Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-23 / 119. szám
Kral-kongresszus előtt Értük mm ältcilulc A fiatalokkal jobban kellene tudatosítani, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség általuk és értük van. Ezzel a véleménnyel egyetértett Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, amikor egy beszélgetés alkalmával még a következőkkel egészítette ki: „Mun. kánkat ennek érdekében úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy a KISZ-szervek és .szervezetek érzékenyebben reagáljanak a társadalom és az ifjúság problémáira, különös tekintettel az egyes ifjúsági rétegek, csoportok érdekeire. Javítanunk kell a kezdeményezések, javaslatok megvalósításának ellenőrzésében való érdemi részvételünket. Jobban ki kell használnunk a szocialista demokrácia fórumait is, bátrabban élve a kezdeményezés jogával. A demokrácia, a nyilvánosság erejével is támogatnunk kell az ön- tevékenységet, a kezdeményező, a céljaink elérése érdekében a konfliktusokat is vállaló magatartást.’’ Formalitások nélkül Alapszervezett taggyűléseken, különböző szintű küldöttgyűléseken nagyon sok hozzászóló, felszólaló hangsúlyozta, hogy fiatalosabb, lendületesebb munkára lenne szükség, de ennek sokszor önhibából is adódó akadályai vannak. Voltam olyan KISZ-bizottsági ülésen, ahol a titkároknak egy hónapra huszonegy határidős feladatot adtak. S ezek a különböző határidős munkák — amelyeknek felére valójában semmi szükség nem volt — „görcsöket” okoztak az alapszervezeteknél is. Sok- kat kellett adminisztrálni, s a kitűzött célokat, a tartalmas tevékenységet valójában csak papíron lehetett elérni. A megoldás látszólag egyszerű. „Nem kell sokat vállalni! A KISZ ne adja mindenhez a nevét! Ne akarjunk „mini”-párt lenni stb,” Ilyen és hasonló vélemények hangzottak el a különféle szintű küldöttértekezleteken. Csakhogy sok helyen még olykor a jelentések elkészítése, a határidők betartása alapján minősítettek egy-egy közösséget. ■ Egy-egy látványos akcióval még könnyebb volt az elismerést kivívni még akkor is, ha ez valójában csak néhány aktív ember tevékenységét dicsérte, s a többség csupán passzív szemlélője volt a munkának. Nem tagadom; tetszett azoknak a párttagoknak a véleménye. akikben még élénken élt ifjúságuk emléke. s a tapasztalatok alapján joggal hangoztatták észrevételeiket. Például a Vas megyei pártbizottság első titkára is joggal vetette fel, hogy a KISZ-vezetőknek még jobban kellene építeniük a fiatalok öntevékenységére, mert valójában sok lehetőség rejlik ebben. De ennek a készségnek a kibontakoztatására csak akkor lehet számítani, ha a mozgalom mielőbb, minden szinten megszabadul a formális programoktól és akcióktól, ellenőrizhetővé válik a kezdeményezések megvalósításának " módja. Tehát, ha érdemes mindenkor kezdeményezni. Nemcsak bírálni, segíteni kell A KISZ X. kongresszusát megelőző aktív felkészülési időszakban — a beszámolók, a küldöttgyűlések idején — olykor bírálták az ifjúsági mozgalom munkáját. Párttagok és pártonkívüliek, fiatalabbak és idősebbek. De egy-egy bírálat is csak akkor jogos, ha az segítő, jobbító szándékkal párosul. A KISZ-nek továbbra is alapvető hivatása az ifjúság szocialista szellemű nevelése. Az igaz, hogy a KISZ nem párt, de elsősorban politikai tervezet. Tagjai mindenekelőtt a magasabb színvonalú politikai gondolkodást sajátítsák el. De azok, akik felelősséget éreznek az ifjúságért, ne csak bírálják, segítsék is a KISZ munkáját. Érdemes elgondolkodni