Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
József Attila: Május fB Az ősi hagyomány tovább él Az első műsor, amelyben Kóthy Judit a tévében, mint segédszerkesztő részt vett, ezt a elmet viselte: Május- fa. Szórakoztató összeállítás volt gyerekeknek, Vitray vezette T- valamikor a hetvenes évek közepén. Es amiért a televízió néprajzosát megkerestem, beszélgetésünk további témája ugyancsak a májusfa. — A májusfa állítása a népi kultúrában pogány, valószínűleg germán eredetű, a zöld ág kultuszával függ össze. A régi szokás szerint a május elsejét előző éjszaka vagy hajnalban a legények csoportosan vagy egyenként kilopakodtak az erdőre, onnan fiatal fát vagy gyönge lombos ágat hoznak be, és még virradat előtt kitűzik szeretőjük vagy a lányos házak kapuja elé, a ház elé, vagy a kapufélfára. Ez a nap a katolikus naptár szerint Leveles Fülöp és Jakab napja, ezért a Székelyföldön a májusfát Jakab- fának nevezik, sőt hajnalfának is. Helyenként változik azután a májusfa feldíszítésének módja. Vagy a legények, vagy a lányok díszítik fel. A .régi szokás szerint Pünkösdig tartják meg a májusfát, akkor „kitáncolják”, azaz énekes, táncos mulatságot rendeznek, úgy szedik le, és viszik ki a falu végére. — A majálisok is a májusfához kapcsolódnak? — Eredetileg igen. Régen kizárólag május elsején tartották a majálisokat, ez többnyire a városi ember kirándulása volt a természetbe, a megújuló zöldbe. Május elseje és a majális szoros kapcsolatba került a múlt század vége óta a munkásmozgalommal. A második Intemacionálé 1889-ben a munka ünnepévé tette május elsejét. Az első magyar- országi munkásünnep 1890- ben volt. Majálisokat rendeztek, közös vidám együtt- léttel demonstrálták a munkásság egységét, mert a majálisnak mindig volt politikai tartalma! A Tanácsköztársaság tette először május elsejét munkaszüneti nappá, majd a felszabadulás óta hivatalosan is ünnep. A május elsejei felvonulások „májusfái”, a középen vitt lombos ág és a róla lelógó szalagokat vivő emberek, azt hiszem legszebb példái az ősi hagyomány mai továbbélésének !. > ■ ÍT. A.) Kaján 'Fibor karikatúrái: aforizmák — A legfőbb érték az emberi — mondta az emberevő. ■k Veszélyez dolog fantázia nélkül álmodozni. k Azok, akik mindig tudják, könnet fúj a szél, szélcsendben tanácstalanok. k A törpéknek méreteiknek megfelelő igazságaik vannak. ★ Milyen kötelességtudóak vagyunk mindannyian, amikor mások kötelességéről van szó! k Zelk Zoltán*: Idegen fájdalmak Idegen fájdalmak zsákmánya lettem. Idegen fájdalmak szögei. Idegen fájdalmak nyársán. Idegen fájdalmak kötelén. Csuklyában is meztelen arcú hóhérok csapata. Irgalom! Nincs irgalom. Kegyelem! Nincs kegyelem. Idegen fájdalmak lakják a testem. Bűnös vagyok. Föllebbezek. , Bűnös vagyok: van Irgalom. Bűnös vagyok: lesz kegyelem. Bűneim kazlát fölgyújtja az Isten és küld szelet, mely elhordja a.pernyét. És lesz földi föltámadás könyvespolcok és bútorok között. És földereng Erzsébet arca. Amen. *Hosszas szenvedés után április 24-én hunyt el jelenkori líránk egyik legkimagaslóbb egyénisége, Zelk Zoltán. Május | A rengd lomb virágban ég, és készfii a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép. ; hogy végzetét betöltse. Iramlasak a bogarak, | friss jelszavak röpülnek, i S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep, — s szabadság sétára megy. ) Hős népe ágat lenget, s 6 kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! „Romantikus regényt írok a lovasságról.. Zalka-leuelek a liyegyeljäban fékre nemcsak az autónak van szüksége, hanem a vezetőjének is. ★ Némelyik ember csak azért ad tápot nagy reményeknek ... mert semmi egyebe sincs, amit megoszthatna másokkal. k Nem mindenki költő, akit homlokon csókolt a múzsa. k Mennyi kellemetlenséget okoznak az embernek azok az ismeretek — amelyeket nem mondhat magáénak! k — Ha sebész volnék, bizonyára jobban ismerném az ember belső világát. — Csak akkor nézek meg vígjátékot, ha