Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

Bátorság, fussunk! Színes francia film Hz egri Szimfonikusok Bartók-emlékhangversenye Én nem lennék olyan ma­gabiztos, mint a MOKÉP il­letékesei, akik vígjátékként hirdetik, reklámozzák ezt a harmatgyenge, ezt az első képsoroktól az utolsókig ha­tározottan untató, sót bosz- szantó alkotást. Ehhez a mű­fajhoz —, bár néhány sutá­ra sikerült elemét tartalmaz­za — ugyanis vajmi kevés köze van. A forgatókönyv társszer­zője, a re'ndező Yves Robert, így hát az eredménytelen­ségek, a csütörtököt mondott poénok sorozatáért kétsze­resen is hibáztatható. Jó szándékát miért, vitatnánk? A2 viszont mégis tény, hogy a . filmkészítés boszorkány­konyhájában még szakácsta­nulóként is zavartan mozog. Az úgy-ahogy összefércelt sztori nem sokat ért. Már ennek el kellett volna ret­tentenie a stábot a további felesleges erőfeszítésektől. Sajnos távol állt tőlük a kritikus szemlélet és nem adták fel. Ezért a főhős, Martin, a középkorú, bár évelt fiatalos öltözködésével leplezni próbáló, feleségét és családját unó, tipikusan kis­polgár gyógyszerész útjára indul, s motorkerékpáron 62águldhat szerelme Éva. az énekesnő után, aki száméra Június 20. és szeptember 27. között rendezik meg a Műcsarnokban az V. buda­pesti nemzetközi kisplaszti­kái kiállítást, A napokban zárult a jelentkezés: eddig 28 ország 92 alkotója mintr egv 880 művet küldött el a tárlatra. A kiállításon, amely Ma­gyarország egyetlen nemzet­a boldogság mesebeli kék madarát jelképezi, Ez a szá- nandóan, olykor undorítóan gyáva figura, mindjárt ve­rébnek nézi a fantázia te­remtette színestollú szár­nyast, ha a legkisebb aka­dályba botlik. Azonnal lelép a színről, mihelyt megjele­nik a nyápic, az őrökké fél­tékeny, a folyvást borotvás gyilkossággal fenyegetőző szerelmi vetélytárs. Ö jelen­tené a horrort, de riadalom helyett csak szánalmat su­gárzó mosolyt fakaszt a né­zőtéren, hiszen néhány jól irányzott pofonnal könnyen le lehet söpörni a terepről. Yves Robert azonban nem ezt tészí, nem teheti meg. Mert akkor túl korán jelen­ne meg a filmvásznon a Vé­ge felirat, ezért kínkeserve­sen, önmagát egyre ismétel­ve csakazértis tovább bonyo­lítja a cselekményt, illetve adagolja az altatónak is be­illő folytatást. A gyáva Martinból még nyúlszívűbb lesz: hazamegy, pontosabban menekül, de magyarázkodás helyett — fél a felelősségre vonástól — inkább emléke­zetkihagyást, amnéziát szín­lel — az egész műben ez az egyetlen jó ötlet — s arra is hajlandó, hógy feleségé­nek, a nő szeretőjévé lett közi képzőművészeti rendez­vénye, először láthatja majd a közönség a kambodzsai s az új-zélandi művészek al­kotásait. Magyarország képviseleté­ben Bányai József. Farkas Ádám, Lóránt Zsuzsa, Patzs László és Szevtirmal Zol­tán kisplasztikái szerepel­nek: ők pályázat útján sze­Noel doktornak a közős ágy­ban szolgálja fel az Ízletes reggelit. Ä borotvás rém közben baleset áldozata lesz, erre újra férfinak érzi mágát, de csak addig, amíg félfedezi következő szexuális ellenlá­basát, aki nemcsak határo­zott egyéniség, hanem két ormótlan nagy kutyája is van. Ismét futna,, ha a köz­ben feleségévé lett énekes­nő rá nem veszi, hogy le­gyen Charley nevű izgága élettársának sofőrje. Ez az egyetlen megoldás látszik — legalábbis a nő szempontjá­ból — reálisnak, ő ugyan­is valószínűleg azt