Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
Iskolakörzetesítés utőrezgésekkel frit' üvegházakat ugyanis a Gagarin Hőerőmű hulladék- energiájával fűtik; azzal az egyszerű megoldással, hogy a hőerőmű üzemeltetése közben felforrósodó nagy tömegű víz egy része a növényházon keresztül jut el a hűtőbe, az erre a célra épített csőrendszeren ke_ resztül. A párolgás követ" kéziében keletkezett hő* mennyiséget a növények igényének megfelelően lehet szabályozni. A visontai növényházban már korábban megkezdték a paprikaszüretet és fejlett szegfűik is kelendők a kör. nyékbeli piacon. A munka ünnepeitjei Kiváló a gyöngyösi MEZŐGÉP AZ ÉLETNEK TANÍTÓ iskolát mintegy évtizede válaszút elé állította a jelen társadalmi igénye. Szakítania kellett a népiskolai hagyományokkal, ha azt akarta, hogy a mai gazdaság és társadalom követelményeinek megfeleljen a tanítása. A szétaprózott iskolahálózat szellemi erejének összefogására egyetlen út kínálkozott: az iskolakörzetesítés. Fél évtizedes erőfeszítés nyomán így összegezhető az eredmény: A körzetesítés lehetővé tette a szakrendszerű oktatás teljessé válását. A körzeti központok többsége a városhoz hasonló tanulási feltételeket nyújt. Megnyugtatóan hangzik a körzetesítés eme summázata. A szülők és pedagógusok elégedetten vehetik tudomásul, hogy esetleg apró faluban születtek. A körzeti iskolákban szakképzett pedagógusok tanítják okos szóval, okos taneszközökkel. Ehhez két tény: 1. a falusi tanulók túlnyomó többsége részesül szakszerű oktatásban, 2. az utóbbi öt - év alatt a megyék több száz millió forintot költöttek az alapvető taneszközök beszerzésére. A lényeg: jó ügy, jó törekvés volt az iskolakörzetek kialakítása. Ám, hogy az ezzel járó munka, az ezzel járó erőfeszítés minden szempontból megfelelő lett volna? — arra nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. Az utazás nyűge Az iskolakörzetesítés nem kizárólag pedagógiai kérdés. Sokkal inkább a falusi társadalmat érintő életmódbeli, kulturális, utazási, emberi (érzelmi), gyermeknevelési kérdéskomplexum. A szülők többsége — még ha ésszel meg is érti — fájlalja a falusi iskola megszűnését. Évszázados hagyomány, anyai-apai emlék fűzi hozzá. És ami most, szülőként éveken át élteti a fájdalmat: a naponta utazó gyermek féltése. A megyei fórumokon, falunapokon gyakran szóba került a körzetesítés nyomán született szülői aggodalom. Egy tanácstag a szülők közhangulatát a téesz- szervezés után kialakult gazdái aggodalmakhoz hasonlította, mondván: a központi iskolának is bizonyítania kell a maga előnyét, mini annak idején a téesznek! Csakhogy az iskolai produktum • nehezen mérhető Itt későn érik be a „tiszta búza”: nem az osztályzatokban, inkább a felnőtt (dolgozó ifjú) felkészültségében emberi adottságaiban tapint, ható. Mi az, gmivel most megnyugtathatjuk a szülőket? Az egyik az iskolabuszok óramüpontosságú járata, a másik a napközi otthonok fejlesztése. elsődlegesen a bejáró tanulókat istápolandó. A falugyűlések visszatérő panasza az utazás körülménye. Jóllehet a Volán megyei igazgatósága együttműködik a meg.vei vezetéssel az iskolások utaztatásában, ám menet közben mindig akadnak újabb fennakadások a közlekedésben, olykor az időjárás, olykor a technika vagy éppen a gépkocsivezető hibájából. Sajnos, mindez a gyermekeket sújtja, nem csoda tehát, ha a szülő (akinek minden iskolai „tudománynál” fontosabb a gyereke!) az egész körzetesítésből elsősorban az utazás nyűgét érzi. A napközi meg az otthon A körzetesítés másik érzékeny pontja a napközis ellátás. Az általános iskolásoknak mintegy 35—45 százaléka napközis, az arány megyénként más-más. A kérdés az: a járások és a város környéki községek bejáró tanulói mennyiben élveznek elsőséget a napközibe való felvételnél? Vannak települések, ahol sokallják a napközis étkeztetés költségét a szülők, ezért nem igénylik gyermekeik számára. Vajon tudják-e, hogy a napközis gondozás egyik fő értéke a felügyelet melletti tanulás? A felkészítés a másnapi iskolára. Sajnos, gyakran az arra leginkább rászorult gyermekek maradnak ki a napköziből. Vannak ugyan a napközinek másfajta ellenzői is. Milyen indokkal.? Ki azzal, hogy a gyerekek ugyanabban a tanteremben „napkö- ziznek” ahol napközben tanulnak. olykor már utálják a termet is; ki meg azzal, hogy a pedagógus csak a rendre vigyáz, nem tanítja a gyereket. Mindezek részigazságok. Olyan gondok, illetve aggodalmak, amelyeket a jobb iskoláztatás, a jobb nevelés igénye szült. Még szakemberek is felvetik, hogy a szakavatott oktatás ugyan egyértelműen a körzetesítés mellett szól. de nem tudhatjuk. hogy a falu, a család „mikroklímájából” reggel héttől este hatig kiszakított gyermek személyisége vajon nem sínvli-e meg a zakla- totfabb iskolás évek terhét? Különösen vonatkozik ez az alsó tagozatosokra. Az aggodalmak jogosak. Ám az igény a szakrendszerű tanításra — jog és követelmény egyszerre. A megoldás útja nem a visszalépés hanem az előrelépés. Vagyis: a körzetesítés — olyan igénnyel, hogy az utazást, a napközis élet körülményeit napról napra jobbá, emberibbé tesszük. Falvak — iskola nélkül Az iskolakörzetesítés érzékenyen érinti az apró falvak kulturális életét. Ezek jövőjét az idő meg a településfejlesztési program alakítja majd, kulturális közéletét a (szintén megújuló) művelődési hálózat hivatott istá- polni. Az egységes művelődéspolitika egyelőre azt hangoztatja: erősíteni kell a központi1 iskola kisugárzó hatását az egész körzetre. Az oktatási intézmény nélkül maradt falvak kulturális életében a központi iskola pedagógusai mellett kapjon szerepet a helyben lakó nyugdíjas pedagógus, az agrárértelmiség, az orvos. Valamennyi értelmiségi, aki falun él. A KÖRZETESÍTÉS SZÜLTE gondok és aggodalmak általában nem kérdőjelezik meg a központi iskolák létrehozásának helyességét. Arra viszont köteleznek, hogy — a pedagógiai szempontok érvényesítésén túl — a körzeti iskoláztatást annak életmenetének szem előtt tartásával fejlesszük tovább. Olyanformán, hogy se a tanítás, se a gyerek, se a szülői érzés ne sérüljön meg. (B. ö.) Egyelőre 50 kiló Paradicsomszüret Visontán Megkezdődött a paradicsomszüret Visontán. a Hevesi Állami Gazdaság növényházában. Pénteken délelőtt 50 kilónyi termést küldtek piacra. A visontai paradicsomot a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat a Mátra iparvidékein, az üdülőkben és az egri piacon értékesíti. A növényházban mintegy ezer négyzetméternyi területen termelnek paradicsomot. A hatalmas paradicsomfák 2—3 méter magasra nyúlnak és egy-egy száron, nagy fürtökben 00— 70 paradicsombogyó is díszük. A közeli hetekben rendszeresen küldenek a korai primőrből, piacra. A visontai növényház különös előnye, hogy korlátlan mennyiségben rendelkeznek a szükséges és olcsó hőmennyiséggel. Az ■ A MEZŐGÉP gyöngyösi gyárának tavalyi tevékenységére az volt jellemző, hogy az előző években elért kiegyensúlyozott fejlődését megtartotta. Ennek alapján elnyerte a Kiváló gyár kitüntetést, amit a tegnap megtartott termelési tanácskozáson nyújtott át Sziráki András vállalati igazgató Lukács Benedek gyárigazgatónak. A gyöngyösiek termelési tervüket több mint 16. százalékkal teljesítették túl. Rugalmasan alkalmazkodtak a megrendelőik igényeihez. Szerződéses kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek. Jó termelésszervezéssel biztosították a folyamatos termékkibocsátást és az együttműködés szolgáltatásait. A termelési feltételek javulásával módosult a gyár termékszerkezete is. Felkészültek a Diesel-motorok javításához szükséges üzemanyag-adagolók sorozatszerű javítására. Lehetőségük van arra is, , hogy a jövőben a bonyolultabb gépegységek gyártását megvalósítsák. A nyereségtervüket több mint 130 százalékra teljesítették, bár a költséggazdálkodás meghatározott szintjét túllépték, ugyanakkor a nyereségük megfelelő arányban nőtt. Példamutatóan jó a szocialista munkaverseny résztvevőinek szervezettsége. A társadalmi munkában jelentős eredményt értek el. Tegnap délelőtt Egerben, a Technika Házában ünnepséget rendezett a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság abból az alkalomból, hogy az elmúlt évben végzett kiemelkedő eredménye alapján megkapta a Mező- gazdasági és Élelmezési Minisztérium, valamint a ME- DOSZ elnöksége által adományozott „Elismerő oklevelet”. Az ünnepségen részt vevő dolgozókat, a kiváló kollektívák képviselőit, valamint a vendégeket, — akik közt ott volt és az elnökségben helyet foglalt dr. Poden Gyula, az MSZMP KB alosztályvezetője, dr. Bernár Béla, a MÉM osztályvezetője, Snmodi Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kovács János, a városi pártbizottság titkára, továbbá a megyei tanács, a társszervek — Bo- zsó László, a gazdaság pártvezetőségének titkára köszöntötte. Ezt követően dr. Kovács Jenő igazgató értékelte azokat a munkasikereket, amelyek alapján az erdőgazdaság kiérdemelte az „Elismerő oklevelet.” Mint elöljáróban hangsúlyozta, az elmúlt év kezdetén több probléma mutatkozott a gazdálkodásban, ezeken azonban sikerült úrrá lenni, és a továbbiakban már nem volt fennakadás. Az eredményeket nem lehet elválasztani az A kommunista műszakokon a megjelenés szinte teljes. A Komarov.brigád elnyerte A tröszt kiváló brigádja címet. Vezetője: Bernáth Mihály. Termelési tervüket megközelítően 127 százalék* ra teljesítették, öt újításul; alapján a megtakarítás meghaladta a 200 ezer forintot, összesen több mint ezer órában végeztek társadalmi munkát. Patronálják a 3*as és a 6-os számú általános iskolákat. Kiváló munkáért kitüntetésben részesült Nagy Gábor szerelő. A SZOT oklevelét Borosi László kapta meg. A vállalat kiváló dolgozója lett Pál István és Kiss József. A gyár kiváló dolgozó kitüntető jelvényét 19-en vehették át. ötödik ötéves ten' eredmé* nyeitől. Ebben az időszakban a dolgozók éves bér- színvonala nyolc százalék- kai nőtt, a 130 milliós tervezett szociális juttatás helyett pedig 160 miIMó forintot fordítottak erre a célra. A továbbiakban részletesen ismertette oz erdőfelújítás, a fahasználat, a fa- feldolgozás, a gépesítés modernizálásának eredményeit és mindazt az összetevőt, melynek eredménye az a szép siker, hogy elnyerték az oklevelet. Beszéde végén az igazgató megismételte korábbi kijelentését: „Olyan dinamikus fejlődési lehetőség még nem volt gazdaságunk életében, mint most, a VI. ötéves terv elején”. Az igazgató beszédének elhangzása után dr. Poden Gyula elismerő szavak kíséretében nyújtotta át az oklevelet dr. Kovács Jenőnek, majd ezt követően dr. Bernár Béla a miniszteri jutalmakat a gazdaság vezetőinek. Végezetül a legjobb kollektívákat, üzemeket, brigádokat, valamint az élenjáró dolgozókat tüntette ki, illetve jutalmazta még a gazdaság igazgatója. , HémsönGi 1981. májas 9.. szombat A TÖRTÉNELEM NEM ISMERI ezt a kérdést: mi lett volna, ha...? Mégis örök emberi játék játszani a gondolattal, töprengeni, tanakodni, hogy miképp fordult volna a sors kereke, ha másképp fordult volna? Historizáló. politizáló társaságban nemegyszer végiggondolják, hogy' mi lett volna, ha az első világháború után Európa sok-sok országa érettebben reagál a kapukon dörömbölő forradalmi hullámra? Ha Közép- és Kelet-Európa kis nemzetei a Habsburg-birodalom romjain nem a marakodás, hanem az egyetértés szellemében látnak az építéshez? Hiszen ha összefognak, Hitlernek tán nulla esélye lett volna a Drang nach Osten-hez ... Nem így történt. Hitler végiggázolt a kontinensen. Ármádiája talán még ma is masírozna, ha a Don és a Volga között nem ütközik vasfalba, ha a megtámadott szocialista ország vasöklű hadserege ízzé-porrá nem zúzza. A történelemnek e lapja gránitba vésve áll, ám a fantáziájú kedv számára újabb kérdések maradtak. „Mi lett volna, ha Rudolf Hess különös angliai sétarepülése 1941-ben sikerrel jár és angol—német különbéke születik?” Va'gy „ha 1944 nyarán ■ Stauffenberg gróf pokolgépe elviszi Hitlert az ördögbe, és utódai különbekét köthetnek a Nyugattal?” A kérdést nem csupán a fantázia, sokkal inkább egyfajta szemlélet sugallja. Emlékeztessünk arra, hogy a fasizmus feletti diadalnak és békének zengő örömhimnu. szók hangja mellett némely Ürfcéneltm apróságról aligA Győzelem öröksége alig esett és esik szó. Arról, hogy végső vonaglásában a fasizmus a történelem kerekének kisiklatására akkoriban két olyan kétsegbeesett kísérletet tett, amelyen szintén elrágódhatnak az asztalitörténészek. Hitler öngyilkossága után, az általa kinevezett „törvényes” utód, Dönitz admirális ugyanis még egyszer „feladta a labdát” a nyugati hatalmaknak; felajánlotta, hogy kössenek különalkut a háború befejezésére. És amiről nálunk igazán kevesen tudnak: a május 5-i prágai felkelés vezérkarának, pontosabban polgári szárnyának a cseh— morva protektorátus birodalmi helytartója. K. H. Frank felajánlotta, hogy alakítsanak önálló nemzeti, csehszlovák kormányt, amely „egyaránt élvezné a Nyugat és Németország bizalmát”. HESSTÖL FRANKIG a szándék éle világos. És ha a sanda szándék kudarcba fúlt, az nem a nyugati hatalmakon múlt, hanem az 1945-ös Európa valóságos politikai és katonai erőviszonyain. Azon, hogy Európa félmilliárdos népének elege volt a fasizmusból és a háborúból, de a fasizmushoz és a háborúhoz vezető állapotokból is. És nem utolsósorban azon, hogy egy új világ erős, győzelmes hadserege kergette a fasiszta seregeket Berlinig, a Führerbunkerig, sőt tovább, az a hadsereg, amelyet korábban a világ- történelem legnagyobb katonai offenzívája sem tudott térdre kényszeríteni. Képletesen és valóságosan: a Vörös Hadsereg harcosai a berlini Reichstagra a vörös zászlót tűzték ki. s az ugyanaznap felszabadult csehszlovák fővárosban a nemzeti trikolór mellett mindenütt ott lengtek a szocialista jelen és jövő vörös lobogói, a Moldva partján csakúgy, mint a Duna és a Visztula partján . . . Ama május eseményein az asztali történészeknek tehát mégsem érdemes spekulálniuk. Még kevésbé a felelős politikusoknak, akiknek kezében van a ma történelme. A berlini fegyverletétel aláírása óta harminchat év pergett le az európai história homokóráján. S ha akkor az európai erőviszony olyan volt, amilyen — a mai status quo sokkal-sokkal markánsabb. Azóta nemcsak a példának említett Berlin és Prága, de egész sor további európai főváros neve fémjelzi a szocializmus létét és erejét — köztük Budapesté. Társadalmi-történelmi realitás ez. vagy ha úgy tetszik. diplomáciai, nemzetközi status quo. Olyan, amelyben megtestesül a szocialista közösség ereje, s amelyet a Hitler felett aratott győzelem után éppen harminc évvel Helsinkiben. Európa kis és nagy országai, az USA- val és Kanadával együtt, írásban szentesítettek. Néhány éve ismét kísért Hess, Dönitz, Frank szelleme — a realitások kijátszásának szelleme. A világtörténelem legvéresebb háborújában született európai egyensúlyt némelyek szívesen felborítanák. A helsinki egyezménnyel és a józan észszel ellentétben olyan fegyverkezési hajszát diktálnak Európában és a világnak, amely aligha rendíthetné meg az egyensúlyt (s ezt ők is tudják, hiszen a Szovjetuniót eddig soha, senki nem szoríthatta sarokba!) —, de amely veszélyesen kikezdhetné a béke pilléreit. HA MA AZ 1945-flS győzelemre gondolunk, gondoljunk arra is, hogy a hősök és az áldozatok tízmillióinak vére öntözte öreg kontinensünkön harminchat év alatt olyan élet szökkent szárba, amelyet — összességében — Európa még soha nem látott. A Győzelem öröksége az a példátlan történelmi tény, hogy három és fél évtizede hallgatnak a fegyverek Európában, ahol — most először — nem néznek egymással farkasszemet győztesek és legyőzőitek. Az európaiak nem akarják még egyszer romokban látni sem gótikus katedráli- saikat. sem acél-üveg felhőkarcolóikat, Az új európai nemzedék nem ismeri a háborút, de ismeri a történelmet, és pontosan ismeri a választ erre az egyáltalán nem történelmietlen kérdés, re: mi lenne ha...? Ismerik apáik művét és megbecsülik a Győzelem örökségét. Firon András Elismerő oklevél a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak
