Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

AGRIA?! (1.) Masánvélemény—közügyben Eger. Agria, Agria Játékszín. Élmény, izgalom — immár tör­ténelem. Riportok, kritikák, cikkek az országos sajtóban és természetesen a megyei lapban, amely igyekezett végigkövetni az Agria-játékok születését, életét, és riadva figyelni a „majd­nem halálát”. Most fordulóponthoz érkezett az Agria játékszín története. Annyi válság után hivatalosan is nyári színházzá vált. Időszerűnek, és szükségszerűnek érezzük, hogy a Jövő érdeké­ben számot vessünk a múlttal, és hogy szembesítsük a hibákat a továbbfejlődés lehetőségeivel. Ezért közöljük négy részből álló eikksoroza'unkat. Mottóként hadd idézzük a Népújság 1980. jú­lius 27-i, az Agrlávai foglalkozó cikkének egyik passzusát: „Egerben nincs igazi és megbízott, felelős gazdája az Agria nyári programjainak. Nincs egy több évre kidolgozott koncepció arra, hogy mit és miért akarunk itt, Egerben nyári játékokat szervezni és rendezni. Nincs gazdája, mert néha több is van, megyei és várost is egyszerre, és néha még keresztbe is. Nincs gazdája, mert lelkes szervezői voltak, vannak és lesznek, de egy felelős, tárgyalni tudó és tárgyalásokra felhatalmazott, a kidolgozott művelődéspolitikai és idegenforgalmi-politikai kon­cepciót szolgálni tudó szemező, irányító, egyszemélyi felelős ni nd ez idáig nem akadt. És ha akadt volna, mit is képviselt volna? . .. Szellemi és anyagi hasznosságra, hatékonyságra van itt is szükség, illetőleg lenne. És ehhez egy megfelelő és hosszabb tá­vot felölelő elképzelésre. Amelynek a megvalósításához hívnak rendezőt, színészt és nem megfordítva, hogy a rendező jön — az egyébként lehet, hogy pömpás elkénzeléselvel — és győz. Az Agria-játékok jövője szellemi kontinuitásában rejlik. A folya­matosságot, a távlati elképzeléseket megteremteni — vélem —, ez mindennek az alapja.” (Gyurkó Géza: Agria ’80) Az 1980. évi bemutatók utáni csend tulajdonképpen még ma is tart, teret enged­ve egy egyre határozottab­ban megfogalmazódó kérdés­nek: lesz-e és milyen lesz az 1981. évi Agria-rendezvény. sorozat Egerben? A múlt évi színházi be­mutatókra rátelepedő gyász, ■temetői hangulat mintha nemcsak a nézők számát ritkította volna meg, hanem a szervezők munkájára is kihatna. A kultúra nem áru, de pénzbe kerül és az idő mú­lása veszteséget jelenthet pénzben, sikerben egyaránt Az ismétlődő hibák, bizony­talan szervezés, a kemény munkával, összefogással lét­rehozott alapok szétbomlá­sához, hiábavaló pénzügyi ál­dozathoz vezethet. Előidézhe­ti egy olyan rendezvénysoro­zat megszüntetését, amely Egerben, Eger városért szü­letett meg. A rendezvényso­rozat indításától néhány éven át közvetlenül is részt vettem az előkészítő, szervező mun­kában. Ez ad ismeretanya­got bátorságot, hogy egy rö­vid írás erejéig a megol­dandó és megoldható prob­lémákkal foglalkozzam. Rövid bevezetésként any- nyit, hogy a vállalkozás a megyei pártbizottság azon döntéséhez kapcsolódott, mely célul tűzte ki egy or­szágos vonzással bíró idegen- forgalmi rendezvény megte­remtését Az előkészítés során széles körű közvélemény-kutatással kértünk segítséget, használ­ható ötleteket azzal a céllal, hogy erősítsük a megye ide­genforgalmi vonzását, felhív, juk a figyelmet értékeinkre, cselekvőképességünkre. A sok száz javaslat között ér­kezett meg egy fiatal rende­ző meggyőzően előadott ter­ve: az eseménysorozat kö­zéppontjába újonnan meg­alakítandó nyári színházat kell állítani, melynek játszó­helye a páratlan