Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

tJWNEP i mm* mum A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásá­nak 35/ évfordulója tiszteletére kibontakozott mun­kaversenyben elért kiemelkedő munkasikeréért kong­resszusi zászlót adományozott a Mátraalji Szénbányák kollektívájának. A magas kitüntetés átadására 1981. április 28-án került sor a vállalat petőfibányai sport- csarnokában. — Tudja, nekem mindig is az volt a véleményem, hogy aki a mi országunkban tisztességesen, hozzáértés­sel, meg szívből dolgozik, az­előtt előbb vagy utóbb, de egészen biztos, hogy kalapot emelnek. Ez történt most velünk is. Persze, ahogyan az örömök is lehetnek kiseb­bek, vagy nagyobbak, úgy az sein teljesen mindegy, hogy azt a bizonyos kalapot ki emeli meg. Én kotrómes­terként dolgozom itt a Tho- rez bányában és természe­tesen a kommunisták közös­ségéhez is hozzátartozom. Így számomra kétszeres örö­möt jelent, hogy ezt a ma­gas kitüntetést pártunk Központi Bizottságától kap­tuk. És ha még azt is hoz­záveszem, hogy az ország sok ezer munkahelyi kollektí­vája közül mindössze hu­szonhat részesült ebben az elismerésben, akkor aligha veheti öndicséretnek, vagy hencegésnek, ha azt mon­dom: a mátraalji bányászok ismét megnyertek egy csa­tát, újra bizonyítottak. Pe­dig a mi munkánk ma sem könnyű. A bányász becsüle­tére nap mint nap szükség van a korszerű gépek mel­lett is ... A hatalmas gépek alapo­san átrendezték a természet díszleteit ezen a tájon. Ko­vács János szimpátiát és tiszteletet parancsoló sze­rénysége azonban mitsem változott az elmúlt tizen­három év alatt. Nem is tő­le tudtuk meg, hogy a kot­rómesterek csapatában az elsők között is az elsők kö­zött tartják számon, hogy az üzemvezetői dicsérettől a Munka Érdemrendig tucat­nyi oklevele, kitüntetése van, hogy az általa vezetett öt­vennyolc tagú szocialista brigád is szintén többszörö­sen kitüntetett kollektíva, s a legtöbbre képes „szenelő”' közösség egyike, hogy az el­múlt öt évben ötezer kom­munista és hatezer társadal­mi órát áldoztak fel szabad idejükből. Szakmailag és emberileg is kiválók — hal­lottuk többször is a vállalat központjában róluk. De tér­jünk vissza a „gödörbe”, a HM—1 jelű kotrógéphez és hallgassuk tovább a mestért. Kovács Jánost^... — Hogy mi mindent csi­náltunk? Valamennyi édes gyermekünk, nem is tudom miről. melyikről szóljak. Kezdjük talán a munkával. Éves tervünkön felül a bri­gád tavaly több mint száz­ezer tonnával adott több szenet az erőműnek. Ennek a tetemes vállalásnak a tel­jesítése, mitagadás igen ko­moly, szervezett, és megfe­szített munkát követelt va­lamennyiünktől. Végül mégis sikerült. Az igazsághoz tar­tozik az is, hogy az üzem, a vállalat is minden tekin­tetben biztosította a több, a jobb munka feltételeit. Ott voltunk a kommunista műszakokban, ‘ egy húron pendültünk a legkülönbözőbb társadalmi munkaakciókban. Sokat dolgoztunk Gyön­gyösért. patronáljuk az öre­gek napközi otthonát és ami­ben csak tudunk segítjük az Egri Gyermekvárost. A mi fer.s&KségiSnk átlag életkora sfTPÍos már eléri a negyven évet, de úgy érezzük, hogy egyelőre még nem vallunk szégyent a helyünkbe lépő fiatalság előtt. Említettem már, hogy ez a munka iga­zi helytállást követel az em. bértől. Gondoljanak csak a tél hidegére, a nyár tikkasz­tó melegére, a szeles, őszi napokra. Akkor miért vál­laljuk mégis a folyamatos termelést, miért ragaszko­dunk ennyire ehhez az üzem­hez? A hűség