ezen. mert ott. ahol az ifjúságot érintő kérdésekről legfeljebb évente csak egyszer beszélünk, ott gyökeres minőségi változást nem várhatunk. Egyetlen gazdasági vezető sem feledkezhet meg arról, hogy az aktív keresők több mint harminc százaléka fiatal, A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nemcsak a KISZ-tagok, hanem a fiatalok, tehát a KISZ-en kívüliek érdekében is véle- . ményt alkot, reagál a társadalom és az ifjúság problémáira. egyes ifjúsági rétegek, csoportok sajátos érdekeire. Mert például a pályakezdés, az otthonteremtés, a családalapítás feltételeinek javítása az ifjúság egészét érinti. Győrben, ahol a KISZ kongresszusi leveléről több gazdasági vezető mondott véleményt, volt olyan igazgató, aki megállapította: „Ha azt akarjuk, vhogy a fiatalok őszintén szóljanak erről vagy arról a kérdésről, akkor az ne formális kérdezz-felelek játék legyen. Figyelni kellene a véleményeikre, javaslataikra. Ne áltassuk magunkat: sok helyen csak az történik, hogy meghallgatják őket, és utána minden marad a régiben.” Ez igaz. De igaz az is, hogy a különböző fórumok adta lehetőségeket mindenütt ki kellene és ki lehetne használni. S ha a fiatalok kritikus szemmel vizsgálják maguk körül a világot, ha igényesek, akkor önmagukkal szemben is igényeseknek, kritikusoknak kell lenniük. Igényesebben mindenhol A mozgalomban sem léteznek örök érvényű módszerek és formák. Minden munkáról, így a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájáról is érdemes időnként józan, önkritikus mérleget készíteni. Ez történt az elmúlt hónapokban, s ez fog történni a KISZ X. kongresszusán is. Miért? Mert csak így lehet elérni, hogy a következő öt évben fiatalosabb, lendületesebb, igényesebb feladatokat vállaljanak: az ifjúkommunisták. A megyei küldöttgyűléseken, így a Héves megyein is a kongresszusi levél és a KISZ Központi Bizottság határozattervezetének vitája során sok jó tanács elhangzott. Ezeket érdemes mérlegelni, hiszen mindazok, akik az ifjúságért felelősséget éreznek, jobbító szándékkal bírálták a mozgalmat, jobbító szándékkal adtak tanácsokat. Különböző fórumokon sokan elmondták, hogy ne „föntről” várják a fiatalok a feladatokat. Helyben, a munkahelyen, a lakóterületen, az iskolában, az egyetemen, a főiskolán kell tudni, hogy mi a tennivaló, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Móron a járási pártbizottság első titkára így fogalmazott: ..A különböző fiatalos akciókra, kezdeményezésekre az idősebbeknek is oda kellene jobban figyelniük. S ha erre kellő időben, és minden pártalapszervezet- ben felfigyelnének a kommunisták. akkor még tartalmasabbá válhatna az ifjúsági mozgalom munkája.” Hogy is mondta a KISZ Központi Bizottságának első titkára? ..Jobban ki kell használnunk a szocialista demokrácia fórumait is, bátrabban élve a kezdeményezés jogával.” Az elmúlt hónapok tapasztalatai is azt mutatják, hogy érdemes élni a szocialista demokrácia fórumai által kínált lehetőségekkel, a kezdeményezés jogával. Érdemes: a fiatalokért, és nemcsak a fiatalokért. Ambrus Sándor A finnek ragaszkodnak hozzá A márka: Mátra-parketta Az évi 130 ezer négyzetméter csaphornyos és 280 ezer négyzetméter mozaikparketta gyártása a darabolással kezdődik (Fotó: Kőhidi Imre) ... és akkor felállt a finn' partner, és azt mondta: „Köszönöm. uraim, akkor talán ebben meg is állapodhatunk. cégünk nevében a Mát- ra-parkett mellett döntöttünk. Ha szabad így mondani — ragaszkodunk a Mátrához, nekünk kimondottan ez a parketta kell.” Hazai fülnek ennél szebb muzsika aligha szükséges és nem is igen lehetséges — legalábbis: parkettgyártó körökben. Mert meglehet, túlságosan sokat talán nem tudunk északi barátainkról, annyit azért álomból felverve is elsorolunk, hogy nyelvrokonság. Kalevala, ezer tó országa. És erdők. Gyönyörű, hatalmas erdők, és ennek megfelelő, évszázados hagyományokon alapuló, korszerű faipar. Olyan szinten művelt fafeldolgozás, ami előtt levett kalappal tiszteleg a világ. És a finn partner — Mét- ra-parkettát rendel. Gyártják Gyöngyösön, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Társulati Parketta- gyárában. Mármost — jóllehet. kissé hosszadalmas — a gyöngyösiek büszkék a nevükre, még inkább pedig arra. hogy „tíz év termése kezd beérni”. Farkas Imre, az „élüzem” címet elnyert gyár „vállalati kiváló dolgozó” üzemvezetője legalábbis így fogalmaz. — Mit kell érteni azon, hogy kezd beérni a termés? — Azt. hogy 197(1 augusztusában helyezték üzembe a gyárat, és hogy egy évtized elteltével 160 milliós termelési értéket értünk eí, hogy 147 millió forint volt az árbevételünk. Azt. hogy élüzem lettünk, hogy- külföldön is jól ismerik már a nevünket, nem utolsósorban pedig azt, hogy 250 dolgozónk között egyre több olyan van, akik példamutatóan helytállnak a munkában, és emellett tudásukat, szakmai felkészültségüket állandóan gyarapítják. Mármost tudríi kell, hogy a gyöngyösi gyár dolgozóinak 70 százaléka nő, a mozaikparketta gyártása ugyanis jellegzetesen női munka. ,A kisebbségben levő férfiak közül a szerelők és az anyag- mozgatók kerülnek ki elsősorban. ElőbbiekJ — lakatosok, villanyszerelők, esztergályosok — természetesen eleve szakmunkásként kerültek a gyárba, a nők között viszont tíz évvel ezelőtt egyetlen * szakmunkás sem volt — Nem. csoda — „mentegeti” őket az üzemvezető —, hiszen háztartásbeliekből, tsz- tagokból verbuváltuk őket. Annál nagyobb siker, hogy ma már több mint 50 százalékban szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, és ebben az összetételben, ilyen „felállásban” mi adjuk a vállalati termelési érték egyötödét, a nyereség 15 százaléka itt realizálódik. Ennek megfelelő értékeléséhez csupán annyi ismeret szükségeltetik, hogy a mátrai erdőgazdaság 18 üzemmel dolgozik. A gyöngyösieké tehát a parkettaprofil. Első számú termékük a mozaikparkett, ebből évente — az igény függvényében — 250—300 ezer négyzetmétert gyártanak. hagyományos,, csaphornyos. ..halszálkás” parkettából pedig 130 ezer négyzet- métert. Ha pedig a piacon esetleg csökken a kereslet e parketta iránt, akkor sem jönnek zavarba: ráállnák bútoralkatrész-gyártásra és nagyon szépen megmunkált szekrényekhez való díszlécekre. Ezek belföldre készülnek, előbbiből jelenleg 800 köbmétert, díszlécekből pedig 350 ezer folyómétert gyártanak. Maga az üzem egyébként a Karácsondi úti ipartelepen található, kb. 4 kilométernyire a várostól. (A két műszakban dolgozó munkások szállítása egyelőre nem megnyugtató, de remélik, a Volánnal egyezségre jutnak, és akkor lesz jobb is.) Kívülről, első ránézésre az üzem nem sokkál mutat többet hatalmas fatelepnél — a fától itt nem az erdő, hanem a csarnokok nem látszanak —, alaposabban szétnézve azonban könnyen meggyőződhetünk arról, hogy lényegesen több ez, ' mint telep, igazi tizem, zúgással, zajjal, gépekkel, munkásokkal. A szá- rítókemehcék ontják a hőséget, ezek környékén télen is nyár van, és bár a kánikula ilyen fokon már nem éppen kellemes, de ez máshol sincs másképpen, hasonló jellegű munkahelyeken. Arról nem is beszélve, hogy a fűtést egyszerűen, de nagyszerűen oldották meg. Nem olajjal, nem is elektromosan, hanem — fűrészporral. — Tudjuk, hogy nem fedeztük fel a spanyolviaszt — „mentegetőzik” az üzemvezető —, de a jelenlegi energiaspórolós világban nekünk sem mindegy, hogy míg hazai szinten köbméterenként 900 forintba kerül a fa szárítása, addig nekünk a felébe sincs, magunk kitermeljük a fűtőanyagot. És járjuk tovább az üzemet. Megtudjuk, hogy ötezer köbméter fűrészárut tárolnak a telepen. Ezek — mivel igen nedves állapotban érkeznek, súlyuknak ekkor még 50 százaléka víz — „máglyákba” kerülnek, ahol 3—4 hónap alatt nedvességtartalmuk 30 százalékát elveszítik, és az előbb említett szárításra csak ezt követően kerül sor. Egyébként, hogy az esőtől megvédjék, színeket építenek a telepen a beérkező fűrészáru számára. A tervezett hat darabból kettő már elkészült, és bár ezek ára egyenként 500 ezer forint, mégis megéri, különös«! az értékesebb faárukra való tekintettel. Visszafelé ismét a csarnokon át vezet az utunk, Itt váltunk szót Jäger Ferenccel, a Mátra nevet viselő, immár a vállalat kiváló brigádja címmel is kitüntetett szocialista brigád vezetőjével. — Nem vagyunk egyedül — mondja szerényen. —r Most, amikor a gazdaságot miniszteri elismerő oklevéllel tüntették ki, vállalati szinten 11 brigád kapta meg ezt a címet, ebből kettő ide jött, Gyöngyösre, hozzánk és a Mátragyöngye brigádhoz. Magunkról annyit, hogy tmk-sok vagyunk, összesen 28-an, és a karbantartás, felújítás, az új gépek üzembe helyezése a dolgunk. Egyébként 1972-ben alakult a brigádunk, és büszkék vagyunk arra, hogy az alapítók legtöbbje ma is itt dolgozik,’ közülünk Szabó Laci és Tasi István már végzett üzemmérnök, Vernyik László pedig most harmadéves a soproni főiskolán. — És a Mátragyöngye brigád? Özse Gáborné brigádvezető válaszol: — Nálunk 32 a létszám,' és a brigádunk 90 százaléka törzsgárdatag. Egyébként: mi vagyunk a mozaikparkettások, és a gazdasági munka mellett igen jelentősnek értékelték a társadalmi tevékenységünket. — Mi a titka a Mátra-pari ketta példátlan sikerének? — A minőség. Nálunk nagyon fontos az osztályozás^ a gyártás közbeni ellenőrzés, és a méretek, a méretek betartása — ez a lelke mindennek. Bartha Imréné művezető, aki egyben szb-titkár is a párkéttagyárban, rábólint: — Igen, ezeknél nincs fontosabb, és sem a dolgozóink,' sem a megrendelőink előtt nem csinálunk titkot. Talán innen is a vállalati elismerés és a piaci sikerek. Mást aligha mondhatunk, hiszen nemcsak ebből, de ennek is élünk. B. Kun Tibor Új városrész születik Egerben Előtérben a magánlakás-építés Már az V. ötéves terv időszakának tapasztalatai azt mutatták, hogy Egerben is mindinkább a magánlakás. építés felé fordul az érdeklődés. Zámbori Ferenc, a városi tanács műszaki osztályának vezetője sokaimon, dó adatokkal illusztrálta ezt a megállapítást, amikor a minap a téma szóba került. Mint említette az 1976. és 1980. között elkészült, összesen 3437 új otthonból nem kevesebb, mint 2066 a családi, illetve a társasházi. — Általában a telepszerű, több szintes építkezést szorgalmaztuk — magyarázta az az osztályvezető —, az OTP, valamint a lakásszövetkezetek szervezésében. Így bővült a Lajosváros, a Csebok- szári, korszerűsödött a Vörösmarty—dr. Nagy János— Bartakovics és Sertekapu utcák által közrezárt terület szerkezete, s született szép lakónegyed az Arany János utcai tömbbelsőben, a