Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

1

Összenőve az íróasztallal?

EGY IGEN TEKINTÉLYES,

amerikai szaklap, az Indust- : rial Management egyik- 1978. ..évi számában megjelent egy

— cikk, amely felsorolta azo- /< kát a vezetői fogyatékossá- ' gokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát., Ezek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szükséges döntéseket, nem sikerül elérnie,

, hogy munkáját megértsék, értékeljék, rendelkezéseit végrehajtsák, szétforgácsol. V, 1 ja idejét és mások helyett i dolgozik, vezetői helyzetével V i visszaélve személyes előnyö- 1 két. igyekszik szerezni, nem ' mondja meg az igazságot, és >■: ’ nem mindig tartja be a sza. t !" vát nem mutat jó példát,

J nem működik együtt az al- ■. 1 kalmazottakkal, nem kérdezi j j meg az alárendelteket véle- ! ménvükről, nem fejleszti ki i a felelősség érzését az alá- ! rendeltekben, szabályokat 1 hangsúlyoz hozzáértés he- j lyett, nem él az építő bírá- lat módszerével, nem fordít 1 figyelmet az alkalmazottakra, nem érdekli, ha beosz- 1 tottjai elégedetlenek, nem tájékoztatja munkatársait, nem emberségesen bánik alá_

I rendeltjeivel.”

! Mi tagadás, szép kis gyűj- .; temény, s valószínűleg nem ! Amerika a világ egyetlen tá.

.' ja, ahol érvényesnek lát- ' szik. Ezt, az állításunkat köny- , nyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szaklap, a Szocialisz- 1 tyicseszkij Trud egyik 1979- ! ben megjelent cikkéből idé- l zünk: A cikk címe egyéb- : ként: A műhelyfőnök

! munkaidő-beosztása. Íme egy részlete: „A vizs: gált műhelyekben a ve- i zetők viszonylag legtöbb ide- I jüket értekezletekre (körül. »I belül 25 százalék) és a mű- ' hely bejárására (23 százalék)

I fordítják. Egyedül ez csak.

. ! nem hat órát vesz el napon. •j ta, s ezen belül az értekezle- tek, és az ezekre való felkészülés átlagosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 ' nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhelyfőnöknek. Mérsékelhető-e valamilyen módon ez a munkaidő-vesz- 1 teség az irányítás általános -! hatékonyságának a károsítá. I sa nélkül? Az adatok szerint ; teljességgel lehetséges. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis az értekezletek egy ! részét feleslegesnek tartqt- •. I ta a maga számára, holott- ! ez az időveszteség évente kö- j rülbelül nyolc munkanap. ) Általában tisztán informá- ' ciós jellegű értekezletekről

van szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezen. ! kívül sok esetben a műhely- I főnök helyett részt vehetne a helyettes, vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint, évente hozzávetőleg 14 munkanapot felszabadíthat- 1 na. Ily módon megtakarítható lenne a munkaidő körülbelül 10 százaléka.”

! A lapokból származó idézetek is azt bizonyítják, — a vezetéstudományi publikációkkal együtt —, hogy a

téma nagyon aktuális és nagyon bonyolult kérdéskör. A vezetői munka hatékonyságának, erejének kérdése a tét, s a tudományos-technikai forradalom korában ez rendkívül lényeges tényezője a társadalom fejlődésének, jólétének.

A MINDENNAPOK GYAKORLATÁBAN, persze, a kérdés sohasem ilyen nagy összefüggésekben fogalmazó, dik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják, hogy össze van nőve az íróasztalával, vagyis úgy találják, hogy ritkán, s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a legtöbb esetben indokolt.

A szovjet lapból vett idézet konkrét munkakörök betöltőire, műhelyfőnökökre vonatkozik, tehát a termelést közvetlenül irányító szakemberekre. Itt nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szempontjából döntő lehet, meny. nyit tartózkodik a „területen” a közvetlen vezető, s mennyit tölt íróasztalok mellett.

De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal „kapcsolatát”, akkor árnyaltabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy milyen szintű, és jellegű vezetői; munkáról van szó. Egy bizJ tos. Azok a hiányosságok, amelyeket áz idézett amerikai cikk felsorol, szinte egy- től-egyig fakadhatnak abból a hibából, ha a vezető túlságosan össze van nőve az íróasztalával.

És ezt a kifejezést nem konkrét, hanem átvitt értelemben kellene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy mikor, hol és mennyi idei]? tartózkodik . a vezető; hanem az, hogy mennyire tájékozott munkaterületének embereiről, .gondjairól, „tennivalóiról, lehetőségeiről, mennyi tudása . és mennyi eszköze van dolgának- elvégzéséhez. Ehhez soksáor szükséges az íróasztal mellett ülnie, ez önmagában véve még nem lenne hiba. Ha viszont emiatt elveszt, vagy nem tud mégszerezni fontos ismereteket, amelyek vezetői munkájához szükségesek, akkor igen.

PERSZE, HA MAR A TÉMÁRÓL BESZÉLÜNK, akkor azokra is gondoljunk, akik úgy vannak összenőve íróasztallal, hogy szinte föl se mernek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzá. Esetleg úgy. hogy személyes érdekeiket, presztízsüket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezetőnek. nem szabad, hogy az íróasztal legyen a fő- ismertetőjele. Az íróasztal nem a vezetés lényege, nem a fő kifejezője,, nem a célja és nem az oka.

Csak az egyik eszköze. Úgy is kell kezelni. És csak any- nyira szabad összenőni vele.

Cs.I.

fAQUARD-FÜGGÖNYÖK A HAZAI FOGYASZTÓKNAK. A Paszományárugyár jacquard-függönyeit kizárólag a hazai fogyasztók számára készíti. ízléses, korszerű termékeinek WJenevenkét százaléka tavaly I, osztályú minősítéssel került forgalomba. (MTI fotó — Tóth Bálint felv. — R.S)

idegenforgalom is iparág

Nem elég csalogatni a vendéget

A turizmus ma már világszám! Pontosabban: egy új, sajátos „iparág” nagymérvű és gyors előretörésének lehetünk tanúi napjaink, ban, ez pedig — az idegen- forgalom. A valutamilliókat konyhára vivő jelenség nagy figyelmet érdemlőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy például az Egyesült Államokban, vagy a nyugat-európai országok némelyikében az első három legtermékenyebb ágazat között található. Az elmúlt esztendőben az egész földön egymilliárd 650 millió nagyságrendű turistaforgalomról készült nyilvántar. tás. Ennyien keltek útra egy kis világlátásra, mindössze egy év alatt, bolygónkon. Ez a hatalmas szám önmaga is rendkívül meggyőző és hatásos a turizmus melletti érvelésnél. Hát, ha még belegondolunk abba, mekkora a politikai jelentősége mai szeretetszegény világunkban! Hiszen ekképpen ismerhetők meg egymás kultúrája, érzelmei, szokásai, amik különféle nemzetek egymáshoz való közelebb kerülésének is csírája lehetnek. \

Exkluzív

szolgáltatással

Természetesen. ahogyan megnőtt az utazók száma, ugyanúgy szélesedett, illetve folytonosan bővül áz igények, az elvárások köre. A fogadó, és a küldő országgal szemben egyaránt. Ez pedig nem jelent egyebet, minthogy az államkasszát ezzel jórészben megtölteni kívánó nemzet kénytelen igazodni a nemzetközi szokásokhoz.

Hogyan is áll ezen a téren Magyarország?