egyik gyöke­re mindenképpen az a bi­zonyos bányászbecsület, bá­nyász összetartás. A ragasz­kodás másik forrása pedig a kölcsönös tisztelet és meg­becsülés. Higgye el, aki tud és akar az, nálunk úgy bi­zonyíthat, hogy biztosan szá­míthat az elismerésre is. Szóval megbecsülnek ben­nünket. Íme a legfrissebb példa rá; Valamennyien tud­juk, hogy a Központi Bi­zottság kitüntetései az egész ország munkáját köszöntik, de azért a huszonhat zász­ló közül egyik mégiscsak a miénk. A mátraalji bányá­szoké. És a? az oklevél is, amelyet a Petőfibányán dol­gozó Kun Béla szocialista brigád kapott a párttól. Ez­úton is szívből gratulálunk kollégáinknak ... — Jó érzés lehet egy ilyen szellemben dolgozó, s gondolkodó kollektíva politi­kai vezetőjének lenni — je­gyeztük meg a beszélgetés indításaként Hatvani Fe­rencnek, a vállalati párt bi­zottsági titkárának... — Igen, határozottan .az. — Tudjuk, hogy közös volt a munka, úgy közös a siker, az elismerés is. A több mint ezer száz kommu­nista azonban minden bi­zonnyal többet vállalt és tett azért, hogy a Mátraalji Szén­bányák méltónak találtassák a kitüntetésre ... — Hánom területen . külö­nösen. Elsőként említem, mert talán ez volt a legdön­tőbb. Pártunk kongresszusé, nak szellemével számvető és útmutató gondolataival hal­latlanul gyorsan azonosultak az üzemekben, az irodákban, a , KISZ-ben, a szakszerve­zetben dolgozó kommunis­ták, és lelkesedésükkel tűz­be. lázba hozták a többieket is. Á másik a példamutatásuk. Őszintén és szemtől szembe mondtak véleményt, ha gon­dokkal, ha bajokkal talál­koztak, és külön-külön meg együtt is gí'akran adtak öt­leteket, javaslatokat, vélemé­nyeket az okosabb, az érté­kesebb. a gazdaságosabb munka feltételeinek a meg­teremtéséhez. Ez a tisztessé­ges. becsületes magatartás különösen a nehezebb idők­ben. az ötödik ötéves terv első éveiben adott felbe­csülhetetlen értékű segítséget a vállalat vezetésének. De nem kisebb érdemük van abban a munkahelyi légkör kialakításában sem, amely megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerésben része­síti a példamutatókat, felka. rolja, bátorítja a fiatalokat, s tiszteli az • idősebbeket... Ahogy a pártbizottság tit­kára, úgy Győry Sándor is azok közül került a vállalat igazgatói posztjára, akik hosszú-hosszú évek óta fol­toznak már a bányászok nagy családjához a Mátra al­ign. Vaiov az igazgató sze­rint. a kitüntetés odaítélése­kor mit írtak elsősorban a vállalat javára? — A hatezer dolgozóból nem kevesebb, mint négy­ezer-ötszázán vesznek részt a szocialista munkaver­seny-mozgalomban. Ez már önmagában is egy igen nagy­Kovács Hatvani Ferenc Győry Sándor (Fotó: Szabó Sándor) fokú politikai érettséget bi­zonyít. Közismert, hogy vál­lalatunk sajátos helyet fog­lal el népgazdaságunk szer­kezetében. A hazai szén har­minc százalékát a mi bányá­szaink termelik ki. A szom­szédban dolgozó igazi jó­barátnak. a Gagarin Hőerő­műnek igyekszünk minden igényét kielégíteni. Az eocén- programban szalagpályákat gyártunk és helyezünk üzem-; be, és jelentős feladatokat végzünk az országos gáz- és olajvezeték építésében is. Ezenkívül több új, úgyne­vezett kis külfejtésű bányá­Jánoe kát nyitottunk Keséden, Oroszlányban, Tatabányán, és végezetül igen jelentős munkával veszünk részt a paksi atomerőmű beruházá­sában is. — Ha jól tudjuk Paks egyáltalán nem szerepelt a vállalat ötödik ötéves tervé­ben. — Jól tudják ... A mai energiagondok mellett alig­ha kell a