adottságok­kal bíró egri vár, programja az elfeledett, vagy ritkán játszott magyar színdarabok életre keltése, bemutatása. Az illetékes pártszervek életrevalónak ítélték a kez­deményezést, a megyei ta­nács, a Mátra—Bükki Intéző Bizottság elvállalta a javas­lat támogatását, így megkez­dődhetett az előkészítő mun­ka, a működés alapvető fel­tételeinek kialakítása. A program gazdája Eger Város Tanácsa lett. Már az indu­Kiállítások, zenei rendez­vények, szórakoztató műso. rok várják június második felétől augusztus végéig a Ulti. május 11., csütörtök lásnál világos volt, hogy az eredményes munka társadal­mi mozgósítás nélkül elkép­zelhetetlen, vállalatok, szo­cialista brigádok jelentkez­tek: pénzügyi támogatással, társadalmi munkával nyúj­tottak segítséget. Az ötlet el­indítója, az akkor már mű­vészeti vezetőként dolgozó Romhányi László szervező- készségével, munkabírásával igazi motorja volt az ügy megvalósításának. A közönség egyértelmű tá­mogatása, a telt házzal zajló előadások adtak elégséges alapot a fennmaradáshoz, to­vábbképzéshez, a színház ki­építéséhez. Ez azért is fon­tossá vált, mert illetékesek és illetéktelenek közt is sok volt az „óva intő”, akik jól beidegződött kényelemből, az újtól való idegenkedéssel el­lenezték a sorozat meginditál sát. A gyors tempó ideges­séget váltott ki, rutinos bü­rokrata érvek hangzottak el: nincs rendelet rá, hiányoz­nak a feltételek, megvalósít­hatatlan, túl kockázatos stb. Az azóta átszervezett szak­minisztérium illetékes fő­osztálya is előterjesztést, megfontolt cselekvést java- 'solt, közölve azt, hogy szak­mai, anyagi segítséget nem tud biztosítani, és hivatalos elismeréssel sem támogatja a színház létrehozását. A be­mutatókat szemrevételező főelőadó minden esetben jól szervezett, fegyelmezett szín­házi munkával találkozha. tott, ennek ellenére néhány fülbe súgott megjegyzésen túlmenően nem nyújtott ér­tékelhető segítséget a szín­házzá szerveződéshez, a mun­kával együtt járó problémák csökkentéséhez, megoldásá­hoz. Hogyan értékelhető tehát az Agria szervezőinek négy­éves teljesítménye? Igazuk volt azoknak a váltást köve­tő nyilatkozatoknak, amelyek visszatérő kiindulópontként azt emlegették fel, hogy „gya­núsan” népszerű előadások születtek — vegyes kritikai visszhang mellett. Az újon­nan induló egri vállalkozás valóban nem tudott (nem akart) beleszólni a nagy vil­lámlások mellett is csak sze­líd fodrokat kavaró vitába: milyen legyen a modern ma­gyar színjátszás, a nagyvilág melyik égtájáról érkező stí­lusáramlat az, amit illik kö­vetni és figyelembe venni. Ügy tűnik, egyre inkább teret veszt az az arisztokra­tikus, néhol hivatalosan Is előbukkanó nézet, mely egy szűk csoport felmagasztalt Velencei-tó párjára látogató­kat, a velencei nyár rendez­vénysorozata keretében. A tó-környék ezúttal tizenegye­dik alkalommal megrende­zésre kerülő két és fél hó­napos eseménysorozata lát­ványos, szórakoztató, igazi nyári programokat kínál. ízlését, a színházak, mozik foghíjas nézőtereit fogadja el a magas művészi színvonal egyik csalhatatlan ismérvé­nek. Az Agria megszervezése, az első négy évében nyújtott teljesítmény (elfogult minő. sítésem szerint) profi munka volt. Világosan megfogalma­zott célkitűzéseket tudott szervezetten, jó hatásfokkal megvalósítani. Bevezetett és népszerűvé tett egy nyári színházat, megteremtve ezzel a továbbfejlesztés, a nagyobb művészi kockázatvállalás igé­nyét és lehetőségét. A nyil­vánvaló eredmények mellett visszatérő problémát