Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
I De hiszen a kezek beszélnek] Aprócska, ráncos kis csecsemőkezek, alvás közben fé- > lig kinyílnak, mint a szirmát bontó virág. Nézd csak: í legelőször a keze ébred, aréához kap vele, vigyázz, te buta!, megsérted magad! Le kéne vágni a körmeit... Fi- i gyeid! Fölébredt! És milyen dühös! A keze ökölben, ' mindjárt sírni fog... Ügyel! És most kapaszkodva...', hohó! Tudom, te csodabéka, ne kalimpálj már a kezeddel, tudom, hogy enni akarsz... Egy vésőt tartó kéz. A vésőre rásújt a kalapács, a vésőt ' tartó kéz megremeg, majd a tenyér izzadtságától ned- : vés szerszámon azonnal új fogást keres, markol erősen, í rezzenetlenül várja az újabb ütést. Durva, mészmarta 'l kéz, de ni! E durva kézben hirtelen a véső lesz eleven: í a tenyér kinyílik, a szerszám a hüvelykujjtól a kisujjig S ivei, támaszt keres, majd rácsapódik a gyűrűsujj, s íme, j a két leghosszabb ujj felszabadult; kikotorja a törmeléket ... | Egy kéz meghúz egy kart, megforgat egy kereket, majd { oly szorosan simul a gépre, mintha része lenne, s mint- > ha maga a kéz marna a fémbe, repítené a fényes forgá• > csőt a gép mögé. Egy mozdulat, még egy; a gép nem si- í vít, megáll engedelmesen. A jobb kéz mérőeszközt illeszt ( a bal kézben tartott munkadarabhoz, de lám, mintha sze- ? retet is volna e mozdulatban: a kezek nemcsak mérik a ? megmunkált anyagot, hanem becézik is ... > Védőkesztyűs kezek, összeillesztett fémlemezeket emel- \ nek, egy gép szájához teszik, végighúzzák benne, hogy a í gép izzó harapása forrassza össze a szélűket. Ójabb le- > mezek, újabb lemezek, a védőkesztyüs kezek fáradha- ) tatlanok, teszik, amit kell, mindig ugyanazt, mindig í ugyanúgy. Az ütem sem változik, itt a gép diktálja a tem- i pót. De most hirtelen... megáll a gép. Valami baj lehet, ( a szalag nem adja kézre az újabb lemezeket, az autó- í maták sem tökéletesek, és a kezek, nézd a kezeket! Le- í dobják a kesztyűt, amiből mintha egycsapásra elszállt í volna az értelem, és tíz ujj tornászik vadul, görcsösen, 5 míg merevségük fel nem enged, s a két keskeny női kéz s nem táncoltatja meg őket boldogan ... De a gép újra el- < indul, s az ujjak sóhajtva öltik fel rabruhájukat. t Gombokon táncoló kezek. Égy hengerállvány gomb- ? billentyű-rendszerén zongorázók, súlyos-okos kezek, fe- j gyelmezett kezek, egy roppant szerkezet diadalmas pa- s rancsolói. t Egy szikét tartó kéz. Kérlelhetetlenül hasít az élő < anyagba, pontosan szúr, és vág, megment egy életet. Agyagban túró kezek. Idegesek, repdesők, magukban ) sem bízók, szenvedélyesek: a holt anyagban lelnek életet. \ ölbe ejtett kezek. Egy élet fáradtságát hordozók. Éneklő kezek. Egymást félve érintő, társkereső kezek. ( Kérdezd meg tőlük., hogy miért éppen ők, a kezek kere- ? sik egymást először, kérdezd meg tőlük, hogy miért olyan j borzongatóan jóleső az ujjhegyek találkozása... S A kezek mondják. A kezek tudnak beszélni. Aczél Giboi í '2