Meglehetősen felemás, ha úgy tetszik, kissé ellentmondásos helyzetben van — mondják a szakemberek. A hozzánk látogatók tábora is felduzzadt, csak a Balaton

mellett majd félmillió külföldi fordul meg egy-egy főidényben. Vegyük még akkor hozzá a hazai üdülni, kirándulni vágyókat! Ám az érzékelhető mennyiségi növekedés ellenére kevésbé gyarapszik a férőhelyek igénye a szállodákban. Más út- ját-módját — fizetővendégszolgálat magánembernél, vadkemping — keresik a turisták éjszakáik eltöltésének. Ennek oka nyilvánvaló: túlságosan magasak az árak, ehhez képest azonban a szolgáltatás színvonala alig fejlődött valamicskét. A határátkelőhelyek kezdenek zsúfolttá válni, néhol órákat kell várni a szükséges vizsgálatra. Helyenként bürokratikusak a pénzügyi előírások, ami nem könnyíti a valutabeváltást. S ekkor nem volt még szó a turistát csalogató látványosságokról, programokról!

„Ágy, egy jó magyar kislánnyal!” — fejezte ki kiváltságát tréfálkozva az egyik vérbő olasz vendég, amikor megkérdezték tőle, hogyan lenne jobban megelégedve ellátásával. Persze, ez túlzás, de benne van áttételesen az óhaj, hogy a hazánkba érkező, nálunk el. sősorban specialitásokat sze. retne. Erre szolgálhatnak leginkább a termál. és gyógyturizmus, a vadászattal egybekötött, valamint a gasztronómiai túrák, de még inkább a népművészeti jellegű programok. Ahogy a hozzáértők beszélnek róla, „exkluzív idegenforgalmi termékekkel” lehet és kell turizmust csinálni. Első iépé. se volt ennek az idei budapesti tavaszi fesztivál, amelyről a kényes ízlésű külföldi szakemberek is nagyon elismerően nyilatkoztak. Sőt, már olyan javaslat is elhangzott, hogy rendezzenek őszi balatoni fesztivált nagyszürettel, folklór-műsorokkal.

széllovas, és rallyversenyek- kel. gasztronómiai bemutatókkal.

És a magyar turisták?

A kérdés már csak azért is időszerű, mivel az idén nyáron kezdik meg az ötnapos munkahét bevezetését, s ez a jövő év januárjától általánossá válik. Ily módon 130 napra nő általgosan a szabad napok száma. Eme idő hasznos eltöltéséhez való segítségnyújtásra azonban alaposan fel kell készülniük az idegenforgalomban munkálkodóknak.

Gond, sajnos, van éppen elég: a külhonba utazni vágyók számára túl magas a szervezett turizmus árszínvonala. de a vékonypénzűek- nek bizony a belföldi kirándulások sem kifizetődőek. Akár egy kétnapos hét végi túra is — utazási, szállodai és éttermi költségekkel együtt — vastag bukszát igényel. Emellé sorakozik fel a még mindig meglevő nagy különbség a külföldi és a hazái turisták kiszolgálásában. Mindé/ arra ösztönzi az országjárókat, hogy inkább a saját szobáikat kiadókat keressék meg. A „maszek” vendégfogadás ellenőrzése viszont nem teljesen megoldott. Nem ki elé. gítö a programokról, lehetőségekről való informálás sem. Némely esetben az előírások merevsége miatt, az odaérkezők szórakoztatása érdekében olyan megoldásra kényszerülnek a vezetők, mint a Baricska csárdában, ahol papíron mosogatólányokként szerepelnek a vendégeknek színvonalas műsort adó amatőr táncegyüttes tagjai.

