Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
Ki keresett többet? * „az Araktól és a bérektől”. Tíz közül kilenc ember ezt a választ adná, ha megkérdeznék tőlük, hogy mitől is függ az életszínvonal? S milyen egyszerű lenne a statisztikus dolga, ha elfogadná a közvélemény értékítéletét. s csakis az árak és a bérek alakulásán mérné le, hogy milyen az életszínvonalunk? Figyelmen kívül hagyhatná például azt a két azonos munkahelyen dolgozó, azonos szakképzettség miatt ugyanannyit kereső, és fogyasztási szokásaiban is pontról pontra megegyező családot, amelyek közül az egyik például lakásnélküli és két' gyereket nevel, a másik meg gyermektelen és rendezett lakáskörülmények között él. Tudom: a statisztika sokak számára száraz, unalmas és többnyire semmitmondó olvasmány. A számok által jelzett tények többnyire felfoghatatlanok, s ha netán mégis érthetőek, akkor is — ne tagadjuk — eleve gyanakvással fogadják az adathalmazokat, a könyvoldalakat megtöltő táblázatokat. Tudva és vállalva a közvélemény gyanakvó ér-j tékítéletét — netán egy semmitmondó kézlegyintéssel felérő reakcióját —, most mégis egy vaskos statisztikai kiadvány számtengerébe evezünk. Melyek is ma, 1981-ben, az életszínvonalpolitika kulcskérdései? Mert tévedés lenne azt hinni, hogy csakis az árak és a bérek alakulása. De hogy ne cáfoljam a közhiedelmet, maradjunk — kezdetként — az utóbbi témánál, pontosabban a keresetek differenciálásánál. A BÉR- ÉS KERESET- DIFFERENCIÁLÁS elhatá. rozott, többször és nyomatékosan deklarált társadalmigazdasági program. 19(18 után ugyan megindult a bérarányok differenciálódása, ám a kezdeti eredményektől gyorsan megriadva, fokozatosan olyan bér-: és keresetszabályozás vette át az uralmat, ami csakis a niveilációs törekvéseket szolgálta. Emlékezzünk csak: még a hetvenes évek közepén valóságos sorscsapásként kezeltük a munkaerő-fluktuációt, s egyik adminisztratív intézkedés a másik után született, hogy valamennyire is visszaszorítható legyen a társadalmilag károsnak ítélt mozgás. Sikerült. Olyannyira, hogy a hetvenes évek végére — amikor már fölismertük a munkaerő-átcsoportosítás elvi jelentőségét —, a munkavállalók nagyobb részének tökéletesen mindegy volt, hogy hol dolgozik, hisz nagyjából mindenütt azonos munkafeltételek és azonos kereseti lehetőségek fogadták őket. A Központi Statisztikai Hivatal „Életszínvonal I960 —1980” című kiadványában olvasható, hogy a foglalkoztatottak legtöbbet kereső tíz százalékának összes keresete 1976-ban kereken négyszerese. 1980-ban pedig alig 3,7- szerese volt a legkevesebbet kereső tíz százalék keresettömegének. Ez a lassú, de feltartóztathatatlan nivelláció mindenkit érintett: a legmagasabb rangú vezetőket éppúgy, mint a betanított munkásokat. Például: 1979- ben. az „A”-kategóriájú — tehát a majdnem legfontosabb, legnagyobb vállalatok vezetőinek — átlagkeresete mindössze 2,3-szer volt több, mint a beosztottaké, s ez az arány nyolc százalékkal alacsonyabb, mint volt az évtized közepén. (Mellesleg: a vezetői keresetek visszafogását központi rendelkezések szorgalmazták...) Továbbá: a felsőfokú végzettségű szakemberek bérelőnye a hatvanas évek végén 31—34 százalékos volt a középfokú végzettségűekkel szemben, 1979- ben pedig csak 28 százalékos, 1975-ben a szakmunkások bére átlagosan 56 százalékkal volt magasabb, mint a segédmunkásoké, 1979-ben már csak 47 százalékkal. A betanított munkások esetében az előny, ugyanebben az időszakban 30 százalékról 16 (!) százalékra csökkent. A JELENSÉG AZÉRT IS ÉRTHETETLEN — és elfogadhatatlan —. mert a keresetek nominális növekedése évről évre jelentős volt. A munkások és az alkalmazottak átlagkeresete az 1975. évi 3066 forintos havi átlagról — évenként 6.4 százalékkal növekedve — 1980-ban már 4150 forintra emelkedett. A számok a differenciálás mozgásterét jelzik, s e lehetőség ellenére mégis a nivelláció érvényesült. Eldöntetlen a vita, hogy miért? A vállalatok a bérszabályozásra. s az ehhez kapcsolódó számos — erősen adminisztratív színezetű — előírásra mutogatnak. A bérszabályozás megalkotói és kérlelhetetlen védelmezői pedig a vállalati magatartást hibáztatják. mondván: a vállalatoknál még azokat a differenciálási lehetőségeket sem használják ki, amikre egyébként lehetőséget ad a szabályozás. Ez is igaz. Nem használják ki a vállalatok a differenciálási lehetőségeket például azért sem. mert magukra vállalták az időről időre ismétlődő áremelések kis béremeléssel való kompenzálását. E gyakorlat eredményeként terjedt el az a felfogás, hogy ..ha áremelés jön, akkor kijár a béremelés is”. Mindenkinek, különösebb feltétel (értsd: teljesítménykövetelmény) nélkül csupán szociális megfontolásokból. HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB, lassan oda jutunk, hogy elvi állásfoglalást kell megfogalmazni: a munkabér nem szociális járandóság, hanem a végzett munka mennyisége és minősége szerinti fizetség. S persze meg kellene teremteni egv ilyesfajta elmélet gyakorlati megvalósításának feltételeit, lévén hogy a teljesítmény szerinti bérezés mégiscsak alapvető tényezője az életszínvonal-politikának. V. Cs. A harmadik helyen Mire köitik jutalmukat a blikkszékiek? „Heves megye Tanácsa értékelte az ötödik ötéves tervidőszakra meghirdetett településfejlesztési verseny eredményeit. A népfront megyei bizottsága javaslatára a községek kategóriájában a harmadik helyet és az ezzel járó háromszázezer forint jutalmat Bükkszék nyerte el.” Ha végigsétálunk a falun, láthatjuk: sok' minden megváltozott az elmúlt öt év alatt. A szemlélő első benyomása — a tiszta utcák, az új létesítmények láttán — az, hogy az itt élők szeretik lakóhelyüket és szorgoskodnak szebbé tételéért. Ez az előkelő helyezés a falubeliek lelkes társadalmi munkáját is jelzi. De nézzük a tényeket: az egészséges, jó minőségű ivóvíz a városi embernek természetes, falun sok helyütt még gondot jelent. Így volt ez sokáig Bükkszéken is. Az elmúlt időszak legfontosabb létesítménye éppen ezért az a törpe vízmű, amely ma már kitűnő ivóvízzel látja el a falut. Ezzel egyidőben — ugyancsak társadalmi munkával — portalanították a Kossuth és a Rózsa utcákat is. A meredek Temető úton egy kiadós eső után lehetetlen volt a közlekedés. Most már ez az út is járható, környékét kitakarították, virággal ültették be a helybeliek. Az ötödik ötéves, tervidő- , szak másik nagv beruházása az ötvenszémélves körzeti óvoda építése volt. amelyet két éve adtak át. Minden jelentkező apróságot el tudnak itt helyezni, sőt, Szajlá- ról és Terpesről is naponta iskolabusszal szállítják ide a kicsiket, és óvónői felügyelet mellett viszik haza őket. Ez a környék legszebb óvodája. A bükkszékiek társadalmi munkája mellett a Mátravidéki Fémművek tmk- kollektívája készítette például az udvari játékokat, a szajlai tsz dolgozói parkosítottak, a Bányászüdülő egyik brigádja festette az ablakokat és a kerítést. A soron következő teendő a sportpálya építésé volt. A község ugyan nem dicsekedhet futballcsapattal, . annál ismertebbek röplabdázóik. Az iskola udvarán a diákok segítségével rendbe hozták a meglevő pályát, ami azonban kevésnek bizonyult. A tanács építőanyagot vásárolt, az úttörők, a KISZ-esek, a szocialista brigádok megépítették. A szomszédos klub- helyiség a sakkozók, asztali- teniszezők ..birodalma” lett. Éveken át sokat pironkodtak az idevalósiak az utcákon felgyülemlett hulladékok miatt. A gondokon a helyi termelőszövetkezet segített. Múlt év tavaszától kéthetente szállítják el a szemetet. Ennyi vált valóra a lakosság segítségével az elmúlt időszakban Bükkszéken. A harmadik hely lendületet ad a továbbiakhoz. Hogy csak néhányat említsünk: három évvel ezelőtt kezdték meg és majd a közeljövőben fejezik be a három járás összefogásával épülő ifjúsági tábort. Rosszak a bekötő utak is. Javítani kell az ellátást, hiszen a falu hamarosan üdülőkörzet lesz. Az ország minden részéről érkező kirándulókat ma már nem tudják megfelelően kiszolgálni a helyi vendéglők, presz- szók, üzletek. Hogy a jutalmul kapott háromszázezer forintot végül is mire használják fel. arról a tanács testületé dönt. Szüle Rita Fiatal . szakemberek a szolgáltatásokban A szolgáltatások területén a növekvő igények mennyiségi és minőségi kielégítéséhez különösen sok jól felkészült, rátermett szakemberre van szükség. A közismerten munkaerőgondokkal küzdő belkereskedelem az idén mintegy 9500 szakmunkás és szakközépiskolát végzett fiatal munkába állására számít. Rajtuk kívül az idén mintegy 7500. korábban kisegítő munkakörben foglalkoztatott kereskedelmi dolgozó szerzett szak- képesítést. Ezzel a kereskedelem személyi feltételei várhatóan lényegesen javulnak. A pultok mögé 5800— 6000 fiatal eladó és mintegy 2700 most képesített felnőtt szakmunkás kerül. A fiatalok közül legtöbben — 2900- an — az élelmiszer-kereskedelemben kamatoztatják az iskolában tanultakat. Az érettségi vizsgát tett mintegy 1500 kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolás egyelőre csak a pult mögött kezdi meg a munkát, de a kellő gyakorlat, tapasztalat megszerzése után. belőlük lesznek a következő években a bolt- és üzletvezetők. a helyettesek, a vállalati központok áruforgalmi, értékesítési szakemberei. A szolgáltatási. igények kielégítéséből jelentős részt vállaló kisiparosok is hozzájárulnak a szakember-utánpótlás biztosításához. A korábbi esztendőkben tapasztalt folyamat — a tanulói létszámcsökkenés — megállt. Jelenleg mintegy 4 ezer szakmunkástanulója van a kisiparosoknak, közülük az idén 1200-an végeznek. (tért) (Fotó: Szántó György) Nyár! „Ha végre itt a nyár és meleg az idő...” — csak a régi nóta avult el kissé, a nyár örökzöld sláger marad. Mint minden évben, most is a jóslatok sokaságával kezdődött. A jól értesültek tudni vélték, hogy mikor kell a Balatonhoz, mikon a hegyekbe kirándulni, sőt, egyesek még azt is hozzátették, mikor kell otthon maradni a tévé előtt. Egy jóslat azonban mind ez ideig állja az idő próbáját, nevezetesen az, hogy az idei nyáron a mini-bikinik anyagfelhasználása minden eddigi rekordot „alulmúl”, nem úgy a harcsabajszokat ékesítő sörhab mennyisége. S mindehhez a fagylaltadagoló kanalak szakadatlan csattogása szolgáltatja a zenét szeptemberig. Nyár, kánikula. Mennyire vártuk, áhítoztunk utána, hogy aztán izzadva és szitkozódva tudomásul vegyük. Június elején olyan meleg volt, amire 27 év óta nem volt példa. Sétálunk, strandolunk, pihenünk. Akik pedig úgy határoztak, hogy a csokoládénál — ha csak egy árnyalattal is —, de barnábbak lesznek, azok bevetnek minden lehetséges kozmetikai készítményt. A nyár a gondtalan örömök évszaka, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akik teljes szívükkel, nagy buzgalommal legalább 92 napon át — a három nyári hónapban —, mindent megtesznek jól megérdemelt örömeink beteljesüléséért. S, ha szidjuk is néha szeszélyességéért — még rágondolni is rossz —, amikor már a költőt idézhetjük: „Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvű oda már, oly váratlanul, ahogyan érkezett..Ne engedj üli hát kicsúszni kezünkből, élvezzük minden örömét, hogy szeptemberben élményekkel telve elmondhassuk: „ez egy remek nyár volt!” (kis szabó) Szeszipari rekonstrukció Alkohol, takarmány — szennyvízből, kukoricából Nagyobb beruházásokat, rekonstrukciókat hajt végre ebben a tervidőszakban a szeszipar. A prognózisok szerint termékei — a keményítő, az élesztő, a takarmány- fehérjék, az ipari szesz, az ecet stb. — iránt olyan mértékben fokozódik az igény, hogy a tervezett beruházások nélkül 1985-ben e termékeknek már mintegy harmadát importálnunk kellene. A korszerű gyártósorokkal és az új üzemekkel viszont hazai termelésből fedezhető a szükséglet. Az összességében 3,3 milliárd forintos beruházási program első eredményeként hamarosan megkezdi a termelést az új szabadegyházi. Folyékonycukor- és Szeszgyár, amelyben évente 50 ezer tonna folyékony cukrot, 2 ezer vagon szeszt és 36 ezer tonna takarmányt állítanak elő kukoricából. Az új üzemben sikerrel fejeződött be az úgynevezett hi- deg próba és ezekben a napokban indul az igazi próbaüzem: az első kukoricaadagok átalakítása cukorrá. A hazai cukorszükségletnek mintegy 8 százalékát fedezi majd ez a gyár, növelve ezzel a cukortermelés és -ellátás biztonságát. A győri szeszgyár rekonstrukciója keretében sűrítő berendezést szerelnek fel. Ezzel az eddig Dunába vezeteti, ám értékes fehérjeanyagokat tartalmazó ipari szennyvízből évente 35, ezer tonna Vinasz nevű takarmányadalékot állítanak elő. A Vinaszt különösen a szarvasmarhatartók hasznosíthatják jó eredménnyel. A rekonstrukcióknál máshol is azokat a gazdaságos megoldásokat részesítik előnyben, amelyek egyúttal a környezet védelmét is lehetővé teszik. Az ászán keményítőgyár rekonstrukciójának egyik célja olyan berendezés felszerelése, amely a szennyvízből kivonja azokat az anyagokat, amelyekből szintén értékes takarmány készíthető. Ugyancsak itt a korszerűsítés eredményeként a textil- és papíripar számára készülő keményítőszármazékok gyártása is lehetővé válik. Ezeket eddig importálták. A keményítőgyártás kapacitásának növelésével több,' a diabetikus készítmények alapjául szolgáló szőlőcukrot adhatnak majd az élelmiszeripari üzemeknek. A rekonstrukciós program során korszerűsítik a bajai ecetgyárat, a szabadegyházi régi szeszgyártó üzemet pedig melaszról kukorica feldolgozására állítják át. Á tervek szerint az élesztő- gyártás fokozására új üzemi épül majd; a korszerű kenyérgyártási technológiákhoz ugyanis több élesztőt igényel a sütőipar. mi. június 1&, csütörtök
