Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

I Ui szemé'yhaió a Dunán A Duna-kanyarban, Dömö- síin. átadták a MAHART új személyszállító hajóját. Az új, szovjet gyártmányú vízi jármű, melyet ..niimös" név. re kereszteltek. Budapest és Esztergom között teljesít szolgálatot. ÍMTI-fotó: Tóth Gyula felv. — KS.j Horgászparadicsom a hevesieknek — Ébredő vízi élet a kisköre! tározón — A fehér testű vízügyi mo­toros kishajó méltóságtelje­sen szeli a vizet, szegül szembe az eléje csapódó hul­lámoknak. Ahogy elindulunk az abádszalóki öbölből, és mind távolabb haladunk, egyre nagyobb, szélesebb a tengernyi víz. Nem csodá­lom. hiszen a kiskörei tározó mérete kereken ötször akkou ra, mint a Velencei-tóé és egyötöde a Balatonnak. Amerre a szem ellát, min­denütt víz, csak távolból raj­zolódnak ki a partvonalak, tűnnek fel az erdőszegélyek, még messzebb egy-egv víz menti falu templomának ég­be nyúló tornya jelzi, hol húzódnak a lakótelepülések. A motoros vezetője éberen figyel, hiszen a tározó víz­mélységéből még másfél mé­ter hiányzik, tehát alig több mint egyméteres az átlagos vizszint. Itt-ott szigetek, fa­maradványok emelkednek ki, s ez fölöttébb veszélyes járművünkre. De a gyakor­lott hajós ügyesen manőve­rezik, míg ml beszélgetünk. | Készéi Ferenc, a Magyar Horgászok Országos Szövet­ségének főtitkára, foglalko­zásához híven a víztükröt fi­gyeli, a halak mozgását igyekszik fellelni, miközben mégjegyzi: | — Kitűnő horgászterület ez, aligha van párja az or­szágban, kiváltképpen, ha el­készülnek a csónakkikötők, a stégek, lesz ladikkölcsönzés. A mesterséges beavatkozás­sá! kialakított új természeti környezetben egykettőre életteret találtak a betelepí­tett halak. ! Papírlapot vesz elő, és szá­mokat sorol. A vízterület ál­tal érintett megyék, Heves, Szolnok és Borsod területéről már több mint négyezren váltottak területi engedélyt. ! félezerre tehető — nyári Idő­1 szakban — a napijegykiadás, és egyelőre még keveseket érdekelnek a hetijegyek. A számadatok arra utalnak, hogy a Heves megyei hor­gászegyesületek a legaktí­vabbak. A négyezernél több területi engedélyből csaknem háromezret az egri, a kiskö­rei. a poroszlói, a sarudi és a többi települések horgá­szai váltottak ki. Persze ez a szám még korántsem végle­ges, hiszen a horgászsport szépségeinek, romantikájá­nak az ország más vidékein lakók is itt hódolnak majd. különösen akkor, ha kiala­kulnak a vízhez vezető utak, lesz autóparkírozó, táborozási lehetőség stb. A napbarnította arcú, szi­kár főtitkár nem kis öröm­mel nyugtázta: tavaly már az első külföldi fecskék is megjelentek. Igaz, egyelőre még csak negyven napijegyet váltottak az ország határain túlról érkezők, de ez a cse­kély szám is azt jelzi, híre már eljutott távolabbra, ide­gen országokba. — Jó a horgászszerencse. Mik a legközelebbi horgász., fejlesztési tervek? — kérdez­tem a horgászsport elkötele­zett szerelmesét. — Elöljáróban el kell mondanom, hogy szövetsé­günk bé vétele az első kiskö­rei horgászidényből 900 ezer forint. Ezt az összeget jórészt a tározótó halasftására hasz­náltuk fel, többek között százezer pontyivadékot és csaknem ugyanennyi' egyéb halfajt» ivadékait helyeztük el. A 127 négyzetkilométer nagyságú vízterületen ki­egyenlítettebb a lehetőség horgászásra, mint bárhol az országban. Ez annyit jelent, hogy a víz egy részén meg­nyúlik az idény, kora ta­vasztól jó késő őszig, esetleg télig lógathatják botjaikat a horgászok, s talán itt. na­gyobb szerencse is leselkedik rájuk. Megállapításaink sze­rint az itteni zsákmány meg­haladja az országos fogási szintet. Csak a teljesség ked­véért mondom, hogy a tóban lesz némi halászat is: a po­roszlói halászati tsz dolgozik itt a környék jobb halhús- ellátása érdekében. — Ami a technikai fejlesz­tést illeti? — Tizenhat csónakkikötőt tervezünk építeni, mégpedig kilencet a jobb parton, a he­vesi és a borsodi oldalon, he­tet pedig a bal parton. Elkeli azonban mondanom, hogy a vízügyi hatóság csak úszósté­gek létesítését engedélyezi, így kell tehát tudomásul vennünk, jóllehet ez a meg­oldás sem tartozik a legol­csóbb mulatságok közé. A vízügyi szervek azonban megígérték: a kikötőhelye­ken betontuskókat is elhe­lyeznek majd. hogy ahhoz tudjanak kikötni a csónakból horgászók. A főtitkár arról is szólt, hogy szeretnék színessé ten­ni a kibontakozó és majdan virágzó horgászéletet. Hang­zottak el olyan javaslatok, hogy rendezzenek alkalman­ként horgászversenyeket, ami bizonyára sok érdeklődőt vonz, ha jól propagálják a terveiket. Ma már országi* a híre a tiszafüredi halas­napoknak. amit időnként tartanak az üdülőkörzet köz­pontjában. — Ügy vélem, a jövőben az ilyen rendezvényekkel még változatosabbá, gazda­gabbá tehetjük az Alföld Ba­latonjának horgász-sportéle­tét. A későbbi terveinkhez tartozik csónakkölcsönző lé­tesítése, hogy azok is „cser­készhessenek” a vízterület különböző részein, akiknek nincs saját vízi járművük. Bár pénzeszközeink szűkösek, bízunk benne, hogy az érin­tett tanácsok. a Közép-Tiszai Intéző Bizottság együttes tá­mogatásával sikerül majd né­hány tucat műanyag csónakot beszerezni a következő idő­szakban. A vízügyi motoros, ugyan­olyan komótosan, ahogy el­indult, úgy szeli a hullámo­kat visszafelé az abádszalóki kikötőhöz, ahol már három „nyugdíjazott”, s az idő vas­fogától megkoptatott hajó áll. — A hajdani időkben Ti­szán szolgálatot teljesítő Dé­libáb személyhajó és két tár­sa — első fecskeként — azért került ide, hogy a horgászok, a vízisportolók céljait szol­gálja — jegyezte meg Nagy Illés, a Szolnoki Vízügyi SE elnöke, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság termelé­si igazgatóhelyettese. A ha­jókat. társadalmi munkában átfestjük. Belsejében leg­alább harminc embernek tu­dunk turistaszállást biztosí­tani, de lesz itt büfé, első­segélynyújtó hely stb. A Víz- és Csatornamű Vállalat bevezeti az ivóvizet, a helyi tanács jóvoltából a posta te­lefonvonalat köt be. Az abádszalóki megoldás tulaj­donképpen modell lesz, hi­szen ilyen úszó kikötőt, ki­selejtezett hajókból bizonyára másutt is lehet majd csinál­ni, megéri, mert gazdaságos és célszerű. Abban is mindenki egyet­értett, amit dr. Bondor Jó­zsef. a Közép-Tiszai Intéző Bizottság elnöke mondott: — A kiskörei tározótónak olyan kitűnő mikroklímája van, amivel még a Balaton és a Velencei-tó sem vete­kedhet. Nagyszerű lehetősé­get kínál az itteni környezet, levegő, a víz, az üdülésre, kirándulásra, táborozásra. Nekünk arra kell töreked­nünk, hogy ezeket a termé­szet adta lehetőségeket jó propagandával minél széle­sebb körben ismertessük meg. így érhetjük el, hogy mind a hazai, mind a kül­földi turizmust tehermente­síthessük a Balatont. Ha csak azt veszem figyelembe, hogy a három megyének. Heves­nek, Szolnoknak és Borsod­nak 1.6 millió lakosa van. s ezek egy része eljár majd ide, jó szolgálatot teszünk a hazai turizmusnak, a meg­növekedett szabad idő, jobb, célszerűbb kihasználásának. A kis hajó kikötött, ka­paszkodunk felfelé a frissen lekaszált, illatozó fűvel borí­tott gátoldalon. A gát koro­nájára érve átnézek a másik oldalra, a kukoricatábla szé­lén felásott földsáv húzódik két-háromszáz méter hosz- szúságban. Ez lesz az ivó- vízvezeték helye — mutat rá a helyi tanács elnöke. Több éves előkészítő munka után megmozdult a kiskörei táj és az idén már várja vendégeit egyelőre még ősi állapotá­ban, de már fogadásra ké­szen a vidék. Endrész Sándor Jubileum M róasztalom fiójának ■ mélyéről régi, kopott ids igazolvány akad a ke­zembe. Egykori KlSZ-köny- vem, amely hogyan, hogyan nem, mindmáig megmaradt. A nem várt találkozás kí­váncsiságával pergetem uj- jaim között sárguló lapjait, míg a bélyegek után, hátul, hirtelen megakad tekintetem. Az üresen maradt oldalak egyikére annak idején kis kártyát ragasztottam emlé­keztetőül első nyári táboro­zásomra. Az évszám — nézem meg. lepetve — jubiláris. Éppen huszonöt esztendeje annak, hogy gyöngyösi diáktársaim­mal útra keltünk a pesti egyetemen rendezett lelke­sítő ünnepségről, s lefelé, egészen Mohács-szigetig vé­gighajóztuk a Dunát, (bJNmisw mi. június 28., vasárnap Nagy árvíz volt 1956-ban, a folyó — amerre csak néz­tünk a partján — csúnyán letarolta a vidéket, szörnyű pusztítást végzett mindkét oldalon. Táborunkat a hely­reállítás segítésére, gyorsí­tására szervezte az akkori if­júsági szövetség, s mi kész­séggel jelentkeztünk, vállal­koztunk az építő munkára. Máig sem tudtam meg. hogy a két hét alatt mekkora volt az érték, amellyel a bajba jutottakon könnyítenünk si­került, de tény: igazán de­rekasan, becsületen dolgoz, tunk nap nap után. Kora reggeltől sokszor késő dél­utánig. Mert akkor még nem éreztük a fáradtságot! S őszinte örömünk telt a föld­ből kibúvó, aztán pedig tető alá kerülő új házakban, a megfiatalodó szépülő Duna- szekcsőben. Persze — hiszen fiatalok voltunk — egyéb élménye­ink is akadtak az építőtá­borban. Munka után igazán a legkülönfélébb játékokat, versenyeket rendezték szá­munkra, hatalmas tábortü­zeket gyújtottunk a sátrak karéjában, s nagyokat dalol­tunk míg a lángok kihuny­tak. Délután és este kijár­tunk a faluba is, hogy szem. re vegyük az itteni lányokat. Báloztunk. sétálgattunk, mi­közben számos kedves sze­relem szövődött, egyikünk- nél-máslkunknál évekig tar. tó levelezéssel. Sok tréfa színhelye is volt az a tábor. Az egyik legsike­rültebb talán az volt, ami­kor olyan diáktársunkról is elhitettük, hogy velünk jött Gyöngyösről, s köztünk van, aki egyébként akkor ki tud­ja merre, mivel töltötte a vakációt. Ö lett brigádunk névadója, aztán pedig ő volt az. akire rákentünk úgyszól. ván minden turpisságot. Nem győzték keresni, főleg pedig amikor már annyi rosszaság összegyűlt a számláján, hogy komoly felelősségre vonást is kilátásba helyezett a pa­rancsnokság. Hogy eszembe jut, azóta is kacagok a vic­cen! A kis emléklap neveket, arcokat ébreszt a múltból, a tovatűnt ifjúkorból. Hol van­nak. merre járnak, mit csi­nálhatnak most? Sátornyian voltunk, de csak kévésükről tudok valamit. Úgyszólván, csupán az. orvossal találko­zom azóta is. meg a tanmű­helyvezetővel nagy ritkán. Az egyetemi docenst hosszú évek óta még csak nem is látom, a legpajkosabb fiúról pedig azóta nem hallottam, hogy, külföldre távozott. Széthullott a brigád, mint ahogy emlékeink is szétszó­ródtak. arról a hajdani nyár. ról. Vajon gondolnak-e a ju­bileumra ...? Gyóni Gyula MESSZE A LEHETŐSÉGEKTŐL Mennyit ér a Mátra? Megrendelésre sem érkez­hetett volna pontosabban éz a telefonos ügy. Éppen egy félreértést tisztázott Czuczai Zoltánná, az IBUSZ gyön­gyösi irodájának a vezetője amikor rányitottam az ajtót. — Sok a reklamációjuk? — érdeklődöm. — Nem. Ami van. az is fő­ként amiatt, hogy az ügyfe­lünk felületesen olvasta el a tájékoztatót, vagy a kül­földi partnerünk tért el a szerződéstől. — Mennyire megbízható az IBUSZ? — Azt hiszem, megbízható. De hibák azért nálunk is előfordulnak. — Makacsak a reklamáció esetén? — Véleményem szerint nem vagyunk makacsok. De az ügyet ki kell vizsgálni, sok­szor a külföldi partnerrel kell rendezni, és ez elég sok idő vesz igénybe. Ennyire sikerült néhány dolgot tisztáznunk. Gyön­gyös nem az ország központ­ja, az IBUSZ itteni irodája is „csak” egy a sok közül, legjobb tehát, ha maradunk a Mátránál és a közvetlen környezeténél. Ónálló vállalkozás Nincs sok értelme, hogy a turizmus általános képét megkíséreljük felvázolni. Ahogy azon is fölösleges vol­na elmélkedni, hogy vajon mennyire változott meg a turizmus az. utóbbi időben. Az biztos, hogy egyre na­gyobb a becsülete a pénz­nek. jobban megnézi min­denki, mire adja ki. — Érdemes a Mátrára köl­teni a pénzét a vendégnek? — Sokkal nagyobbak a le­hetőségeink. mint amennyit kihasználunk belőlük. Ma még csak az, átmeneti szál­láshely szerepét tölti be Gyöngyös is. Mátrafüred is, a Mátra felsőbb részein pe­dig majdnem kizárólag a szervezett üdültetés az ural­kodó forma. Ezt kívánjuk el­kerülni. amikor különböző programokat dolgozunk ki. Mint például: ecsédi lako­dalmas. vagy a legutóbbi, Farkasmályban rendezett nagy sikerű floklórműsor. Tény, hogy egyre nagyobb az. érdeklődés a napi prog­ramokat nyújtó vendéglátás iránt. Miért ne lehetne pél­dául szünetelésre szervezni turistákat? De hogyan jut­hat el innen.’ Gyöngyösről mindez a határainkon túlra? — Az IBUSZ-nak megvan a megfelelő szervezete erre. — Mit szól a központ a kezdeményezéseikhez? — Támogatja, ha pontos tervezetet tudunk előterjesz­teni. Mondjuk úgy, precíz forgatókönyvet. Anyagilag ezek a mi kirendeltségünk vállalkozásai, minden követ­kezményével együtt. Most ar­ra törekszünk, hogy a kül­földi referenseknek mutas­suk be a teljes programot, hiszen látatlanban sem Bécs- ben. sem Londonban nem tudnak ajánlani semmit. Olyan ez, mint egy szín­házi előadás. Nyilvános fő­próba nélkül nincs premi­er. Nemcsak a külföldiek Manapság csak azért jön­nek a csoportok ide. hogy lássák Gyöngyöst, lássák a Mátrát. Megállhatnak a Fő téren és megnézhetik a nagytemplomot. Vagy el­mennek a múzeumba, és megismerkednek Brúnóval, a fiatal mammutbikavak A Sástónál esetleg cscna- kázhatnak, A Kékesen le- fényképeztethetik magukat a nemzetiszínre festett mar gassági pontnál. Gályán fel. mászhatnak a kilátóba. Aztán ... — Ha valaki érdeklődni szeretne valamilyen prog- ram iránt, kopogtathat a ki- rendeltség ajtaján? — Zárva vagyunk a hét végi napokon. Tartottunk már ügyeletet, de senki ránk sem nyitotta az ajtót. Ma rendszeres programot tu­dunk majd nyújtani, akkor a tájékoztatás lehetőségét is megteremtjük. Néhány ötlet már most is akad. Ez a táj alkalmas a lovastúrákra. Lehet lovagló­iskolát is nyitni. Vadászatot rendezni, lóhátról. De agár­pályát is létesíthetnek nem­zetközi versenyek számára. Ma már a népi hímzésj faragás, más művészet fogaj sainak elsajátítására is so­kan vállalkoznak úgy. hogy megfizetik a tanulépénzt. De lehetne a dinnyeszedésre, az almaszüretre is csoportokat szervezni. A program a hazánk fiaid­nak is szólna. Szállás, szállás, szállás A szállodáink, a gyöngyö­si Mátra és a füredi Avar szeretné jobban kihasználni a szobáit — főleg elő- és utószezonban —, ugyanakkor éppen a szálláshely biztosí­tása okozza a legtöbb gon­dot sajátos programjaink megvalósításában. Az sem kellemes, hogy a város szál. lodájának nem mindegyik szobája azonos komfortfoko­zatú. Sajátos helyzet ez.. Még ai belföldi vendég jobban el­nézi, ha a félkomfortért nem kell úgy a pénztárcájá­ba nyúlnia, de a nyugatiak igénylik a minél teljesebb kényelmet. Baranyából vagy Szabolcsból jövet akár egy turistaszállás, vagy fizetó- vendég-szolgálat szobája is megfelelő. — És az itteniek hová utaznak a legszívesebben? — Változatlanul Moszkva és Bécs a legkeresettebb út. — Az NDK? Csehszlová­kia? — Északi szomszédunk fő­ként azokat, vonzza, akik csak pihenni akarnak. Az DNK még nem elégné ismert, Illetve: évekkel ezelőtt na­gyobb volt az érdeklődés. — Forgalmuk? — Kisebb, mint amilyen volt egy évvel ezelőtt. Csak a remény Fel lehetne róni, hogy ha­tárainkon túl milyen ritkán lehet látni magyar plakáto­kat, prospektusokat. London; Párizs, Frankfurt utazási irodáiban „kapásból” sorol, ját az indonéz, a brazil, a svéd. a görög, az ausztrál utak programját és árát. A Magyarországról érdeklődő, nek sajnálattal közlik, hogy Időbe telik, mire utánanéz­nek ... ...és akkor a Mátra?. íj Gyöngyös? Az illetékes tanácsi szer­vek készségesek. Az IBUSZ megfelelő fórumai mosolyog­va, egyetértve bólintanak. De addig ...? — Azt szeretnénk, ha már az őszre kész programjaink lennének. Ezen dolgozunk — mondta Czuczai Zoltánná. Magyarázzuk, mi minden haszna lenne az elképzelé­sek megvalósításának? G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents