Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
r Búcsúzik a . C„, A beírt tanulók 9,5 százaléka túlkoros Elemzés a minisztériumban A diákkor hamarosan emlékek regimentjét jelenti számukra. Ma, sötét ünneplő ruhát öltenek. s elbúcsúznak az alma matertől, tanáraiktól, alsós tanulótársaiktól és barátaiktól. Ilyenkor akarva-akaratla- nul is élményeket idéznek, mérlegelik az elmúlt négy esztendő megannyi sikerét és buktatóját, méghozzá úgy. hogy közben tervezgetik a jövőt is. Az újhatvani Gimnázium, Közgazdasági és Vasútforgalmi Szakközépiskola IV./C osztályában járva épp ezekre a gondolatok, ra. elképzelésekre voltunk kíváncsiak. Kedvező összkép Tőzsér Ferencné. osztályfőnök, magyar—történelem szakos középiskolai tanár Tőzsér Ferencné elégedett lehet, mert fiai- lányai lehetőségeikhez képest kitettek magukért: — Hajdan azt mondták rólunk, hogy mi vagyunk a maradék gyerekek gimnáziuma. Ez a cseppet sem hízelgő minősítés abból adódott, hogy hozzánk általában azok a nyolcadikosok jöttek, akiket nem vettek fel Egerbe óvónői, vágj’ egészségügyi szakközépiskolába. Tanulmányi eredményük ugyan nem volt rossz, de a túlzott lelkesedés és szorgalom nem tartozott erényeik közé. Sokat kellett fáradoznunk addig, amíg felébredt bennük a kötelességérzet, s megszerették ezt az intézményt. Utána már öröm volt velük együtt dolgozni. Kialakultak jó tulajdonságaik, ezek közül egyik az. hogy képességeiket nagyon valószerűen értékelik, s nem kergetnek vágyálmokat. Ezt az egészséges szemléletet tükrözi pályaválasztásuk is. Egyetemre és főiskolára nyolcán óhajtanak bejutni, öt-hattal többen is bekerülhettek volna, ha harmadikban nem lazítanak. A többiek? Jó néhá- nyan szakmunkástanulónak mennek, legalább öten az íróasztalt választották életcélnak. El is érik, mert szüleik olyan helyzetben vannak, hogy segíthetik kívánságaik megvalósulását. Egyetlen tanácstalan akad köztük, de remélem. hogy idővel ő is révbe jut majd. A huszonegy ifjú közül hármat szólaltattunk meg. s ők készséggel beszéltek tegnapjaikról és holnapjaikról. Aki a sokszínűséget kedveli A kiskörei Bodor Ibolya valaha szintén a csalódottak táborát gyarapította, ugyanis a megyeszékhelyen akart orosz tagozatos lenni. — A keserűség azonban hamar eloszlott, megértőek voltak a nevelők, átsegítettek bennünket a minden rajttal járó buktatókon. Ezzel magyarázható az, hogy viszonylag gyorsan otthonosan éreztük magunkat itt. Mór régóta azt vallom: jó CíMmsm MSI. május 9„ szombat Bodor Ibolya dolog gimistának lenni, hiszen olyan általános műveltséget kapunk, amelyet később igényeinknek megfelelően fejleszthetünk tovább. Igaz, ez az intézménytípus elsősorban olyanoknak való, akik egyetemre, vagy főiskolára akarnak menni, ám szerintem azok sem járnak rosszul, akik hozzám hasonlóan nem pályáznak ilyesféle babérokra. Én büszke vagyok arra az útravalóra, amit magammal viszek, s azt is tudom; hogy ezt később sokrétűen kamatoztathatom. Az irodakukacságtól irtózom, tragédia lenne számomra az, ha egy szobában, másokkal összezárva kellene hosszú évtizedeket eltölteni. A fényképész szakmát választottam, s ha megszerzem a szakmunkás-bizonyítvány, akkor hazamegyek Körére, s ott maszekként próbálok sze. rencsét. Ebben a hivatásban a változatosság, az alkotó jelleg, a mozgékonyság, az állandó vándorlás tetszik. A gyerekek rajongója A hatvani Tóth Éva mindenáron az óvónőképző főiskolára szavaz, más megoldást szinte el sem tud képzelni. — Talán azért rajongok a gyerekekért, a kicsinyekért, mert nincs testvérem. Nem a napokban döntöttem, hanem esztendőkkel előbb, így aztán, fel is készültem a nehézségekre. A felvételin Tóth Éva egy kissé a történelemtől tartok, bár minden év anyagával alaposan foglalkoztam, s még az érettségi előtt is gonddal áttanulmányozok minden tételt, hogy később ne érhessen kellemetlen meglepetés. Ha mégsem sikerül? A kudarcot nem jó dolog emlegetni, de csak számolni . kell vele, mint egyik eshetőséggel. Ebben az esetben sem adom, fel, hanem a következő évben ismét rajthoz állok. Természetesen közben nemcsak tanulok, hanem dolgozom is majd. Könyvesboltban, vagy még inkább óvódéban helyzekedem el. Az utóbbi variáció azért jobb, mert gyakorlati ízelítőt kapok a hivatás műhelytitkaiból, szépségeiből egyaránt. Egy biztos: vissza nem lépek, mert aki következetes, az csak eléri a célját. Irány: a főiskola A hatvani Talabér Ilona szintén óvónő szándékozott lenni, ő azonban a gödöllői szakközépiskolába jelentkezett. — Itt aztán közölték, hogy felesleges ügyködnöm, mert területileg nem ehhez az oktatási intézményhez tartozom. Ajánlották: próbáljak szerencsét inkább az egri Gárdonyiban. Nos, mégsem ezt a lehetőséget választottam. Osztályfőnököm azt javasolta, hogy megérné, ha a kereskedelmi és vendéglátó- ipar főiskolára pályáznék. Egy kicsit töprengtem, de az. tán gyorsan rájöttem, hogy talpraesett ötletet kaptam. Hallgattam is a tanácsadó szóra. Annál is inkább, mert közben két örökmozgó, folyton renitenskedő unokaöcsém elvette kedvemet a gyerekneveléstől. Ha végzek, akkor az utazgató ifjúság gondjain szeretnék majd segíteni lehetőségeimhez ké. pest. Itt az .olcsó, de kényelmes szállásokra és szeréTalabér Ilona (Fotó: Szabó Sándor) nyebb árú, ám mégis ízletes étkeztetésre gondolok. Elutasítás? Ez is.elképzelhető. Egy biztos, nem omlok össze majd. Elmegyek Budapestre, s ott a telefonközpontban dolozom, s szabad időmben készülők, gyűjtöm az erőt és energiát az újabb nekifutáshoz. ★ Értékelés, valamiféle igazságosztás helyett csak azt jegyezzük meg, hogy jó, ha egy osztály olyan tanári kollektívára lel, mint a IV./C, hiszen így esélyeit gondosan, valószerűen mérlegelve tervezheti jövőjét. Méghozzá — s ez egyáltalán ne tűnjék jóslásnak — a siker reményében... Pécsi István r a tankötelezettség teljesítéséről Ebben a tanévben a tanköteles korú gyermekek csaknem 99 százaléka vesz részt az iskolai oktatásban. Egymillió-százhatvankétezren tanulnak az általános iskolákban, 34 ezerrel többen, mint az előző tanévben. A legnagyobb a számbeli gyarapodás az első osztályokban, ahol 16 ezerrel többen kezdték meg tanulmányaikat, mint egy évvel ezelőtt. A hatévesek 96,2 százalékát iskolázták be — állapították meg a Művelődési Minisztériumban a tankötelezettség végrehajtásának elemzésekor. Eredményként jelezték azt is, hogy az első osztályos tanulók 9R,5 százalékát óvodai vagy iskolai foglalkozásokon előkészítették a tanulásra. Azt a 4300 gyermeket, aki nem tartott lépést a töb biekkel, korrekciós osztályokban oktatják, gond viszont, hogy a 6—13 évesek közül 14 500 gyermeket, köztük 6700 iskoláskorba lépőt nem írattak be az iskolába A „beiskolázatlan” hatévesek zöme 'a pedagógusok, az orvosok szerint még nem alkalmas az iskolai tanulásra. Némelyik megyében, például Hajdú-Biharban s a fővárosban sok, más megyékben — így Békésben, Somogybán — kevés az iskolaéretlen gyermek. A területenként tapasztalható nagy különbség arra vall, hogy nem azonos elvek szerint bírálják el a gyermekek iskolaérettségét. Ezért a minisztérium kezdeményezte, hogy az Országos Pedagógiai Intézet, és más érdekelt szervek, intézmények közreműködésével bírálják felül az iskolaérettségi vizsgálatok gyakorlatát, valamint a korrekciós osztályok szervezésére kiadott minisztériumi állásfoglalást, s módszertani útmutatással segítsék elő a gyermekek szellemi képességének, esetleg értelmi fogyatékosságának korai felismerését. Több mint ötezer I—VIII. osztályos tanulót egészségi okok, vagy rendkívüli körülményeik miatt felmentettek az iskola mindennapos látogatása alól. Közülük több a testi vagy érzékszervi fogyatékos, őket gyógypedagógiai intézetekben kellene elhelyezni. Egyre több fiatal végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát tanköteles kor* ban. Ebben a tanévben hiányzás, elégtelen 'anulmá- nyi előmenetel miatt az I— VIII. osztályos tanulóknak 2,09 százaléka veszít tanévet. Az országos átlagnál kevesebben a fővárosban, Szolnok, Vas, Csongrád, Békés, Fejér, Győr-Sopron és Somogy megyében, az átlagnál többen Szabolcs-Szatmár, Borsod- Abaúj-Zemplén, Nógrád, Veszprém, Bács-Kiskun, Haj. dú-Bihar és Zala megyében. A tanévvesztések következményeként a beírt tanulók 9,5 százaléka túlkoros — ezek főleg V., VII., VIII. osztályosok —, és 9700-an nem fejezik be az általános iskolát a 16. életévük betöltése előtt. A tizenhat éves korosztály mintegy 2.4 százaléka a gyógypedagógiai intézményekben, 0,6 százaléka pedig a dolgozók általános iskolájában végezte el a nyolcadik osztályt az előző tanévben. A tankötelezettség tehát 95 százalékban teljesült. Pályázat tanulmányutakra ismeretüket. Kivételek e kötelezettség alól a műfordítók, a fiatal zeneművészek, a balett-táncosok, úgyszintén a nemzetiségi pályázók, ha abba az országba pályáznak, amelynek a nyelvét anyanyelvi szinten beszélik. Pályázni lehet a többi között a Szovjetunióba, például a marxizmus—leninizmust oktatók öthónapos továbbképző tanfolyamára, Bulgáriába, a szlavisztikával, Lengyelországba a polonisztiká. val foglalkozók nyelvtanfolyamára. Indiába orientalisztikával foglalkozó egyetemi tanár vagy kutató utazhat háromhónapos tanulmányútra. Végzős arab szakos egyetemi hallgató, vagy fiatal szakember egv-két. éves tanulmányúton az arab nyelv és irodalom, történelem, néprajz, vagy földrajz- tudományi tanulmányait folytathatja Irakban. Akadémiai tudományos fokozattal nem rendelkező fiatal kutatók a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjára pályázhatnak. A szocialista országokba pályázók ez év június 30-ig. a tőkés vagy fejlődő országokba pályázók június 15-ig adhatják be pályázataikat munkahelyükön, illetve az egyetemeken, a szövetségeknél. Muzsikáló várak Külföldi tanulmányutakra hirdetett pályázatot a Művelődési Minisztérium: lehetővé teszi, hogy a felügyelete alá tartozó oktatási és kulturális intézmények, vállalatok, intézetek, művészeti és nemzetiségi szövetségek, tanácsi irányítású oktatási, kulturális intézmények és vállalatok tudományos kutatói, művészeti és kulturális szakemberei, valamint a Művelődési Minisztérium munkatársai, a tanácsok művelődési osztályainak munkatársai 1962-ben, illetve az 1982—83-as tanévben ösztöndíjjal tanulmányútra mehessenek a szocialista, a fejlődő, vagy a tőkés országokba. A tanulmányutak célja, hogy a pályázók szakmai információkat, tapasztalatokat szerezzenek, megismerjék a szakterületükön elért legújabb kutatási módszereket, eredményeket, illetve külföldön ismertessék a magyar- országi tudományos, pktatási, művészeti, kulturális tevékenység eredményeit. Mint a pályázati felhívásból kitűnik: a pályázat elbírálásánál előnyben részesülnek az oktatás és kö7.művelődés kutatói fő irányába tartozó témák és a Hungarica-kutatá- sok. Az egyhónapos, vagy annál hosszabb ideig tartó tanulmányútra pályázóknak igazolniuk kell a nyelv. Baranya öt középkori vára kitárja kapuit a muzsika előtt: tavasztól őszig alkalmi hangversenyeket rendeznek az évszázados falak között. A siklósi vár gótikus kápolnája, a szigetvári vár török d7.sámija. a pécsvára- di vár románkori altemploma, a máiéi vár lovagi udvara és a pécsi vár hajdani kapubástyája remek pódiumot kínál a kamara jellegű énekkaroknak, zenekaroknak. Békés megyében hat olvasótábort szerveznek az idén. A hagyományos általános iskolai és ifjúmunkás^ táborok mellett olvasótábor fogadja a tehetséges cigány- gyerekeket. Bővül a Békéscsabán évek óta sikerrel működő szlovák táborok programja: a nemzetiségi fiatalok — középiskolások, főiskolai, egyetemi hallgatók — a békési megyeszékhelyen és a szlovákiai Zólyomban vehetnek majd részt anyanyelvi foglalkozásokon. A népfront által szervezett nyári olvasótáborok kétszázötven diákot várnak. Isten tudja hát, hogy honnan van rá mégis pénzük az embereknek, hiszen az utóbbi teleken szinte csak magyar szót hallani a Tátrában. — Jó kis pofa vagy, mi az hogy a tavalyi áron?! —szól közbe Anna, miközben Kardos behozza a második adag teát, és kezdi kitölteni a csészékbe.. — Azt hiszed, hogy Szlovákiában megállt az élet, oda nem „gyűrűzik be” az energiaválság? Légy erős, picinyem, hogy legalább tíz-tizenöt koronával drágább lesz naponta a szállás, mint tavaly volt. — Tíz-tizenöttel, személyenként?! — Hát persze, mit gondolsz? Bár azt hiszem, hogy a koszttal még így is olcsóbb lesz az, egész, mintha otthon maradnál a fenekeden. — Na ne, hát ez már túlzás! — csattan fel a fotóriporter. — Ezt már nem engedheti meg magának egy magyar dolgozó! — Dolgozó?! Hol vagy te dolgozó?! Légy nyugodt, a melósok nem is járnak őszszel Görögországba, télen meg a Tátrába! — Jaj, igaz is — kezdi magas hangon Kardosné, úgy kapcsolódva a beszélgetésbe, mintha eddig nem lett volna jelen —, igaz is, hát most tulajdonképpen búcsúestet tartunk, merthogy mi már holnap reggel a kis férjemmel. .. Kardos ekkorra már teleszívja a tüdejét levegővel, s most látványosan tartja visz- sza, jelezve, hogy ő mindjárt felrobban, ha a felesége még egyszer a szavába vág. Aztán mélyről, folytottan, halkan kezdi. — Ha nem vetted volna észre, Julikám. mi most beszélgetünk. Másról beszélgetünk, érted? És nagyon szépen megkérlek, hogy ne vágj mindig a szavamba! Ezután a határozott férji kioktatás után Annához fordul, s ügy válaszol az asz- szonynak, aki őt ki akarja rekeszteni a dolgozók sorából, mintha meg sem szakította volna az a kis családi párbeszéd. — Ugyan, ugyan kedves Anna, hát csak nem akarod azt mondani, hogy az a rengeteg magyar a Chopok lejtőin csupa jogász, mérnök- közgazdász. tanár, külkereskedő meg fotóriporter?! — Nézd, kedvesem, én nem tudom, hogy kinek mi pontosan a foglalkozása, vagy a végzettsége, de hogy nem gyári munkások, az hétszentség! Egy melós, akinek a te korodban háromezer-hatszáz forint a fizetése, az nem vesz a családjának sífelszerelést húszezerért! — Hát azért többet keres — igazítja ki a feleségét a mérnök. — Én is azt hiszem, hogy többet, mert annyiból nemigen lehet megélni — mondja a tanárnő —, csak egy gyári munkásnak más az igénye. — Hogyhogy más az igénye? A melósnak is pontosan olyan igényei vannak, mint bárki másnak! Honnan veszed ezt a hülyeséget?! Mint valami nagyságosász- szony a harmincas évekből! A Weisz nagysága, akinél anyám takarított napi egy pengőért! Annak voltak ilyen elméletei! \ (Folytatjuk) ^
