Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-13 / 137. szám

A Minisztertanács megtárgyalta PRESSEFESTEN L Etika és érdekeltség' A szabálytalanságokra so­ha nincs megbízható statisz­tika. Legföljebb azt tükrö­zik az adatok, hogy hány szabálytalankodót csíptek el, de a többit homály fedi. Na­gyon is valószínű, hogy a szerződéses kötelezettségek megszegőivel is ez a hely­zet. Nem lehet tudni, hogy hány vállalat, szövetkezet, intézet és hányszor nem tesz eleget. írott szavának. Mert a vállalatok írásban rögzí­tik megállapodásaikat, mi­kor, mennyi, milyen minő­ségű anyagot, terméket szál­lítanak, s milyen ütemezés­ben. Hosszá évek tapasztalata, hogy az írott sző és a kör­körös pecsét ha kötelez is, garanciát nem ad: a szerző­déses fegyelem gyenge olda­la a gazdasági életnek. Köz­gazdászok számításai szerint az alapanyagok, alkatrészek és félkészáruk folyamatos és pontos, tehát az írott szó­nak megfelelő szállítása 15 —20 százalékkal növelhetné a feldolgozóipar termelé­kenységét. A szállítások ké­sedelme, ütemtelensége, ne­tán rossz minősége, vagy a szerződéstől való eltérés, a meghiúsulásról nem is be­szélve, nemegyszer a leg­főbb akadályává válik a ter­melőmunkának. — Érvény^ kell szerezni az írott szónak, erre valók a jogi paragrafusok! Ha nem szállít idejében egy válla­lat, s ezzel tetemes kárt okoz szerződő partnerének s ezzel a népgazdaságnak, jól meg kell büntetni! — vala­hogy így lehetne összefog­lalni a közvélemény állás­pontját a szerződésszegések­kel kapcsolatban. Nos, a vállalati szerződéses kapcso­latokra vannak jogszabályok, meg lehet nézni a polgári törvénykönyvben vagy a ré­gi közlönyökben, amelyek­ben a minisztertanácsi ren­deleteket tették közzé. Telje­sen felesleges elmerülni most abban, hogy elég jók-e, ha­tékonyak-e a jogszabályok, rendeletek, bár kétségkívül a szerződéses fegyelem ala­pos elemzése a jogszabályok vizsgálatát sem kerülheti el. De végül is nem rendelete­ken múlik a vállalatok meg­bízhatósága. Hiszen a legki­tűnőbb jogi szabályozás sem változtathatja meg alapvető­en a vállalatok közötti kap­csolatokat, ha azoknak nem érdekük a pontos szállítás. Vagy éppen nincs lehetősé­gük a pontos szállításra. Ilyenkor hiába minden pa­ragrafus, a belső kényszer mást diktál, mint amit a jogszabály. A szerződéssze­gő anyagilag ugyan felelős a mulasztásért, de ha a büntetéseket, kötbéreket néz­zük, elenyészőeknek találjuk azokat az okozott kárhoz ké­pest. A népgazdaságnak egyébként arra van szüksé­ge, hogy anyag, termék, áru áramoljon a termelőegységek között, nem pedig számla- jóváírás formájában fizeten­dő büntetésre, amely nem teremt új értéket. Hivatkozhatunk a gazda­sági élet etikájára is, pon­tosabban ennek hiányára. Ez a kifejezés ritkán szere­pel nyomtatásban, s elég ke­vésszer kerül szóba. Pedig az etika fontos tényező a gazdálkodásban is. Az egyik vállalat szavát adja a má­siknak, hogy az első negyed­év végére szállítja a szüksé­ges alkatrész-mennyiséget, de ■ aztán kap egy jobb meg­rendelést, és végül csak há­rom hónappal később szál­lít. Persze, hogy a . partner bajba jut. s még jó. ha csak a partner, nem pedig a vál­lalatok egész sora. Hiszen egy szerződésszegés mint a láncreakció váltja ki a töb­bi szerződésszegést, — tehát a késedelmes, pontatlan szál­lítást — s bontja meg a termelés rendjét. Túl a gaz­dasági érdekeltségen, léte­zik, léteznie kell az etikának is. De hol vannak már azok az dók, amikor két vezető között a kézfogás és az áldott szó elég garancia volt, nem kellett még pecsétes papír, szerződés sem. Ha egy ve­zető nem tartotta szavát, an­nak híre ment, bizalmatlan­ná vált vele szemben a szakma. Ma viszont a papír sem biztos garancia. Nem jó a vállalatok közötti kap­csolat — hallhattuk mosta­nában több igazgató szájá­ból. Valószínűleg igazuk van, valóban gyengült a vállala­tok közötti megértés hajla­ma. Itt azonban aligha ar­ról van szó, hogy a válla­latvezetők nem szeretik egy­mást. A vezetői posztokon emberek ülnek, akik közül sokan egy cipőben járnak, ismerik egymás gondjait. Esetenként, mint emberek, kisegítik egymást. Ismerjük a különféle jó szándékú, ki­zárólag a vállalat érdekében tett engedményeket, szíves­ségeket. De mint igazgatók, vezetők, tehát, mint a vál­lalat képviselői, az intéz­mény* megtestesítői, egy szer­ződéskötésnél, illetve teljesí­tésnél már úgy viselkednek, ahogy a vállalati belső kény­szer diktálja. Végül is min­dig vállalat áll vállalattal szemben. S az érdekeltség formálja az etikát is. Minden logika azt diktál­ja, hogy a szerződéses fe­gyelem nem más, mint az érdekeltségi rendszer műkö­désének egyik — elég látvá­nyos — megnyilvánulási for­mája. Tükrözi azt, hogy mi­lyen a viszonya a vállala­toknak egymáshoz, az ipar­ághoz, a népgazdasághoz, tükrözi a piaci viszonyokat is. A népgazdaság most a változások korát éli. Ver­senyben állnak a vállalatok, igaz, ez hónapok, évek múl­va mutatja csak hatását, de feltétlenül mutatni fogja. Ha a rosszul dolgozó, megbízhatatlan vállalatok valóban elhullnak majd a piaci versenyben, teljesen bi­zonyos, hogy a szerződéses fegyelem betartása felérté­kelődik majd a gazdasági életben. Ügy, mint a fejlett országokban, ahol az élet- halál kérdés a jó hírnév ki­vívása. a pontosság, az adott szó hitelének érvényesítése. Mcgycsi Gusztáv Gyújtógyertyához almásfüzitőí tímfötd A Bakony Művek és az angol Smith-cég megbízásá­ra az Almásfüzitői Timföld­gyárban — különleges tim­földet kísérleteztek ki. Ilyen alapanyagból készítik a sze­mélygépkocsik gyújtógyer­tyájának porcelán részét, de hazai gyárban eddig még nem állították elő. A Ba­kony Művek az angol cégtől fÉsárolt licenc alapján évi tízmillió K. L. G. márkgney vű gyújtógyertyát készül gyártani. Ehhez a program­hoz kapcsolódtak az almás- füzitői szakemberek, amikor vállalkoztak arra, hogy fo­lyamatosan ellátják hazai alapanyaggal a Bakony Mű­veket, így feleslegessé teszik a különleges timföld beho­zatalát. Barátainknál Halléban Halléban a Pressefest — a sajtó ünnepe — társadalmi esemény. Az egész város, a megye köszönti lapját. Az érdeklődést le lehet mérni azon is, hogy a hatalmas kul- túrpark négy szabadtéri szín­padán rendezett non stop műsorra háromszázezer jegy fogyott el. Az idei Pres.se- festet még ünnepélyesebbé tette a méreteiben is hatal­mas ifjúsági találkozó. E két napra a megye 35 ezer fiatalja adott találkozót egy­órásnak Halléban. A sajtó ünnepségeire a Freiheit szerkesztősége már hagyományosan meghívja testvérlapjainak képviselőit is. Így volt alkalmam ismét ellátogatni Haliéba, hogy megismerkedhessem ered­ményeikkel. találkozhassam barátaimmal. A nagyszabású Pressefest visszaemlékező és előremutató beszélgetések so­rozata is. S, hogy van mire visszapillantani, azt igazán ólyan ember tudja lemérni, aki korábban már volt a vá­ros vendége. Nyolc esztendővel ezelőtt német kollégáim elkalauzol­tak az új városrészbe, Hal- le-Neustadtba, ahol már ak­kor mintegy nyolcvanezer ember lakott. Ma már száz­ezer embernek adnak otthont Halle-Űjváros modern házai, és épülőben a másik új vá­rosrész, Halle-Siid (Halle dé­li városrészei, ahol még ja­vában folyik az építkezés, de máris több tízezer ember la­kóhelye. S ha már az épít- , kezesnél tartunk, a hatalmas fejlődést néhány számadattal is igazolta Achim Böhme, a megyei pártbizottság első munkatársa. Körülbelül öt­venezer új lakás épült az előző ötéves tervben, s a párt programjavaslata alap­ján. 1990-ig megszüntetik a lakáshiányt. Menet közben, az új ötéves tervben, amely­nek során átlagosan 12 ezer úi lakás épül Halléban, fel­újítják az óváros korszerűt­len lakásait is. Az építkezés­ről érdemes többet is szólni. Nemcsak hatalmas mérete — s a mi árainkhoz viszonyít­va olcsóbb előállítása az, amiről beszélni kell, hanem az építkezés módja is. A gyakorlatban láthattuk, ho­gyan lehet 57 négyzetméteren ésszerűen beosztott, három­szobás lakásokat építeni. Olyan a beosztásuk, hogy az előszobák, közlekedőfolyosók nem foglalnak el feleslege­sen sok helyet. A 67 négy- zetméterni alapterületű la­kások már négyszobásak. Ké­nyelmes elhelyezkedést ad­nak egy négy-öttagú család­nak. Korszerű, jó megoldás — és tegyük hozzá, egy ki­csit irigylésre méltó is. A lakásépítés az állam gondja, de az építkezés mun­káiban maguk a leendő la­kók is részt vesznek. Felté­tel, hogy a beköltözők — férj és feleség egyaránt — 500—500 órát dolgozzanak társadalmi munkában az építkezéseken. Az új lakónegyed építése még nem fejeződött be, de már ezzel egyidőben másik lakótelep — az ezüst-völgyi — is épül. Még egy dolog, ami irigylendő, a lakásokkal egyidőben lesz készen az óvoda, az iskola és a bölcső­de. És a lakásokkal együtt átadnak elegendő boltot, szó­rakozóhelyet, vendéglőt. Persze, nem csupán ered­ményeikről beszéltek német barátaink, hanem őszintén a gondjaikról isr Találkoztunk képviselőjelöltekkel, akik a választások előestéjén szá­moltak be arról, hogyan ké­szülnek fel leendő képviselő­ségükre. Útipoggyászukat megtöltötték a választók a jobbítást szolgáló javaslatok­kal. Gitta Bianka természe­tesen elsősorban a nőket érin­tő problémákról beszélt: — Választóim a szolgáltatások­ról panaszkodnak. Hetekig elhúzódik a javítás, a mosás. Nem is vártam a választá­sokig, megkerestem ezekkel a panaszokkal az illetékeseket, hogy minél hamarabb intéz­kedjenek. hiszen a panaszok jogosak. Adtak a választók javaslatokat is. Például a háztartási hulladékban sok az olyan anyag, amit újra fel lehet használni. Ha taka­rékosabban akarunk élni, meg kell oldani ezek szerve­zett begyűjtését, újrafelhasz­nálását. Akad olyan panasz is — ez nem az új lakóte­lepekre jellemző —, hogy az asszonyoknak sokat kell utaz­tatniuk gyerekeiket, noha kö­zelebb is lenne gyermekin­tézmény. Hilmar Heínburgot a lakás­elosztási gondok foglalkoz­tatják. Soknak találja, hogy átlagosan két évet kell vár­ni egy lakáskiutalásra. Az is gond, hogy a fiatalok csak az új lakótelepre akarnak költözni, a régi házakban nem foglalják el szívesen a lakásokat. Egyébként minden beérkező javaslatra, észrevé­telre, panaszra 14 napon be­lül válaszolnak az illetékesek. A fiatal választók az egye­temisták ösztöndíj-rendszeré­nek átdolgozását sürgetik — toldják meg még a gondok­ról szóló információt. * S hogy essék néhány szó a Pressefestről is — amire tulajdonképpen mentünk —, a háromnapos műsor sok találékonyságról, ötletről ta­núskodott. — Minden évben akarunk valami újat — mondja a fő- szerkesztő, Hans-Dieter Krü­ger. — S hogy ezek megle­hetősen nagystílűek, arra valóban példa az idei. A megnyitó ünnepség résztve­vői hallgatói lettek egy te­lefonbeszélgetésnek is, New Yorkból Peter Florin, a Freiheit első főszerkesztője, ma az NDK ENSZ-delegá- ciójának vezetője, fejezte ki jókívánságait az újság mun­katársainak, az ünnepség résztvevőinek. Hogy jövőre mi lesz? Nem tudni még, mindenesetre nem lesz köny- nyű ezt túlszárnyalni. Az vi­szont igaz, jóformán le sem zárták az ünnepségsorozatot, már a következőn is gondol­kodnak. (Folyt, köv.) Deák Rózsi Pártszervezeteink a bürokrácia ellen KEVÉS OLYAN EMBER AKAD. aki ne tudna valami­féle bosszúságot felidézni, ami hivatalos ügyednek in- tézésq közben érte. A hiva­tali munka bürokratikus vo­násai bizony gyakorta meg­keserítik egyikünk-másikunk életét. Érthető hát, hogy e jelenségek ostorozása szinte napi téma a hétköznapi be­szélgetésekben csakúgy, mint a nyilvánosság hivatalos fó­rumain. S eközben egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a kérdés is:, kik és mit tehetnének ellene? A tekintet — természete­sen — mindenekelőtt a hiva­tali munka ..első vonalában” tevékenykedők, vagyis a la­kosság ügyeinek közvetlen intézői felé fordul. Jó néhá- nyan hajlamosak csakis őket hibáztatni minden bürokrá­ciáért. S noha ez a legkevés­bé sem jogos, vagy igazsá­gos, azért az sem vonható kétségbe, hogy az ügyinté­zők munkastílusán, felké­szültségén, lelkiismeretessé­gén, felelősségvállaló hajlan­dóságán is múlik, hogy elé­gedetten vagy bosszúságtól eltelve lépünk-e k; a hiva- , tál ajtaján. Ha pedig ez így van, ak­kor nyilvánvalóan a hivata­lokban dolgozó kommunis­ták. az ott működő pártszer­vezetek számára sem lehet közömbös az ügyintézés szín­vonala. Felelős ' és rangos pártfórumok, így a XII. kongresszus határozatai egye­nesen kötelezik is őket arra, hogy munkálkodjanak az ügyintézés gyorsabbá és egy­szerűbbé tételén, lépjenek fel a bürokrácia ellen. É ha­tározatok arra a felismerés­re épülnek, hogy az ügyin­tézés minősége ma, nálunk politikai kérdés. Nem egyes személyek — ügyfelek és tisztségviselők — viszonyára' hat ki csupán, hanem befo­lyásolja a lakosságnak a szo­cialista államról, a népi ha­talomról alkotott vélemé­nyét, ahhoz fűződő viszonyét. Ebből adódóan a pártszerve­zeteknek elsőrendű politikai kötelességük a bürokratikus jelenségek elleni céltudatos és állandó küzdelem, a gyors és pontos ügyintézés előmoz- dí tás3 SOK MINDENT TETTEK MÁR és tehetnek még az érintett pártszervezetek eb­ben a tekintetben. Első he­lyen a hivatal légkörének, az ott dolgozók szemléletének alakítása említhető. Ha vala­hol, a mostanában sokat em­legetett emberi tényezőnek itt valóban kulcsszerepe van. A pártpolitikai munka sokat tehet az olyan hivatali köz­szellem meggyökereztetésé­ért és állandósításáért, amely­ben a tisztségviselők a szó legnemesebb értelmében vett szolgálatnak, a lakosság szol­gálatának tekintik foglalatos­ságukat. Sokat tehet a meg­győző, nevelő munka azért, hogy az ügyintézők ne a ké­nyelmesebb utat keressék, ne a felelősség áthárításába for­dítsák energiájukat, hanem azt vizsgálják, miként lehet egy-egy ügyet az érintettek és a tágabb közösség érdeke­it egyaránt szem előtt tart­va, a lehető legjobban meg­oldani. A hivatali munkának meg­van a maga rendje és szabá­lya. Amit a társadalmi élet némely más területén jog­gal kárhoztatunk, s vetünk el a ..hivatalnok; munkastí­lus” bírálandó megnyilvánu­lásaként, az a hivatal tevé­kenységében nemegyszer az egyedüli helyénvaló eljárás­mód. A pártszervezet termé­szetesen nem léphet fel az ilyen eljárások ellen, de meg kell különböztetnie az elő­írások pontos betartását, azok lélektelen, gépies keze­lésétől, a körülmények gon­dos mérlegelését az óvatos­kodó tehetetlenségtől, a pre­cizitást az üres formák elő­térbe állításától; röviden: a körültekintő ügyintézést a bürokratizmustól. EZEN A TERÜLETEN IS IGAZ, hogy az eredményes munkának feltétele a szű- kebb és tágabb érdekek gon­dos egyeztetése. Aligha lehet vita tárgya, hogy a közér­dek a bürokratikus jelensé­gek leküzdését igényli. Ám lényegében ilyen irányba mutat az ügyintézéssel fog­lalkozók közvetlen érdekelt­sége is. Aki ismeri a hivata­li munkát, az tudja, hogy a bürokráciától sokszor maguk a tisztviselők js szenvednek, s nemegyszer több fejfájást okoz nekik, mint az ügyfe­leknek. Igaz, a bürokratiz­mus spanyolfala némelykor segít elfedni egyes ügyinté­zők lustaságát, hozzá nem értését, felkészületlenségét. A nagy többségre azonban nem ezek a tulajdonságok jellem­zőek. ők nem érdekeltek egy efféle spanyolfal létében. Vi­szont az ő nyugalmukat is gyakorta felbolygatja, ha önmaguk vagy kollégáik hosszadalmas körülményes­kedésre kényszerülnek, ha emiatt hiányzik a sikerrel végzett munka öröme. Épp ez az érdekeltség ad alapot ahhoz, hogy a párt- szervezetek következetesen és határozottan lépjenek fel akkor is, amikor az adott hivatal keretein túl levő té­nyezők váltják ki a bürok­ráciát. Felelős testületek nyil­vánosan is szóltak már ar­ról, hogy a bürokratizmus­nak ma nálunk egyik szá­mottevő forrása a rendelke­zések elburjánzása, a jogi túlszabályozottság, am; a tisztségviselőket gyakran bü­rokratikus lépésekre kény­szeríti. Az irányitó politikai fórumok változásokat sür­getnek e tekintetben is. E változásoknak fontos része­sei a hivatali pártszerveze­tek, amikor a maguk tapasz­talatait elemezve feltárják a bürokratizmust „felülről” ki­váltó okokat, s jelzik a vé­leményüket a döntésre ille­tékeseknek. E jelzések révén a hivatali pártszervezetek a maguk közvetlen működési területén túlmenően is köz­reműködhetnek az igazgatá­si munka korszerűsítésében. HOGY A BÜROKRATIZ­MUS ELLENI KÜZDELEM ne egyszeri kampány legyen, hanem a hivatal életének ál­landó eleme, ahhoz az szük­séges, hogy e törekvés az egész ottan; kollektíva ügyé­vé váljék. Ebben a pártszer­vezet eleven politikai, szerve-' ző, meggyőző munkája na­gyon fontos szerepet tölt be. Az ésszerű, egyszerű, korsze­rű ügyintézésnek a ml vi­szonyaink között ez a politi­kai tevékenység nélkülözhe­tetlen mozgatója és ösztön­zője. Gyenes László äln nil í*n 1961. j«Ms 13* saoBbal Évente 12 ezer lakás épül Halléban

Next

/
Thumbnails
Contents