jelen­tett, hogy évről évre késett a rendelvény hivatalos elis­merése, a minisztérium jóvá­hagyása ahhoz, hogy a játék­szín „papíron” is színházi intézmény legyen. A bonyolí­tásban érdekelt egri szerve­zetnél a vezetőcsere ellenére sem Sikerült biztosítani a fel­adat nagyságrendjéhez iga­zodó szakmai, személyi fel­tételeket. Az előkészítő és szervező munkában meglevő zavarok elmélyültek, olyan körülmé­nyek kialakításához vezettek, amelyekben az 1979. évi sze­zon színvonalas előkészítése már nem volt biztosítható, (ígéretes tárgyalások kezdőd­tek meg Sütő Andrással, az Egri csillagok színpadi adap­tációjának előkészítésére!) A szükséges változásokat nem sikerült elérni, így egyedüli lehetséges megoldásként a művészeti vezető lemondott. A lemondás indoklásaként megfogalmazott és tovább élő problémák törvényszerűen felerősödtek és meghatározó jelentőséggel bírtak az 1980. évi program kedvezőtlen fo­gadtatásában, a Líceumban bemutatott darab bukásában. II nalmas délután volt. A napsütés melengetett is valamelyest, de ez a tény Wurm Dezsőt kevéssé érde­kelte. Az ablakban könyö­költ. figyelmét az elrobogó autók rendszámára összpon­tosította, és örült, amikor végre felfedezte a szerencse­számát, amit évek óta rend­szeresen megjátszott. Ekkor szólalt meg a telefon. — Jó napot — mondta egy kellemes női hang. — Nem lenne kedve velem töl­teni az estét? — Éppen ezen gondolko­zom vagy félórája — mond­ta Wurm —, hogy töltsem, vagy ne töltsem. Egyébként kit tisztelhetek önben? — Nem fontos. Egyelőre érje be azzal, hogy a ben­nem rejlő értékeket még nem tárta fel senki. Talán azért, mert nincs lila ruhám. — Látja, nekem sincs. De azért még remélek. — Tudtam. — Ismer engem valahon­nan? — Nem, de pontosan ilyen­nek képzeltem. Ha valakit Wurm Dezsőnek hívnak, az akkor is remél, ha nincs li­la ruhája. Bizonyára papa­gája sincs. Ebben a város­ban kevés a papagáj. Nem vette még észre? — Nem figyeltem. Mond­ja, miért pont engem hívott? — Véletlenül. Tetszett még a Szépmicsicsák Vince, de a Dezső miatt maga mellett döntöttem. A nagyapámat hívták Dezsőnek. Tudja, unat­koztam és lapozgattam a te­lefonkönyvben. Maga nem unatkozik? — Most nem — mondta Wurm őszintén. — Amióta felhívott, nem. — Ne udvaroljon, mert belém szeret és itt állunk a legnagyobb bajban. Hová tet­te a szövegét? Inkább kér­dezzen! Az előzőekben leírtak alap­ján néhány következtetés, a gyakorlati tennivalókról: Egy vonzóan eredeti, ide­genforgalmi, közművelődési program kialakítása, az ez­zel kapcsolatos bizonytalan­ság, kapkodás megszüntetése a siker egyik előfeltétele. Ennél is fontosabb azonban, hogy az eseménynaptár már a bemutatókat megelőző év­ben elkészüljön, lehetővé té­ve a sajtó időben történő tá­jékoztatását, a közönségszer­vezést, utazási irodák bevo­nását, egy intenzíven szerve­zett propagandamunkát. (A széteső, egyenlőtlen színvo­nalú reklámmunka érdekte­lenséghez, bevételkieséshez vezetett.) Az is figyelmet érdemel, hogy miért lazult meg az egri gyárakkal, üzemekkel kialakított mintaszerűen mű­ködő kapcsolatrendszer,, az idegenforgalmi szervekkel való együttműködés. Ennek helyreállítása mellett a mű­vészi kontroll, a sokoldalú támogatás érdekében célsze­rű megoldásnak tűnik egy „Művészeti Tanács” létreho­zása azzal a feladattal, hogy a művészeti vezető által összeállított programjavasla­tot véleményezze, elfogadja, a bemutatók színvonalát, az elért eredményt értékelje, minősítse. A választás és kiválasztó­dás lehetőségét is jobban kellene biztosítani, hogy ne csak személyek, hanem ja­vaslatok, elképzelések ver­senyezzenek, lehetővé téve azt, hogy a művészeti veze­tő kiválasztásánál, a műsor­politika kialakításánál a töb­bet, jobfeat kínáló törekvé­sek érvényesüljenek. — Hány éves? — Számítsa ki. Három éve, hogy utoljára őszinte voltam a szüléimhez. Még náluk la­kom, ők meg mindenáron nevelni alkarnak, — Szűz? — Képzelje. De emiatt leg­feljebb jövőre fogok szé­gyenkezni. — Tizenhatra saccolom, — Ne nevettesse ki magát. Persze annyiban igaza van, hogy a neveltetésem az egész jövőmet determinálja. Erre csak nemrég jöttem rá. És, amennyiben nem tudná, az ember élete a neveltetése el­leni harc jegyében folyik. — Kellemetlen lehet. — Ne gondolja. Lázadni jobb, mint rohadni, — Akkor húszéves. — Maga meg elmúlt har­minc. Sok nője volt? — Nem számoltam. — Hazudik. — Mit sérteget, maga tak- nyos! — Legfeljebb nem találko­zunk. És nem. is sértegettem. — Milyennek képzel? — Magas, széles vállú, dús hajú, kis pocakkal. És sző­rös a melle. Természetesen vastag keretű, sötét szemüve­get visel. Wurm Dezső vigyorogva nézett a tükörbe. Alacsony, enyhén kopaszodó férfi volt, meglehetősen keskeny vál- lakkal. A jellemzés csak a kis pocakban nem tévedett. — Nem viselek szemüve­get — mondta a kagylóba. — Baj. Akkor sajnos a többi sem stimmel. — És maga milyen? — Jelentéktelen kis szür­ke pont vagyok. (Ezért fá­zom.) Mindig tázik az / ki obi kicsiny. hogy nem ta­lálja meg / önmagát. — Ez mi t'olt? — Vers. Én írtam, mit szól hozzá? — Semmit. Velencei nyár Donnán Imre ACZÉL GABOR: Tavaszi telefon A 21. miskolci filmfesztivál sajtótájékoztatója A film a közművelődésért Legyen a film még inkább a közönségé, az eddiginél is jobban szolgálja az ismeret­terjesztés és a közművelődés ügyét — így summázhatnánk leginkább a 21. miskolci filmfesztivál alapgondola­tát. György István filmren­dező, érdemes művész, a ta­lálkozó igazgatója ebben fog­lalta össze tegnap, szerdán, a Magyar Filmművészek ■ Szövetsége klubjában a má­jus 21. és 26. között meg­rendezésre kerülő összejőve, tel lényegét. Az eddigi évek­hez képest is szélesebb kör­ben mutatják be a meghí­vott alkotásokat, amelyek két év dokumentum-, ani­mációs és híradófilmtermését reprezentálják. Az összejövetel fő sajátos­sága a nyíltság: hiszen min­den művész képviseltethette magát egy-egy alkotással, il­letve a részt vevő • három filmstúdió — a katonai, a híradó-és a dokumentumfilm. illetve a népszerű-tudomá­nyos — vezetősége még a legjobb művek közül küld­hetett. így a versenyidő ala­posan megnőtt: összesen 28 órán keresztül mérettetik meg két év termése. Emel­lett nemcsak szakmai „köl­döknézés”, hanem valóságos munkafesztivál lesz ez, an­nál is inkább, mivel a két fő helyszínen kíyül Borsod megye számos helységében, és Miskolc vállalatainál, in­tézményeiben a nagyközön­ség találkozhat a programok, kai. Szinte a mozgókép „nép­ünnepélye” lesz ez. hiszen vasárnap, május 24-én, még vetítősátor, fúvózenekar, nép- művészeti vásár is csalogat­ja a nézőket az Avas lábá­hoz. Igen tanulságosaknak ígér. keznek azok a tanácskozások, belső bemutatók is, amelyek mind a továbblépést szolgál­ják: így például a külföldi hasonló rendezvények díj. nyertes munkáit is láthatja és megvitathatja a szakemű bergárda. Ezt követően a stúdiók vej zetői szóltak szándékaikról^ törekvéseikről, majd Balogh Mária, a tv fesztiváligazga- tóságának vezetője felaján­lott a fesztivál legpolitiku- sabb alkotása számára egy] különdíjat. Ehhez a bejelenj téshez