Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
A légkor Á lég Körbeveszi földünket. s ezért légkör. A légkörből. mirtdközörtsegesen a levegőből, mélyeket szippantunk, és ha nem kézdiink el fulladozni, akkor jó levegővel állunk szemben, illetőleg jó levegőben állunk benne. Ilyenkor tehát bízvást elmondhatjuk, hogy jó légkor vész bennünket kórul. Az ilyen jó légkörben kipirul áz arc, csillog a szem, a szép lányok még szebbek, a Csúnyácskák csak szépek lesznek, az öregurak ifjúkká nyurgulnak, de legalábbis azt érzik, hogy a jó levegő, illetőleg a jó légkör hatására hatássál tudnak lenni a még szebb lányokra is, illetőleg a csúnya lányok is megszépülve, hatással vannak órájuk. .16 és kellemes hatással. Hát ennyit a légkörről, mint. .......némely égitestet. külö nösen a földét körülvevő, különféle gáznemft anyagokból álló bvrök .. .’’-főt. Lásd: a Magyar Nyelv Értelmező Szófárá. És többet, mást a légkörről, ismét az értelmező szótárt idézőn, amely; „...valamely^ társadalmi Közösségben uralkodó magatartásbeli, erkölcsi nézetek összessége.” Mert a munkahelyi közérzet, a munkahelyi hangulat, az az érzés, ahogyan érzem magam Ott, ahol élék és dolgozom. sót dolgozva élek, az manapság: légkör. Nem gáz- nemű. nem burok, nem némely égitestet körülvevő valami, hanem Olyan légkör, melyben az alkalmazásban álló vágy jól érzi magát, vagy nem. Nem véletlen ám. hogy egy speciális tudományterület szakszava így került be. s hogy egyáltalán bekerült a köznyelvbe, meg a politikai nyelvbe, amely kettő azért nem mindig ugyanaz. Sajnos. Mert st egyén, a munkavállaló bár nem ..némely égitest”, csupán ember, de akit mégis láthatatlanul egyfajta és sajátos burok vesz körül. A bizalóm vagy a bizalmatlanság, szükségesség vagy a szükségtelenség burka. Sóksn vélik úgy. hogy e légkör „megvásárolható”, de legalábbis megfizethető. Ha van pénz, van kedv, ha nincs & nz. nincs hangulat.: a vállalati, üzemi, intézményi Jkör a kifizetett bérekkel, jutalmakkal egyenest, a levonásokkal. megvonásokkal fordítottan arányos. És újra meg újra formálódó, tökéletesedő érdekeltségi rendszerünkben — közgazdaságilag — talán még igaz is ez a megállapítás. Sőt: á .családi költségvetést, az egyéni tervekét illetőén is igaz. Differenciálunk, vagy legalábbis több helyütt beszélünk erről, s a differenciálásnak ugyan mi is lehetne egyetlen és hiteles (?) mércéje más. mint az anyagiak viszonya. Az egyik ember anyagi viszonya összevetve a másikéval. Nyivánvaló — gondolhatná az ember —, hogy annak a számára, akinek ez az összevetés balul tit ki. mégha az egyébként okos is. jogos is. nos, hógy annak számára nem megfelelő a munkahelyi légkör. Föjfja. FuHasztja. Idegesíti. Tiszta, friss, más irányból fújó, ózondúsabb levegőt vár és remél, — legalábbis a számára ózondúsabb körülmények reményében. Következésképpen, akinek az összehasonlítás, a diffe- réneiálás kedvező, annak a számára .jó, kellemes, megfelelő, „ózondús” a légkör. Mármint a munkahelyi. Gondolhatnánk. Ám milyen meglepő, hogy nem így varr ez, illetőleg nem mindig és nem mindenütt van így. A minap panaszolta el egyik gyári ismerősöm, hogy üzeme a nehéz körülmények ellenére is tisztes munkát végzett, s ennek arányában tisztes jutalmat is kaptak az arra érdemesek. Mellé, az. ünepségen ki virslit kapott még. mustárral, kenyérrel a markába, ki meg flekkensültet. burgonyával, savanyúsággal, de külön is szervírozva