paksi atomerőmű jelentőségét bizonygatni. Az ország igénye és érdeke miatt épül, ezért vállalatunk megtiszteltetésnek vette a bizalmat, a megbízatást. — S nem féltek a nehéz­ségektől? Atomerőműhöz acélcellákat nem gyártottak még. Miben bíztak, honnan vettek hozzá tudást és bo­torságot? — Nézze. nálunk az a szokás. hogy igyekszünk megelőzni a bajt, meg­próbálunk elébe men­ni a gondoknak, és amire szavunkat adjuk, azt a lehe­tő legjobban szeretjük meg­csinálni. Nem féltünk Paks- tól. S miért nem ? Egysze­rűen azért, mert ilyen jel­legű munkát ugyan még nem végeztünk, de kerek perec kimondom, hogy érez­tünk magunkban annyi tu­dást és képességet. hogy Pakson se valljunk szégyent. Szokásunkhoz hiven felmér­tük. majd elosztottuk a fel­adatokat és munkához lát­tunk. — Gyakran halljuk vagy olvashatjuk napjainkban, hogy a fiatalok számára nem különösebben vonzó pálva a hánvászkodás. Az önök dolgozóinak eayharma- da viszont, a harmincon még innen van ... — Erre külön is büszkék vaevunk. Fiatal dolgozóink döntő többsége szakmailag és oolitikailag is igen jól képzett, sokoldalúak, fogé­konyak az új iránt, szere­tik a komoly megbízatáso­kat. Természetesen igyek­szünk meg is becsülni őket. És nemcsak mi. hanem má­sok is. Ezt bizonyítja a KISZ Központi Bizottságának újabb Vörös Vándorzászlaja is. — Elvégre ünnep van, ezért hagyjuk most a gon­dokat. ejtsünk néhány szót inkább a jövőről, a tenniva­lókról. —•' Még többet akarunk, még jobban szeretnénK dol­gozni, és természetesen élni is . .. Gratulálunk a kitünteté­sekhez, és jó szerencsét a méltó folytatáshoz! Koós József Ötmillió « földben Ha már Abasár, akkor — bor. És ez igaz is. Jó né­hány ezer liter muskotályt, hárslevelűt, rizlingszilvánit szállítanak innen Nyugatra és Keletre, palackokban és tartálykocsikban. De a bor­hoz szőlő is kell, a szőlőhöz pedig oltvány. — Április közepétől má­jus derekáig ötmillió olt­ványt kell kiiskoláznunk — hallottuk Rudas Sándortól, az abasári Rákóczi Tsz el­nökétől. ötmillió. Még kimondani is sok, Mennyi gond. mun­ka. bajlódás lehet ezzel az óriási mennyiségű vesszővel? Magukban nem győzik Szépen el lehet számolni a több mint háromszáz hek­tárnyi szőlővel: három bri­gád kezdett hozzá mindjárt a szüret után a metszéshez. Meg kellett igazítani a tám- berendezéseket is, aztán kö­vetkezett a gyomtalanítás és a rügyvédelem a vegysze­rek segítségével, ahogy mondják: két menetben, majd a szálvesszők lekötése, amihez ügyes szerszámot is használnak. A gyöngyösi fő­iskolán fejlesztették ki. mű­anyagból készített kötözővel működik. Hányszor gondolunk arra. hogy a szépen fejlett fürtö­ket nem elég csak leszedni? Amíg ehhez a tennivalóhoz eljutnak a szőlősgazdaságok­ban. rengeteg a sokszor lát­szatra sem mutatós munka. Már egy kis kézi szerszám is sokat tud könnyíteni a szorgos emberek fáradozá­sán. És hányszor gondolunk ar­ra, vajon jut-e 1 elegendő ember a feladat elvégzésé­hez? — Még a múlt ősszel meg­állapodtunk Mátraszőlősön harminc személlyel, akik át­járnak hozzánk azóta is — mondta az elnök. — Mi szál­lítjuk őket autóbusszal. Nél­külük aligha győznénk a tennivalóink elvégzését. Pedig télen egy hónapig azok a traktorosok is ott igyekeztek a tőkék között, akik alól „kifagyott” a gép. —- KISZ-es korosztálybe­liek is voltak közöttük, ami y azért érdemel szót, mert ezek a fiatalok egyébként csak a géphez ragaszkodnak. A metszésbe való belekós­tolás sem változtatta meg a korábbi véleményüket, ne­hogy valaki is erre gondol­jon. A biztonság végett Az oltványokhoz úgyneve­zett vadalany is kell. Az aba- sáriak ezt az alapanyagot különböző gazdaságoktól ve­szik meg. De hát ezt könnyű így kimondani, a megvaló­sítás azonban már koránt­sem ilyen egyszerű. Mire szánták rá tehát ma­gukat ? — Vadalanyt telepítünk tizenöt hektáron — adta a választ a szövetkezet elnö­ke. — Ezzel önellátóak lesz­nek? — Még nem. Inkább csak az oltvány készítés bizton­ságát teremtjük meg . így. Magyarán: nem teszik ki magukat teljes egészében a beszerzéssel járó különböző bizonytalansági tényezőnek. Ha meggondoljuk, ez sem csekélység. A tervezett területből ki­lenc hektáron más elkészül­tek a tennivalókkal. Három év kell ahhoz, hogy a saját vadalanyukat is felhasznál­hassák. A szőlőtermesztésnek minden része időigényes és sok fizikai munkát követe­lő tevékenység. Itt ripsz- ropsz nem terem meg a fo-' rint. Bár a vadvessző üzleti vállalkozásnak sem rossz. A rengeteg munka miatt arra is szükség van. hogy családi kezelésben adják aztj amit lehet. Mert időszakon­ként itt aztán se ünnep, se hétköznap. A háztájiból is Sorolhatjuk a tenniva.- lókat, a végcél mégis a bor. Nem kell magyarázni, az export jobb üzlet, mint a belföldi értékesítés. Ha mi­nél többet adnak el így, an­nál jobban jár a tsz, annál jobban járnak a gazdák is. — Mi évek óta megvásár roljuk a háztáji termést is.' Nem is akármennyit, úgy tizenkét-tizenháromezer hek­tót. — Miért jó ez a gazdák­nak? — Röviden azért, mert ér­dekeltté tesszük őket. Hogy senkinek kétsége ne lehes­sen, a felkínált borból min­tát vesznek, a Gyöngyösi Ál­lami Gazdaság laboratóriu­mával megvizsgáltatják és különböző összetevők alap­ján három kategóriába so­rolják. Az ár a kategóriák szerint változik. — És ha valaki ennek el­lenére úgy érzi, hogy az ő bora többet ért volna? — Megtörténhet, hogy va­lamilyen okból, estleg elcse­rélik a ( mintát. Akkor a la­boratóriumi vizsgálatot meg­ismételtetjük. A gazdaságnak is fontos, hogy tagjai jó köz­érzettel dolgozzanak. Aztán a juhok Ezek a hegyvidéki sző­lősgazdaságok olyanok, hogy jókora területükön csak fű terem. Az a szerencsésebb eset, ha művelni is tudják a legelőt. A juhok azon­ban megélnek, megélhetné­nek a mostohább körülmér nyék között is. Ha...! — ötszáz hektárnyi ré­tünk, legelőnk van, amin ösz- szesen hatszáz birkát tar­tunk. Nem túlságosan sok a jövedelem ezen az ágaza­ton, de nem is fizetünk rá. — Ha már mondjuk, hogy ki kell használnunk, a lehe­tőségeinket, hogyan vonat­koztatható ez a követelmény a juhtartásra? — Ügy, hogy bővítenünk kellene az állatállományt. Megkétszerezhetnénk a bir­kák számát. Ennek egyik lehetőségét adja, hogy a fel­szabaduló lóistállót hodály- nak alakítjuk át. —,Juhász van elegendő? — Hiszen, ha lenne. Iiiá- 'ba, hogy j£l jövedelmez ez a szakma, a fiatalok közül senki sem töri magát érte. Időnként egyikük-másikuk besegít, de csak addig csinál­ják ezt a munkát, . amíg nagyon szükséges. Tehát még a pénz sem vonzza a pályakezdőket a juhászatba. Pedig de fontos lenne a különben haszonta­lanul heverő gyepeket juhok­kal benépesíteni. Mert igaz az ötmillió olt­vány, igaz a sok-sok ezer hektó bor, de az ötszáz hek­tárnyi legelő is valami. Ezek egyetlen gazdaság szerves részei. Elválaszthatatlanok egymástól. I G. Molnár Fernec 1981. május 1., pántul; A hu&Gtjp & helytállás áieáeie...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents