Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

Egy élet a filmművészet szolgálatában*

(MTI Fotó — KS)

René Clair

•„Színházat egy kor teremthet. De csak a szerző teremthet filmet” — írta Jean Giraudoux. aki nagyon is egyértelműen Charlie Chaplinre és René Clairre célzott. Most, hogy a nagy francia rendező, aki már életében (szép hosszú élet adatott meg neki) klasszikusnak számított hivatalosan is, hiszen ő volt a legelső filmes, akit a Francia Akadémia tagjai sorába választott — eltávozott az élők sorából, s rendre készülnek róla a megemlékező felmérések — nagyon is tudjuk — mennyire igaza van híres drámaíró honfitársának. Clair valóban filmet — teremtett, sőt, stílust, stílusirányzatot is, bár mi sem állt tőle távolabb, mint felcsapni a „műwéezfftm atyjának”, eleve idegenkedett minden szakmai hókuse-pó- kusztól, s ami manapság — főleg a magyar filmesek közt ritkaság — őszintén bevallotta. számára a nagyközönség * fontos. Külön rejtély, hogy ezt a hitvallását mindvégig olyan eredményesen tudta szolgálná, hogy közben arra is maradt energiája, hogy a filmművészetet is gazdagítsa.

Pályája — szinte a sná- aadelő filmeseinek szokványát ismétli. Kereskedőcsaládból indult CTair, akit akkoriban még René Chomet- te-nek hívtak, mint újságíró helyezkedett el, háborús leszerelése után, a nem túl nevezetes L’intransdgeant című lapnál. A riporterkedés amúgy sem volt idegen tőle, ment mindig is vonzotta az

(* A kütehnüMba.» eümnyt Resté Clairre emlékesünk cikkünkbe!,)

irodalom, bizonyság erre számos megjelent költeménye is. Egy interjú hozta össze a kor népszerű énekesével, Damia-val. akinek annyira megtetszik a megnyerő külsejű fiatalember, hogy tüstént bemutatja Loie Fuller-nek, a filmrendezőnek. Így jut szerephez Az élet lilioma című filmbalettben! A forgatás azonban , az ígért három nap helyett jóval tovább tart, csaknem három hétig, amit a szerkesztőség rossz néven vett.

A szépreményű riporter állás nélkül maradt. Nincs más választás tehát, Clair a színészek közt él és új szerepet vállal, ezúttal a kor bestseller írója, Paul Bour_ get A hatál értelme című regényének adaptációjában. Ezt Az árvaház és a Parisette című filmek követik. Közben a rendezőasszisztens munkakörét is ellátja, elsősorban fivére, Henry Cho- mette oldalán.

A fordulat éve 1923, amikor megbízzák első önálló rendezésével. Ekkor készül el a Párizs alszik című Re- né Clair-film, amely már egyszerre mutatja a költészetet és humort mesterien vegyítő művész sajátos egyéniségét. A francia főváros mindennapjai felett gúnyolódó Clairrel találkozhatunk a Felvonásköz című kis remekében is, ebben a teljesen senki által meg nem fejtett, ezerértelmű, ezerszínű pazar kis burieszkben, amely voltaképpen az akkor divatos dadaista költészet filmes változata, nagyszerű trükkökkel, s nem kis mellesleg a szereplők közt a korszak hírességeivel: rektorokkal, írókkal, művészekkel. Az a koporsó, amelyet a vidám násznép követ eszeveszett hajszában árkon-bok- ron át a Felvonásközben, sok mindent eltemetett — elsősorban a formai játékosság szélsőségeiből, voltaképpen ennek romjain születhetett meg Clair másik méltán sokat emlegetett munkája, A párizsi háztetők alatt. Lényegében mindent, amit illik tudni a franciákról, a francia szerelemről, a francia polgárról, a francia életről és persze mindenekelőtt Párizsról, azt innen tanulta akkoriban egész Európa.

Visszatérve hazájába, René Clair megújult erővel lát munkához. Ebben a korszakban számos jelentős, nálunk is ismert filmje születik, mint a Hallgatni arany, Az ördög szépsége. Az éjszaka szépei, A nagy hadgyakorlat, Orgonás negyed. A francia nő és a szerelem. A világ minden aranya stb. Utol. só nálunk is játszott filmje, a Bukarestben forgatott Finom kis háború — 1965-ből való.

Több regénye, tanulmánya látott napvilágot. közülük magyarul is megje1°nt néhány —. s a drámaírással is megpróbálkozott.