jelenlegi Szarvas Gábor «utcában. Ugyanekkor természetesen, támogattuk azokat a törekvéseket is. amelyek a korábbi évekről még megmaradt kis számú foghíj beépítésével, vagy a meglevő, elavult családi házak átépítésével, teljes lebontásával és újabbal történő kicserélésével voltak kapcsolatosak. S ahogyan a beszélgetés során kiderült: a jövőben méginkább előtérbe kerül a magánerős vállalkozás, miután a VI. ötéves tervben országosan is koncepcióvá vált az építkezések ilyen formája. Mi több; olyannyira meghatározó lesz, hogy Egerben további új lakónegyedek. egészen új városrész kialakításával is foglalkoznak már. — A Tihamér-szomszédsági területen zártsorú beépítéssel szeretnénk városrendezési elképzeléseinket megvalósítani. a megyeszékhely arculatának további csinosítására, — hallottuk folytatásként a tanácsházán. — Annál is inkább, mivél ebben a negyedben eddig sem volt ismeretlen ez a megoldás. régi ■hagyományai vannak. Ami cseppet sem véletlen, hiszen mindig is gazdaságosabb volt. mint a szabadon álló házak építése. Szóval: miközben itt a környékhez jobban simuló, legfeljebb négyszintes taijácsi lakások kivitelezését előkészítjük, a lakosság számára is módot teremtünk a rendezési tervnek megfelelő építkezésre. A meglevő telkeken kinek-kinek lehetősége lesz otthonának a nagyobb házakhoz igazodó korszerűsítésére, két-háromszintes épületek emelésére. Az Alma- gyar—Merengő városrészt, a Sánctól keletre, illetve a Vécsey-völgy utcától délkeletre húzódó, illetve a környéken legdélebbi területet modern, csoportos családi házakkal szeretnénk betelepíteni. Egy-kétszintes, zárt- udvarú építményekre gondolunk, saját belső zöldterületekkel. Ügy, hogy a telepen természetesen közparkok is legyenek. A viszonylag alacsonyabb épületek ba_ rátságosabb környezetet te. remtenének, mint az eddig megszokott lakótelepek, „beengednék” a tájat a város' ha, nem zavarnák máshonnan a kilátást. Egyidejűleg epedig az itt lakóknak is öröme telne a városra nyíló remek panorámában. S mert az érdeklődőknél nekünk sem okoz kevesebb izgalmat a terv, kiemelt feladatként ke. zeljük valóra váltását. Azon vagyunk, hogy legkésőbb a jövő év második felében legalább az Almagyarban az építkezés megkezdődjék. — Milyenek az idei igények? — kérdeztük az osztályvezetőt. — Eddig mintegy 250 lakás építésére, félszáz körüli családi házra érkezett hozzánk kérvény. Különálló épületek számára nemigen tudunk már területet parJ cellázni, lehetőségeinkből tel_ hetően — például a Faiskola utca környékén — inkább a csoportos beépítést segítjük. S természetesen: a helybeliek kéréseit igyekszünk teljesíteni, mert egye- lőre már nem kívánatos további beáramlás a falvakból. Olyannyira nem, hogy olykor az egriek érdeklődését is megpróbáljuk a kör. nyező községek felé irányítani. A közeli településeken is Iparkodunk megfelelő körülményeket biztosítani a korszerű lakások építéséhez, — Segítik-e a tervezést is? — Természetesen. Egy híján éppen száz típustervből válogathatnak az érdeklődők osztályunk bizományosánál 230—800 forintért. Ami nem kis dolog, hiszen egyébként több ezer forintba is belekerül a magántervezés. s ráadásul körülményesebb, lassúbb a vele kapcsolatos hatósági munka. Mégis, — s ez meglepő,, érdekes, — az építtetők még mindig eléggé idegenked. nek ettől a szolgáltatástól,' kevésbé keresik, mint egyébként várnánk. Talán, mert ennél is így gondolják: „az én házam, az én váram.” Ök tudják ... , Gyóni Gyula ,Nwüsm€l 1981. május 23. szombat
