Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
„A kormány és a SZOT .vezetői megállapodtak a további tennivalók összehangolásában” — ezzel a mondattál fejeződik be az a közlemény, amelyet a két országos vezető szerv legutóbbi megbeszéléséről adtak ki. Mindennapi gyakorlat immár, hogy az állami és a szakszervezeti vezetők —• a legfelső szinttől a vállalatokig, sőt a műhelyekig — megtárgyalják egymással a feladatokat, az előrelépés feltétel e- ; it. A szakszervezet önálló ' tényező minden területen, ' s • ez a legkevésbé sem mond ellent annak, hogy érvényesíti és végrehajtja a párt politikáját. Erről ■ beszélgettünk Jakab Sándorral, a SZOT főtitkár- helyettesével. — Május elseje közeledtével különösen időszerű visz- szapillantani a történelmi előzményekre. Mióta tekinthető önálló politikai tényezőnek Magyarországon a szakszervezet? — Hazánkban mintegy 120 éves múltra tekinthet vissza a szakszervezeti mozgalom. Már a kezdet kezdetén is, de különösen azóta, hogy megalakultak az egyes szakmai szakszerj vezetek, kénytelenek voltak a' tőkések elfogadni |‘ ' azokat tárgyalópartnerként. Ez' az adott körülmények között azt jelentette, hogy önálló politikai tényezőként léptek fel. Később pedig, a Horthy-rendszer idején igen nagy jelentősége volt annak, hogy a szakszervezetek legálisan működtek, a kommunisták felismerték az ebben rejlő ! lehetőségeket. Elég talán csak arra emlékeztetni, hogy a szakszervezetek segítségével lehetett megszervezni az 1930. szeptember 1-i budapesti tömegtüntetést. Rajk László és más kommunista vezetők irányították az építőmunkások és egyéb szakmák dolgozóinak sztrájkjait. — És a felszabadulás után? — Már az Ideiglenes Nemzetgyűlésben és a nemzeti bizottságokban is külön képviselői voltak a szakszervezeteknek. Az akkori Szaktanács a koalíciós ' harcok idején a Baloldali Blokknak önálló tagja volt, s jelentős szerepet, játszott abban, hogy sikerült mind jobban kiszorítani, a hatalomból a. jobboldalt. — Milyen felfogások ismeretesek ma a szakszervezet jellegéről, feladatairól, ezen belül az önállóságról? — Itt ismét vissza kell kanyarodnunk a múlthoz. Bégen, de különösen a két világháború közti időbén a magyar szakszervezetek tagjai automatikusan a Szociáldemokrata Párt tagjai is lettek. Ez alól csak az ifjúmunkások képeztek kivételt, de ők is csak a háborús években. Ma számos nyugat-európai országban hasonló a helyzet, de mivel ott több párt van, szinte ugyanannyi szakszervezet is működik. Ű.iabban mindenütt az érdeklődés középpontjába került a 1 szakszervezet különösed ! mint társadalmi szervezet. I annak szerepe és tevékeny- f sé£e. Nyugat-Európában — 1 számos, közismert okból i — az utóbbi években. éleződött a tőke és a munka közti ellentét, szaporodnak a sztrájkok és azokon belül növekszik a politikai okokból, vagy legalábbis a politika által erősen motivált sztrájkok száma és súlya. Nagyon is indokolt tehát, hogy mostanában sorra jelennek meg tanulmányok és úgynevezett előrejelzések ezekben az országokban a 80-as, DO-es évek szakszervezeti mozgalmáról. — Mit jelent pontosan, közelebbről az annyit emlegetett „beleszólás”? — Előtérbe került ez keleten és nyugaton egyaránt, de természetes, hogy más-más tartalommal. Nyugaton a tőkés munkáltatók és maga a kapitalista társadalom úgy igyekszik a válság okozta gondjait leküzdeni, hogy támadást indít a szociális vívmányok, illetve az erre fordított költségvetési összegek ellen. Növekszik és egyes tőkés országokban minden korábbinál nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség. Ez ellen a szakszervezeteknek fel kell lépniük és fel is lépnek. Hallatják szavukat, beleszólnák a társadalmi kérdésekbe, a válság leküzdésének lehetőségeiről folyó vitákba is. S a XX. század utolsó negyedében már nem tehetik meg a tőkések azt, amit korábban oly sokszor megtettek — nem mellőzhetik, nem hagyhatják figyelmen kívül a munkások, . a szakszervezetek véleményét. — Mi a helyzet szocialista viszonyok között? — Először is: gondolnunk kell arra, hogy napjainkban nemzedékváltás történik az életnek min-* den területén. Azok a fiatalok, akik már a felszabadulás után nevelkedtek, voltak aktív résztvevői a társadalmi átalakulásnak. Az idősebb nemzedékek számára természetes, hogy „miénk az ország”, á fiatalabbaknak még meg kell tanulniuk ezt, bele kell jönniük a „tulajdonosi szemléletbe.” Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha látja a fiatal, hogy tényleg beleszólhat a dolgok menetébe, életének, munkakörülményeinek alakításába. a bérelosztásba és egy sor más. fontos kérdésbe. — Hogyan kell értelmezni azt, hogy a szakszervezetek szervezetileg önállóak? — Helyesebb úgy mondani: szervezetileg önállóak és politikailag elkötelezettek. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani. A Magyar Szocialista Munkáspárt a dolgozó nép élcsapata. horizontálisan és vertikálisan átfogja az egész társadalmat, vezető szerepét nem lehet vitatni. Mint ahogvan nem lehet „nem politizálni” sem. A szak- szervezet a bérből és fizetésből élők szervezete, tagjai a szocializmus eszméjét és gyakorlatát a magukénak vallják. Vannak a • szakszervezeteknek speciális feladataik, amelyeket nem a pártnak, nem má«i szervezeteknek, hanem csakis és kizárólag a szak- szervezeteknek kell megoldaniuk. A sok közül egy példa: szakszervezeti feladat a munkavédelem, a szociálpolitikai teendők egész sora, az üdültetés. De ezeken túlmenően is szükséges, hogy egyes témaköröket a szakszervezetek dolgozzanak fel, jelezzék a termelés, a munka, a mindennapi élet területén adódó problémákat S nem utolsósorban: vegyenek részt a szakszervezetek a végrehajtásban is, országosan éppúgy, mint az egyes szakmákban és az üzemekben. Ez utóbbinál maradva: a Minisztertanács és a SZOT 1976-os döntése — megváltozott gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva — nagyobb jogkört adott a szak- szervezeti bizalmiaknak és bizalmi testületeknek. Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? — Hazánkban a dolgozók 96 százaléka tagja valamelyik szakszervezetnek. Természetes, hogy az egyes emberek számára a szak- szervezet — .az az alapszervezet, amely munkahelyükön működik. Ennek kell beleszólnia az ő bérezési és termelési ügyeibe. Ez intézi üdültetését, ez gondoskodik a munkavédelmi felszerelések, berendezések szabályszerű meglétéről stb. Az alapszervezet és a bizalmi van tehát napi kapcsolatban az egyes dolgozóval. A helyi szb döntései kötelezőek a szakszervezeti tagságra, de ennek kell képviselnie a szakszervezeti tagságot az üzemi- döntéseknél, ismertetnie álláspontját , határozathozatal előtt, önálló politikai tényezőnek kell tehát- lennie, s a gyakorlat azt bizonyítja, hogy mind több helyen egyre inkább azzá fejlődik. A tagságnak tudnia kell, hogy. mi a szak- szervezet véleménye, eljutott-e a magasabb testületekhez. Jelentékeny eredményeink vannak e téren, de a legjobb módszereket tovább kutatjuk. — Milyen területeken tart szükségesnek további előrelépést? — A Minisztertanács és a SZC\T együttműködéséhez és munkamódszeréhez hasonló alakult ki a 19 megyében és a 19 szakmában is. A közeljövőben újjá alakúinak — ahol még nincsenek — a községi sza’kmaközi bizottságok, amelyek érdekképviseleti funkciókat is látnak el. Beleszólhatnak, s bele is kell szólniuk a lakóterület fejlesztésébe, az ipartelepítésbe, a lakosság szociális ellátásának ügyeibe stb. Mindezekben legyenek partnerei az államigazgatás megyei tanácsainak a szak- szervezetek megyei tanácsai. Hasonlóképpen fejleszteni kell a partnerkapcsolatot a minisztériumok és a megfelelő szakmai szakszervezetek között. A véleménycseréknek a haladást, a fejlődést 'kell előbbre vinniük, ne legyenek öncélúak. Élő, eleven kapcsolatra gondolunk, amelyben a szakszervezetek megmutathatják életképességüket. és önállóságukat. Mindez azonban nem állhat szemben a köznonti akarattal, vagyis az önállóság korántsem jelenthet valami önmagáért való ,.függetlenséget”. S ami ugyancsak fontos: nem mehet a többi szakma, más dolgozók rovására. Nyíltan, nyilvánosán akarunk dolgozni, ezt megkívánjuk az egyes szakszervezétektől, az SZMT-ktől, a szakmaközi bizottságoktól, de az egyes üzemek, vállalatok szakszervezeti bizottságaitól, bizalmi testületéitől, minden egyes bizalmitól —•' mondotta befejezésül Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese. Várkonyi Endre A DETKIEK BÜSZKÉK KÖZSÉGÜKRE Ahol mindig történik valami... •H A Hazafias Népfront Országos Tanácsa — mint ismeretes — korábban meghirdette a kongresszusi és jubileumi településfejlesztés társadalmi munkamozgalmának versenyét. Az értékelés 1979—80-ban a településfejlesztés érdekében végzett társadalmi munkák, valamint az üzemek, intézmények anyagi támogatása alapján történt. Megyénkből Detk község kapta nemrégiben a legjobbaknak járó elismerést. Hogy miért? Aki erre a kérdésre keres választ, annak, elég végigsétálnia a község utcáin, s máris megbizonyosodhat afelől, hogy itt bizony mindig történik valami. Pedig, ha egy község szóba kerül, könnyen hajlamosak vagyunk arra, hogy csak legyintünk, s megjegyezzük: ugyan, történhet ott valami? S valljuk meg, több helyen joggal tesszük ezt. De nem így Detken! A konkrétumokra Koncsos Istvántól, Detk, Ludas és Halmajugra közös tanácsának elnökétől kértünk magyarázatot. — Semmi ördöngös nincs ebben a dologban — kezdte az elnök. — A kormányhatározat a helyi politika egyik jelentős eszközeként jelölte meg a tanácsok koordinációs tevékenységét. Ennek megfelelően a tanácsoknak lehetőségük volt és van arra, hogy a területükön működő különböző nem tanácsi szervektől közös érdekeltségű célokra anyagi támogatást kapjanak, amelyek a területi tervek megvalósításán túlmenően elsősorban a lakosság ellátási színvonalának emelését szolgálják. A közös tanács is élt ezzel a lehetőséggel. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik pedig, hogy a lakosság megértette: a társadalmi munka mind fogalmát, mind tartalmát tekintve a szocialista építés kategóriája. Egyik jelentős tényezője a társadalom, ezen belül az egyes települések anyagi és szellemi gyarapításának. Kifejezője a társadalmi és egyéni érdekek találkozásának. a növekvő közéleti aktivitásnak, az önzetlen segíteni akarásnak, társadalmunk szocialista embertípust formáló ereiének. — Mégis, mit vállaltak a közgép lakói? — Nem vagvok statisztikus, de hadd soroliam a teljesség igénye nélkül azokat a társadalmi munkákat, amikkel többek közöft a szép sikert. elértük. Kiterjed ez a lakóházak előtti terek, árkok, járdák, útpadkák tisztán és karbantartására, hidak, átereszek készítésére. Házak előtti parkosításra, a fák elültetésére, nevelésére. Sorolhatom a vízhálózat építésénél a ^földmunkákat, út- és járdaépítéseket, azok gondozását, vagy az intézményeknél a környezetszépitési munkákat. Az átadásra került nagyobb létesítmények, mint például az egészség- ügyi kombinátnál, óvodáknál a takarítási munkálatokat szinte teljes egészében a lakosság végezte. Egy egészséges versengés alakult ki. Ha az az utca olyan szép, akkor a mi , utcánk még szebb legyen! Ez szinte jelszó lett, s az ügy érdekében nagyon sok mindent megcsináltak. — Ezzel azonban talán még nem lehet a település- fejlesztés versenyében az élre kerülni. Kik segítettek még? — Több közület is nagy odaadással „beállt a sorba”. Közülük is ki kell emelni a helyi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetet. A gazdasági szervezet természetbeni társadalmi munkája igen sok. Így például az értékelt két évben mintegy 600 négyzetméter új járdát építettek, új parkot létesítettek. Szellemi, társadalmi munkaként megtervezték a három község fásítási és intézményeinek rendezési tervét, 80 ezer forintos értékben. Kétezer négyzetméter új utat építettek az Ady Endre utcában, üzemi utat az új óvodába. JeÉlvonalban a Finomsiterelyénygyár Országos második az újítási versenyben (Tudósítónktól) A Vas-, Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszer- vezete és az Ipari Minisztérium újítási versenyt hirdetett a vállalatok részére. Az elmúlt év eredményeinek értékelése alapján az egri Finomszerelvénygyár II. helyezést ért el. Űjitómozgalmunk országos gondjai elles£re a Ber- vában a gyár 3» éves fennállása alatt íeüyatnatosan fejlődött ' a mozgalom, és ma hatékonyan fejti ki tevékenységét a vállalati célkitűzésekért. Az. alkotó kedvű bervai dolgozók ésszerű- sítései 1980-ban 20 millió 144 ezer forint gazdasági eredményt jelentettek a gyárnak. A múlt évben 321 újítást- adtak be elbírálásra, s a 47 százalékos hasznosítási mutató igen jó eredménynek mondható, Simon Imre (Fotó: Perl Márton) lentős a különböző feladatokhoz a téesz által társadalmi munkában biztosított szállítóeszköz 'is. A téli időszakban egyes utcákat a téesz munkagépeivel tisztították meg a hótól. — Ludason és Halmajug- rán is hasonló ütemű a fejlődés? —A közös tanács nem á másik két község rovására szervezte a településfejlesztést. Eddig valóban szinte csak Detk támogatásáról szóltam, de elmondhatom, hogy a termelőszövetkezet mindhárom község intézményeit és ifjúsági szervezeteit segíti berendezések, felszerelések beszerzésével, illetve készpénz juttatásával. így például á ludasi iskolának kerékpárokat vásárolt a KRESZ-park gyakorlati használatához. A könyvtárakat 60 ezer forint értékben könyvekkel töltötte meg. Tavaly került sor a detki művelődési ház belső festésére és mázolására, valamint a hal- majugrai művelődési ház és iskola lambériázására. Itt kell még megemlíteni, hogy 1981-ben szélesítik a Ludason áthaladó KPM-utat, amelyhez a termelőszövetkezet megint csak jelentős segítséget biztosít. Mindezekhez azt is hozzá kell tenni,' hogy a már említett időszakban Detk fejlődött a legdinamikusabban. — Ha az előbbiekben úgy fogalmaztam, hogy ki kell emelni a helyi termelőszövetkezet támogatását, akkor igazságtalan lennék, ha nem szólnék a többi, célunk eléréséhez sok segítséget nyújtó közösségekről. Anyagi támogatást kaptunk a Gagarin Hőerőmű Vállalattól, a Tho- rez Bányaüzemtől, a MÁV miskolci és budapesti igazgatóságától és a körzeti áfésztől. Ezenkívül a KISZ- szervezetek, úttörőcsapatok! társadalmi munkája is igen jelentős volt. összefoglalva az elmondottakat: a közös összefogás eredménye a siker, s ez mindnyájunk öröme, hiszen egy szép. gondozott, fejlődő község la^ kői lehetünk. Kis Szabó Ervin /• 1981. május 1., pentefc i Önállóan, elkötelezetten Beszélgetés Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével
