt készítményeikkel együtt. A régi céhtábla a múzeum egyik becses darabja. A termeket járva kiderül, nincs új a nap alatt. Mármint a divatban. A vitrinekben ott állnak a régi római saruk, melyek hasonmása ma kényelmes nyári divat. Az olaszok hosszú orrú cipőjének elődjét az 1600-as években viselték a palota akkori lakói. A bokáig érő — félmagas — zárt női félcipőnek és a hosszú fűzősnek szintén láthatók két- háromszáz éves elődei. A tervezőknek „csak” ide kellett jönni a „diyatvonala- kért.’\ A készítmények mellett természetesen ott látható az egykori cipészmester felmes felújítani az öreg pincét, présházat? Lehetséges-e a kiskerti növényvédelem mérgek nélkül? Milyen különleges délszaki növények nevelhetők nálunk? Vízmedencét, pancsolót hogyan és mennyiért építhetünk a kertben? Mindezekről a kérdésekről is egy-egy érdekes cikk tájékoztat a kiadványban. Külön témacsokor foglalkozik a magyar tenger sorsavai, s-eaekből az írásokból szerelése is egész a mai talpragasztó gépekig. Az egyik vitrin előtt egy perc* re megállítja az embert az emlékezés. A II. világháború háncs- és fatalpú „cipőremekei” a nehéz esztendőket idézik. A weissenfelsi kastély; mint épület is értékes. De falai őrzik a német zene és a német színház újjáterem- tésének emlékeit is. Amikor szerte az országban a francia és olasz zene hódított, ebben a hercegségben alapozódott a német kultúra hagyományainak őrzése. A kastély kápolnájában egykor Händel és Bach, a német zene nagyjai voltak az orgonisták. Emléküket a falban elhelyezett márványtáblán túl a weissenfelsi emberek is őrzik, és büszkék arra. hogy kis városuk a német zene és a német színjátszás fellegvára volt egy időben. A kisváros példázza, hogyan lehet megőrizni és fejleszteni a régi hagyományokat. Az egykori céhek mestereinek méltó utódai a korszerű, modern cipőgyár munkásai akik évről évre növelik a termelést, javítják a minőséget, igyekeznek lépést tartani a divattal. ★ Aki az elmúlt napokban Halle megyében járt, egy sajtóünnepség és egy harminc- ötezer fiatalt megmozgató találkozó ezernyi derűs, kedves élményével térhetett haza. — Vége az ünnepnek, a munkás hétköznapok jönnek — mondták a háromnapos szórakozást, és tanulságos tanácskozások sorát befejező tűzijáték után német barátaink. A feladatok nagyok.' — Sikert kívánunk végrehajtásához. Deák Rózsi , kiderül, hogy mit tesznek és mit tehetnek a kertészek a Balatonért. Ezeken kívül több érdekességről, látnivalóról közöl ismertetést a Kertbarát Magazin nyári száma. 1981. június 11., vasárnap í A főtér százesztendős épületei egyéni varázst adnak a városnak Nyár és kert
