Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
Hég Bambi is i kapható | Igen. Még Bambi is kapható volt a strandon. így rvagy. bétűvel, vagy az ugyancsak nagybetűs Áll&tkertben. Mert akkortájt az üdítő ital az a Bambi volt — talán, ha egy valamiféle társa akadt a szörpök árva családjában — és még az állatkert is csak az Állatkert volt nagybetűvel, mert se Pécsett, se Veszprémben nem nyitotta meg a kapuit a Zoo-park —, hogy most már elókelősködjem is egy kicsit. Az egykori Bilicsi-dalocskát idéztem, azt, amelyben a népszerű színész hajdan volt kisunokája azon töprengett „hogy megy he az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába” és annak örült, hogy mennek a strandra, az Állatkértbe — ismét, mint tudjuk az utóbbi nagybetűvel értendő —, mert ott az oroszlán mellé még Bambi is kapható. Semmiféle nosztalgia! Ez most közgazdasági fejtegetés. Még akkor is, ha egy bájos sanzont idéznek, ha oroszlánról, állatkertről, meg a Bambi nevezetű üdítő italról szólnak a bevezető sorok. Még akkor is, ha ma már — s ebben biztosak lehetünk — aligha születik szörpöt lelkendező sanzon, legfeljebb üdítő italokat reklámozó szlogen — dalban vagy prózában — egyre megy. Hogy hol és mitől lesz a mondandóm közgazdasági ? A szándéktól mindenesetre! Az eredményétől? — hát az már a kedves olvasótól függ. Ott hagytuk tehát abba, hogy ma már aligha születne olyan nagyapuka-dalocska a kisunokáról, mely szerint az nem másért, mint a Traubisodáért vagy a Márkáért, a Zöldalmáért, avagy más társaiért lelkesednek. Ezek a dalocskák, ha születnek is, szigorúan a reklámot mondhatják nagyapjuknak. Hazánkban tehát 72 fajta üdítő ital van. Az egykori kettő helyett. Amelyből az egyik a Bambi volt, míg egy másikra, ha jól emlékezem, akkor sem emlékszem vissza. Az, hogy ma hazánk az üdítő ital forgalmazásában és választékában előkelő helyet vívott ki a világban — ha nem is olyan előkelőt, mint a szeszfogyasztásban — az nem az utasításoknak köszönhető. Világosabban fogalmazva, nem annak, hogy fent elrendeltetett, holnaptól kezdve pedig e kis haza állampolgárai részére kötelező heitvenkettőféle, vagy akár csak tízféle üdítő italt gyártani. Pedig, ha csak úgy elrendelték volna, akkor is, még ha az adminisztratív intézkedés is — hasznos és szükséges döntés lett volna. Csak éppen nem hajtották volna végre. Vagy csak félig. Már úgy értem, hogy félig töltött, meleg és szénsavtól mentes, néhány fajta uno(S-untig ismételt szörpféle erejéig telt volna. Ám a döntés úgy született, hogy versenyt kezdeményeztetett: jöjjön a Coca-Cola és Pepsi Cola. Versengjen először egymással ez a kéV amerikai üdítő, hogy versengésük ösztönző legyen és kifizetődő is a hazai „híisik” gyártására is. Ma hetven kétfajta üdítő italt forgalmaznak nálunk — már sokat is, már többfélét is talán, mint kellene. Miközben jó néhány italféleség eltűnt a verseny úton-út- ] felein, miközben a „cola”, amely egykor még az amerikai i imperializmus szimbóluma is volt — ki emlékszik már erre, uram ég, kicsoda?! — fuldokolva versenyez és egyre jobban lemarad a hazai kitűnő üdítőitaltársai mögött. És most még egy tévedést kell eloszlatnom. Nem az üdítőital-reklámot szolgálom. Nem is az üdítő italokról akarok én voltaképpen most sort és szót ejteni. Hanem inkább arról, hogy mennyire szükséges a verseny- 1 keltő okos import, s hogy az importnak nemcsak az a ' feladata, miszerint pótolja a nálunk nem termelt cikkeket, bővítse a választékot — bár kétségkívül az is. Ha- ' nem, hogy ösztönözzön is! Ösztönözze a hazai gyártókat — ó, nem a hasonló! — a jobb termékek előállítására, biztassa őket olyan versenyre, amelynek nemcsak a hazai ipari vagy kisfogyasztó látja a hasznát, hanem a világpiacra kilépve, vele és általa az egész népgazdaság. Mert úgy érzem és úgy vélem, hogy az olyasfajta, szinte forradalmi fellendülésre — mint amilyen tapasztalható volt ez az üdítő italok termelésében — iparunk számos és más területén még kevés a példa. Mintha a külföldi termékek a gyártás szintjén inkább lefegyvereanék az ipar jó néhány ágazatát, mintsem ösztönöznék. Mintha inkább a belenyugvó és nem a „kiváltó”, sőt megváltó importhelyettesítésre lelkesítené az importálás gazdaságunk jó néhány ágazatát. Természetes, hogy nem az autarchiáról van szó. Természetes, hogy továbbra is, sőt még az eddigieknél is jobban kell szolgálnunk és használnunk az ésszerű nemzetközi munkamegosztást, s az abból adódó lehetőségeket. De éppen olyan természetes: fel és ki kell használni az importból adódó stimulációs lehetőségeket is. Igen: hogy irritálja a gyárat, a kereskedelmet az import, a behozott termékek lehetséges részeinek, fajtáinak hazai előállítására; hogy a licencek importja se a kényelmes másolást támogassa, hanem szellemi és gazdasági tovább- és felüllépést provokáljon; és hogy keressük mi is, miként lehet az egykori import helyett, abból tanulva és lehetőségeinket felmérve, immár exportálni is. Valamikor dalocska született, hogy milyen jó, mert Bambi is kapható. Csacska, önfélrevezető kis dalocska volt. Csalfa az „is” miatt, lévén, hogy csak Bambi volt kapható. Valamikor öröm volt, hogy lódenkabátot kaptunk a boltban, sőt, hogy kenyeret a péknél. Valamikor. Ma 72 fajta üdítő italunk van, ma szidjuk a kenyérválasztékot és újból sorban állunk érte, ma roskadásig teltek a ruhaüzletek és fitymáljuk a konfekciót. . , Ma úgy tűnik, hogy néhány cikkből többet, de legalábbis nagyobb sorozatokat gyártunk, mint amire valóiában szükségünk van. Mintha kicsit átbillennénk egyben-másban ama bizonyos lónak a másik oldalára. De boldog is lennék, ha majdan, de azért nem oly soká, azon tűnődhetnék e helyütt, hogy most a magyar ipar, a kereskedelem produkciója oly sok színű, oly versenyképes és olv mennyiségű, hogy nem is ártana már egy kis szerénység a serénységben. tgérem. hogy e majdani tűnődésem közepette, egy ósdi töltőüzem pincéje .sarkában talált bambisüveegel a kezemben, örömmel dúdolom a kis dalocskát, hogy: „...annyira szép és jó. mert meg Bambi is kapható". Jó utat, kispajtások (fotó: Király Krisztin«) AZ A KICSI PLUSZ Hatvaniak— hetvenkedés nélkül ■ hír, amiért a hatvani kórházba mentein: alkotó az ifjúság. Legalábbis az Alkotó Ifjúság pályázat rendszeres sikerei szerint. Azok az orvosok, akiket a köztudat oly sokszor és elhamarkodva tart a politikusnak, Hatvanban alkotó légkörben dolgoznának? Folytatódna Ott az a szép hagyomány, amely szerint a magyar kultúra, műveltség megőrzői voltak két évszázadon át az orvosok? Egyáltalán: honnan és miért tud előkerülni az a kicsi plusz, amellyel ez az orvostársaság jobb a többinél? Mert ezt a megyei tanács hivatalos lapja közölte nemrég. Dr. Szabó Gábor. márciusig nyolc évig volt a kórház KISZ-titkára. Vibráló egyéniség: — Az Alkotó Ifjúság pályázatot- mi meghirdetése pillanatától komolyan vettük. Hogy élénkítsék az intézet szellemi vérkeringését, külön versengenek három-három díjért a szakdolgozók, a műszakiak, az ügyviteliek és az orvosok. Hét év alatt pontosan ötven olyan dolgozatot nyújtottak be, amely megvalósult alkotásaik lenyomata. Gyakorlati fontosságukat bizonyítsa a tavalyi díjazottak sora. Az első díjas dr. Tímár Tamás 85 érsebészeti műtétet gondolt végig, hogy általános következtetésekhez jusson a következő betegek érdekében. Pataki Ágnes. Szélessy Zsuzsanna, Végh Viola doktornők a magas vémyomású betegekkel kapcsolatos tapasztalataikat összegezték. A terhességhez sajnálatosan kapcsolódó fogászati problémákat dr. Reichart István elemezte, dr. Füri Mária pedig a fogszuvasodás megelőzésének lehetőségét taglalta. Jól kapcsolódott ezekhez a szakkérdésekhez Tari Istvánná dolgozata, ő azt ellenőrizte, hogy menynyire vág egybe az ápolónőképzés elmélete és napi gyakorlata — hogyan idegződ- nek be hibák a fiatal ápolónők munkája során! Egyszóval minden ilyen dolgozat messze meghaladja a napi kötelesség szintjét. — Ma. a nyolcadik évben sem vesztett jelentőségéből a mozgalom, sőt egyre fontosabb. A dolgozatokat a Tudományos Tanács véleményezi. de az igazgatói tanács minősíti — bekerül tehát mind a szellemi értékek közé, mind a napi munkába. Az Alkotó Ifjúság korhatárát a mi kezdeményezéseink nyomán emelték 30_ról 35 évre — még több lehetőséget adva a fiatalon többet akaróknak. — Ez segíthet abban is, • hogy a szakmával együtthaladők mentesüljenek az elvidékiesedéstől. Hogy ne a kialakult viszonyok váljanak hagyománnyá, hanem azok állandó javítása, az újrakeresés, a többet akarás. Dr. Gombos Emília húsz éve — pályakezdésétől itt dolgozik, 1977 óta igazgató főorvos. Sugárzik belőle az erkölcsi erő: — Én személy szerint is, vezetőként is szeretem a törekvő fiatalokat. Hiszen a huszonéves fiatalnak egyszerre kell megbirkóznia a szakmai gyakorlat megszór. . zésének, a családalapításnak, az otthonteremtésnek megannyi gondjával, és a szakvizsgára való felkészüléssel. Természetes, hogy az egyetemi KISZ-élethez képest nem olyan pezsgő a kórházi — de minden tiszteletem azoké, akik mégis vállalkoznak a többre! — Persze, nem csak a tisztelet az övék, hanem az elvárás is. Teljes értékű szakemberként kell itt dolgoznia az összlétszám 40 százalékát kitevő 35 éven alulinak. Biztosítanunk kell, hogy ehhez a szakmai követelmény- rendszerhez minél kevesebb otthoni gond társuljon. Ebben igen jó partner a tanács; soron kívül OTP-la. kással, esetenként tanácsival segíti új szakembereink letelepedését. Biztos, hogy ez az egyik titka annak, hogy 105 orvosi állásukból csak 2 betöltetlen. Több új javaslatunkat — vita után — támogatták. De ee'T-egv orvosi feladat megoldására üzemek, válaHatok egész sorának pénztárcája nyílik meg. munkáskezek serege dolgozik rajta, amíg megvalósul. .. — ... .csak az élükre kell állnj — fejezem be tiszteletlenül. Gombos Emília elneveti magát. Dr. Túri János, a pártvezetőség titkára egyike azoknak, akik a kezdeményezések élére állnak. Már 22 éve. Halk szavú, higgadt férfi: — A több mint húsz évet átgondoltam, s úgy érzem, egy mondatba is belesűrít- hetők a hatvani kórház sikerei. Ez pedig: mindig az országos gondokra is figyeltünk, de az országos intézkedéseket messze megelőzve válaszoltunk a munka ki. hívására. — Konkrétan? A selypi medence bányászainak 1961- ben született a százágyas kórház a mai rendelőintézetben, majd az új 1967-ben. De már az országban elsőként itt szerveztük meg az ingyenes véradómozgalmat. A körzeti orvosnál Hatvanban egyszerűbb laboratóriumi feladatokat — például vérsejtsüllye. dés-vizsgálatot — is elvégeznek — mér a rendelőintézetbe is kevesebb beteg kerül. És onnan sem fekvőbetegnek utalják be hozzánk az egyszerűbb kivizsgálásra — például epefeltöltésre — szorulókat: bejön reggel, hazamegy este. E rendszer hatása azonos a betegágyak számának növelésével. Azonos szemlélettel gyógyít a rendelőintézeti, körzeti, kórházi szakorvos, hiszen hetente egy napot osztályos orvosként a külső is nálunk dolgozik. Találkozhat a saját betegével — ellenőrizheti diagnózisát —. de személyes a kapcsolata a többi orvossal is. Ennek továbbfejlesztése az országosan ma még mindig csak csírázó csoport, vezetői főorvosi rendszer. Nálunk 1966 óta ezek a főorvosok ellenőrzik á beosztott 8—10 orvos munkáiét, szakmai előmenetelét. Országosan is első volt intenzív osztályunk: 1975-ben a hármas út balesetei hívták életre. Ma. 1981-ben nálunk próbál iák ki a körzeti orvosok központi ügyeleti rendszerének első URH_berende- zéseit. De most épül rehabilitációs osztályunk is — amelyről önök tévesen írták, hogy a Qualitál támogatja anyagilag, hiszen a Mátraalji Szénbányáké a döntő érdem. 5- EtoősorSan anofcat a kéz. deményezéseinket sorolom fel, amelyek nem elsősorban sok pénzt, mint inkább emberi többletet igényelnek. Ezért említem külön az érsebészetünket, amely dr. Sza. bó László vezetésével vált országos hírűvé. Drága dolog, bizonyos. Nem is nekünk kellene megoldanunk, hiszen ez egy regionális, vagy legfeljebb megyei kórházi feladat, a szabályozó rendelet szerint. De Csepel már képtelen volt egyedül ellátni a betegáradatot, ma is 3—4 hónap a várakozási idő a műtétig. Ma nemcsak saját, de Jászberény környéki betegeket is gyógyítunk — cserébe Jászberényé be küldjük a különleges gyomorvizsgálatra szorulókat,' mert ott a korán felismert gyomorrákot rendkívül sikeresen gyógyítják. Tehát az érsebészetünk, közvetve, gyomorbetegeket is gyógyít. — Szó sincs arról, hogy a csúcson vagyunk. Az egész megyében nincs olyan mentős rohamkocsi, amely orvos, sál és az intenzív osztályi műszerezettséggel érkezhetne a baleset, a szívinfarktus színhelyére — félórákat, éle. teket nyerve. Van vidéki kórház, ahol vasárnap hajnalban ugyanolyan színvonallal fogadják a beteget, mint kedd délelőtt. Másutt már bevezették a sürgősségi betegellátást : speciális orvosbrigád fogadja a beteget, tíz perc alatt elkészíti — az egyébként hosszadalmas — diagnózist. Sajnos, kis kórházunk számára nem is mind követhető. Az ötnapos munkahét bevezetése is nagyon nehéz: 856 dolgozónkból 466. nak van kisgyermeke. Mégis bizakodó vagyok, hiszen jelentős szemléletváltást érzek az utóbbi időben. A megyében is: évente tartanak egészségügyi , kommunista aktívát, ahol a megye párt- és tanácsi vezetői és a miniszterhelyettes ad átfogó képet a feladatokról. Véletlen tehát nincs abban, hogy az a kiesd többlet, amitől igazán jól mehetnek a dolgok, előkerült Hatvanban. Fontos dolog: emberekből és emberek által. Adalék: Túri János csak kérdésemre árulta el, hogy a 103 hatvani orvosból 26 a párttag. Az or. szagos átlag tíz százalék körüli .áij Kőhidi Imre >