gondolja, hogy a két pillanatnyilag még heveskedő partnere idő­vel legalább egy lovagot ki­tesz majd. A tanulság? Ugye ismer­jük a szólást? Aki nem tud arabusul, ne beszéljen ara­busul. Különösképpen ebben az esetben, mert százezrek előtt lepleződik le. Szeren­csére milliókról szó sem le­het, hiszen a közönség zöme — nemcsak Egerben volt így, hanem másutt is ez tör­ténik majd — még a vetí­tés félideje előtt pániksze­rűen menekül a nézötér­rezték meg a jogot a rész­vételre. Retrospektív kiállí­táson az 1975-ben elhunyt Schaár Erzsébet érdemes művész gazdag életművét mutatják be a biennálén. A kiállítás alkalmával tíz egyenlő értékű díjat adnak ki: ezek odaítéléséről ran­gos nemzetközi zsűri dönt. (MTI) Napjainkban rádióban, té­vében, a sajtóban, hazánk városaiban és nagyobb te­lepülésein. de mindén túlzás nélkül állíthatjuk, hogy or­szághatárait' on túl, szerte a nagyvilágban megemlé­keznek az egyetemes zene­történet., a XX. század nagy magyar zeneszerzőzsenijé- nek. Rartók Béla születésé­nek 109, évfordulójáról. Az Egri Szimfonikusok a leg­kézenfekvőbb módon. Bar­tók muzsikájával tisztelgett az egri Gárdonyi Géza Szín­házban rendezett koncert­jén. Az ünnepi alkalom beve­zetéseként Bartók hangját hallhattuk, amint a Cantata profana szövegét mondta, majd köszöntötték ifj. Bar­tók Bélát, — Bartók fiát — aki részt vett a rendezvé­nyen. A koncert, első műsorszá- ma a Erdélyi táncok voltak, amelyek nem mások, mint a jóval korábban zongorára megkomponált Szonatina zenekari változatai. Anya­gát Bartók román gyűjté­séből válogatta, melyet 1908 és 1917 között gyűjtött Bi­harban, Mármarosban és más román lakta területe­ken. Ennek megfelelően öt eredeti román dallamot, dol­goz fel szvitézerűeti három tételben. Az első a Dudá­sok, amely duda dallamra épül, s egy Hunyad megyei dudástól jegyezte le. A má­sodik a Medvetánc címet viseli, a medve cammogó, nehézkes mozgását a fagott és a tuba oktávugrásos já­téka illusztrálta. Tempóját kissé túlzottnak éreztük, melyet éppen a tétel karak­tere sínylett meg. A Finálé­ban két népdeltémát hall­hattunk, amely a végén fo­kozatosan gyorsul fel. egé­szen a frappáns befejezé­sig. Az est kiemelkedő pro­dukciójának ígérkezett az 1. hegedűverseny megszólalta­tása. amelynek szólistája Liszt-díjas hegedűművé­szünk, Kocsis Albert volt. A mű a zeneszerző fiatal­kori alkotásai közé tartózik, noha bemutatójára keletke­zésétől mintegy fél évszá­zaddal később, 1858-ban ke­rült sor. Ennek oka, hogy Geyer Stefi hegedűmüvéez­nő, — akinek e művét kom­ponálta — nem bocsátotta nyilvánosság elé, ki tudja mi okból. A versenymű szo­katlan érdekessége, hogy csupán kéttételes. Az első lényege — melyet Bartók a Két kép című kompozí­ciójában is felhasznál — az a csodálatos, bensőséges lí­rai muzsika, melyről azt vallja, „szívből írtam” és hogy a „legközvetlenebb ze­ne”, amit eddig komponált, A második tétel Inkább vir­tuóz hegedűtechnikai meg­oldásokra nyújt lehetőséget az előadó számára, amely- lyel Kocsis Albert élt is, és fölényes bravúrral oldott meg, mint ahogyan mesteri volt a visszafogott, már-már kamarazene intimitású. még­is szenvedélytől fűtött első tétel megformálása. Méltó partner volt a rendkívül felelősségteljes, nehéz fel­adatát kitűnően megoldó ze­nekar, Farkai István Jól ér­telmező. pontos dirigálásá­val. Meglepő biztonsággal koncerteztek