Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
Kommunisták a lakóterületen A SZOCIALISTA TÁRSADALOM építésének fontos jellemzője és egyben jelentős forrása is a közösség érdekében végzett önzetlen munka. Pártunk XII. kongresz- szusa ilyen összefüggésben is méltatta a lakóterületi pártszervek és az ott dolgozó kommunisták helytállását, széles körű, öntevékeny munkáját. E pártszervezetek taglétszáma a társadalmi folyamatok hatására fokozatosan növekszik, napjainkban közel kilencvenezer párttagot tömörítenék soraikban. Ennek a jelentős számú párttagságnak mintegy 82 százaléka a nyugdíjasokból tevődik össze. A lakóhelyek pártszervezetei a község- és a város- poütikában, a tanácsválasz, tások alkalmával, a lakóhely szépítésében, a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézésében az elmúlt években nagy tekintélyt és elismerést vívtak ki maguknak. Bizonyították, hogy nincs tétlenségre utalva, — vagy ahogy némelyek mondják —. „politikailag is leértékelődve” az, aki a több évtizedes fáradságos munka után elérkezik a nyugdíjazáshoz, és aki természetesen továbbra is akar valamit tenni a köz érdekében. Ma is akadnak a pártnak olyan nyugdíjba kerülő tagjai, akik bizonytalansággal, tartózkodással lépik át a lakóterületi alapszervezetek küszöbét. Mint később ez bebizonyosodik, ezek a fenntartások indokolatlanok. Alapszervezeteink nyitott ajtóval, és nyitott szívvel, bizalommal, köz. vetlen elvtársi légkörben várják az érkezőket és a legtöbb helyen minden segítséget megadnak ahhoz, hogy az új kollektívába, a korábbitól eltérő munkakörülményekbe a beilleszkedés minél gyorsabb legyen. JOGGAL MONDHATNÁNK, hogy a kommunisták számára a párt ügyéiben, a társadalom érdekében végzett munka, bármilyen körülmények között, a szervezeti szabályzatból eredő alapvető kötelesség. A nyugdíjba kerülő párttagok helyzetét azonban nem lehet csak a kötelességekre leegyszerűsíteni. Aki igazán szerette munkáját, becsülte hivatását, tiszteletet adott . és kapott munkatársaitól, harminc-, negyvenéves aktív tevékenységét nem tudja egyszerűen úgy abbahagyni, hogy ma leteszi a szerszámot és holnap már csak a nyugdíjasévek következnek. A régebben nyugdíja menők, ma már sokszor mosolyogva emlékeznek, a fiatalabb generáció viszont talán nem is gondol arra, hogy milyen mély érzelmi hatásokat kell magukban leküzdeni azoknak, akik életvitelük új szakaszához érkeznek. Ez alól a kommunisták sem kivételek. Nagyfokú megértést. mind munkahelyi, mind a lakóterületi pártszervek részéről figyelmes munkát igényel, hogy az aktív munkában eltöltött hosszú évek után a régi, megszokott munkahelyi, elvtársi közösségekben átsegítsék őket arra a területre, ahol gazdae politikai tapasztalataikat, közéleti jártasságukat a jövőben is hasznosítani tudják. Pártszervezeteink széleskörűen keresik azokat a lehetőségeket, amelyek az átvezető utat lerövidítik, illetőleg amelyek feloldják az új környezet adta szorongás, bizonytalanság érzését. Már eddig is bizonyított, hogy e tekintetben az egyik legalapvetőbb dolog olyan munkalehetőségek biztosítása, melyek során meggyőzővé válik, hogy van értelmes célja és hasznossága annak a viszonylag aprónak tűnő, de a párt, a társadalom szempontjából mégis igen magas értékű tevékenységnek, melyet a lakóterületen lehet és kell kifejteni. Ezt pedig másként nem lehet megvalósítani, csak úgy, hogyha minden itt dolgozó párttag a korábbi közéleti munkáját, felkészültségét, egészségi körülményeit következtésen figyelembevevő pártmegbízatást kap. Hiszen ma már egyre