Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Pompeji megint meghal A dél-olaszországi földrengés a maga katasztrofális erejével olyan kultúremlé- keket is elpusztított, amelyek részben 20Ö0 éven keresztül maradtak fenn. A szakértők még nem tudják elkészíteni a rombolás mérlegét; az azonban már most is biztos. hogy a délolasz Cam- pagna és Basilicata tartományokat felkereső turisták, nak a jövőben egy sor látnivalóról le kell mondaniuk. Olyanokról, amelyek mindeddig e vidék kultúrtörténeti kincseinek számítottak. „Pompeji megint meghal” — jelentik ki megrendültén a szakemberek, akik még csak az antik világ eme egyedülálló tanúi által elszenvedett károk elsődleges áttekintésén vannak túl. „És óránként következnek be úiabb rongálódásbk az épületeken. itt egy fal omlik be. amott egy oszlop” — mondják. Ezt a római várost az i.e. V. században alapították, i.u. 6‘2-ben egy földrengés már elpusztította, majd 17 évvel később a Vezúv kitörése elöntötte. Most több mint 100 éaftmény omlott össze vagy sérült meg súlyosan. „Napjaink folytonos esőzései, valamint a gyomok, amelyek tavasszal ellepik az új falrepedéseket. elvégzik a többit” — mondja Fausto Zevi professzor, aki Campagna antik kultúrkineseiért felé. lös. A szomszédos Herculane- umban fa helységet további intézkedésig elzárták a közönség előli egyelőre be sem láthatók a földrengés következményei. A hatóságoknak itt ugyanis először az volt a fő feladatuk, hogy azokat az embereket, akik pánikszerű menekülésük közben fedél nélkül maradtak és az ásatási területen keresték menedéket. ezeket először eltávolítsák onnan, s csak azután tudtak Hozzálátni a károk felméréséhez Castellamare di Stabiában.. a korábbi Stabiae római gyógyfürdővárosban a műértők hiába fogják keresni a híres antik Villa San Marcot. Ez ugyanis szinte a földdel vált egyenlővé, Azok a szép freskók sem léteznek már, amelyek az épület mennyezetét díszítették. A dologi károk — már »menynyire számokban egyáltalán kifejezhetők — itt meghaladják a kétmilliárd lírát. De hosszú lenne felsorolni azokat a pótolhatatlan károkat is, amelyeket a földrengés okozott Balvano, Muro Lucano vagy Potenza műemlékeiben. Nápolyban viszont, ebben a műemlékekben oly gazdag városban szinte beláthatat- lanok agok a károk, amelyek a múzeumokban és templomokban keletkeztek. 22 olyan templomot kellett bezárni, amelyek többsége műkincsei miatt múzeumként működik — a San Pietro Mejella-i dómtól a Donnaregina templomig. Olyan világhírű gyűjteményeket, . mint a Capodimon- te Múzeum és a Nemzeti Régészeti • Múzeum, ahol mindenekelőtt a Pompejibén és Herculaneumban kiásott antik plasztikákat és más emléktárgyakat állítottak ki, egyelőre .zárva kell tartania látogatók elől. „Csak Capo- dimonte részére ötmilliárd lírát kellett felhajtanunk. A továbbiakban együtt kell majd élnünk a károkkal!” — mondta rezignálta« a múzeumigazgatóság szóvivőiéRaffaello Causa, a délolasz nagyváros képtárainak főnöke azt mondja, hogy további veszélyekkel kell szembenézni : számos templomban az értékes freskók részben lelazultak a falakról. ..Nem tudjuk, mikor fognak teljesen leválni és lepotyogni. Ha nem teszünk azonnal valamit, újabb károk fognak keletkezni.” A szakértők abban egyetértenek, hogy az a tr-mészeti katasztrófa az olasz kultúrpolitika régi bajait hozta napvilágra. És Causa segélykérése most így hangzik: ..Most pénzre van szükségünk és szakemberekre: restaurátorokra, geológusokra és építészekre.” Aforizmák Az- öregségnek természetesen megvannak a maga előnyei, csakhogy ezeket kissé nehezebb megvalósítani: (Skót geológusok egy csoportjának felfedezése) Csak a borért kell fizetni — a benne lévő igazság ingyen jut az embernek. <A borban talált igazságok könyvéből) Kém elég. ha valaki ismeri a maga értékét — az önköltséget is ismernie kell. (Yvet Kuque. francia újságíró) ★ Mindegyik sivatag büszke a maga délibábjaira. (Beduin közmondás) Az örökmozgó gondolata csak az'rt nem találkozott általános helyesléssel — mert munkaszünetes napokon is dolgozik. : (Részlet az örökmozgó feltalálójának panaszából) Minden király meztelen. Éppen ezért gondoskodik valamennyi oly buzgón a ruhatáráról. (Szabó V„Emlékeim", ■ 2. köt) ★ Sajnos, az embernek nines mindig elegendő esze ahhoz, hogy idejében ostobaságot mondjon. (Eszes gondolat) Eg-yáltalán nem kötelező fölröppenni ahhoz, hogy valaki megtanuljon repülni. Az ember olykor esés közben tanulja meg a repülést. (Rudi Mill osztrák filozófus) Egyesek nem annyira a saját pecsenyéjüket sütik, hanem inkább másokat igyekeznek megpuhitani a tűzhöz. (Részlet egy régi szakácskönyvből) Az nevet — aki utoljára nevet. (Az utolsó előttiek népi bölcsessége) Papp Marió; ArcáfEariság bújtam beszédbe arc alá vagyok munkában házban versben láthatatlan belevesitem látszatba Időbe gyerekbe s egy ölelésbe hunyt szemekkel egyszerűen megtaláltál. Bökken Gábor: Ilonának Gyermekként kérdezz ki bántott s milyen volt pietás lázutam S féltem-e tegnap mert fákon hintázott éjfélt-rémisztő szél futam Homlokomon a jel nem táltosé szög fogta fel kiömlő véremet s bár kékülő-halkan a semmibe tűnnék szívemig nőtt már gyökered Bennem vagy egyre így húsomra sincs egyedül jogom ha elmennék benned forgatná szarvát az ökörpofájú fájdalom. Benke László; Barbár csillagon Esen a barbár csillagon az élet közügy. Megtarthatom? A hiányt reménnyel pótolhatom? De mi a remény? Téren es időn átvérző képzelet? S mi a jövő? Világűrben forgó sírhalom? — Bocsássatok meg egymásnak, emberek! Kard a hüvelyben— Hóbort, vagy alkotó szenvedély? Csupa gond az élet. Itt van például a kardhüvely. Az emberek évszázadokon át nem bírtak rendesen hadakozni egymással, mert kardforgatás közben állandóan beakadt a lábuk a derékszíjról lecsüngő kardhüvelybe. Gondosan megtervezett parádriposztok hiúsultak meg, mert a támadó megbotlott kardhüvelyében és jól beverte magát. Az emberek évszázadokon át meg voltak győződve arról, hogy ennek már így kell lennie, nem lehet mit tenni. De valamit mindig lehet tenni. Már-már úgy néz ki, hogy minden reménytelen, amikor egyszerre csak jön valaki. 1914. április 28-án Pap Lajos fogorvos és Trattner Jakab gépészmérnök, aradi Lakosok bejelentették a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak, hogy megalkották az összecsukható kardhüvelyt. i Ez olyan kardhüvely, amiből, ha kihúzzák a kardot, magától összecsukódik, ha viszont vissza akarjuk helyezni a kardot a hüvelybe, a kardhüvely kinyílik. ' De az egészből nem lett semmi. Mármint az összecsukható kardhüvelyből. Hoffmann Emil kereskedővel’ sem törődött senki. Ö az írástudók problémáját oldotta meg. Megfigyelte, hogy a huzamos írás kifárasztja a kezet és a legtöbb embernek görcsös fájdalmat okoz. Az írás közben kimelegedett kéz izzad, a papirt megnedvesitd, beszennyezi és igen gyakran az írást is el* maszatolja. Ilyen körülmények között csak nehézkes és izzadságszagú írások S2Ü' lethetnek. Hoffmann Emil 1919-ben jelentette be találmányát, az írást könnyítő gördülő lemezt. Ezt írás közben a kéz alá kell helyezni és a minden irányban könnyen gördülő lemez a kéz mozgásét követi A súrlódás a görgők és a papírlap között sokkal kisebb, mint a kéz és a papír közötti, tehát az írás sebesebb és kevésbé fárasztó lesz. Frissebb, egyszerűbb. De ebből sem lett semmi, a legtöbb írás azóta is nehézkes es izzadságszagú. D cárt or Scharp Andor halai ügyvéd tyúkszem- és bórgyalúja, Fontaine Károly Adolf gyáros hajfésűvel el* látott haj- és szakállvágó berendezése, Weiss Frank kivilágítható borotvája, Hazs- linszky Ede nyugalmazott MAV-felügyelő kést és vtl* lát egyesítő evőeszköze, amellyel dinnyét, 6Ült tököt is úgy lehet enni, hogy a gyümölcs szeletelés közben nem ugrik ki állandóan az ember tányérjából. S még ezer mosolyogni való szabadalmi leírást őriz a Találmányi Hivatal Sza-' badalmi Tára, Mindig akadtak hóbortos, megszállott emberek, akik évtiaedeket áldoztak azért, hogy célhoz érjenek. Mert talán nem is a végeredmény, a józan racionalitás volt fontos számukra, hanem a szenvedély, magának az alkotásnak a gyönyörűsége. Magyarországon évente 1200 szabadalmi bejelentés érkezik a Találmányi Hivatalhoz. A szakemberek szerint nagyon kevés. Megy esi Gusztáv A gyárépület olyan, mintha a KIK tatarozta volttá. Romos. Az igazgatói iroda olyan, mintha a Hűtőnek rendezték volna be. Luxöriózus. Povázsai, az igazgató elegáns, mint egy angol gyáros. Az tise- mt vécé klozettnak sem ülik be... — .. .spitzbubi- gyártásunk egyenletes és megbízható — közölte velem : wga- biztosan Povázsai, és figyelte, irok-e valamit, avagy sem a jegyzetpapirra. — De hát a spitz- bubik. ugye.. . — Semmi, de hát. és semmi ugye... A mi spitzbubi-gyártá- sunk egyenletes és megbízható. Egyetlen darabbal sem kevesebb. mint tavaly, de egyetlen darabbal sem több. . . Fő a szinten tartás... írja le. kérem. igen. írja csak, hogy mi itt. az Egyesült Spitz bubi Üzemben tudjuk, mi a népgazdasági elvárás irántunk... Leírta? Nem írtam. Kérdezni próbáltam. — De Povázsai elvtársam, ugyebár Povázsai szinten tart ön itt, mint igazgató, aki felelős a gyártásért és a gyárért... — Ügy van, elvtársam, én mint igazgató, felelős vagyok a gyártásért, az egész gyárért, az egész kollektíváért. És a szinten tartásért. Mi, kérem, én, kérem, tudom és tudjuk, hogy a szinten tartás most a legfőbb a spttzbu- bt gyártásban is. Ml, kérem, igyekszünk megfelelni a felsőbb szervek és a népgazdaság elvárásainak. Leírta, kérem, ezt is? Nem írtam. Üjfent kérdezni próbáltam. — De igazgató elvtárs, úgy tudom, hogy ez az egész gyár, úgy ahogy van... — Jól tudja — nyúlt át az Íróasztal fölött és veregette meg a váltam Povázsai igazgató —, valóban jól tudja... Ez az egész gyár. úgy ahogy van most, azon munkálkodik, hogy szinten tartsa önmagát. Se előre, se hátra, se le, se fel. Csak a szinten. Minden szinten csak a szinten. Jó, mi? De ezt ne írja le, még azt mondanák, hogy lopom az ötleteket... — De hát én nagyon csodálkozom... — Mit kell ezen csodálkozni? — csodálkozott rám Povázsai. Mi lehetne most más feladata egy spitzbubit gyártó üzemnek, mint az, hogy szintet tartson. A tavalyi szintet. Se le, se feli — De hát tavaly a termelésük ötven százaléka selejt volt, a másik ötven százaléka meg senkinek sem kellett.... Hát akkor hogyan lehetséges. .. — De aranyos elvtársam. .. Mit tehetek én arról az idén, hogy nekem az a feladatom: tartani a szintet. S nekem, nekünk, ennek a lelkes kis kollektívának olyan a szintje, mint a tavalyi, De mi azt tartjuk. Keményen, kitartóan, a népgazdasági elvárásoknak megfelelően szintet tartunk. Olyan szintet, amilve-nűttk van. Más szintet nem tarthatunk, csak amilyen van. nem igaz? — nézett rám Povázsai reménytelenül, hogy milyen értetlen emberrel hozta is össze a sorsa, majd az órájára nézett, jelezvén, hogy az audencia véget ért. Még azért utánam szólt: — Be ne csapja e gyárkaput... Kissé j rozoga már ez az I épület... Nehogy 1 összedőljön. Mert az j már a szint alatt len- J ne. Gyurkó Géza Kollektív Hogy a címbeli latin ere* detű szóalak éppen napjainkban milyen gyakran jut szerephez nyelvhasználatunkban, arról ezek a szövegrészietek bizonykodnak! „Valódi kollektív barátság fűzte szorosra kapcsolatuk szálait" (Népújság, 1981.’ máj. 7.). — „A szerkesztőség kollektív bölcsessége nem adhat tanácsot” (Élet és Irodalom, 1981. máj. 16.). — „Sinka művészete nem lehet a népköltészet zártan kollektív világáé” (Irodalomtör. ténet, 1980. 4. sz. 977.). A szó családjának többi tagja is a gyakran használt nyelvi formák közé sorolható. Különösen a kollektíva tűnik ki már feleslegesnek is ítélhető gyakoriságával! „öt esztendőre szóló kollektív szerződéseket munkálnak ki a vállalati kollektívák” (Magyar Nemzet, 1981. máj.’ 17.). Hogy lapunk hasábjain is sokszor szóhoz jut, arról ezek az Idézetek tanúskodnak: „A vezérigazgató ünnepi beszédében méltatta a kollektíva tevékenységét” (Népújság, 1981. máj. 3.) — „Valamiféle kitüntetést kap a kollektíva" (1981-. máj. 10.),' — „A nevelő munkát az Ag- riának és alkotó kollektívájának vállalnia kell” (1981; máj. 15.). A származékok közül ma már ritkábban jelentkeznek szóban és írásban ezek a. szóalakok:- kollektivizálás, kollektivizmus, kollektivista stb. A tudományoskodó szán* dék és stílus olykor szerepet juttat a kollektivitás képzett formának is : „A tanulót kollektivitás alakulása az iskolai tevékenységben” (Tanulmányok a neveléstudomány köréből 143.)j A tanulói jelzőhöz inkább társítottam volna ezeket a magyar megfelelőket: közösség. összetartozás, közösségi beállítódás stb. Az a tanácsunk, hogy a kollektív és a kollektíva bizonyos beszédhelyzetben adja át helyét ezeknek a magyar formáknak: közös, társas. együttes, csoportos, testületi. közösség, együttes, munkaközösség, csoport • stb; De a kollektív szó versbeli szerepet is vállalhat, s éppen sajátos stilisztikai értéke és poétikai használhatósága teszi alkalmassá erre.’ Beszéljenek példáink is! „Valaki légy. ha kollektív dalolsz bár” (Juhász Gyula: Vojtlna új ars poétikája). — „Ha volna kollektív iparosfa, / téli cipőjét megteremtené” (József Attila: Simon Jolán). — „Az emberi közösségből kiválva /nem készülök a kollektív halóiba" (Jékely Zoltán: Álomlátás). — Lesz. aki megérti / egy rffp kollektiv végrendeletét" (Jékely Zoltán: Rémálom). „Nyolcmillió Elszórt / miért csak masának kőtől. / s lesz ekéooen a sok Egy-léri ' egy kollektív raboméi” (Szécsi Margit: Madár-e a denevér?). Dr. Bakos József Mekkorára nőttünk...