a hegedűvel, hangzásuk kiegyenlített, volt, szólamaik gondosan klmun- káltóak tűntek, és igen tu­datos. Jó együttes munkát produkáltak. Befejezésként a l»f agyar képek hangzottak el, ame­lyek ugyancsak a már ko-J rábban megírt népszerű zon­goradarabok zenekari vál­tozatai. Summáját a szerző a magyar népdal stílusában fogalmazta, csupán az utol­só tételben, az űrögi ka- násztáncban használt erede­ti népdaltémát öt tétele öt különböző kép, öt más-más jellegű karakterdarab, kezd­ve az Este a székelyeknél varázslatos hangú iatfesté­sével. a Melódia szomorkás ötfokú témája, a Medvetánc AI legró barbárét idéző hang­vételén, a Kicsit ázottan kissé kapatos, imbolygó, na­gyokat csukló alakjának szellemes zenei rajzán át FelsŐ-lregh utolsó furulyá- sának dallamáig. A zenekar produkciójára nyilván jó hatással volt a Hegedűverseny sikeres meg­oldása, mert az együttes érezhetően felszabadultab­ban és sokkal színesebben Játszott, mint korábban, a hasonló jellegű Erdélyi tán­cok előadásánál. Valóban muzsikált és éretten adta elő Bartók méltán népsze­rű zenekart művét, közben igen szép hangszer-szólók­nak lehettünk tanúi. Nagy Miklós Kocsis Albert (Fotó: Kőhidi Imre) rőt.... Pécsi István Június 20.—szeptembef 27. Nemzetközi kisplasztikái kiállítás Magyar írók perei 1. Útravaló és mentség Kunszery Gyula nevét kell leírnom először e cikksorozat élére. A jeles irodalomtör­ténésznek 1942-bén jelent meg hatvanoldalaa füzete Magyar írók bűn perei cí­men, s ez a könyvecske volt elindítója- annak a munká­nak, amelyhez pár évvel ez­előtt hozzákezdtem. Kunsze- rynek 1942-ben politikai céljai voltak könyvével, azokról a „sajnálatos esetek­ről” ír, amikor a költő. író, tudós, általában a szellemi élet embere „kerül összeüt­közésbe a társadalmi rend igazságszolgáltató szerveivel: a kormányzó hatalommal, felettes hatóságokkal, bíró­sággal”. A politikai cél ér­dekében csak azokra az ese­tekre terjed ki, ahol a meg­torlás „az író szellemi állás­€SMwm& 1981. május 23. szombat foglalásának (politikai, val­lási, világnézeti, művészeti vagy tudományos meggyő­ződés) következménye”. A gyermek nadrágja E sorozat szerzőjének el­sődleges célja az irodalmi ismeretterjesztés. Abban re­ménykedik, hogy jeles ma­gyar írók pereinek tárgy­szerű felidézésével segítheti az irodalom és olvasóközön­ség közeledését. A kor nép­szerű műfaja a krimi, s ha érdeklik az olvasót-nézőt a kitalált bűnesetek, remény­kedhetünk abban, hogy az irodalomtörténet „bűnese­tei” Is érdeklődést keltenek. Egy-egy író életszakaszának egy-egy kritikus pontját sze­retnénk feleleveníteni úgy, hogy egyúttal felkeltsük a figyelmet az író személye, művei iránt is. S remény­kedik a szerző abban is, hogy néhány napon át hasz­nos olvasnivalót adhat egy napilap olvasóinak kesébe. A* írók és a hatalom vi­szonyának számomra leg­szemléletesebb példáját fláth-Végh István, a jeles kultúrhistográfus írta le a Nyugatban 1929-ben megje­lent Cenzúra és erkölcs cí­mű tanulmányában. Egy bre­ton népmesét idéz Jeanról és a balga asszonyokról. Megy. mendegél Jean az or­szágúton, hát egyszerre egy házból rettentő nagy sikolto­zást hall, mintha kisgyere­ket gyilkolnának. Bemegy Jeen a házba, hát egy vé­res kezű asszonyt lát ott, amint egy hatesztendős kis­fiú ülőrészéről nagy szelet húsokat vagdos le. „Mit csi­nálsz. te. pokolszülte