kapcsolódott a Nép­újság munkatársának a kérz dése, amelyre dr. Bokor László, a Híradó- és Doku­mentumfilm Stúdió vezetője válaszolt. — Ügy tűnik megnőtt az igény a valóságföltáró alkoz tások iránt, hogyan látják erre a mai lehetőségeket■ különösen a 70-es évek kí­sérletei után? — Valódi műhely alakulti ki a fiatalok között. Jelen­tős a hatásuk és a végbe­ment változás: nem állítjuk» le a kamerát, ha negatív jej lenségekkel találkozunk. Én! magam is — pedig részese voltam — viszolygok az öt-j venes évek híradóitól, amely­ben valamilyen hurráoptij mizmus jegyében rendszerej sen kioktattuk a nézőket. — A legnagyobb gondot most a dokumentumfilm­forgalmazásban látom, külöj nősen azért, mert a hosszab­bakat rosszul fogadja a kö­zönség. De be kell látnunkj hogy többségük kikapcsolódj ni jár a moziba. Mégis to-] vább lehetne lépni, az ígé­retes törekvéseket is beol-i vasztva, s ebben a Horizont mozi, illetve a megyei mo­ziüzemi vállalatok tehetnek sokat. Kísérőműsorként, vagy külön blokkban az érdeklő­dők elé lehetne tárni a mai valóság sokszínű arcát. Eb­ben a televíziónak van sok tennivalója, remélem, ez a fesztivál közelebb hoz ben­nünket egymáshoz. Részük­ről is van erre igény, ezt mutatja az előbbi bejelentés is. Gábor László — Akkor ért hozzá. Mit csinál, amikor dolgozik? — Művezetek. Még mindig akar randevúzni velem? — Hát persze. Kapcsolja már ki a kisebbségi komp­lexumát! Tavasz van, nem? — Hát... — Ne dadogjon. Jogunk van a játékhoz. Magának is. Félóra múlva várom a cukrászda előtt. — De ... Miről ismerem meg? — Farmerben leszek. Hosz- szú lábak, rövid haj, nagy mellek. Maga meg vegyen egy csokor ibolyát és fogja a jobb kezében. — Tudja, én nem vagyok egészen olyan, mint amilyen­nek leírt... — Tudom hát. Bizonyára golyvája is van. — Nem, az nincs ... — Akkor meg mit akar? Felteszem, hogy nem az a kimondott férfiszépség, de mint tudja, a belbecs is fon­tos. Az pedAg van magának. Azt mondja, elmúlt negy­ven? Nem számít! A hang­ja egészen fiatalos, és hogy úgy mondjam: tud fiatalul. Szóval hét órakor várom, ne felejtse eí az ibolyát. Wurm Dezső tiszta inget keresett és fütyörészve állt a tükör elé. Lám, gondolta, és még azt mondják rám, hogy nem értem a fiatalo­kat. Igyekezett keskeny cso­mót kötni a nyakkendőjére. Másodszorra sikerült, ez újabb örömet jelentett a számára. Más valószínűleg elítélné ezt a kislányt, aki ismeretlenül felhívta, a kol­légái egészen biztosan tisz­tességtelennek tartanák, pe-( dig egyszerűen csak unat­kozott. Persze, ő is tisztessé­gesen fog viselkedni, nem, az erőszakoskodás mindig is idegen volt tőle. Nevetett, így felöltözve egészen elfo­gadható volt. Igen. Az ilyen embert, mint ő, megbecsülik a nők. Érthetetlen, hogy ed­dig miért nem volt sikere. Igaz, még sohasem beszélt ilyen nyíltan, ilyen könnye­dén, mint az előbb a tele­fonba. Majd most. Beülnek a cukrászdába, megisznak egy konyakot, vagy kettőt, természetesen az ő számlá­jára. Még a kezét is csak akkor fogja megérinteni, ha a kislány is akarja. Azt lát­ja az ember. A sarkon vásárolt egy csokrot, és fiatalos léptekkel indult a cukrászda felé. Le­het, hogy elveszem felesé­gül, gondolta. Nem várta senki. Tétován forgolódott. A cukrászda teraszán fia.: tatok ültek — fiúk és lányok vegyesen. Hangosan nevet-! tek. Wurm Dezső válla egy csöppet megereszkedett és azt suttogta: — Szemetek. Mire hazaért, az ibolya-J csőkor felismerhetetlen pép^ pé aszalódott a markába^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents