Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
A fába vésett múlt A Nógrád megyei id. Szabó István . Kossuth-díjas szobrászművész alkotásait mutatták be nemrégen Hevesen a járási és nagyközségi művelődési központban. Szobrait elsősorban gyümölcsfából készíti, ügyes keze és vésője nyomán a palóc emberek régi népszokásai kelnek életre. O Képeinken a Magvető, a Kazán menyecske és a I .óápolás c. alkotás (Fotó: Szabó Sándor A művészet világa címmel a budapesti Corvina Kiadó, a varsói Arkady és a berlini Henschelverlag közös vállalkozásában új sorozat indult nemrég. Tizenöt—húsz oldalnyi ismertetővel 30—35 fekete—fehér és 20 színes illusztrációval tetszetős, a mai árviszonyokhoz képest nem túl drága köteteket adnak ki a sorozatban. Az eltelt negyedévben három kötet látott napvilágot. Masacciót Takács József fiatal művészettörténész, Tizianót az NDK-beli Renate Bergerhoff mutatja be. U| Bcönywel« Tiziano az európai festészet legkiemelkedőbb alakja, a csúcsára érkezett velencei reneszánsz kétségtelenül legnagyobb' mestere, kit évszázadok emlékezete Michelangelo és Raffaello mellett a legtökéletesebb mesternek tekintett. A Töviskoszorúzás, Szent Sebestyén vagy a Dáné című, festménye remekmű, s a leghíresebbek e kis albumban természetesen színesben élvezhetők (Az adógaras, Jupiter meglepi Antiopét stb.). Berninit a lengyel Jan Bialostocki mutatja be 13 színes és 36 fekete—fehér képpel. Bernini az olasz barokk legsokoldalúbb mestere, szobrász, építész. Számos szobrot alkotott. Legnagyobb építészeti vállalkozása a római Szent Péter tér. Nevezetes alkotásai a Szent Péter sírja feletti baldachin, VIII. Orbán síremléke, valamint számos barokk ízlésű kút Rómában. Magyarország a külföldi történetírásban „SINE tRA FT STÚDIÓ”. „harag es előítélet nélkül” — így fogalmazta meg Tacitus a történetíró alapvető kötelességét. Maradéktalanul ez sosem valósulhat meg, hiszen minden történelmi munka szükségképpen korának terméke, magán viseli szerzője világnézeti, nemzeti 1_ társadalmi hovatartozásának jegyeit, ezek pedig meghatározzák a téma megközelítését, Mégsem érvénytelen a tacitusi szabály, hiszen a történészeknek választ kell adni a „rr.;ért”-re is, az események okait, mozgatórugóit is föl kell tárnia, márpedig tudatos elfogultsággal, a válasz előzetes eldöntésével ez lehetetlen. Az állásfoglalás, sőt az elkötelezettség nem összeegyeztethetetlen a jó történetírással, de a hamisítás, a tudatos ferdítés, az idealizálás vagy a megalapozatlan bemocskolás igen. Természetesnek kell vennünk, hogy közelebbi és távolabbi szomszédaink, s általában a külföld Magyar- ország és a magyar nép történelmét, sok esetben őket illetve elődeiket is érintő múltbeli szereplését nem ítélhetik meg teljes pártatlansággal, a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok pillanatnyi állása mindig jelentős mértékben befolyásolta a történészek gondolkodását és tollát. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a megrajzolt kép tónusát eleve meghatározza a két ország politikai kapcsolatainak minősége, de az bizpnyos, hogy ellenséges viszony esetében könnyen válik torzzá az ábrázolás. A másik meghatározó szempont a politikai-társadalmi berendezkedés. A TUDOMÁNYOS IGÉNYŰ, modern történetírás alig több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. Ez az időszak egybeesik a polgári nemzetek kialakulásával, a kapitalizmusból fakadó gazdasági és politikai ellentétek elmélyülésével, Kelet-Közép-Európa népeit egymással szembeállító véres háborúkkal és társadalmipolitikai forradalmakkal. E 150 év alatt Magyarország hol a szabadságért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem élharcosa volt, hol pedig a legsötétebb politikai erők eszköze és részben kiszolgálója is. Ennek megfelelően mindenkori jelenének és múltjának az értékelése a szélsőségek között mozgott. A szomszéd népek polgári nacionalista történetírása hajlamos volt a múltra is visszaveuleni az • újkeletű nemzeti ellentéteket, és a magyarságot a feudális nemességgel azonosítva ezeréves nemzetiségi- és osztályelnyomásról beszélt. A két világháború között a kisan- tant-országok történetírása nem is igen próbálta lepi lezni magyarellenes elfogultságát. A Habsburgokkal és birodalmukkal rokonszenvező osztrák történészek és publicisták a magyarokban elmaradott szomszédot, állandó rebellist, majd elégedetlenkedő partnert, 1918 után pedig az összeomlás fő okozóját látták: a német történetírás alaphangját a magyarországi német nemzetiség szerepének és helyzetének túlzott előtérbe helyezése határozta meg. A német nyelvű munkák a magyar történelem negatívumait hangsúlyozó szemléletüket a távolabbi európai országok felé is jórészt sikerrel közvetítették. A francia és az angol— amerikai történetírásban — a politikai ellentétek hiánya következtében — a magyar kérdésekben a XX. század elejéig kevesebb elfogultsággal találkoztunk, de az I. világháború Magyarországot a demokratikus politikai módszerekben és a szociális kérdések iránti érzékenységben. az addig legmesszebbre jutó államokkal szembenálló táborban találta, s ebből nemcsak a trianoni békeszerződés igazságtalanságai fakadtak, de a békének mintegy jogalapjaként a magyar történelem egészében leértékelésre került. A Hor- thy-féle ellenforradalmi rendszer politikája és társadalmi berendezkedése a polgári államok többsége előtt csak megerősítette Magyar- országnak történelmére is kiterjedő negatív megítélését. NEM VOLNA AZONBAN HELYES, ha csak panaszkodnánk a történelmünkről 1945 előtt külföldön kialakított kép miatt. Eltekintve attól, hogy sok tekintetben magunk voltunk okai a kritikus hangnak, voltak kifejezetten tárgyilagos, vagy egyenesen baráti írások is, nemcsak a régi rokonszenv, vagy az újabb politikai számítások miatt „baráti” néhány nép (pl. a lengyelek, finnek, olaszok) történetírásában. hanem semleges, sőt „ellenséges” oldalról is. A' XVIII századig teriedő korszak a komolyabb szakemberek írásaiban jórészt mentes volt az elfogu'tság- tól, a XIX. és a XX század eseményeinek értékelésében pedig mind gyakrabban a politikai és világnézeti hovatartozás vált irányadóvá. Így 1848 progresszív vonásai többfelől is méltánylásra találtak, a Tanácsköztársaság és általában a forradalmi hagyományok pedig elsősorban a szovjet és általában a marxista historiográfiában. A II. világháború és Magyarország abban játszott szerepe természetesen ismét megerősítette a negatív értékelések hitelét, sőt a ..bűnös nép” fogalmát is megteremtette. Az előbb a fasizmus, majd a kelet-európai szocialista átalakulás elől Nyugatra távozó emigránsok magukkal vitték a magyar történelemnek mind az indokoltan, mind az indokolatlanul kritikus szemléletét. AZ 1945 UTÁN MAGYAR. ORSZÁGOT és szomszédait egyaránt érintő nagy társadalmi átalakulás viszont megteremtette a lehetőséget a nemzeti előítéletek fölszámolására, a közös múlt jó és a rossz vonásainak elfogulatlan, kritikus és önkritikus tanulmányozására. A hidegháború lezárulása és a nacionalista történelemszemlélet világméretű háttérbe szorulása a nyugati országok történetírásában is lassú fordulatot eredményezett a magyar múlt ábrázolásában, s ehhez kétségtelenül nagyban hozzájárultak az utolsó 25 év hazai politikai és gazdasági eredményei. 'Az utóbbi években a magyar származású külföldi tudósok is elfogultabbá és aktívabbá váltak. Remélhető, hogy a jomantikus-nacionglista. történelemszemlélet helyenként tapasztalható újraéledése (aminek a tavalyi bukaresti nemzetközi történészkongresszuson is tanúi voltunk) csak múló jelenségnek, gyermekbetegségnek fog bizonyulni, s a külföldi történetírás a jövőben mind inkább „sine ira et stúdió” fog a magyar történelemmel foglalkozni, épp úgy, ahogy nagykorúvá vált hazai történetírásunk erre következetesen törekszik önmagunk és mások történelmének megítélésében. Jeszenszky Géza Z öíyög velünk a vicinális. (Erről a szóról is megfeledkezünk lassan), az országhatártól az ország felé. Szárnyvonal, a kocsikat kályhák fűtik, ízes jó- napottal köszön,, aki felszáll, míg jegyet kezel szőleje állapotát mondja a kalauz. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, iramodásaival egyre közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vonatoknak sajátos közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek-hétfői munkásjegyeket ilyenkor kiszorítják a nyugdíjas félárú, az egész árú jegyek, a retúrok. Hétköznapokon hímnemű, vasárnapokon nőnemű a vonat. Jobbára nagymamák utaznak. Ülök és hallgatom őket. Egy átszállás után majd száz kilométernyire a város. Fonott kosarak, fo- natos korsók, illatos jonathan, töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. Táj a városnak, életforma, életformának, nemzedék nemzedékeknek ízekkel üzen. Egyszer érdemes lenne a szociológusoknak feltérképezni ezeket a vasárnapi Vonaton vasárnap vonatokat. Versíró embereknek érdemes lenne megmérni a kosarak súlyát, költőknek képzeletben összeadni az ízeket, kóstolót kapván így a hétfőkhöz, keddekhez, a hétköznapokhoz. jtÁ ég alig vagyunk a kocsiban, ■ V amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire kisütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet süssek. Tudja, hogyan van: azok nem sütnek maguknak. Megveszik a presszóban ... — Olyan is az. Én egész szombaton hús után szaladgáltam ... — Az enyímek hívnak, hogy menjek hozzájuk, de hát nem tudják, hogy milyen lenne akkor. Nem lenne hízott kacsa, tyúk ... Az „enyím” hosszú „í”-jében. érzik a Nyírség, de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, képei beszéddel. — Az enyímek tavaly szüretkor voltak otthon. Mondtam a gyereket hozzák le legalább, de kicsi még, féltik. így aztán én megyek, két hete voltam. Nem is akartam nekiindulni, de hát ott vagyok magam ... — Mérnök a fiam. A konzervgyárban. Hoz ezt-azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányomék most kaptak lakást. Azoknak minden arra kellett... Nekem mi kell már otthon ? p gy kicsit történelem itt *“ minden mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznak a kortynyi örömért.. Fiút, lányt, unokát látni, ölhetett kézzel elüldögélni a csupa fehér konyhákban, és szélesen mosolyogni, ha ízlik nekik a hazai íz. Talán még hajnalban is kiszaladtak az udvarra, megfogni azt a tyúkot, aminek gondolatban megkegyelmeztek. A tyúkok most élve utaznak főtt és sült társaikkal. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És hús, gyümölcs, végtelen tájak, ^füstös nyári konyhák, sövénvkeríies udvarok hangulata van a vonatnak. — Az én kislányomat hívták, hogy jönne haza a szövetkezetbe, de hát nem adja már az a várost. Nem is akarták elengedni az igaz... — Nekem egy kislányom van még otthon. Jövőre érettségizik, de annak is helye van már, ott ahol a fiam dolgozik ... Vágyakat hord a vonat. Istent emleget a reménység, de tervezni a távoli város segít. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig fürdött ,egy nagyot, a fiánál, de amióta van vízvezeték otthon, azóta jön visz- sza az első vonattal. Már azt meséli, hogy ugyan nem akarta elengedni a gyereket, de ha így fordult, akkor már örül neki. — Azt a kertet, amim van, elbabrálom, amíg mozogni tudok ... Igen, elkelne most itt egy szociológus, hogy mérje: hány televízió és rádióműsor, hán^napilap, folyóirat, hány jó könyv munkája érződik a változó véleményekben. Hány fajta új igény él abban a töltött káposztát hozó nagymamában, aki otthon a szennyest a lányától kapott mosógépen mossa, de mert jobban esik neki így, hazaviszi kimosni a lányáék nagyobb szennyesét, és hozfea a 'vasaltat? ('S romét hord a vasárnapi vo- nat. Átszállunk, utazunk még egy nagyobb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növő kényelem elveszi a meghittség felét. Az ' állomáson a „gyerekek” várnak. Ki saját kocsival, ki taxival, ki autóbuszon indul tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, otthoni üzenetként a nagymamák által már felfedezett, lassan érteni kezdett másik világnak. M i már hétfő ,van. Este sok családban meg hazai” lesz a vacsora, aztán kedd lesz, megszokott napi gondókkal, aztán szerda, és sok-sok* faluban már készülődni kezdenek a vasárnapi utazók. Nincs szakadék a két világ között, ami van annak vonat a hídja. Az otthont, kenyeret adó városok pedig az esti vonatok után fényekkel küldenek üzenetet az itt boldoguló életekről. Barih& Gábor