asz- szony?” „Ne avatkozz a dol­gomba, ostoba legény — vá­laszolt az asszony —, nem látod, hogy a szabó szűkre szabta hátul a gyerek nad­rágját? Muszáj iemetélnem a gyerekről a húst, hogy beleférjen.” Ugye világos a példa? Nos, a legtöbb írói pőr hátterében ez áll: sehogy- sem akar beleférni a gye­rek a szűkre szabott nad­rágba, metélik hát a húst, a gondolatot, a szellemet, a műveket. Metélték hazánk­ban is évszázadok óta. jó­val anpan előtte is. hogy 17415-ben Márta Terézia HL vatalosan is bevezette a cenzúrát, s # munkát, a je­zsuitákra bízta, igaz, ettől kezdve csak szigorodott, s keményeden, s az írói perek fő kiindulópontja, alapja lett. Nem véletlenül jellemezte Petőfi emígyem a cenzúrát Az apostol-bgn: „Soh’sem hallotta ön hírét A cenzúrának?.,, hogyha nem, Hát megmondom, mi az? Az a pokol cséplője, mely alá Kévéinket ken tartánunk, s ez Áz igazságot, a magot Kicsépeli belőle, aztán Az üres szalmát visszadobja, S ezen rágódik a közönség”. Az írók érdekében Mégsem csak az irodalom és cenzúra összeütközését próbálja feltárni ez a soro­zat. Írót és kort egyaránt jellemző adaléknak tekint­hetjük Balassi birtokpereit, Listl László gyilkossági pe­rét, Gárdonyi Géza vagy Herczeg Ferenc párba j pe­reit. Tudom, hogy a köny­vekből rakott máglyák min. den tűznél messzebb világí­tanak, azóta, hogy i. sz. 123- ban Kínában az első hiva­talos könyvégetést elrendel­ték. S szellemi könyvége­tésnek tekinthető az is, ha írót műve miatt perbe fog­nak, elítélnek. Mégis, talán épp a szinesség kedvéért idekívánkoznak a mai szó­val polgári pereknek tekint­hető esetek is, ezért nem mondtam le róluk. Kérem az olvasót, ne olyan igénnyel közeledjen e soro­zathoz, mintha tudományos művet. irodalomtörténetet olvasna. A szerző nem tett egyebet, mint tudós irodal­márok könyveiből, cikkeiből összegyűjtötte az adatokat, törekedvén a pontosságra, s ezeket az ismeretterjesztő újságírás műfaji kereteibe kötötte. Vállalja a népszerű­sítést, sőt hisz annak becsü­letében. Épp ezért a soroza­tot nem elsősorban a szak­ma hivatásos művelőinek szánta, hanem a szélesebb közönségnek, akik barátai a könyvnek, az irodalomnak, de nem szakemberei. Ebből a szándékból is fa­kad. hogy-sorozatunk nem törekedhet teljességre, nem foglalkozhat valamennyi magyar író pereivel. Kiválo­gattuk hát a legjele­sebbeket. azzal a gondolattal azonban, hogy épp a leg­jelesebb alkotók sorsa tük­rözi leginkább az általánost, azaz valamennyi pert.ipust be tudunk így mutatni. A perek túlnyomó több-' sége természetesen politikai természetű, s azt igazolja; hogyan igyekezett a feuda­list» és kapitalista magyar- országi hatalom elnémítani a szólás szabadságát. Nem lehet kétséges, ki mellett állunk. Marx gondolata adja ehhez az elvi alapot: „A sza­bad sajtó a népszellem éber szeme, egy nép megtestesült bizalma önmagához... A szabad sajtó egy nép kímé­letlen gyónása önmaga előtt.. Kérjük hát az olvasót; üljön be velünk a történel­mi tárgyalóterembe, legyen tanúja sorsoknak, vádaknak, védekezésnek, ítéleteknek. Legyen tanú, s vonja le só­ját maga a következtetést; s kapjon ösztönzést ahhoz; hogy a perek vádlottat, a magyar írók műveiből sze­rezzen végső érvet, meggyé-' ző bizonyítékot a szó és a szellem szabadsága, a gon­dolat igazsága mellett. , _ Benyci József ]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents