Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-23 / 145. szám

Studio és megújulás?

Fel* és megjegyzések

VESZPRÉM 1981. Tévét»*

lálkozó. Mindén év bén ősz. szégiés. Üzlet ás művészét — miéit is ne férne meg

tisztességgel egymás mellett? — találkozik évente egyszer Veszprémben, találkoznak a szerzők, az alkotók. a rendezők, a bel. és külföldi forgalmazók, a kritikusok és mindvalamennyi, ükkel személyesen ia a nézők, A képernyőn felidéztét, nek az elmúlt időszak fel. idézésre ítéltetett produkciói, hogy azok újra megméressenek, hogy az idő megszépítő, avagy éppen ellenkezőleg, hibákat felnagyító távlatából alakulhasson ki a vélemény: milyen is volt a televíziós filmek, tévéjátékok színvonala az elmúlt esztendőben.

Veszprémben ma már csak az egyik színhelye az

efféle Sn. és közvizsgfálódás.

nak. Miskolcon a dokumen- i tum-, kisfilmek, Kőszegen legutóbb a gyermekfilmek } „vizsgáztak” újra, de volt olyan alkotás .is köztük, amely voltaképpen és igazán ekkor találkozott először a szélesebb közönséggel, Jószerint még a kritiká- i val is, A veszprémi tévétalálkozó „résztvevőire” nem érvényes ez a megállapítás. i legtöbbjüket milliónyian lát- j ták, jó néhányuk felett el- ' dörögte véleményét a kritika, egylkét-másikát felisdi. i csért*. s mindezekkel a ter- I hékkel a hátukon vesznek ! részt újra ezen a sajátos vetélkedőn : melyikük érdémli j meg a különböző díjak valamelyikét.

I Még az is lehet, hogy egy, hajdan közepesnek ítélt al- I kotás viszi el majd most a ' pálmát, és a feldiesért jut érdemesen — vagy érdemtelenül? — az utolsó helyre.

; Minden lehet.. Csak egy nem:

I hogy hasznára ne legyen ez ' a találkozó a hazai tévé- 1 művészet — melynek létét sokan ma is tagadják, ki tudja miért? — további fej- ! lődésére. Az alkotók és a nézők közös hasznára és a 1 kritika örömére.

A MŰVÉSZ RATALAL az

igazságra. A tiszte* iparos

tudja mi az igaz. Most ne bocsátkozzunk annak részletezésébe. hogy csupán szójátéké az igazság és az igaz ekként! kettéválasztása, filozófiai értekezést sem szándékozom e helyütt megfogalmazni. Isten mentsen ettől engem is, meg az olvasót is. Mindössze azt akartam csak érzékeltetni, hogy napjaink „igaza”, amely Igazsággá is emelkedhet, valamint a tisztes ipar, vagy iparos és a művészet, illetve a művész korántsem jótékonyan. de gyakran eltakarja egymást. Elfedi az „igazság” az .,igaz”-at. a művészet a tisztes ipart, a művész a tisz_ tes iparost. Pedig a televízió gyors műfajában napjaink

igazi kérdéseire gyorsan éa frissen keli reagálni, hogy aztán kiderüljek egy idő után, vajon az igaz igazság ia egyben, vagy csupán egy napi jelenség vitathatatlan, de felszínes és elmúló valósága.

Jó dolog az, ha a művé. szét frissen tud erre válaszolni. Még jobb dolog, ha ihletett módon, az igazságot keresvén az igazra a művész bukkan rá, s ‘emiatt míves, de mégis csak a tisztes ipar eredményét teszi az asztalra, keríti a képernyőre. Dehát, ha jó dolgok nincsenek, lehetnek még szükséges dolgok, amelyek hatásukban hasznosak, jók, kivitelezésükben a maguk módján igényesek és figyelemre méltóak.

Nem Is tudom, miért használjuk kissé fitymálva ezt, a fogalmat, tiszte* ipar? Nem

ér-e többet a tisztes ipar akár a televízió képernyőjén is, mint a művészkedő bűvészkedés?

Mindez két produkció kapcsán jutott eszembe. Az egyik, „önálló" televíziós al. kotás — A sóder. Dávid Ilona irta. napjaink Igazát írta meg kedvesen, megkapóan, kellemes pikantériával, ízléséé mértéktartással rakva össze napjaink igazait, hogy netán igazság szülessék belőle. Ne firtassuk, hogy eljutott-e a művészi igazság szintjéig, mert nem jutott, de vélem, nem is akart. Egy igaz jelenséget írt meg Dávid Ilona és rendezte ezt meg Palásthy György a kissé már megszokott, de azért mindig és újra ható vígjáté-V ki elemek és börleszkhatá- sók vegyítésével. A szereplők — ne soroljuk fel őket, nehogy érdemtelenül kimaradjon valaki is — nem „alakítani” akartak, hanem játszani, eljátszani egy komikus-tragikus történetet. És akaratukat siker kísérte.

A másik produkció színilázi felvétel volt. Csurka István József Attila színház, beli bemutatójának, a Nagytakarításnak lehettünk a szemtanúi a kellemes két óra keretében. Ez a Csurka-sza- t.íra sem óhajt világrengető dolgokat. megfogalmazni, nem szándékozik .'.klassz.í- kus" (?) szatíra lenni, csupán (?) szórakoztatva akar elmondani néhány olyan igaz megállapítást, ami akar Igazság is lehetne. Okos műsor- szerkesztői döntés volt, hogy komorndó korunkban a televízió ott keresi a nevetés és nevettetés igényesebb lehetőségeit, ahol csak lehet. Akár még egy pesti színház jó előadásán is.

K. ÜND, K. Kádár und Kreisky. Wien. azazhogy pardon, Becs és Budapest. Mértéktartó, nem önfitogtató, a különböző társadalmi rendszerekben az azonost, a közöst, a nem elválasztót kereső zenés, szórakoztató műsor akár példa is lehetne. Más fővárosok számára is. Egy olyan világban, mint a napjainké, amikor a fővárosok toleranciája mind kisebb területekre szorítkozik, amikor az országhatárok kezdenek ismét mind jobban elválasztani. mintsem Összehozni, — egy ilyesfajta műsort, akár még politikai tettnek is aposztrofálhatnánk. Kultúrpolitikai tettnek. De hagyjuk a nagy szavakat — mégha igazak is — maradjunk a földön, illetve a két város aszfaltján és bízzunk benne, hogy az osztrák és a magyar népet, az Ifjúságot nem csak Lehár, a jó bor és az evési szokások kötik ősz- sze. hanem a jövőbe vetett bizalom perspektívája is.

Nézve a szórakoztató műsort, feltűnt nekem egy sajátos kép is. Hazánk a Varsói Szerződés tagja. Ausztria semleges ország. Hazánkat egy női karmester vezényelte. frakkos zenekar képviselte a képernyőn, míg Ausztriát egy alezredes vezé. reite katonaegyüttes. Egy „operetthadsereg" zenekara?

Gyurkó Géza

Kereken tíz esztendő elteltével az első után, most Miskolcon rendezték meg június 1-től 10-ig a stúdió- színházak második országos találkozóját. A hosszú várakozási idő is jelzi, hogy a stúdióforma újra az érdeklődés homlokterébe került. Több okból is. Az első indok mindjárt a megszorított gazdasági lehetőségekben kere- pendő: szükség van kevés szereplővel és szerény technikával is megvalósítható előadásokra. E produkciók könnyen utaztathatóak, és a sok helyütt jelentkező igényeket gyorsan kielégíthetik. Ismert, hogy művelődési házaink színpadi lehetőségei szerények, és való- sógggal kiáltanak az ilyen jellegű műsorok után. Ugyanakkor sokak a magyar színjátszás megújulásét remélik, hiszen egy-egy ilyen előadás sokkal erőteljesebb rendezői és színészi munkát, összefogottabb produkciót igényel. Körülbelül ezek a vélemények fogalmazódtak meg a találkozó utolsó napján megrendezett szakmai értékelésen is. •

Egy évtized változásai

Valamikor a stúdiószínház elsősorban az ideológiailag vitatható és formai újdonságokat tartalmazó darabok fóruma volt. Az eltelt évek során számos olyan mű került így szűk közönség elé, amely a későbbiekben elveszítette- „fekete bárány” szerepét, és részévé válhatott a „nagyszínházi” kultúránknak. Ilyen „karriert” futott be Beckett GodoUja, vagy Dürrenmatt és Sartre művei. Mára ez a meghatározás elveszítette jelentőségét, s ahány társulat, annyiféle stúdió létezik. Ezért inkább a „kisformdk színházának” nevezhetjük őket. Itt néhány szereplő« alkotásokkal találkozhatunk, s ha nehezen is tudnánk egyetlen

Pécsett megnyílt az ország egyetlen zoo-iskolája: hétfőn tartották a „tanévnyitót” a mecseki állatkertien, A szép erdei környezetben működő intézmény minden nyáron — az Idén már a hatodik alkalommal — Iskolát szervez a biológia iránt különösen érdeklődő gyerekek számára. A vakációzó diákok egymást váltva* tíz-tíz napig dolgoz.

meghatározásba sűríteni a sajátosságait, de ez nem is fontos — sokszínűségükkel hiányt pótolnak. A színházi vizeinken uralkodó nehézkes tehergőzösök között ők a gyorsnaszédok, amelyek értékes rakományt szállítanak.

Népszínház vagy laboratórium

A tíz nap alatt kilenc produkciót láthatott a közönség nyolc társulat előadásában, közülük a legszokatlanabbat az amatőrök, a Stúdió „K" csoport hozta. Itt is bizonyitották, hogy műkedvelő létükre hosszú idő óta ők képviselik legkövetkezetesebben a kísérlete* zó színház eszményét. Vállalkozásaik egyediek, olyany- nyira, hogy szinte már-már a jövő körvonalai bontakoznak ki tevékenységükben.

Külön kell említést tennünk a Szolnoki Szigligeti Színház és a Miskolci Nemzeti Színház előadásáról. A két társulat játéka jelentette a találkozó két pólusát, hiszen itteni szereplésük Is a.rról tanúskodott, hogy míg céljaik megegyeznek, különböző oldalakról közelítik meg azokat. Ez számunkra annál is érdekesebb, mert e két társulat látogat megyénkbe leggyakrabban. A Szolnokiak Harold Pinter Születésnap című drámájával érkeztek a találkozóra. A magyarországi Pintér-divat ellenére is a választásuk sajátos, egy réteg érdeklődésére számíthat. Formailag eredeti megoldásokra törekszik, bér az új játéktér felépítés nem mutatkozhatott meg ilt Miskolcon, a helyszűke miatt. Ennek ellenére is érezhető volt az a szán* dék, amelyet a szakmai megbeszélésen Padi István rendező megfogalmazott: sokkal bensőségesebb és intenzivebb játék., illetve szlhész- nézö kapcsolat megteremtése a céljuk. Ez az egyik részről — a színésztől —

nak a* állatok mellett. Szak. tanár felügyeletével életkoruknak megfelelően részt vesznek a zoo mindennapi munkájában: takarítanak és almoznak, etetik és itatják az állatokat. Biztonsági okokból a nagyragadozókat kiiktatták a „tananyagból”, viszont egy-egy szelíd kis állat teljes gondozását rábízták a gyerekekre.

mélyebb átélést, másrészt — a közönségtől — pedig aktívabb részvételt követel, ezzel is igyekezve a honi színjátszásban megmerevedett és statikus átadó-befogadó viszony felbontására. Ha tetszik, ez egy „laboratórium”, ahol új „eljárásokat és vegyszereket” állítanak elő, amelyek majd segíthe* tik őket a nagyszínházi produkciókban is.

A miskolciak Csapod ár madárká-ja ennek az előbb vázolt, egy réteget „célba vevő” szándéknak ellentéteként valódi népszínház: bárhol, a körülményektől szinte függetlenül előadható és számíthat a széles tömegek érdeklődésére is. Vérbő komédia, amely az emberi gyarlóságot állítja pellengérre, formai bravúrok és újítások nélkül. Értékeiben nem mapad el az előző mögött, hiszen az vezérli, hogy a színház megtalálja helyét napjaink valóságában.

j

A megújulás útján

Az eddigiekből is látható, az utóbbi évek „színházi jégzajlásában” jelentős szerepe van a stúdióforménak. Sok fiatal rendező kap a nagy színpadon lehetőségét teljességének bizonyítására. De mert fontosnak érzik, hogy érzékenységüket éa hitüket- ne veszítsék el, a „kis formákhoz”, az apiró színpadok lombikjaihoz

nyúlnak. Az Itteni rugalmasabb és hajlékonyabb lehetőségek megóvhatják őket és csapatukat a megcsontosodástól. Ezt jelezte a többi bemutató is: a Nemzeti Színház Budapest Orfeuma, Gálffi László Rimbaud-ja, és a kecskemétiek Végeladása.

A szakmai tanácskozáson megfogalmazott tervek szerint nem kell újabb tíz esztendőt várni a folytatásra, mert a stúdiószínházakat egyformán igényli a szakma és a közönség.

A nyár végéig száznál több általános és középiskolás dl. ák dolgozik a mecseki zöö- ban. Korábban csak a pécsi diákok lehettek zoo-iskb. lások, most az intézmény — a Baranya megyei és a pécsi városi tanács anyagi támogatásával — kollégiumot szervezett a másutt lakó gyerekek számára.

A sóder női főszereplője, Pap Vera

(gábor—szilágyi)

Megnyílt a mecseki zoo*iskola

Selyemre nyomva

Új dísztáviratlapok

Két új, selyemre nyomott színes, rézkarc dísztáviratlapot hoz forgalomba július 1- én a posta. A piros szegfűt és a lila harangvirágot ábrázoló lapok ára borítékkal együtt 40 forint

A posta folyamatosan fris. siti, bővíti dísztávirat-választékát. A mostanihoz hasonló színes, rézkarc távirat, lap áprilisban jelent meg, s az elsőre kiadott 30 ezer példány jgen rövid idő alatt elfogyott; azóta már pótolták a hiányt. Ezenkívül négyfajta egyszínnyomásos rézkarc távirat is kapható. Jelenleg ki-ki igényének, ízlésének, pénztárcájának megfelelően 3—40 forint között összesén 27 féle dísztáviratlapon küldheti el jókívánságait a különféle alkalmakra.

QiOMkM

1981. június 23., kedd

TAMÁSI ISTVÁN:

Ma éjszaka nem megy vonat

évek óta tudta, hogy ha egy keresztutcán átvág, tíz perccel megrövidíti útját, de nem, képtelen volt változtatni lépteinek megszokott rendjén. Volt továbbá egy kollégája is, aki minden reggel rajta próbálta ki otromba élceit, s akin ő minden reggel revansot akart venni, ehelyett azonban minden reggel bárgyún vigyorgott, és

1.

Váratlanul kopaszodó, alacsony, vézna férfi volt Kóbor Ferenc, akinek szerényen és érdektelenül elrendezett hétköznapjaiban már soha semmi nem történhet. Külvárosi albérletben lakott gyermektelen feleségével, meglehetősen szegényes körülmények között, és foly_ vast civakodva. Tíz éve voltak házasok? és tíz éve gyűlölték egymást reménytelenül. Vakón hitték: külön- külön talán boldogok is lehetnének, de nem tudták elképzelni, hogy külön le élhetnének.

Kóbor Ferenc egy fárasztó hivatalban dolgozott alacsony fizetésért, amit csak azért nem hegyőrt ott, mert sose merte elhatározni rá magát. Ugyanígy volt a hivatalhoz vezető útvonallal is;

remegő kézzel kavargatta kávéját. Es volt egy asszony is, akibe szerelmes volt, barátjának felesége, Éva, de nem mert az asszony jelenlétében -még egy félresikerült bókot sem megkockáztatni. Néha, amikor túlcsordult benne a keserűség, leitta magát, s ilyenkor filozófiát kerített lehetetlenségeihez. Mert olyan vagyok, dünnyögte zsibbadó nyelvvel, mint Krisztus. Örökké megbocsátok az ellenem vétkezőknek. Aztán hazament, hogy felesége mindenféle nullának, girnyónak és impotens alaknak lehordva kirúgja, • s félórán át a bezárt ajtó előtt ácsorogtassa.

Egy téli délutánon aztán furcsa dolgok történtek Kóbor Ferenccel. A hivatalból hazamenet összefutott két diáktársával,' akik a váratlan találkozás örömére a belváros egvik vendéglőjébe hurcolták. S miközben nyel- desték a csillogó, óarany konyakot, egyre sikeresebben idézték fel a diákköri évek vidám történeteit. Kóbor Fe_ renc pedig lassan kedvre derült, az emlékekkel ugyanis előkerült a rég elveszett Kóbor Ferkó. aki ugyanúgy nyerte a vetélkedőket, ahogyan a tanárokat ültette rajzszögekbe: könnyedén és

félélem nélkül. De nem sokáig gyönyörködhetett az értelmes és szenvedélyes sü. hancban, mert a hajdani ősz. tálytársak hirtelen yíssza- iramlottak a jelenbe, és külföldi útjaikról, nyaralóikról, s szeretőikről kezdtek el fecsegni. Kóbor Ferenc pedig újból jelentéktelenné zsugorodott, és szorongva hallgatta a hentesképű Gyurka svipdlijeit, hogyan állította a falhoz az adóhivatalt, és a fanyar mosolyú, körmönfont Hentz Karcsit arról, hogy mekkora a különbség tehetős apósa és csúnya lánya között. S miközben hallgatta őket, s tovább ivott a pénzükön, rádöbbent: nem Krisztus ő, hanem egy balfácán.

Este nyolc óra tájban már elviselhetetlennek érezte jelentéktelenségét, és kiment okádni a vécére. Ezután már képtelen volt visszatérni a fiúkhoz: a ruhatároshoz

osont, fölvette a kabátját és kiszökött az éjszakába.

Sejtelme sem volt, hová megy, programozott léptei vitték kifelé a belvárosból. Fsak amikor a peremkerületet kirekesztő vasúti sorompóhoz ért, jött rá céltalan igyekezetére. S ek rádöbbent: képtelen haz*i menni, (Folytatjuk