Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
m FUM Mindhalálig zene Ea a lístíödramattkus eím ssf> szerint értendő. Legalábbis így veszi azt a film koreográfus-rendező hőse, akit a sikerért folytatott örökös hajsza tesz a sírba. Bob Fosse a Kabaré alkotója. Ez azért fontos, mert most bemutatott műve ugyancsak világsikert aratott, amit az odaítélt Oscar-díj és cannes-i fesztivál nagydíja bizonyít, A művész azonban továbbra is a Kabaréról és nem a Mindhalálig zenéről lesz ismert. Az előbbi bizonyította mesterbeli tudását, ez utóbbi pedig csak azt, hogy milyen nehéz megismételni egy nagy teljesítményt. Pedig a Mindhalálig. .. ügyes film. Gondosan megszerkesztett és megkomponált, képek peregnek a vásznon. A színek magukkal ragadóak, á lányok csinosak, combjaik hosszúak, a főszereplő Roy Scheider játéka hiteles és a cselekmény sem halálosan unalmas, ettől megmentik a ragyogó zenei és táncos betétek. Tehát aki jegyet vált az előadásra, az nem bánja meg. Mégis: miért nem jó ez a film? A tartalma és végső kicsengése miatt. A hős abba rokkan és pusztul bele, hogy látszólag agyondolgoaza magát. Miért dob el magától mindent, miért taszítja el szeretteit, barátait? A pénzért, a sikerért? Vagy talán azért, mert nincs számára más lehetőség és egy ismeretlen belső erő hajtja, űzi, hogy kifejezze önmagát? Nem tudni... Látjuk, hogy mindent elvállal. Egyszerre rendez televíziós műsort, és táncot, lót-fut — ez egyébként nálunk sem ritkaság — családjától különélve, a szeretők erdejében tévelyeg. Hogy bajain enyhítsen, enged az alkohol csábításának, majd különféle ajzó és izgató szerekkel mérgezi szervezetét. Csoda-e hát végzetszerű pusztulása? A felszín mögött a homályban maradó fel nem tárt belső motívumok akadályoznak minket abban, hogy bármilyen érzelmet is tápláljunk a végzetébe rohanó iránt. Személytelenné és súlytalanná válik balsorsa, tragédiája pedig hamissá vedlik. Ez persze nem zavarja meg a nézőt abban, hogy jól szórakoznék, kiváltképp ha szereti nézni a táncos lábú, csinos lányokat. ., Szilágyi Andor Kőma Színes, amerikai film Mi kell egy jó krimihez? Mindenekelőtt szokatlan, idegborzoló helyzetek egymásutánja, fordulatos, váratlan eseményekben bővelkedő erős sodrású cselekménye s elvetemült bűnözőkből legalább egy-két díszpéldány. Nem hiányozhat a bogaras, az egyéni jellemvonásokkal felruházott, a hivatásos rendőröket szellemi bravúrjaival messze leköröző magánnyomozó sem. A hatást csak fokozza a szépfrói erényeket nem nélkülöző stílus. rít a döbbenetes valóságra, s az utolsó pillanatban megmenti. Ügy hisszük, elég ennyit említeni az újszerűség igazolására. Épp ezért egyáltalán nem véletlen hogy a jószemű rendező, Michael Chrichton felfigyelt erre ' a nagyszerű lehetőségre, s nem megsejtette, hanem tudta, hogy filmsikert kovácsolhat belőle, s olyan alkotást produkálhat, amely országhatárokon túl is tetszést arathat. Olyannyira, hogy telt házak előtt vetítik majd nemcsak Nos, Robin Cook regénye méltán lett sikerkönyv, mert az író fölényes virtuozitással bánt ezekkel a formai kellékekkel, s megtalálta — ez sem akármilyen érdem — ötvözésűik helyes arányát. Ráadásul tehetségéből ráadásra is futotta, azaz egyéni adottságaival fűszerezte a mesterségbeli mindent tudást. Ennek érzékeltetésére elég néhány mozzanat felsorolása. ‘ < A bostoni Memorial kórház fiatal orvosnője barát- • nőjének tragédiája kapcsán rádöbben arra, hogy ebben a szupermodem intézménybén egy kitűnően álcázott és szervezett maffia működik. Ez az orvosgárda a rutinműtétek alkalmával egészséges fiatalokat juttat agyhalált okozó kóma állapotába, azért, hogy később belső szerveiket csillagászati áron eladják átültetés céljára. A hölgy megsejti a lényeget, s nem nyugszik addig, amíg be nem bizonyítja, Ez majdnem az életébe kerül, ám végül is orvosbarátja fényt de1981. június 13., szombat az amerikai kontinensen, hanem szerte a világon. Jó érzékkel természetesen a gondolati magvat is hangsúlyozta, utalva az előbb már jelzett orvosi témával összefüggő, s mindenkit foglalkoztató kérdésekre. Vérbeli szakemberként értette azt, hogy miként lehet a film formavilágával kiemelni, hangsúlyozni az alkotói értékeket. Mindenre számítva, a gyengébb idegzetűeket megborzongató horrorból is bőven adott ízelítőt, vagyis mindent megtett azért, hogy senki se unatkozzék a nézőtéren. Bátran adagolta az orvosi szakkifejezéseket, de ezek sem zavarták az embert, legfeljebb azt érezte a néző, hogy az események részesévé avatják ezzel. A 'főszereplők — Generiere Bujold. Michael Douglas és Richard Widmark '— képességeik legjavát nyújtották, hozzájárulva ezzel a közönség osztatlan elismeréséhez. Mi tagadás: magyar krimiszerzőink — kevesen vannak, sovány útravalóval ellátva — és műveik feldolgozói ehhez az alkotógárdához beiratkozhatnának egy alapvető szemináriumra... Pécsi István Merre tovább, könyvtárosok? Megyénk és az ország intézményrendszerének ügye a kétnapos konferencia tükrében au ...és 1911 — a rokkantak éve. Nemcsak országunkban, de a világon mindenhol igyekeznek összefogni az erőket, hogy minél több segítséget tudjanak adni a rászorulóknak. Vállalatok, szocialista brigádok és különböző kollektívák kezdeményeztek, tettek felajánlásokat a nemes cél érdekében szűkebb hazánkban is. Ezekről lapunkban rendszeresen beszámoltunk. De a fogalmainkkal mintha valami baj lenne. Mégpedig az, hogy a „rokkant" szó csökkent munka- képességet jelent — legalábbis az értelmező szótár szerint. Ebből pedig az következne, hogy nem csak a mozgásukban korlátozottakra vonatkozik az ENSZ határozata. Megyénkben a nyilvántartások szerint hétszáz siket és nagyot halló, hatszáznegyven vak és csökkentlátó, valamint nem kevés, más ok miatt nem teljes munkaképességű állampolgár is él, akikről valahogy elfelejtkeztünk. Ők ugyancsak örülnének, ha a társadalom megtalálná az útját és módját, hogy élet- körülményeiket javítsa, mint ahogy erre néhány szomszédos megyében már van példa. Még nem késő, csak idejében akartunk szólni! Veszprémi iévélalálkozó A XI. veszprémi tévétalálkozót június 22. és 27. között rendezik meg — jelentette be a Magyar Televízió székházában tartott pénteki sajtótájékoztatón Szabó Gert- rúd, a találkozó főtitkára. A találkozó központjában a versenyművek állnak: a meghívott művek az idén két kategóriában, a drámai, illetve a zenés játékok — operettek kategóriájában versenyeznek. Az egy hét alatt a 18 versenymű között öt tévéjáték ősbemutatójára kerül sor, A versenyprogramhoz két szakmai tanácskozás kapcsolódik. c Június első napjaiban rendezte meg a Művelődési Minisztérium a IV. országos könyvtárügyi konferenciát. A kertészeti egyetem aulájában megtartott tanácskozáson a megyék, intézmények képviseletében több száz fenntartó, illetve könyvtáros vett részt, hogy együttesen vitassa meg az utolsó tíz esztendő könyvtári helyzetét, annak eredményeit és hiányosságait. Heves megye küldöttei között volt Kocsis István, a hatvani Ady Endre Könyvtár igazgatója, akivel most felelevenítettük a kétnapos konferencia fontosabb momentumait, illetve azokat a megállapításokat, amelyek közérdeklődésre számíthatnak. Elképzelhetően megyénk illetékes tanácsi szervei, de még inkább kisebb-nagyobb könyvtárainak vezetői, munkatársai számára sem lesz közömbös, amit leszűrtünk például Pozsgay Imre miniszter, Vályi Gábor, az Országos Könyvtárügyi Tanács elnöke vagy éppen a több tucatnyi hozzászóló mondandójából. A kritikus miniszter — A miniszter könyvtárügyünk fejlődésének elismerése, ennek kinyilvánítása mellett, igen kritikus hangot ütött meg előadásában, meg-' állapítva többi között, hogy bár hazánk intézményhálózatának hatóköre bővült, ezt a tényt nem kísérte társadalmi méretű figyelem, igazán kiérdemelt népgazdasági elismerés. Vagyis a köz- művelődési könyvtárak lényeges kultúraközvetítő funkciója nem találkozott olyan mérvű társadalmi gondoskodással, amely feladatuk nagyságrendjéből következően megillette volna őket — mondotta beszélgetésünk alkalmával a hatvaniak igazgatója. — A szakmai szempontból kiválóan megszerkesztett dokumentumhoz fűzött szavaiban néhány konkrét, hiánypótlást sürgető példát is Pozsgay Imre. Elmondotta, hogy jó néhány nagy könyvtári beruházás nem valósult meg az utolsó ötéves tervciklus idején, és adósok maradtunk önmagunknak a Nemzeti Könyvtár építésének befejezésével. Ebbe a helyzetbe természetesen nem nyugodhatunk bele, mint ahogyan gazdasági életünk nehézségei ellenére, be kell hoznunk az országos hálózatban föllelhető lemaradásokat! Az olvasók száma változatlan Ami pozitívum vagy éppen gondként említhető, s közvetlenül Heves megyére vonatkozó megállapításként szerepelt az országos konferencián: központi, illetve megyei erőforrások felhasználásával sokat fejlődött falvaink helyzete. Egyre több az esztétikus küllemű, gazdagodó állománnyal fölszerelt községi könyvtár, fis a tartalmi munka eredményei között tarthatjuk nyilván, hogy sikerült megakadályozni az olvasók számának csökkenését, ami lényegében a kisebb- nagyobb intézmények fejlesztésével van szoros összefüggésben. Hevesben, új szolgáltatásként, többfelé bevezettük már a hangzó dokumentumok gyűjtését, helybeni hallgatását, máshol a kölcsönzést, továbbá sokat javult a Megyei Könyvtár hálózatszervező, irányító tevékenysége. Változatlanul aggasztó maradt viszont a hálózati központok, a városi és járási könyvtárak, valamint a Megyei Könyvtár helyzete. Ezek az eltelt tíz esztendő során nem fejlődtek, s például a hatvani könyvtár alapterület-növekedése sem oldotta meg az egyre nyomasztóbbá váló helyhiányt. Teret a kezdeményezőknek — A fejlesztési ütemet illetően, a konferencia olyan értelmű álláspontra helyezkedett, hogy e cél érdekében az eddiginél lényegesen nagyobb szükség varia fenntartók ás a könyvtárosok kölcsönös megértésére. Ezzel kapcsolatban fel kell számolni a munkában mindmáig létező, felesleges párhuzamokat, de arra is ügyelni kell; hogy az alkotókedv, az Ütött felbukkanó, több irányú egyéni kezdeményezés zöld jelzést, tágabb terepet kapjon. — jegyezte meg Kocsis István, majd így folytatta? Tanácskozásunk egyébként szinte határozatként szögezte le, hogy csak használhat az ügynek, amennyiben sikerül ésszerű munkamegosztást teremteni az eltérő hálózatban működő, ám egy célért dolgozó intézmények között; Gondok /• i és gondoskodás J Befejezésként, és Jiíntegy* a konferencia általános téma-- körét kiegészítve, a közös» hálózatok kialakításának kérdéséről beszélt az Ady Endre Könyvtár igazgatója, A konferencia nem hallgatta eljt sőt hangsúlyozta, hogy a mái? megkezdett, a napjainkba!» kiteljesedő hálózati együttműködés, az iskolai és köz-j művelődési könyvtárak egy-* azon hálózatba szervezésé pénzügyi nehézségeken mú-| lik. A dráguló könyvkiadással intézményeink egyszerűen képtelenek lépést tartanii E helyzetből, persze, feladatok származnak, éspedig kétoldalúak. A gyülemlő gondok egyre több ésszerűségre; megfontoltabb szervezőmunkára kell késztessék a könyvtárosokat. A fenntartóktól pedig nagyobb türelmet, az adottságok végső határáig terjedő gondoskodást várnak a nemes harc katonái. A tanácskozás anyagát egyébként szeretnék mielőbb a társadalmi nyilvánosság elé tárni, hogy — Kocsis István szavaival élve — közvetlen segítőként szolgálja mind a fenntartói gondoskodás mértékének növelését, mind a szakma napi munkáját, Zá Moldvay Győző Pető Sándor: A 3. Igencsak nehezem jött elő belőle a kérés, hisz káromkodásnál, egymásra ugatásnál többet nemigen beszéltek egymással. De aztán csak előjött. Először csak hümmögött, de végül csak kinyögte. El is pirult bele, mint egy taknyos kölyök, aki éppen elcsent valamit, rájöttek, s most csak szégyenkezik. Kicsit meglepte, hogy a többiek ilyen hamar belementek, mert hát harmincméteres kutat látni, igen, az már valami. És mindent egyedül. Véncsont úgy látszik nemcsak zörög, nyög, de csinál is. Ezt bizony meg kell nézni. A MÉV-nél várta őket. Fehér ing volt rajta, meg gumisnyakkendő, kezében meg egy korsó, tele kút- mélyén hűtött, jóféle falusi borral. A sógor szerezte valakitől. Ott helyben meg ?s húzták párszor. Körülvették az öreget, s maguk előtt taszigál- va indultak utána. Az asszony csirkepaprikást csinált. Megtérítve várta őket az udvari, fehér abro- szos, ünnepi asztal. Véncsont beljebb tessékelte őket. Leültette mindet, aztán töltött, örült, hogy az egészségére isznak. Érezte hiába, nincs jobb dolog a világon; mint' az Ilyen véletlen jött barátság. Elmesélte minden valamire való háborús élményét, meg az ötvenes évekből Is néhány történetet. Nem gondolta maga sem, hogy ilyen jó mesélő. Egészen belejött, látva, hogy a többiek mtlyen jól mulatnak azon, amit ő mond. Sűrűn töltött, sűrűn koccintottak, mindannyiszor az ő, meg az asszony, no meg a kút egészségére ittak, hogy ne is víz fakadjon ott » mélyben, hanem jóféle falusi bor. Aztán 6 rs tósztolt, a fiúkra ivott, meg a barátságra, meg arra, hogy mennyire örül, hogy most így együtt vannak ezen a napon. Késő délután, mikor megjött a sógor, már javában nótáztak. Véncsont könnyes szemmel sírta a fülükbe: Darumadár fönn az égen... A sógor is közéjük ült, volt lemaradása bőven. Estefelé aztán jött a fénypont, a nagy mutatvány. Az öreg leszállása a kútba, hogy az utolsó pár vödör sarat is felszínre küldje, hogy aztán előkerüljön az annyira várt tiszta víz. Ügy, ahogy volt fehér ingesen, guminyakkendősen, leengedték a kútba. Fénylett kezében a petróleum- 'ámpa, szürkén villogtak a betongyűrűk. Mikór leért, belemarkolt a sáros vízbe, arcához emelté, gyönyörűséggel nézte a sárgás lét, mely szivárogva folyt ki hatalmas ujjai közül. Belekortyolt. Föntről leszállt hozzá a kiáltás, hogy rakja már, hadd húzzák. Nem is lapátolta, tenyerével locskolta tele. a vödröt, a küldte föl. A lámpafénynél látta az imbolygó vödröt, a fiúk arcát, ahogy kivörösödve valami ünnephez illő dalt rikácsoltak. Látta a fogatlan sógort is, ahogy előmerészkedett mancsaival hadonászik, hogy biz ez az ő érdeme, mert ha ő nem lett volna, a kút még ma is csak a negyedik gyűrűnél tartana. De most nem érdekelte, nem is bánta, hadd mondja, ha jólesik, verje csak a mellét, számít az, mikor végre megvan a kút, pár vödör még, s aztán kész. Lelke mélyén kicsit ?áj- nálta is, annyira szívéhez nőtt a mélység. Megszokta a verdeső lámpa fényét, a minden esti kútba szállást. Szemében már az épülő új ház képe villódzott, a fellécezett tetőre röpülő cserepek, s a fölmagasodó szalagos májusfa. A fiúk arcát is látta, ahogy keverik a maltert, rakják a téglát, mert abban biztos volt, hogy eljönnek majd segíteni. Észre sem vette mikor csúszott meg a kötél, mikor kezdett el zuhanni visszafelé a vödör. A sáros vizet még érezte arcán szétfröcs- csenni, s látta a fölbukó lámpát, vele az elhaló fényt is, de szemében nem a rémület volt jelen, amikor a nehéz vödör a homlokának csapódott, hanem a remény. (VÉG EJ Újszótárak Több nagyszabású szótári vállalkozás fejeződött be az Akadémiai Kiadó műhelyeiben, s ennek eredményeként új kötetek kerültek a napokban a könyvüzletekbe.' Bartlia Lajos szerkesztette az ötnyelvű Pszichológiai Értelmező Szótárt. Összeállítását a pszichológiai kutatómunka és gyakorlati alkalmazásának hazai fejlődése, valamint a nem szakkörökben mutatkozó érdeklődés is szükségessé tette. A szótár mintegy 2000 pszichológiai fogalmat dolgoz fel, minden címszóhoz rövid meghatározás és a címszó angpl, francia, német' és orosz megfelelője tartozik. A helyesírási szótárak közül az egyik legjelentősebb a Keleti nyelvek magyar helyesírása című. A könyv a nem latinbetűs írást használó keleti nyelvek szavainak helyes magyar nyelvű írásához szolgál tanácsadó eligazítással. Major Máté szerkesztette az Építészettörténeti és elméleti értelmező szótárat, amely a maga nemében az első magyar kiadvány. E könyvre azért is szükség volt, mert nem csupán a laikusok, hanem gyakran a szakemberek is különféle jelentéssel használják és egymással felcserélik tárgykörük szavait, fogalmait. A magyar címszavak és értelmezésük mellett e szavak angol, francia, német, olasz és orosz megfelelőit is megtalálja <fe ol-j vasó. (MTI)