Sorolhatnánk még a példákat, ehelyett azonban fon. tosabbnak tartjuk annak leírását, hogyan igyekeznek az érintettek újabb módszerekkel segíteni az idegenforgalom, pontosabban a belföldi

turizmus fejlődését. Mindenekelőtt — az 1978-ban meg. született távlati koncepció alapján a minőség javítása a fő feladat a turisták részére nyújtott szolgáltatásokban. Ebben nagy szerep jut a takácsoknak is. amelyeknek nagymértékben bővült. az ezzel kapcsolatos hatásköre. Célul tűzték ki továbbá az olyan városok idegenforgalmi központtá való alakítását, mint Sopron, Szeged, Miskólc, Eger. A kiemelt körzetek mellett e helyeken is hosszú távú idegenforgalmi és üdülő\fejlesztési terveket kötelesek készíteni az irányító testületek. Szó van a termál. és gyógyfürdők fenntartásához szükséges állami támogatás megadásáról is. valamint a tanácsok műsorpolitikájának jobbításáról. A tervek között szerepel a kereskedelmi és nem kereskedelmi árfolyamok közelítése, ami egyúttal a forint turistaárfolyamának leértékelését jelenti. Az utazási, kirándulási lehetőségek jobb megtalálása érdekében az idén nyáron Turinform. elnevezéssel „hírszolgálati közpon. tot” létesítettek Budapesten, ahonnan négy nyelven adnak telefonon tájékoztatást az idegenforgalommal kapcsolatos minden jelentősebb eseményről.

Az említett várható • intézkedések minden bizonnyal nagy hasznára lesznek e rohamosan fejlődő „iparágnak”, s ezen • belül elsősorban a belföldi turizmus job_ bulásának. Ehhez természetesen mindazoknak a szerveknek, intézményeknek az együttes munkájára, erőteljesebb összefogására van szükség, amélyek megnövekvő szabad időnk kellemes, kulturált, egészséges eltöltéséről gondoskodni hivatottak.

Szalay Zoltán ’

Mellékállás — helyben

Aki még nem tudná: tavaly jelent meg a rendelet, amely lehetővé teszi, högy a műszaki beosztású dolgozók a saját cégüknél is vállalhassanak mellékfoglalkozást.

Szellemes megoldás. Azért, mert olyan egyszerű az egész.

Valóban az?

Egy fedél alatt két műszak

— A szövetkezetnek ez a lehető legtakarékosabb megoldás, mivel semmi újabb kiadást nem követel a munkadíjon felül.

Mély meggyőződéssel közölte a véleményét Gáspár András, a gyöngyösi Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet asztalosüzemének vezetője.

— Túlórát pótol?

— A túlóra kerete adott Annak túllépése bonyolult dolog. Ismert megoldás a fekete túlóra, a csúsztatás, de ez így nagyon kényelmetlen. A mellékfoglalkozás, vagy ahogy mi hívjuk, a bedolgozás viszont semmiféle „ügyeskedést” nem követel.

— Hányán vállalták a műszakiak közül, hogy fizikai munkát végezzenek ugyanott. ahol ők főnökök?

— Az üzem valamennyi műszakj beosztású dolgozója. Ha az van a kérdés mögött, ■nem féltették-e a tekintélyüket, kijelenthetem: nem. Ettől nem lesz „kisebb” egyikük sem.— Az üzemvezető is váV lalt mellékfoglalkozást?

— Nem, mert én ezt a saját muv»:ahelyemen nem tehetem meg. A szomszédos villamos üzembe átmehetnek, de ott nagyon ritkán van szükség asztalosra.

— Mi a jó az üzemnek abban, hogy lehetőség van a mellékfoglalkozásra?

— Még ennek az egésznek nagyon az elején tartunk.

Mondhatnám úgy. most kóstolgatjuk. De már rhost is levesz a vállunkról olyan gondokat, amiket a főként szolgáltató jellegű munkák okoznak. Ezeket nem lehet „rátenni” a szalagokra. Nem is lennének gazdaságosak. A ..bedolgozók” viszont el tudják végezni. Ha csak azt né. zem, hogy ilyen munka miatt nem kell a szalagról senkit sem elvenni, már ez önmagában jelentős tényező.

— Lehetne még fejleszte" ni a „bedolgozást”?

— Feltétlenül. Az lesz majd az igazi, amikor „tervesíte- ni” tudjuk.

A lehetőség tehát adott. A többi azon múlik, hogyan élnek ezzel a lehetőséggel.

Amikor kedve tartja

Itt. is fűrészelnek, gyalulnak, csiszolnak, de hát ez már egészen más. mint amilyen a hajdani asztalosműhely. Még a hangja is más. Ezek a szerszámok már — gépek. Nagy fordulaton működnek. a hangjuk is tehát felerősödött.

— Még az engedélyezett decibel alatt van a hangerő — hajol a fülemhez az üzemvezető a csarnokban.

Varjú István „birodalmában” vagyunk. Ö a mm'eze- tő.

— Miért vállalt mellékfoglalkozást?

A szikár- termetű férfi mintha csodálkozna. Mi van ezen csodálkoznivaló? Ez látszik a tekintetében.

— Mert nagyon kényelmes. Itt, az üzemben feldarabolom az anyagot, az autó azt elviszi a lakásomra, majd, amikor készen vagyok a munkával, az autó ismét megérkezik. Otthon akkor dolgozom, amikor éppen kedvem tartja.

— Nincs határidőhöz kötve?

— Dehogy nem. Azon be(Fotó: Szabó Sándor)

Kil azonban nem kell néznem az órám.

— Mennyit keres igy plusz" ban?

— Pontosan nem tudom, milyen átlag jön ki, mert még nem számoltam. Vehetünk havi nyolcszáz forintot.

— Miért nem fusizik inkább?

— A, az nem éri meg. Ha eljárnék javításokat elvégezni. nem kérhetnék érte annyit, mint atoennyit megérdemelnék. Mondjuk. . elromlik a zár. Csak meg kell javítani. De hogy az menynyi időt vesz el...? Nem, ez nem nekem való.

— Bútort, épületasztalos termékeket nem tudna készíteni?

— De tudnék. Az, sem éri meg. Van nekem otthon. Nagyrédén a ház mellett egy kis kertem, abban szőlő. És vannak méheim. Tizenöt család. Tavaly négy mázsa mézet adtak. Látja, ezért elég nekem otthon az a kis munka a „bedolgozással”. Azt szívesen megcsinálom. De annál többet... ?

Mindebből talán az is kiviláglott, hogy Varjú István nem „hajtja” magát. Igaz, otthon sem „lustálkodik”, de

beosztja az Idejét is, a munkaerejét is. A kedvtelése ugyan forintot is „fiadzik”, de haszna van belőle másoknak is. És am-j még fontos: a váltakozó elfoglaltság fel is frissíti.

Levonják, de nem számít be

— A szerződéseket tavaly márciusban kötöttük meg a műszaki beosztású dolgozókkal — hallottuk Bán János- né munkaügyi ügyintézőtől. — A rendelet lehetőséget ad arra, hogy az érintettek a havi keresetük ötven százalékának mértékéig kaphassanak munkadíjat a mellék- foglalkozás után.

— Mit vonnak le ebből?

— A szokásos százalékokat. De ha arra kíváncsi, hogy a mellékfoglalkozásból származó jövedelem beszámít-e a táppénzbe és a nyugdíjba, azt mondom, nem.

Hát... ez van. Ha le kell vonni, akkor senki sem rebbenti meg a szempilláját sem. Kissé furcsa. Nem?

— Vannak azok a bizo’ nyos „mutatók”. Termeié" kenység, rezsiköltség, miegymás. A mellékfoglalkozásra is vonatkoznak ezek?

— Szerencsére nem. Ezért végeztetjük el a „bedolgozókkal" azokat a feladatokat, amik egyébként rontanák a „mutatókat”, tehát rontanák a szövetkezet és . az üzem teljesítményét.

Ezt a választ már Gáspár András üzemvezetőtől hallottuk.

Itt jutottunk el a lényeghez. Most találtuk meg a ..helyben” végzett mellékfoglalkozás létjogosultságé, nak a kulcsát.

Szellemes megoldás? Vonja kétségbe bárki, ha tudja.

G. Molnár Ferenc

1981. május zi., vasaruap