persze. Az utóbbiak voltak a kevesebben, s az utóbbiak között is volt , olyan, aki nem járt éppen a jutalmazottak listája élét». A ' megkülönböztetett „elit”, a kevesebb pénzzel is jobb légkört érzett maga körül, mint ismerősöm, aki Százasokkal súlyosabb borítékot vitt haza a zsebében és nem a virsli állapota okán, keserű utóízt a szájában. — Mert a pénz nem minden. Az ember azért ember, hőgy kapjon a forinthoz emberi szót is... — mondta méltatlankodva, mikor megjegyeztem, hogy néhány száz forint többletéből majd csak telik neki is szervírozott flekken re. — igen. a munkámnak van értéke, csak nekem nihei — Így sóhajtott fel egy másik, hivatalt szolgáló ismerősöm. mikor azután érdeklődtem, hogyan érzi magát a munkahelyén. Látva értetlenségemet, elmondott egy látszólag semmi — nem is tegnap, de inkább hetekkel ezelőtt lezajlott epizódot, amely közte és a közvetlen főnöke között zajlott le. — Elvesztettem a lakáskulcsomat és a feleségem ezt elfelejtette. Ügy kellett utánatelefonálnom a munkahelyére — ö ugyanis korábban kezd. — hogy jöjjön haza. engedjen ki rabságomból.,. Jobb hazugsága nincs? Így mordult rám a csoportvezetőm, mások .előtt., végigmérve gyanakvóan, és elébem dobott egy ügyiratól. hogy azonnal intézzem el Az elintézés egyébként azt jelentette. Hogy több százezer forint sorsa felett kellett gyorsan döntenem. Azt elhitte, hogy jól döntök, de a negyedórás késésem indokát Hazugságnak nevezte ... És a rossz szó miatt most úgy érzi. hogy rossz a légkör is körülötte. Hallani vélem a megjegyzést: mi az. mimózákért ez az ország, s mimózakertész e cikk írója? Utam ég, hol vagyunk mi még attól, hogy bármilyen kertnek is erezhessük már ezt az országot. Több itt még a kaktusz, mint kellene, s talán ezért több a mimóza is. — látszólag persze. A jó szó ingyenben van és mégis aranyat er. A jó szóval — az indokolt és a szükséges jó fórintők mellett —. ha csodákat nem IS, de szép, óko*. jövőt érintő dolgokat lehet élérni. A légkör az. amely körülfogja az embert, amély kedvet. vagy kedvetlenséget lehel: a légkör az, amelyben jő lélegezni, mozogni, tenni szaporán, vagy amely nyomja tüdőnket, tikkasztja kedvünket... Nem igaz. hogy ehhez vállalati pszichológusok kellenének. Csák több megértés félülről lefelé és alulról felfelé egyaránt. A pénz mellé tisztelet, s a tisztelet mellé pénz a jó munkáért. Akinek pédlg azért rossz a légkör, mert maea szeny- rtcezte fté: szfvia csak nyugodtan, megérdemli. Fájjon az 6 féjé miatta, óé a mléflk. Emlékezés N i a nem. Szóval ez t azért mégsem. Akkor inkább mondják azt, hogy itt a munkakönyvéül, viszlát. De ilyet azért mégsem lehet elkívánni valakitől. Amikor kezembe nyomták a meghívót és közölték, hogy a kiváló vállalati ünnepségről írjak lelkes hangú kis tudósítást, azt mondtam, hogy na ezt azért mégsem. Hogy lehet szabályos protokollal, ünnepi beszéddel, tapssal, köszöntéssel tudósítást írni arról, hogy a Heves megyei Tervező Vállalat kultúrtermében 1WH1. április 2f)-én 11 órakor kiváló vállalati címmel tüntették ki a Heves megyei Temetkezési Vállalatot. Kora délutáni nap süt be a műbőr garnitúrával ellátott kis helyiségbe. A falakon akárhogy is nézzük, reklámszövegek. Az egyik így hangzik: „Hamvasztásos temetés. Korunk, modern temetést formája”. A másik már bonyolultabb, áttételesebb. ,,Polgári temetés. Polgári gyászstér- tartáSSttl történő temetkezés minden igényt kielégítően biztosítja a végtisztesség megadását. A temetkezési vállalat díjmentesen szolgáltatja a búcsúztató szónokot és az énekkart, valamint a gyászgépzenét.” Idegen voltam a városban, Akkor váltam igazán egrivé, amikor ÖórÓdi Tibort, ftagy tudású, fiatalon fehérre izott hajú szerkesztő kollégámat, barátomat, újságirómesteremet eltemettük. Itt Égerben. Nem állt meg a sor. Kollégák és újra barátok következtek, aztán egy félemeletes fehérséggel sülő májusi nap, amikor senki más. csak a testvérem meg én üldögéltünk egy kivágásra megérett akácfa alatt az alföldi falu temetőjében. BéCSbén a központi temető 260 hektáros. Külön taxi- vállalata van. Rendszeres temetői autóbuszjárat is működik. A Heves megyei Temetkezési Vállalat igazgatója mondja el, hogy a bécsi központi temető igazgatójával, menedzserével beszélgetett, s megtudott egykét érdekes dolgot. Azt például, hogy a legújabb temetkezési forma az, amikor az; élő sövénnyel körülvett parkban — ahová csak egyetlen embernek van belépési joga — szétszórják az élhtffiyt föld! hamvait. Egyébként Pozsonyban is Síigsthy András: „Élünk és meghalunk 99 van már ilyen tenietőrész, és még sok helyütt a világon. A temetők ugyanis egyre több helyet követelnek, sarcolnak ki a városokból. De terület az nincs. Az élőknek kell. Lakásoknak, gyáraknak, üzemeknek. A legméltóságteljesebb, a legtermészetesebb és az egyik, bármily kegyetlen is a szó, legpraktikusabb temetkezési forma lenne nálunk is. be tiltja a jogszabály. Pedig az élet tempója diktál a temetők ügyében is. Egerben új temetőre van szükség. A terület már meg is Van. Huszonhat hektárnyi földet, foglalna el a Város szélén. A temetőkért kialakítása azonban nem olcsó kegyesség. Egyetlen hektárnyi terület kialakítása 1379-es árakon számolva ötmillió forintba kerül. Hogy ne kelljen Újabb és újabb részeket elsajátítani az, élet területétől a már említett, de jogszabályba ütköző temetési forma Volna az ajánlatos. Drága dolog-e meghalni nálunk, teszem fel az álszemérmet bántó kérdést. — Kinek milyen — jön a józan Válasz, És már hallom i* a felsorolást. A hamvasz- tásos temetésnek egynegyed részét fizetik a hozzátartozók — a többi bármilyen furcsa* ilyen, vagy olyan csatornákon keresztül szolgáltatási támogatásként jelentkezik. A temetkezési vállalát bemutatótermeiben van végső nyughelyül szolgáló alkalmatosság 340 forintért és van háromezer-ötszázért. Aztán tovább folytatódik a sor azokkal az előre megépíttetett kriptákkal) amelyeknek árán szövetkezeti lakást lehetne vásárolni. Fény derül olyan furcsaságokra és helyi sajátosságokra. hogy Felnémeten csaknem kizárólag érekopor- sóba temetkeznek. Átán.vbftn sokan már életükben megvásárolják az érekoporsöt. de csak fekete színűt, és fenn tartják a padláson. Ka- rácsondon nem temetkeznek piros koszorú nélkül. öt kirendeltség, 27 lerakat, tíz gépkocsi, nyolcvan dolgozó igyekszik étlátfti a leghálátlanabb feladatöt Heves megyében, hogy az a bizonyos utolsó pillanat a lehetőségek határain belül a legemberibb maradjon. Az igazgató beszédében, amelyet a vállalat kiváló . címének átvételekor mondott el, így •■fogalmazott: „évi szolgáltatási eseteink száma 4500—5000 körül Van”. A tavalyi esztendő kivételé* ‘ vei eddig sok évtizedre — a háborús évek kivételével szinte plusz mínusz száz eltéréssel meg lehetett mondani a halálesetek számát. De tavaly minden felborult. Tíz százalékkal emelkedett a halálozási arány Heves megyében, de nemcsak a megyében, az egész országban is. Mégpedig úgy, hogy a demokráfiai előrejelzések ezzel egyáltalában nem számoltak. Az elmúlt esztendő a családok megrázkódtatásán túl meghökkentő és a háborús évek kivételével a legnagyobb emberveszteségét hozta. Ki gondolná, hogy a temetkezési vállalatnál a dolgozók 63 százaléka nő? Ki gondolná, hogy az egyik legrosszabban fizető foglalkozások közé tartozik? Az átlag- kereset nőm éri el a vállalatnál a 3 ezer 700 forintot. Üe ebben benne van minden jutalom is. Ki gondolná. hogy a vállalatnál a gépkocsivezetőn kfvül nincs szakmunkás, mert nincs bejegyzett szakmája a temetkezési szertartásnak. Tavaly készült el az első szakkötijtv. Lehet, hogy egv-két év múlva szakmunkásvizsgát lehet tenni. Ami talán kissé mór- Hidnak hangzik, azt viszont mindenki elvárja a temetkezési szertartást bonyolító személytől, hogy a drámai pillanatban találja meg pontosan azt a helyes magatartásformát, Viselkedési normát, amelyet elvárnak tőle, ugyanakkor precízen Intézze az ügyeket. Ki gondolná, hogy a vállalat gépkocsivezetőjének olyan feladatot is meg kell oldani, hogy lovasszánt szerezzen a Bükkben? Tavaly történt egy hirtelen haláleset síelés közben. A gépkocsi nem tudott feljutni a havas országúton. LovasSzánnal keíl.lit felmenrti a hegyre. Nehéz és hálátlan mesterség á vállalatnál dolgozók munkája. Nappal és éj hétköznap, vasárnap, UnnéP- nap állandó ügyeletet kell tartani, mert az élet nőét igen, de a halál nem igaza* dik naptárhoz, órához, peré* hez, munkaidőhöz. Az elmúlt évben egyetlen panaszos levél érkezett a vállalathoz, valaki azt kifogásolta, hogy az elhunyt koporsóján helytelen név volt feltüntetve. A gyanús az volt, hogy ez miért két hét* tel a temetés után tűnt fel a hozzátartozóknak. Az ügy- ' ben vizsgálatot indítottak és kiderült, hogy személyi, családi Intrikákon kívül semmi nem Igaz az egészból. Persze vannak fantasztlkuasbb történetek is. Az Alföldről felutazó nénike például, akivel a putnoki halottlátó asz- szony közölte, hogy nem is az fekszik a Sírban, akinek kellene.., A polgári szertartási ál történő lemetkézések aránya 22 százalékkal nőtt Heves megyében az elmúlt évben. De nagyon sokan búcsúznak még hozzátartozóiktól az egyház szokásai szerint, Idősebb községi tanácselnök barátom bölcsélkedik az élet múlandósága felett, és azt mondja. Sokszor nem is az egyházhoz, a valláshoz való ragaszkodást kell látnunk a pappal történő temetkezésekben, Hanem a csaknem évezredes szokást, a faluközösség hagyományát, amelyet különösen ilyen kiélezett pillanatban nem akar és talán nem is mer megsérteni a hozzátartozó A temetkezés mindesetre közügy, Ha hallgatunk és nem beszélünk róla. akkor is. Nem mindegy, hogy milyen kulturáltsággal, milyen még. ítélési normákkal kézéljük. Az is igaz, hogy a temetkezési szertartások, mozzanatok az élőkről mondanák él sók mindent, A bécsi temető igazgatója például arról panaszkodott, hogy egyre kevesebben kísérik utolsó Útjára volt barátaikat, rokonaikat. Azt is elmondta, hogy a sírokat egyre kevesebbén gondozzák, sók az elhagyott, az élők áltál elfelejtett nyug* hely. Sajnos, nálunk Is elŐfőr* dúlt már egy-két esetben — mondja Dobi Antal, a vállalat igazgatója —, bogy a rpkonok akkurátusán megrendeltek, bőségesen kifizet* tek mindent, de á temetésen rajtunk kívül egy teremteti lélek sem volt. (Fótó: Kovács István)