nagyobb számban kerülnek a lakóterületi pártszervekhez felsőfokú állami és politikai iskolát végzett párttagok, volt párt, állami és gazdasági vezetők. A lakóterületi pártszervezeteink az irányító pártszervekkel karöltve napjainkban is azon' fáradoznak, hogy mind gazdagabb tartalommal töltsék meg munkájukat. Törekvésük két irányú. Egyrészt szélesítik és gazdagítják azoknak a munkaformáknak a körét, és tartalmát, amelyek eredményes község- és várospolitikai tevékenységre irányulnak. Másrészt szervezetileg is rendezik soraikat, javítják a belső pártélet színvonalát. Több helyen már rendszeresítették a fórum jellegű pártnapokat. Másutt niegho- nosodtak a politikai vitakörök. Irányító pártszervezeteink közül egyre több ismeri fel azt a lehetőséget, hogy a területén lévő lakóterületi alapszervezetek tagsága mintegy állandó társadalmi aktíva gárdaként mozgatható. Lehetne sorolni tovább azon alkalmas és célratörő kezdeményezéseket, melyek lakóterületi pártszerveink és taaiaik sajátos helyzetének legjobban megfelelnek, hiszen ahány terület, any_ nyi lehetőség. Azonban minden erőszakolt munkaforma. vagy olyan feladatkörök ellátásra való törekvés, melyhez nincs meg a pártszervezetekben a feltétel, nem vonz, hanem inkább taszít, A LAKÓTERÜLETI ALAP. SZERVEZETEKBE érkező és az ott dolgozó párttagok jó politikai közérzetének lényeges kérdése az értelmes, céltudatos munka mellett az egymás iránt érzett felelősség, a kollektíva segítő készségének kibontakoztatása. Szerencsére túl vagyunk már azon, amikor e pártszervek fórumain gyakran a személyeskedés, egymás érdemeinek vitatása kötötte le az időt és a figyelmet. A beteglátogató csoportok munkája, a szociális bizottságok, a tagság életkörülményeivel foglalkozó taggyűlési napirendek mind bizonyítékai a közösségi egvüvé tartozás, az egvmással törődés megvalósulásának. Fontos szerepet tölthetnek be ebben a vonzóvá tett párthelvisógek is. A cél az. hogv lakóterület! pértszerve^teink helviséeei ne valamiféle „hivatalos irodák” legvenek. hanem me'en elvtársi közösség, klubszerű élet kialakításával vá'ianak mozgalmi centrumokká clr. T ■ótots Tg+ván az MC7MP alosztályvezetője Ml IS AZ A TAURINA? Riport' a völgyben Legjobbak közt a mátraelerecskeiek — Azért ma még vészé, kedm is fogunk. Nem olyan nagyon, de veszekedni. Hogy ki mondta ezt, és miért, az rövid időre maradjon még kérdés. Elég az hoz. zá, hogy Mátraderecskén vagyunk. a Rákóczi Termelő- szövetkezetben. szóval valahol a megye északi részén. Szóval ott, ahol kalászosokkal. zöldségfélékkel nincs valami könnyű dolguk az embereknek. Ott, ahol a boldogulásnak más módjait kellett — és tudták — megkeresni. találni. — Igen, ez a kiindulási alap — mondja Csató Imre főállattenyésztő. Mintegy 1619 hektár áll rendelkezésünkre; hegyes, dombos, megművelésre éppenséggel nem a legjobb vidék. A régebben jegyzett évek „eredményei” legalábbis ezt igazolják Ma már mi, akik itt élünk és dolgozunk, nem szívesen emlékszünk ezekre. Jelen életükről szólva szívesebben gondolnak a mát- raderecskeiek az utóbbi sikeres esztendőkre. Arra, hogy 1979-től 1980-ig 26 millió forinttal nőtt a termelőszövetkezet árbevétele, s így érte el tavaly az 55 milliót. Minden ágazat teljesítette az üzemi tervét, márpedig ágazat van bőven: növénytermesztés, állattenyésztés, gépcsoport. erdészet, fémtömegcikkgyártó üzem, építőrészleg, kiállításkivitelezők... Nos, a felsorolás mutatja a sokféleséget. Nem jelzi viszont, hogy a legfontosabb ma Mátraderecskén az állat- tenyésztés, ami szinte egyet jelent a szarvasmarha-tenyésztéssel. A nem túlságosan nagy lehetőségekkel kecsegtető növénytermesztés, kevés kivételtől eltekintve, lényegében a szarvasmarhaprofil számára biztosít hátteret. Érthető ez, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a szép fekvésű községben mintegy 550 hektárnyi terület: rét, legelő, felújított ős. gyep. A növénytermésztés az állattartás számára biztosít abrakot, silót, pillangósokat. A lényegében egyetlen lehetőség felismerését követően, 1975-ben indult be a szarvasmarha-nagyüzem. Akkor 177 tehenük volt, ma 250. A számok nem jelzik a minőségi változást: a kettős hasznosítású (tej és hús) magyartarka-államányból elkezdődött a limousin fajtára történő átváltás. Ehhez az alapvető okot az szolgáltatta hogy a tejtermelés éveken át veszteséges volt. íg\ természetesen az egyik legjobb hústermelő fajta kialakítására törekedtek. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy amikor erről beszélgetünk. vendég érkezik a tsz-hez. Földes Ferencnek hívják, a TAURINA szaktanácsadója. Tőle természetesen azt kérdezzük elsőként, hogy mit akar ez a szokatlan név? — Országos vállalkozás a mezőgazdasági nagyüzemek szarvasmarha-törzsállományának kialakítására. A Kiss Imréné: — Szép ez a munka TAURINÁ-nak 130 taggazdasága van, ezek egyike a mátraderecskei. S ha már ilyen szerencsésen találkoztunk. hadd mondjam el, hogy ez a termelőszövetkezet a legjobbak közé tartozik, tartástechnológiában és tenyésztésben is kiemelkedő a rendszeren belül. Ezt igazolja többek közt a 103,5 száza, lékos borjúszaporulat, a csupán 4.6 százalékos borjúelhullás (a „megengedett” 8 százalék), a 100 tonnás vágómarha-termelés, amelyből 53 tonnát a növendékbikák „hoznak”, hogy összességében a szarvasmarha-tenyész, tés bruttó árbevétele 8,12 millió, a nyereség pedig 1,13 millió forint volt. A hizlaláshoz felhasznált takarmány igen jól hasznosul: egy kilogramm súlygyarapodáshoz mindössze 3.4 kg abrak szükséges. ami jóval kevesebb, mint az prszágos átlag. A TAURINA rendszerben elért eredményekről még sok jót el lehet mondani, de az adatoknál is beszédesebb, ha saját szemünkkel győződünk meg arról, milyen is ez a fedél nélküli tartás, milyen is az a technológia, amely száműzte a szarvasmarhatartásból az istállót, ahol születésétől elszállításáig legelőnél és vándorol a csorda. — Villanypásztorral dolgozunk — ad róluk egy kis előzetest Csató Imre —, van ök ketten, akik majd „összevesznek' A Karácsony-völgy lakói — békés nyugalomban (Fotó: Perl Márton) Tóth Imre: — Van dolgunk, éppen elég borjúabrakolónk. forráskútra épülő Hatónk. A megüresedett istállókat egyébként ba- romfineyelésre használjuk fel, kialakítottunk egy 18 ezer férőhelyes előnevelőt. Mire ezt is megjegyezzük, nagyon szép helyre érkezünk, a hegyektől ölelt Karácsonyvölgybe. ahol egyetlen ember, Tóth Imre „segít” a villanypás ztomak. — Megvannak-e az ikrek? — kérdezi tőle a főállattenyésztő. — Meg. — Víz? — Rendben. Később persze részletesebben is megbeszélik a dolgot, mi pedig a villanypásztor megbízhatóságáról érdeklő, dünk. — Nincs rá panasz — feleli a hegyigulyás. — Egyszer egy erdészmérnök átbújt alatta, és a háta hozzáért a huzalhoz, azt kellett volna látni, milyen gyorsan lehasalt...! Vagy amikor a vaddisznó jött, azt is jól megcsapta, nem kellett külön szót vesztegetni az elkerge- tésére. A község másik szélén, hasonlóan szép, jóllehet „prózai” — Nagylapos — nevét viselő helyen asszonypásztorral találkozunk. Kiss Imrévé. — Kétszáz szép üszőre vigyáz, de ez nem az a kimondottan női hivatal. — Igaz. viszont én már megszoktam. És nem is vagyok egyedül, mert a férjemmel itt lakunk a tanyán, ő pedig éjjeliőr hivatalosan, az azonban csak természetes, hogy segít nekem. — Nem unalmas így, távol a világtól? — Megszoktuk már, és ennyi jószág mellett nincs sok idő az unalomra. — Vadaktól nem kell tartani? — Ugyan... elkerül minket a vaddisznó, viszont a, sasokkal sok bajunk van. soa aprójószágunkat elvisznek, és védekezni sem tudunk ellene. Pillanatnyilag nincs ilyen veszély, békésen kapirgálnak a tanyaudvaron a tyúkok, a jércék. Elbúcsúzunk, az idő délre jár, egy kisborjú hosz. szan. jólesően nyújtózkodik. Egy kanyar, és eltűnnek a dombok. Csató Imre pedig mosolyogva megjegyzi: — Ha ezt nézi az er-oer, hajlamos azt gondolni, minden olyan egyszerű, minden csupa békesség. Pedig sok vita. sok veszekedés van mögötte — persze jó értelemben. — Biztosan mi is ösz- szeveszünk még egy félórára. ugye, Feri?! — és a szakértő nevetve mond igent. B. Kun Tibor Emlékművet állítottak az agrárszocialista mozgalomnak Battonyán 1981. SZEPTEMBER 1-1982. ÁPRILIS 30. Ifjúsági parlamentek Ez év szeptember 1. és 1982. április 30. között rendezik meg a következő ifjúsági parlamenteket. Az Állami Ifjúsági Bizottság erre vonatkozó határozata és irányelvei szerint az ifjúsár' parlamentek felmenő rendszerűek. A szeptember eleje és december vége közötti időszakban az üzemekben, a vállalatoknál, az intézményeknél dolgozó fiatalok, valamint a közép- és a fel- •AolrlaUúu ijntezavjenvek tanulói tanácskoznak. E fórumok küldöttei középszintű — tröszti. nagyvállalati, egyetemi, főiskolai, fővárosi megyei — parlamenteken, ezek küldöttei pedig márci. usban-áprilisban országos ágazati parlamenteken vesznek részt.' Az ifjúsági parlamenteken elemzik az ifjúsági törvény, és az alkalmazására vonatkozó intézkedési tervek végrehajtását, az 1978. évi munkahelyi oktatási intézményi parlamenteken elhangzott javaslatok megvalósítását. Megvitatják a következő felmenő szintű parlamentekig terjedő időszakra szóló intézkedési tervet. Az Nfjúság széles tömegeivel ismertetik a KISZ X. kongresszusán elfogadott dokumentumokat, valamint a SZOT és az ágazati szak- szervezetek 1980. évi kongresszusainak határozatait. Számot adnak arról, hogyan érvényesítették a gyakorlatban a KISZ érdekképviseleti ée érdekvédelmi jogait. Emlékművet avattak Battonyán, a földmunkászendülés 90. évfordulóján. A Hő. sok terén álló, betonból és bronzból készült kilencala- kos kompozíció Búza Barna szobrászművész és Schall József építész alkotása. Palkó Lajosnak, a nagyközségi pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Pozsgay Imre művelődési miniszter mondott beszédet, emlékeztetve az 1891. június 21-én történtekre, amikor a battonyai földmunkások, zsel. lérek, napszámosok jogos haragjukban fellázadtak az elnyomás ellen. A zendülés olyan történelmi tett volt a- magyar agrárszocialista mozgalomban, amely túlmutatott a négy nemzetiség lakta Battonya határain, erőt adva a Viharsarok és az egész ország elnyomott parasztságának a további harchoz. A csendőr- sortűzzel levert megmozdulás négy halottjának, hét súlyos sebesültjének és huszonegy sérültjének kiömlött vére történelmi igazságtalanságot fejezett ki, amelyért csak 1945-ben kaptak elégtételt a földosztással, majd életének további gyökeres megváltozásával Battonya és az ország volt földmunkásai, dolgos parasztjai. A művelődési miniszter avató beszéde után az. állami és társadalmi szervek képviselői megkoszorúzták az emlékművet. 1981. június *Jj„ kedd