ki akarom pihenni a nevetést, amely állandóan környékez a szín. házon kívül. — Mi haszna, ha valaki álmatlanságban szenved — és nem szegődik el éjjeliőrnek?! — A tojás arra tanítja a tyúkot, hogyan lehet minél jobban és gyorsabban kikölteni őt. — Minél előbb hangzik el valamilyen banális közhely — annál frissebb. Zalka Máté eddig kiadatlan leveleiből közöl néhányat a Nyegyelja című szovjet hetilap, . a forradalmár író születésének 85. évfordulója alkalmából. A leveleket Zalka Magyar- országon élő rokonának, Laurának írta és lánya, Na- talja adta közre őket. Ezekből a levelekből is kitűnik, milyen élénken érdeklődött Zalka Máté Magyarország élete, kultúrája iránt. s?ülő. hazájától távol. Egyben beszámol életéről, munka járói, ísy Doberdo. című művének születéséről is. Az utolsó leveleket már Spanyolországból keltezte • — Lukács Pál aláírással. A spanyol polgárháború legendás hírű tábornoka azt írja, hogy „a madridi könyvtártól érdekes megbízatást kapott egy igen fontos részleg átszervezésére”. Beszámol egyik levelében arról is, hogy milyen feladattal bízták meg — ezt azonban „rejtjelezve” közli: „romantikus regényt írok a lovasságról, a főszerepet háromezer lovaskatona játssza majd benne. Ez a regény Spanyolország mai történeiéről szól majd, és előre is büszke vagyok arra, hogy megírásával engem bíztak meg” — írta 1936 októberében magyarországi rokonának Zalka Máté. Sportnyelvl közhelyek A sportújságok lapjain és a rádiós, televíziós Sportközvetítésekben sokszor olvasunk és hallunk közhely&té- rű nyelvi formákat. Ezek a nagyon gyakori hasznaiét miatt frázissá kopnak. Akkor miért élnek velük? Elsősorban azért, mert gyór- san beépíthető nyelvi panelek, másrészt azért, mert színeseknek, képekkel telítetteknek érák használói ezeket a szókapcsolatokét: kapuscsemege, betonhátvéd, bombagól, forintos labda, fű alatt passzol, kivédi a csatárok szemét, belebiká- zott a labdába, kötényt adott ellenfelének, kengurucsellel élt stb. önmagukban véve való-: ban frissek, képszerűek a példatárunkban felsorakoztatott kifejezések. Ha azórt- ban unos-untalan találkozunk velük, akkor már nem frissítik a nyelvi formálást; hanem inkább el6zürkitik.' Olykor túloznak is a használóik, s az óhajtóit képes nyelvi képletek helyett képtelen képeket olvashatunk vagy hallhatunk. Ezt példázzák alábbi példáink is. Az elevén, frissnek tűnő fogalmazásba belecsúsznak olyan szavak,' szókapcsolatok, jelzős szerkezetek is, amelyek inkább a sportnyelvi fráziskészletét „gazdagítják”, s kevésbé alkalmasak a világos, egyértelmű közlések nyújtására.1 Ha nagyon szépen, érzékletesen akar a sportújságíró fogalmazni, akkor ilyen mondatok is fel-féltűnnek a szövegben: „A csatár bombáját a kapu6 látványos lé- giút végén kiütötte” (Népsport, 1981., ápr. 19). — „A kapáslövés a felhők közé szállt „(Népsport, 1981. ápr. 12.). — „A belsők nem voltak a szélsővel azonos hullámhosszra hangolva" (Nép-, sport. 1981. ápr. 12.) stb. A rádiós és televíziós közvetítésekben hallhattuk ezeket a merész és meghökkentő szóképszerű nyelvé formákat: „A színvonal nem verdate az eget”, jött nehézségként a sérüléshullám; elegáns gólt lőtt a védő zoknija mellett, a szélső a csatár fejére pontosan rajzolta a labdát, a kapus lepkemód húzta le a pettyért; az első percek eseményei már megviselték (?) a felső kapufát” stb. stb. Bár az ábrázolás és jellemzés találó voltát és a fogalmazás szemléletességét a jelzők is biztosítják, a túlzó jelzők erre nem alkalmasak. A sportnyelvben is szerephez jutnak az ilyen túlzó minősítések: a masszív védő, a gyémántkeménységü hátvéd, a négytildejű szélső, a szupervésztartalék (?) csatár stb. Sajnos, a kelleténél több van belőlük, a kevesebbel is beérné az olvasó. Dr. Bakos József N5k&re$kedelem Lányokat és asszonyokat árulnak 2000 rúpiáért Észak- India piacain, .piipdössze 250 kilométerre az ország fővárosától. Egy indiai újságíró az ország legnagyobb napilapjában, az Indian