Az érzelmes vígjátékok nagymestere, Gérard Philipe, Brigitte Bardot, Michéle Morgan, Gina Lollobrigida, Michel Simon, Bourvil, Georges Brassens nagy szerepeinek írója, tervezője a látszólag -banális történetek mögött fürkészte a tragikusban a nevetségest* és a nevetségesben a tragikust. Egyik róla szóló tanulmányban — így fogalmazta meg hitvallását: „Van Majakovszkijnak egy mondata, amelyen minden filmesnek el kellene gondolkodnia: „A

művészet nem mint tömegművészet születik meg, hanem azzá lesz sok-sok erőfeszítés árán”. Ha viszonylag könnyű megszerezni a nézők többségének szimpátiáját azzal, hogy az ember nem céloz túl magasra, fűikor legalább ilyen könnyű, hogy elcsábítsa azt a kisebbséget is, amelynek szemében az a legnagyobb erény, ha valaki eltér a megszokottól. A legnehezebb azonban: igé_ nyes művel meghódítani a nagyközönséget. A filmművészet nagyszerűsége éppé« a népszerű művészet szolgálata”.

Ezt szolgába egész éíete- veL s ami megmarad: filmjével. Nemlaha György

Kő Pál: Kossuth

(Fotó: Hauer Lajos felvétele — KS)

Etektmiikiis

grafológus

Manapság mór senki sem tagadja, hogy a kézírás tanulmányozása komoly tudománnyá vált. És ezen a téren az elektronikus elemzőt mindinkább kiszorítják az orvosok intuícióját, amely nem mentes a szubjektivitástól.

A szófiai V. I. Lenin Elektrotechnikai Főiskolán egy tudósokból és hallgatókból álló csoport megalkotta az AJP—1 típusú, egyedülálló íráselemző készüléket. A vizsgált személy elektronikus ceruzával írja rá a készülék tablójára azokat a mondatokat, amelyeket a pszichológusjdtvos diktál. Az elemzőhöz kapcsolt elektronikus számítógép azt elemzi és közli az eredményt, föltárja az írás jellege és az egyén pszichikai sajátosságai közti kölcsönös kapcsolatot

Nemzet! újjá születó síink kora

Magyarország története, 1790—1848

A magyar történetírás tízkötetes nagy vállalkozásának mast megjelent V. kötete történelmünknek talán legegyértelműbb megítélésű korszakát tárgyalja. Ki vitatná ma a magyar jakobinusok úttörő jelentőségét vagy az 1830-as és 40-es években kibontakozó reformmozgalom és nemzeti megújulás páratlan és fölemelő voltát, annak a hat évtizednek a fontosságát. amikor a „haza és haladás” kérdése magától értetődő egységben volt? A nemzethalál nem is minden alap nélkül fenyegető víziójának reakciójaként új nemzet (sőt több nemzet) született ebben az időszakban Magyarországon, az elvben és programként a társadalom valamennyi osztályát és rétegét magába foglaló polgári nemzet. Mindez a Habsburg-centralizáció és abszolutizmus elleni állandó harcban ment végbe, a feudális termelési mód mind nyilvánvalóbb (s e küzdelem harcosait anyagilag is súlyosan érintő) válsága közepette.

E küzdelem motorja a kor liberális eszméit magáévá tevő, s a hazai viszonyokhoz adaptáló reformpárti nemesség volt, amely a történelemben ritkán tapasztalt módon fölismerte az átalakulás szükségességét. E történelmi érdemet nem csökkenti, hogy a polgári, átalakulás potenciálisan neki is (mint valamennyi osztálynak) anyagilag is érdeke volt, s hogy a £ időben végrehajtott reformmal 1789, a forradalom megismétlődését, közelebbről pedig a parasztság fölkelését akarta elkerülni. A reformok útját az is nehezítette, hogy Magyarországon a nem magyar nemzetiségek is ekkor (a magyaroknál valamivel később) léptek a polgári nemzetté válás útjára, ami nemcsak nemzetiségi ellentéteket szült, de a bécsi udvar reformellenes taktikázását is megkönnyítette. A Magyarország átalakulásáért folytatott politikai küzdelem egyúttal az egész Habsburg-birodalom átalakulásáért is folyt, ez pedig nemzetközi szinten is akadályozta a reformmozgalmat, hiszen a Habsburg-hatalom változatlan fönnmaradását egyaránt kívánták az európai autokráciák és a kialakult hatalmi egyensúlyhoz mereven ragaszkodó, polgárosult nyugat-európai hatalmak.

Mindenesetre a kötetből világosan kitűnik, hogy az 1848- as magyarországi forradalom nem a külföldi „példának”, esetleg a liberális elemek nemzetközi összeesküvésének volt a terméke, hanem az előző korszak szerves folyománya, a rendszer gazdasági és politikai válságának a tünete és egyben a válság megoldása volt.

A politikai történet a kötetnek csak egyik vonulatát alkotja. Igen részletes, alapos képet kapunk a gazdasági élet alakulásáról, a piaci vonzáskörzetekről. Az összkép lassú, de állandó fejlődést mutat, ami a sok gátló tényező (egyrészt — összefoglaló kifejezéssel — a feudális maradványok, másrészt a Habsburg-gazdaságpolitika) ellenére jött létre. Olvasmányos és informatív képet rajzol a kiadvány — kellő nemzetközi összehasonlítással — a társadalomról, s különösen a köznemesség életmódjának leírása tűnik igen sikerültnek. Mindebből egyértelműen áll össze a kép: a század közepére gazdasági, társadalmi és politikai szinten egyaránt elkerülhetetlenné vált a radikális változás.

1945 előtt született nagy történelmi összegezéseink sem hallgattak a magyarországi nem magyar népiekről, elsősorban azonban „magyar történet”-et írtak. A mostani, tízkötetes szintézis, s a jelen kötet kiváltképp, pótol minden mulasztást, igen alapos kép>et ad a horvátok, románok, szlovének, németek, szlovákok, szerbek és ruszinok helyzetéről, mozgalmáról és szellemi életéről, helyenként már nem is összefoglaló kézikönyvbe, hanem monográfiába illő részletességgel.

Kétségtelen, hogy a könyv legtöbb vásárlója nem folyat matosan fogja végigolvasni az 1230 oldalnyi szöveget, ha- mindig egy-egy, épp>en őt érdeklő kérdésnek fog benne utánanézni. Ezért is kiemelendő az alap>os bibliográfia és a kitűnő mutatók. A kötetet inkább csak átlapozok számára elsősorban a kép>ek. térképek és táblázatok mondhatnak sokat, s ezekről is csak dicsérettel szólhatunk, kivéve a nemzetiségi viszonyok érthetetlenül elavult, a népiesség létszámát és el- helyeakedesét nem érzékeltető ábrázolásáról.

Jeszenszky Géza .

Tetők fölött az ég

W atenwtőí á‘Hns keB a ház- * nak, rézpénz, kiskakas, újsághír, édesmindegy, de valaminek lenni kell a falban!” — magyarázta nemrég a mester, részegen, és egy húszfi Kérést dobott a malte- rosteknőbe. Nagy István nem felelt neki, rakta a falat tovább. A mester leült a tetejetlen szoba kö" zepére, és röhögött. „Hogy a fené" be nem raksz soha görbe falat?” Nagy István nemcsak jól, de szépen dolgozott, mozdulatai pontosak, nyugodtak, szinte kimértek voltak; olyan mozdulatok, amilyenek egy építőmesterhez illenének, »ki tudja, hogy idővel leszáll a föld alá ez a ház is, a téglák szigorú rendjén kifog az idő mégszi- gorúbb rendje, és mégis, talán ennek ellenére, töprengés nélkül ké-~ szí ti a téglák rendjéből a falat, mintha az örökkévalóságnak építene. „Lehet, hogy már ebbe a házba is beköltözött a házikígyó, páros, húszcentis féreg, a dög! — borongott a mester a hűvös betonon, hogy szavai nyomán pára- bolyhok szálltak a hideg levegőben. — Ha előjön a kígyó, valaki meghal a házban, én mondom. így igaz. — Aztán megint csak nevetett: — A szent Szűzmáriának hallgatsz te mindig?”

Nagy István rakta a téglát tovább, nem törődött a mester szavaival. Az 6 nagybáyja is részeges

volt; mesélik, ágy halt meg ahogy megérdemelte: befalazta egy kamrába magát, részegen; persze ez olyan régen esett, talán nem is igaz; annyira mégse ihat be az ember, hogy magára húzza a falat. De abban a rézpénz dologban mégiscsk lehet valami. Mert mitől állnak olyan sokáig a falak? Hogy elbírják a tetőt? A tető pedig a reároskadó eget? Valaminek lennie kell a fáiban. De minek? Mit falazzon be az. akinek semmi se fontos?

A mester el bámészkodott: az artézi kútnál várakozókat figyelte. A két termetes asszony vihorászva beszélt valamiről, miközben piros kantáikba vékony sugárban csordogált a víz. A harmadik várakozó, keszeg-forma öregember, rövid posztókabátban, kopott kucsmával a fején, jó fél méterrel az asszonyok mögött álldogált, tekintete mozdulatlan volt, akárcsak ő maga, nem toporgott, pedig elég hideg volt; Nagy Istvánnak igyekeznie kellett, ha nem akarta, hogy megfagyjon a malter a keze alatt.. A fal szépen emelkedett, nem bontott anyagból dolgoztak, Mihókékhak bőven volt

pénzük, öt is megfizették rendesen, néha külön is dugtak neki, hogy a mester ne vegye észre. Nagy István minden pénzt hazaadott, az öregek elrakták, „neked lesz ez, fiam”, mondogatták. Nagy István szerette őket a maga hallgatag, méla módján, mindig igent mondott kevés szavukra, kéthetente templomba is eljárt velük, bár nem gyónt, nem imádkozott, mozdulatlan szemmel bámult maga elé a templompredban akár az artézi kútnál várakozó posztókabátos öregember. „Megnősülsz, tied lesz a ház, kert, aztán meg a gyerekeidé!’” — hallgatagon bólintott.

M

ente Rózsa a esirkeüzem- ben dolgozott a szalagnál, pörkölte a mellmagasságban elvonuló csirkedögöket, vagv belezett, boncolt, mérte a porciók súlyát, csomagolt — mikor hová állították. Szép lány, ahogy a csirkeüzem asszonyai mondogatták, szép, akár az anyja volt lánykorában, őt is a szeme tette széppre, a szénszínű, sötét izzásé szeme, amelynek tükrében titkok remegtek. Egy délután, hazafelé menet megállt a a Mihókék épülő háza mellett, predig soha azelőtt nem érdekelte a házépítés, nézte az elméi yülten dolgozó segédet, és egj'szercsak felnevetett.

A mester hamarabb észrevette a lányt, mint a segédje, oldalba is bőket a fiút: „Nézd már, kiesik az a szép szeme!” Nagy István megnézte magának a lányt, és olyasmit látott a szénfekete szemekben, amitől félnie kellett. Letette a vakolókanalat, és csak bámult. A mester sajátosan értelmezte a dolgot: „Menj csak — mondta —, dörgöld meg, ahol a legjobban viszket neki!” A segéd hazáig követte a lányt, ha az megállt megállt ő is, így haladtak lassan a behavazott csatornaparton, majdnem a zsilipig. Rózsa visszanézett, aztán beszaladt egy régi, salétromfoltos házikóba.

U apókig kisérgette így. mesz™ sziről a lányt, mindig betartva a kettejük közötti távot. A mester csak nevette: „Néma gyereknek anyja se érti a szavát!” Nagy István nem akart semmit mondani. Ezeken a délutáni sétákon. amikor Rózsa mögött haladt a kőrisfákkal szegélyezett, csatornaparton, elgondolta magának a jövendőt. Eljegyzés, levágnak két libát, a gyűrűket megveszik az öregek, esküvő, menyasszonytánc, a mester is eljön, bedob a kalapba vagy kétezer forintot: odaköltöznek az öregekhez a tisztaszobába, Rózsa gyereket, szül, fekete szemű kislányt, Arankának fogják nevezni, és este. ha a kislány már e’aludt. halkra fogva bekapcsolják a régi televíziót, nézik a szürke képeket; sötét ruhás emberek kezelnek, aláírnak, szerződnek, békét kötnek, tárgyalnak, ismeretlen rendeltetésű gepek zúgva forgó alkatrészei előtt szocialista brigádelnökök beszélgetnek bizakodva, a híradó után egy megnyerő felügyelő elfogja a soron levő gyilkosokat; aztán leoltják a villanyt, és összebújnak a nagy, le- velendulaszagű családi ágyban, amelyben még a Tatáék aludtak, amíg értük nem jött a fekete furgon. Szép lesz, jó lesz. Addigra már sokat fog keresni, segédei lesznek, mert. kell az építőmunkás, mindenki új házat rakat, garázso- sat, mandzárd szobával a tető alatt, s a tetőkön négy felé forduló alufnínium-antennák szúrkál- ják a felhőkkel teleagggatott eget..

II Mihókék házát hamar fel- húzták, segítettek az ácsnak megcsinálni a gerendázatot. Mihókék szalmavirágból fontak koszorút, pálinka is volt, t?or is, a mester rendesen leitta magát, élcelödött: „Te ,Pista valid be, mit raktál ebbe a falba, mert valamit kellett,, hogy belerakjál, különben nem állna ilyen f aszályosán, mi?” Rózsa éppren akkor lépkedett, el a ház előtt, lassított, várva a megszokott kíséretet. Nagy István elfordította róla a tekintetét. „Menj már!” — nógatta a mester. — „Vagy arra vársz, hogy cikkeakk- ban pisái jón utánad?” Rózsa tovább indult a csatornapart felé vezető úton, hátra-hátra fordult. Nagy István nem nézett utána. Az artézi kútnál megint megjelent a keszeg-forma, poszókabátos öregember, s noha a kútnál most nem álltak mások, ő mégis maga mellé tette a piros kannát, engedelmesen várakozott, míg szürkülni kezdett, s a tetőkre hasalt a palaszínű, rés- telen ég.

.* v

Horváth Péter