Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
Közérzetünk HA VALAKI HASZNOS ÉS eredményes mun. KÁVAL javíthatja pénzügyi helyzetét, növelheti jövedelmét, mindennapi szóhasználattal: ha valaki pénzhez jut, vagy tudja, hogy miképpen juthat pénzhez, akkor annak a közérzetét általában jónak ítéljük .meg. Legalábbis feltételezzük az illetőről, hogy oka van a jó közérzetre, sőt, lassanként hajlamosak is vagyunk okozati összefüggést feltételezni az anyagi javak birtoklása és a jó közérzet között. Természetesen, eszünk agában sincs azt a ..logikát” követni, amely régen — ? giccs különféle változataiban — azzal „etette” a szegényeket, hogy a gazdagok tulajdonképpen „szegények!” — és milyen boldogtalanok tudnak lenni, hiszen a f>t«z nem boldogít. Valóban nem. De azért csak legyen. És minél több, mindenkinek. Egyetlen —, de a szocialista társadalomban meghatározó — feltétellel : hogy a pénzhez és a több pénzhez ne kizsákmányolással. ne csalással, ne a társadalom vagy mások kárára, hanem a munka valódi értékének és társadalmi hasznosságának arányában lehessen hozzájutni. És mostanában, amikor a mi nipünk még s-ámtalan gonddal küszködik, amikor éppen fejlődése révén jutott el újabb és újabb problémák megoldásának feladataihoz, most, amikor a dolgozók általános életszínvonala a történelmünkben korábban ismeretlen szintre jutott el. most kezd mind többet eszünkbe jutni, most kap mind több nyilvános fórumon is hangot az az igény, hogy azért az életünket mégse mérhetjük csupán a pénzen. Hogy mégsem azért dolgozunk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy dolgozni tudjunk. Hogy az ember elsősorban nem fogyasztó, hanem alkotó lény, társadalmi lény. Élete minőségit nem az határozza meg elsősorban. hogy mit fogyaszt. hanem, hogy mit alkot. MINDEZ ALIGHA HANGOZHATNÉK jól nyugati üzleti körökben: a tőke a fogyasztót igyeksz”: az ember személyiségéből „kiemelni” és „fejleszteni”, hogy a piacot, a divatot, az ál igény eket és a presztízsfogyasztást is újratermelhesse. A mi világunkban ugyanekkor mind nagyobb hangsúly esik az életkörülményekre is, amelyek éppúgy hozzátartoznak az életszínvonalhoz, mint a jövedelmek. Ne tagadjuk persze, hogy meghatározó szerepe van azoknak a körülményeknek, amelyek között ma és előreláthatólag még a közeljövőben a szocialista építést folytatnunk kell. Bonyolultabbak a külgazdasági viszonyok, magasabb mércéket kell állítanunk saját, belső gazdasági munkánk, belpolitikai tevékenységünk elé, ,s mindezekhez járul — illetve velük szorosan összefügg — az a világpolitikai széljárás, amely mint tudjuk, s aggódva látjuk, manapság nem az enyhülésnek kedvez. Mindemellett. ahol a takarékos, beosztó, ésszerű, józan, emberileg is kiegyensúlyozott élethez megvannak az anyagi biztosítékok — s hazánk állampolgárainak túlnyomó többsége ezt elmondhatja —, ott az élet további fejlesztése, gazdagabbá tétele nem okvetlenül anyagi kérdés. HOGY KÖRNYEZETÜNKBEN PÉLDÁUL MEKKORA A TISZTASÁG, a rend, hogy az emberi kapcsolatok menynyire épülnek az egymás iránti tiszteletre, hogy a viselkedésnek, utazásnak, szórakozásnak milyen kultúráját tudjuk megteremteni és elterjeszteni — ez nagyrészt nem pénzkérdés. Hogy a megnőtt, s a közeljövőben még hosszabb tartamú szabad időt mivel s miként tölti öreg és fiatal, munkás vagy pedagógus, az egyáltalán nem mindegy, és egyáltalán nem csak, és nem elsősorban pénzkérdés. Hogy meglévő érdekeinket miként védjük, óvjuk, gondozzuk, hogy a közösség terei, utcái, épületei, parkjai, erdői és hegyei milyen állapotban maradnak, hogy az emberek közti napi érintkezés nyelve, stílusa milyen, mindez életünk minőségéhez tartozik. S az is, hogy miként bánnak velünk, amikor vásárlók vagyunk, vagy ügyfelek a hivatalban, vagy betegek a kórházban, orvosi várószobákban, utasok zsúfolt járműveken; vagyis hogy miként sikerült tudatosan, sokféle eszközzel és nagyon sok türelemmel, ügyszeretettel olyan társadalmi légkört kialakítani, amelynek az eddiginél kulturáltabb, emberibb közegében a dolgozó ember viszonya is javul az őt körülvevő világhoz, amelyet egyébként maga is épít. Mindez van, lehet és lesz is olyan fontos, mint a pénz. S legalább annyira meg kell küzde- nünk érte. Cs I. A zsenge csemetéket az ágyasokban gyengéd asszonykezek gyomlálják (Fotó: Szántó György) „ Tanévnyitó a faiskoiában A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság káli csemetekertjében évente öt-hat mi. ió iskolázott erdei facsemetét nevelnek. Ezenkívül egymillió gyümölcsalanyt és díszcserjét szállítanak Borsod, Nógrád és Heves megye ~az- daságaiba, kertészeteibe. .*>' * - '• Gurisatti Gábor kertész és dr. Kolonits József a fenyőtelep csírázó növényeit minősíti ■# A minifenyvesből ma még kimagaslik a kultivátor Nem lesz zavartalan Alkatrészellátás aratás előtt Üzlet a győrban A gyáron belül alakították ki a boltot a Mátravi- déki Építő- és Szakipari Szövetkezet gyöngyösi üzemében, a Kenyérgyár utcában. A Gyöngyös nevet viselő új 'bútorcsalád látható itt, amelyből különböző megoldásokat kínálnak a vevőknek. A gyári bolt előjegyzést fogad el és negyedéves határidővel, vállalja annak teljesítését. Ha a vásárló igényli, a bútor elszállításáról , is gondoskodnak. S a vásári díjas gyöngyösi termék így juthat el ezentúl a megyén belül is azokhoz, akik eddig csak a Skálában vásárolhatták meg. A mezőgazdasági nagyüzemek készülnek az aratásra. Gépeik alkatrészellátása — az AGROTRÖSZT tájékoztatása szerint — az idén sem lesz teljesen zavartalan. Bár a gazdaságok április végéig 500 millió forint értékű cseredarabot vásároltak meg. többet, mint az elmúlt év azonos időszakában, mégsem sikerült valamennyi gépünkhöz beszerezni a szükséges alkatrészt vagy akár a tartalékot. Június végéig ez a helyzet lényegesen már nem változik meg. A vontatókhoz az elmúlt két hónapban nagy mennyiségű alkatrész érkezett. Egyebek között az MTZ-mintájú szovjet traktorhoz, továbbá a T—150 jelzésű, szintén szovjet gyártmányú nagytraktorhoz vett át a kereskedelem sokáig hiányzó cseredarabokat. A csehszlovák traktorokhoz — májusban érkeztek jelentősebb pótalkatrész-szállítmányok. A külföldi kombájnok alkatrészellátása nem eléggé folyamatos. A széles körben alkalmazott E—512-es és az E—516-os gépek biztonságos cseredarab-ellátásához nagyobb ütemű importra lenne szükség, mert a raktár- készletek az indokoltnál jelenleg szűkösebbek. A lengyel Bizon-Gigant kombájnhoz június első felében érkeznek a pótalkatrészek, mégpedig közvetlenül a gyártó vállalattól. A belföldi gyártású pót- alkatrészek kisebb zökkenőktől eltekintve folyamatosan érkeznek. (MTI) Zeng az üzem..: Csattog, . visít, kalapál, majd néhány pillanatnyi pihenőt ad. hogy azután újult erővel kezdődjék minden elölről:' dübörgés, szerszámok sikolya. .. Hiába: a gépüzem nem cukrászda. Akik itt dolgoznak és tudnak folyamatosan jól dolgozni, azok számára már igencsak kevés olyan feladatot adhatnánk, amely- lyel meg ne birkóznának. — Űgv gondolom, nemigen szorulnak dicsérgetésre — ad a petőfibánvai gépüzem Kun Béla brigádjáról egy kis előzetest Kulcsár Sándor, az üzemi pártvezetőség titkára. —Dicséri őket mindenekelőtt a munkájuk, és ez nem valamiféle hirtelen jött felfutás. hanem hosszú évek. óta tartó egyenletesen jó kiemelkedő teliesitmény. Gven- ge ember képtelen lenne itt •helytállni, de önmagában kevés volna a jó fizikum is — ide szaktudás kell, a szakma magabiztos, magas fokú ismerete. Érdemes megnézni őket. Már „csak” azért is. mert sok. korábbi szép siker után most kongresszusi oklevéllel tüntették ki ezt a kemény, munkában edzett kollektívát. Most ismerkedtünk meg, nem haragszunk egymásra, mégis ordítunk, de ez itt — a bevezető sorokban vázoltak után — a legtermészetesebb és lényegében az egyetlen „társalgási” lehetőség. — Az oklevél tiszteletére új vitrint készítettünk, ugye szép. .. Nézze csak, mi nagyon örülünk neki. büszkék vagyunk rá, és szívesen megmutatjuk azoknak, akik érdeklődnek a munkánk iránt. Fgczán József, a most 22 taggal dolgozó szocialista brigád vezetője készségesen, szívesen beszél a munkájukról. — Tulajdonképpen régi csapat vagyunk — magyarázza a kalapácsok, köszö' rűk, hegesztőpisztolyok fáradhatatlan hangversenyében. — Húsz évvel ezelőtt alakult meg a brigád, és ezalatt tizenha.tszor nyerte el a szocialista címet, három alkalommal pedig a vállalat kiváló brigádjának bizonyult kollektívánk, és ezek után jött most az eddigi,leg- magasabb kitüntetés. Thorez, Gagarin, Paks. .. A kongresszusi oklevél igen nagy megtiszteltetés, de ehhez azt is tudni kell, hogy nagyon megdolgoztak érte. És nemcsak 1980-ról, a kongresszus évéről van szó, lényegében az egész ötödik 5 éves terv sok. súlyos feladatot állított a brigád elé, s bármennyire is szerteágazóak voltak ezek. legjobb tu. dósuk szerint álltak helyt. A vezetőség mind a karbantartás. mind az új termékek elkészítésében bízvást számíthatott rájuk. — Néhányat bizonvára érdemes lenne megemlíteni eddigi legfontosabb eredményeik közül. — Ügy gondolom — feleli a brigádvezető —. nem túlzók, ha azt mondom: so- kat segítettünk a Thorez bányaüzemnél, ahol mi készítettünk el egy 800 méteres S7.alagnályát, elvégeztük a törőmű nagyjavítását és a Gagarin Hőerőmű szállítószalag-pályáinak nagyjavítását 76—77-ben. Ezután egy igen szép. de nagyon kemény dolog következett: bekapcsolódni a paksi atomerőmű lemezmunkáiba. Mondanom sem kell: Paks igen precíz munkát, magas szintű minőséget követel. Ahhoz, hogy ennek meg tudjunk felelni, a szakmunkásaink például külön képzésben részesültek hegesztésből Dunaújvárosban. Egyébként az atomerőmű munkálataiba való bekapcsolódás mellett most kiemelkedő feladatunk, hogy a Thorez bányaüzem számára négy darab. száz méter magas térvilágító elkészítésére kaptunk megrendelést. S hogy teljes legyen a kép, még hadd mondjam el: vannak külföldi kapcsolataink is... Jugoszlávia A „kapcsolatot” jelen esetben Ocsvai István képviseli. — A jugoszláviai szénbánya kombinátok megrendelésére vettünk részt egy nemzetközi csapat tagiaiként Bitolán. az albán határ közelében egy rézsűhíd elkészítésében. illetve összeállításában. A beszerelés vezetésével engem bíztak meg. Szép és nehéz feladat volt ez, de nem éreztem egyedül magam, mert ott dolgozott tőlünk Kajó Lajos és Hídvégi Gábor gépészmérnök is. A két turnusban ott töltött 103 nap egyébként gazdag volt új élményekben is. Több emlékezetes kirándulást tettünk. így például meglátogattuk az 1400 méter magasan fekvő, hatalmas, csodaszép Ohri tavat. Ide 2600 méteres hegyek között vezetett az út. és a méreteiről csak annyit, hogy területe nem sokkal kisebb, mint a mi Balatonunk, mélysége pedig eléri a 260 métert. A nagykövet megköszönte Ami pedig a munkát illeti: nem volt kisebb élmény az sem, hogy a petőfibánvai szakemberek tevékenységéért nagyköveti szinten mondtak köszönetét a jugoszláv megrendelők. Ocsvai István mellett —, aki egyébként eddig ötször kapott Kiváló dolgozó kitüntetést, most pedig miniszteri elismerésben részesült — van egy másik híressége is a brigádnak: Budai Péterné. Minősített hegesztő, és ő az egyetlen nő ebben a nagyon nehéz munkát végző, talpig férfiakat kívánó csapatban. — Az üzembe i 974-ben jöttem dolgozni, a brigádnak pedig három évvel, ezelőtt lettem tagja — mondja, de úgy, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. — Nincs abban semmi, hogy ugyanúgy kell dolgoznom mint a férfiaknak: megszoktam már, és az az igazság, hogy nem is nagyon megerőltető. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy az igazán nehéz munkától megkímélnek engem, ha szükséges, kérni sem kell — segítenek. Egy ilyen jó brigádot kár lenne hagyni kiöregedni. Mielőtt, elköszönnénk. az utánpótlásról érdeklődöm Fáczán Józseftől. — Sajnos, erről nem sok jót mondhatok. Emberhiány. nyal küszködünk, elkelne még nálunk néhány jó lakatos és hegesztő szakember, de ilyen nehéz munkára nehezen akad jelentkező Persze, ellenpélda is akad, i,tt van például két fiatalunk, Lakatos György és Zqólyomi István. Sportolnak is a gyerekek — ökölvívók —. amellett pedig nálunk szintén helytállnak, itt jó hasznát veszik az edzettségüknek, fizikai erejüknek. A kérkedésből. kapkodásból, fegyelmezetlenségből csak baj, netalán baleset származna. Márpedig a balesetet mi rendkívül Utáljuk, haragszunk rá nagyon. Annyira, hogy szerencsére — ilyen nincs is nálunk. B. Kun Tibor Mmm® 1981. június &, szombat Petofibánya, Kun Béla brigád: Leniobh tudásunk szerint...