Expressben arról *számolt be, hogy közvetítők útján nemrégen egy fiatalasszony vásárolt 2300 rúpiáért Radsastanban. Ennek az összegnek a feléért — mint állítja — bivaly is kapható ugyanazon a piacon’. Elő adásban sugározta a televízió azt a kívánságműsort, amit hires művészek kérései alapján állítottak össze. A műsorvezető bemutatta a neves személyiségeket — fölöslegesen, hiszen ismert arcokat pásztázott a kamera —, majd felkérte Perc Adorján színművészt, hogy mondja el kívánságát. — Sokat töprengtem, mit is kérjek — mondta Perc Adorján —, végül is az első ötletemnél maradtam. — Peter Brook? — kíváncsiskodott a műsorvezető. — Részlet az egyik általa rendezett előadásból? Vagy valamelyik elhunyt pályatársát szeretné, ha felidéznénk? Esetleg egy Karaján• koncertet ? — No nem — tiltakozott a színész —, ezek túlságosan is szakmába vágó kívánságok lennének, márpedig én most nem dolgozni, hanem szórakozni akarok. Ha úgy tetszik a művészetek határain túl. valahol a natúr valóságban. Kérem hát, hogy mutassanak be filmen vagy élőben egy esztergályost. ahogy éppen esztergál. — Nem értem... — A műsorvezető arcán döbbenet? — ön ebben az összeállításban egy esztergályost szeretne látni? — Igen. egy esztergályost. Es ahogy említettem. munka közben. Mi van ebben olyan különös? Kívánságműsor Az esztergályos is láthatott már engem különböző szerepekben, most én kívánnék megismerkedni az 6 munkájával. Természetesen, ha lehetséges. — Hogyne, hiszen azért kívánságműsor. .. — törődött bele a műsorvezető —, de amíg előkeressük a filmet... erre az óhajra ugyanis item számítottunk... addig Kiss B. Teodor zeneszerzőt faggatnám a kívánsága felől. — Nehezen hozakodtam volna ezzel elő — mondta Kiss B. Teodor —, de ha már Perc Adorján elkezdte, akkor nekem is lenne egy hasonló jellegű kérésem. .. Egy kőbányát szeretnék látni, és kicsit bepillantani a kőfejtők munkájába. .. Ügy emlékszem, volt is erről egy riport, de akkor elfoglaltságom miatt nem tudtam megnézni... Ha most mód lenne rá... — Van rá mód... — A műsorvezető arca olyan, mintha ecettel enné a madártejet. — Majd előkeressük a kőfejtőket is... Előbb azonban nézzük meg Tar Vendel esztergályosról készített riportunkat. Perc Adorján kérésére. A filmen Tar Vendel öt percig esztergált. A gép zúgott, a fémforgácsok, megannyi aláhulló „acél- tincs”, kunkorodtak, tekergőztek, a munkás arca fénylett az izzadtságtól. A kamera többször mutatta közben Perc Adorján átszellemült tekintetét, ahogy a széken előrehajolva kíváncsian figyelt az esztergályos minden mozdulatát. —í Csodálatos volt... — mondta a riport végén —, lenyűgöző mesterségbeli szaktudás... I Esztétikum, harmónia, ritmus...! Bátran ajánlanám, némely szakmailag fogyatékos kollégámnak ezt a produkciót... Ezután a kőfejtőkről készült riport következett, majd Csipán Sebestyén író kívánságára a kohászatba látogattak el. Később Pál C. Krisztina textiltervező kérésére egy cukrászüzembe, utána Farsangi Kond szobrász óhajára a tetőfedőkhöz. A műsor további részében szerepeltek még kéményseprők, számítógép-kezelők, traktorosok, marósok, pékek, darukezelők, végül — amolyan programozó attrakcióként —, egy épülő tévétorony szerelőit láthatták a magasban. A nagyon színvonalas, szórakoztató este tanulságait Farsangi Kond foglalta össze. — Csak hálásak lehetünk a televíziónak — mondta —, hogy ebben a másfél órában kicsábított minket az életbe. Régen éreztem már magam ilyen jól. Véleményem szerint többször kéne hasonló kívánságműsorokat rendezni. A következő napokban ömlőitek a nézők levelei, szóltak a telefonok. A többség sikeresnek, érdekesnek találta az adást, és a mielőbbi megismétlését kérte. Bőven ajánlottak más szakmákat is, amelyek ebben az összeállításban nem szerepeltek. A televízió illetékesei ígéretet tettek a nagy sikerű kívánságműsor megismétlésére, addig is azonban szives figyelmébe ajánlották a nézők millióinak — a [ munkahelyeket. Tóth-Máté Miklós
