Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

Olykor elég a habszivacs Kinek keli egy ötvenéves? Törzsgérdotagok, amikor nem ünnepelnek Értékelünk, átértékelünk, aztán újra értékelünk. Gyakran módosulnak igaznak mondott elvek, néha talán még hamarabb is, mint azt gondolhatnánk. Az új lendülete, sodrása hajlamossá tesz arra. hogy túl hamar felejtsünk, ne gondoljunk arra, honnan, kik­kel sikerült a máig eljutni. Majd tapasztalatokkal megint gazdagabban, előfordul, hogy mindent újra RENDETLEN MUNKAHE­L\ , K láthatók a képernyőn. A munkaasztalon össze­vissza hevernek az alkatré­szek tárolására szolgáló pa­pírdobozok, a telefonkagyló szereléséhez szükséges kézi szerszámok. A munkaasztal túl alacsony, a szék viszont magas, a szerelést 1 végző munkásnő lehetetlen test­tartásban görnyed. Együk kezében a munkadarabot tartja, a másikkal az alkat­részek és szerszámok között matat. Apró csavarokat és alátéteket cserél a csúszós asztallapon, s nem csoda, ha e korántsem bonyolult mű­veletet csak többszöri pró­bálkozás után sikerül vég­rehajtania. A filmet a munkaszerve­zők készítették, s mutatták be a Munkaügyi Miniszté­riumban. Kommentárként el­mondták, hogy miután e munkafázist filmre vették, egy habszivacs lemezt adtak a csavarokkal és alátétekkel kínlódó munkásnőnek. „Te­gye erre a csavarokat, akkor nem csúszkálnak” — aján­lották a szervezők, a mun­kásnő pedig keresetlen kife­jezésekkel kommentálta a filmfelvevőkkel és stopper­órákkal- sürgölődő emberek javaslatát. A szervezők- csak néhány nap múlva tértek vissza a műhelybe. Időközben ugyan­is méréseik és vizsgálódá­saik eredményeit elemezték, hogy rendet teremthessenek az üzemben. Azt látták, hogy mindazok, akik csavarokkal és alátétekkel dolgoznak a futószalag mellett, ama bi­zonyos habszivacsról szedege­tik fél az apró kis alkatré­szeket. Egyetlen mozdulat­tal, nemúgy, mint koráb­ban. .Akkor most próbáljuk e habszivacs-módszert végig a a munkaszervezők bizonyí­tani kívánták: nem az a céljuk, hogy az elviselhetet- lenségig fokozzák a munka­intenzitást, hanem az, hogy kényelmesebbé, elviselhetőb­bé — s persze: gyorsabbá — tegyék a munkát. S bár hoz­zászoktak, hogy jelenlétük­nek sehol sem örülnek, fe­lelősséggel állíthatják, hogy munkájuk végeztével nyo­ma sincs a kezdeti gyanak­vásnak. Visszaidézve az imént em­lített „habszivacs”-módszert: nem más ez, mint amit a szakemberek „gyalogszer­vezésnek” neveznek, Nem kell óriási összegeket fel­emésztő beruházás, nincs szükség drága számítógépre, mellőzhető a „rendszerszemlé­let”, mindössze (?) csak néhány „ötletes”, jól képzett szak­ember agilis tevékenységére van szükség ahhoz, hogy ra­cionális rendben menjen a munka. S,e „gyalogszervezés­re’' képes szervezők mégis panaszkodni kénytelenek. Mert módszerük egyszerű, olcsó, és célrayezetc^ ám any- nvira mégsem olcsó, hogy egy fillérbe se kerülne. Az ilyen és ehhez hasonló munkaszer­vezésekre az egyik nagy mű­szergyár az elmúlt évben összesen négymillió forintot költött. Mindaddig azt hit­ték, ez az összeg túl kevés, amíg a pénzügyi revizorok firtatni nem kezdték, hogy mi értelme volt. ennek a négymillió forintos költség­nek?! Mert ők sokalltak ezt az összeget egy „kis”' szer­vezésre! „Akkor most mit te­gyünk?” — kérdezte a mű­szergyár szervezője. S vajon csoda-e, ha a szigorúbbá vá­ló gazdasági helyzetben a vállalatok egyre kevesebb fi­gyelmet fordítanak a legegy­szerűbb módszerekkel megva­értékeíünk ... 1 — A törzsgárdaszabályzat módosítása óta nem jár kü­lön juttatás a régi dolgozók­nak " a nyereségből és nincs jutalomszabadság. Vagyis nemcsak a munkában eltelt éveket, inkább magát a munkát igyekszünk elismer­ni. De vajon hatnak-e úgy .ezek az uj szabályozók, hogy valóban méltó elismerést kaphasson minden esetben a kimagasló munka? Miként erre sem lehet egyértelmű igent mondani,'úgy a törzs- gárdasz-abályzat változása sem talált mindenütt kedve­ző fogadtatásra. Üjra napi­rendre kellett tűzni a mó­dosítás ügyét. — Ez a vállalat most ép­pen harmincéves. Az alapí­tóknak nagy érdemük van abban, hogy ilyen színvonal*, ra jutott a gyár. A vezetők többsége is törzsgárdatag, itt kezdték, itt jutottak mindig feljebb. Ahogy a vállalat fej­lődött, változott a munka minősége is, újabbak a kö­vetelmények, újabb lehető­ségek nyílnak. Nekem is ez az első munkahelyem és jócskán benne vagyok a törzsgárda korban. Fizikai dolgozóként kezdtem, aztán tanultam, elvégeztem az egyetemet. Ehhez is a ré­giektől kaptam a legtöbb segítséget. helyen nem kell feltétlenül betokosodni és nem csupán a rutinszerű munka a jel­lemző. Én, aki egyedi ‘gyár­táson dolgozom, különösen ném mondhatom, hogy egy­hangú lenne a munkám. — Azt mondják,. kényel­mesebb dolgozni, kevesebb a felelősség ennyi esztendő­vel a hátunk mögött. Nekem az a tapasztalatom, hogy Keskeny László: „A munkahelyen több időt töltünk, mint a családdal.. mindehnap le kell fenni az asztalra abból, amit vállal­tunk. Annak idején szinte úgy lestük el a szakmát a mesterektől, ma már az is természetes, hogy a tapasz­taltabb munkatársnak elma­gyaráz az ember egy-egy fogást. Hiszen nem ütök. 3 Kesk'eny Lászlót a szer­számüzemből nem nagy lel­kesedéssel ejngedte el a fő­nöke egy kis beszélgetésre; menetcsiszoló szakmunkásból a megyében sincs több, csak itt, a Finomszerelvénygyár- ban akad egy-kettő. — Ez nekem már a má­sodik szakmám — mondja. — Esztergályosként dolgoz­tam azelőtt. Én is a kezde­tektől itt vagyok, tanulónak jöttem ide, nem volt más munkahelyem. Mit mondjak? Engem is elgondolkoztatott a munkatársam esete, aki az esztergályos szakmából ment el bútort trógerolni, hogy többet keressen. Vajon meg­kapjuk-e mi azt a megbe­csülést, amit megérdemel­nénk? Az elmúlt évek alatt megszoktam, megszerettem a munkatársaimat, a környe­zetemet, a fizetésemmel sem futószalag mellett” — mond­ták a szervezők, és senki nem tiltakozott. Túlzás len­ne azt állítani, hogy min­denki lelkesedéssel fogadta az újra megjelenő szervező­ket, inkább csák afféle „majd meglátjuk, mire mennek..?’ hangulat uralkodott a mű­helyben. Másfajta képek ugyanarról a műhelyről. Áttekinthető rend a munkahelyeken, ügyes célszerszámok segítik a szerelést. A munkásnő már két kézzel dolgozik, az asz­talán sorakozó alkatrészek és szerelési anyagok speciá­lisan kialakított, tárolókban vannak, a szék kényelmes. A korábban majdnem négy percig tartó művelet elvég­zése alig egy percig tart. A kommentárból az is kide­rült. hogy a szervezők kikö­tötték: óránként leáalább tíz­percnyi szünetet kell tarta­ni. 'vagyis a nyolcórás mű­szakból nyolcvan perc a munkaszünet. S a termelé­kenység még így is — vagy éppen ezért? — negyven szá­zalékkal emelkedett a szalag mellett. E FILMEKKEL, s a hozzá­juk fűzött kommentárokkal losithato raci — kérdezzük mi is, nem tit­kolt álmélkodással. Hiszen mindenütt a világon, éppen a szigorú gazdasági helyzet kényszeríti ki a munkaszer­vezésben rejlő — és lehető­leg olcsón feltárható — bel­ső tartalékok hasznosítását. SZERTE A VILÁGON ar­ra ügyelnek, hogy ha egy­szer már pénz jutott a be­ruházásra, akkor annak me|. jervezésével és megvalósítá­sával nemcsak a műszaki, a technológiai és a pénzügyi szakembereket, és nemcsak a gyárépítőket foglalkoztat­ják. Hanem a szervezőket is! Nálunk nem így van. Nálunk felépül a gyár — a statisz­tikai jelentésekben szereplő „beruházás” —, aztán követ­kezik a próbaüzem, majd a termelés „teljes gőzzel”, és néhány év múltán fölfede­zik, hogy lenne mit javíta­ni a munkahélvszervezésen. S csak ekkor jelennek meg — ha egyáltalán hívják őket — a munkahelyszervezők. Ne bízzuk a pénzügyi revi­zorokra annak eldöntését, hogy ez normálisnak ítélhe­tő gyakorlat-e! Vértes Csaba Bakó Csaba, az egri Fi-' nomszerelvénygyár szb-tit- kára mondta el mindezeket, mintegy felkészítésként a gyári alapítókkal való ta­lálkozásra. 2 Kácsor Gábor: — Én Egerben születtem, kötődöm a városhoz, ez is meghatározó a munkahely kiválasztásában. Milyen' le­hetőségek voltak akkor? A Dohánygyár meg a Lakatos- árugyár. A vasas szakmát igazából Diósgyőrben lehe­tett megtanulni, ott lettem esztergályos 51 augusztusá­ban. Amikor lehetett, jöttem ide. A műszaki fejlesztés ki­vitelező részlégénél csoport­vezető vagyok. Sok szakem­ber nevelődött ott a kezünk alatt. Együtt dolgoztam a mostani főnökömmel, de tu­dok olyat is mondani, aki mellőlem egy másik gyár igazgatói székébe került. Az ember mindig megújul, ezt az élet kényszeríti rá, higy- gye el. Ugyanazon a munka­Fordulat az ablakügyben lehetek elégedetlen, hát én nem nagyon gondolkoztam más munkahelyen. Hogy a könnyebbik végét fognánk meg a dolognak mi, a ré­giek? Először is: aki 20—30 évet lehúz az esztergályos szakmában, annak bizony azt megérzi a lába. Többek kö­zött ez ösztökélt engem is arra, hogy második szakmát tanuljak. Itt néha le tudok ülni, nem kell végigállnom a nyolc órát. A forgácsoló munkában a nagyolásnál kell jobban ott lenni, szaladgál­ni. fizikailag ez fáraszt ki jobban. Általában ezt kap­ják a fiatalok. A simítás, a finomabb munka a régeb­bieké, ide viszont a nagyobb gyakorlat is kell. — Nem támad ebből vita? — Ezt elfogadják, emiatt nemigen adódik nézeteltérés. Sokkal inkább baj szerintem az. hogy a gyár. a munka­hely élete nem nagyon ér­dekli a fiatalabbakat. Ha van például egy termelési tanácskozás, a törzsgárda 70 —80 százaléka ott van. a fia­taloknak legfeljebb tizedré- sze. Ez is matatja, ki az. aki könnyebben itthagyja a műhelyt — A brigád, amit vezetek. 20 éve alakult. Többször sze­reztünk aranykoszorút. Kü­lönben öten vagyunk tagjai az alapítók közül. Mi, itt a munkahelyen szinte több időt töltünk együtt, mint a családdal. Sok minden ide­köt. Ezért is jólesett volna, ha a jubileumi ünnepségre meghívót kapunk mi, akik itt dolgozunk a kezdetektől. Erre nem gondoltak. 4 A régiek között is „Lajos bácsi”, Verebélyi Lajos, aki már 1949-ben horizont-esz­tergályosként dolgozott Diós­győrben. A munkásból mű­szaki lett. elvégezte a gép­ipari technikumot, most egy meó-csoportot irányít. Szak­Verebélyi Lajos: „Aki nem halad a korral, az ne számítson megbecsülésre...” (Fotó: Szántó György) Kácsor Gábor: „Sok szakember nevelődött a kezünk alatt.. májának is, magának is nagy rangja, tekintélye van régtől fogva a gyárban. — Több keresethez szok­tam én Diósgyőrben, de Eger­hez közelebb volt a lakóhe­lyem. Egy új gép beüzeme­lésére jöttem ide, amit az­tán a DIGÉP hamarosan el is vitt innen, ritka jó ma­sina volt. Én is menni akar. tam vele, de a lakás, meg a család volt a fontosabb. Az­tán itt is megtaláltam a szá­mításomat. Emlékszem, egye­dül dolgoztam egy gépen, s volt úgy, hogy két napig nem mentem haza, ha úgy jött a munka. Egyszer a fe­leségem idejött sírva, mert nem tudta hol vagyok. Hát ilyen élményei adódtak mind­egyik törzsgárdatagnak. f — Milyen megbecsülésben lehet része mindezért most egy régi dolgozónak? — Először is: én megér­tem a fiatalokat és nem is tartom rossznak, ha valaki több munkahelyet kipróbál. Ma már nem kell azért küsz­ködni, hogy egy nyugdíjas, biztos állása legyen az em­bernek. Ami pedig a meg­becsülést illeti, egy 50 év körüli ember után. még ha jó szakember is, már nem nagyon kapkodnak. Ezért fordul elő sokszor, hogy a mienkhez képest méltányta­lanul nagy pénzzel vesznek fel új embereket. Az biztos, aki fölött csak az évek múl­nak, nem halad a korral, az ne számítson nagy megbecsü­lésre. A változatosságot, a továbbfejlődés lehetőségét ugyanannál a vállalatnál is meg lehet találni. Ezt az én példámmal bizonyíthatom. +- A munkát elismerni úgy, hogy közben ne feledkez­zünk el a több évtizedes helytállásról sem — e kettő között nincs ellentmondás. Akik hűségesek, minden gazdasági helyzetben nélkü­lözhetetlenek egy munka­helyen. A törisgárda kor nem érdem, csak állapot — mondta kissé kesernyésen egyikük. Igaz. De az is igaz, hogy az életkor nem feled­teti az érdemeket. Hekeli Sándor Kiterjesztik a mezőgazdasági kisgépkölcsönzést Az épületek fűtésére hasz­nált energiának csaknem a felét befolyásolják az abla­kok, amelyek — ha rosszul záródnak — az utcára enge­dik a fűtési energia 30—50 százalékát; s ráadásul huza­tossá teszik és lehűjik a la­kást. Az így megszökő ener­gia túlnyomó részét a kor­szerű ablakszerkezetek már feltartóztatják, s ezek hő­veszteségénél kétszer-három- szor annyit pazarolnak az országban jelenleg gyártott fakeretű ablakok, amelyekből évente 1,8 millió négyzetmé­ter készül. Kedvező változás kezdődött a PVC-keretű ablakokkal, amelyekből az idén száz­ezer négyzetméter készül, s további 30 ezer négyzetmé­ter az ugyancsak kiváló mi­nőségű műanyag bevonatú ablakokból. A valóban gyö­keres fordulatot az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumnak most lezáruló pályázata ígéri, mert eszerint a legkedvezőbb ajánlatok támogatásával — különböző kedvezményes fejlesztési hi­telek megadásával — a terv­időszak végéig évi egymillió négyzetméter korszerű, ener­giatakarékos ablak gyártásá­nak feltételeit teremtik meg. Az ajárilatok értékelése meg­kezdődöd, s rövidesen dön­tenek a fejlesztési kölcsönök- ről. A javaslatokat bíráló szak­emberek csak a korszerű ablakok gyártásának fejlesz­tése előtt nyitnak zöld utat. Eszerint a minisztérium gon­doskodik arról, hogy mind­egyik új fajta ablakot már hőszigetelő üveggel lássanak el, amelynek szállítására az Üvegipari Művek készen áll. Az ÉVM kérésére az Elzett gyár licencvásárlási tárgya lásokat kezdett, hogy olyan korszert zárszerkezetek és egyéb vasalások gyártására rendezkedjék be. amelyek­kel nemcsak egy-két' helyen, hanem 60 centiméterenként rögzítik az ablakszárnyat, de egy kilincs külößhozö irá­nyú elforgatásával ugyanaz az abjak hagyományos mó­don nyitható, vagy a szellőz­tetés érdekében buktatható. Tárgyalásokat kezdtek a Taurus Gumiipari Vállalat­tal tartós gumi- és műanyag tömöritőanyagok gyártásaról, hogy tökéletesen elszigetel­hessék az ablakréseket, meg­szüntessék a huzatot, az energiaveszteséget. Az új gyártási módszerek szerint olyan ragasztási és illesz­tési eljárásokat alkalmaznak, amelyek a faablakkeret vete­medését megszüntetik, s en­nél fogva később sem lesz gond a zárással, nyitással, il­leszkedéssel. A számítások szerint a korszert ablakok drágábbak a korábbiaknál, de az ener­giatakarékossággal a nagyobb költségek öt év alatt megté­rülnek. Ugyanakkor az új­fajta ablakok növelik a la­kók Vényeimét, az ablaktisz­títási munkát felére csök­kentik, egyszerűsítik a lakás szeilőzleté&et. Az AGROTRÖSZT vállala­tainak kisgépkölcsönző szol­gálata, amely a vidéki AG- ROKER-kirendeltségeken ön­állóan, másutt pedig az áfé- szekkel, a tsz-ekkel és a me­zőgazdasági szakcsoportokkal közösen tevékenykedik, az idén már az összes megyé­ben fióküzletet létesít. így mindenhol hozzáférhetővé válnak majd a kisgépek, kis- traktovok, kapák, permete­zők stb. Ezekből gyakran nincsen elegendő az üzletek­ben, a megrendelésekre több esetben csak előjegyzést vesznek fel, és így nagy szükség van a kölcsönzött gépállományra. Az év máso­dik felében magyar gyártás­ból minden eddiginél több motoros talajművelő beren­dezés kerül majd az üzletek­be, és várhatóan némileg mérséklődik az érdeklődés a kölcsönzés iránt, a kisterme­lők és a kistelek-tulajdono- sok egy része azonban to­vábbra is törzsvendég ma­rad, s ezért javítják ellátá­sukat. Már eddig is nyolc me­gyében, — így Hevesben is, • az egri és a hatvani áfész- nál — álltak a kistermelők rendelkezésére a gépek. Egyebek között 120 perme­tezőgép, 90 szőlőprés és több száz kismotoros kapa é< különböző méretű univerzá­lis gép volt a kölcsönzőbol- fokban. A tavaszi-nyári hó­napokban csaknem minde­nütt nagy az érdeklődés. A gépek érteke elérte a-hatmil; lió forintot. Az AGROKER- vállalatok mellett a Belke­reskedelmi Kölcsönző is foglalkozik ezzel a szolgálta­tással, több mint 200 talaj­művelő berendezést biztosí­tanak erre a célra. Az üzletekben ezekben a hetekben nagyüzem van, kü­lönösen hétvégeken kölcsö­nöznek sokan mezőgazdasági eszközöket, felszerelése­ket (MTI) JüénmEgM 1981. május 6„ szerda

Next

/
Thumbnails
Contents