Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-03 / 102. szám
„ Hogy kétezerre egészségesebbek legyünk..." Beszélgetés Mihály Gyulávol, a Vöröskereszt megyei titkárával QUALFTAL KÖNNYOFÍMÖNTODf Megtakarítható milliók nyomában Balaton László olvasztár a só alatti kemencénél (Fotó: Szabó Sándor.) Kétezer ... Bűvös dátum ez a naptárban, amelyben sokan szeretnénk majd „kipipálni” az ezredforduló napját. És — ki ne kívánná — jó egészségben megérni a nem mindennapi eseményt. A most jubiláló — éppen száz esztendeje alapított — Magyar Vörös- kereszt többek között azt a célt tűzte maga elé, hogy tevékenységével elősegítse: kétezerre egészségesebbek legyünk... A születésnap alkalmából beszélgettünk az életünkhöz ezernyi szállal kötődő szervezet munkájáról Mihály Gyulával, a Magyar Vöröskereszt Heves megyei vezetőségének titkárával. — Ha már a Jubileumról esett szó, hadd elevenítsem fel a Nemzetközi, fflefcve a Magyar ¥öB6Btoaeesat megalapításának történetéi. A genfi születésű Henry Duna nt, a gazdag Jaenesfcedő egy itáliai üzleti útja során mélyen megrendült az 1859-es solferói ütközet látványán, illetve a sebesültek ezreinek embertelen szenvedésén. Irénen jött az ötlet, hogy létre kellene hozni egy olyan segélyszervezetet, amely háborús körülmények között az áldozatok gondozását, megsegítését vállalja, s a háború áldozataival való bánásmódot nemzetközi egyezményekkel szabályozza. Henry Dunant az egész életét e szervezet létrehozásának és működtetésének szentelte. Tevékenysége nyomén az Osztrák—Magyar Monarchiában is ráébredtek, hogy. szükség van a segélyező szervezet megalakítására. Így jött létre 1881. május 16-án a Magyar Vöröskereszt, fiz akkori elnevezéssel a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete... — ... amely azóta sok-sok változáson ment keresztül. — Valóban, de a szervezet formálódásában a legfontosabb az 1955-ös esztendő volt. Ekkor hozott ugyanis egy törvényerejű rendeletet az Elnöki Tanács, amely rögzítette: „ ... a Magyar Vöröskereszt demokratikus tömegszervezet, amelynek feladata az egészségügyi viszonyok javításában és az egészségügyi kultúra fejlesztésében a magyar dolgozó nép tevékeny részvételének előmozdítása, továbbá hozzájárul az egészségügy területén a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez." — Ebből kitűnik: milyen szerteágazó feladatai vannak a Vöröskeresztnek, amelyről az emberek zöme' csupán azt tartja, hogy a véradások szervezője ... bért küldtünk már szakkezelésre a vizsgálataink kapcsán. Tulajdonképpen innen is ered az a cél, hogy megelőzzük a betegségeket, vagyis hogy kétezerre egészségesebbek legyünk! — Milyen lehetőségei vannak az egészségügyi propaganda, az egészségügyi kultúra terjesztésének? — A Vöröskeresztre, soksok feladat hárul ebben a munkában. Célunk például az egészséges életre való nevelés: számos tanfolyamot, előadást, ismeretterjesztő rendezvényt tartottunk és tartunk a helyes magatartási, táplálkozási, egészségügyi szokásokról, a balesetek megelőzéséről, az alkoholizmus veszélyeiről. Más toroegszer- vezetekkel együtt részt veszünk a környezetvédelmi tevékenységben, a kulturált környezet kialakításában, a tisztasági mozgalomban, az üdülőterületek óvásában, a fásítási, virágosítási akciókban ... Vagy itt van egy másik fontos területünk: a család. és gyermekvédelem. Kiemelten foglalkozunk a fiatalok családi életre való felkészítésével, a fiatal házasokkal való törődés úgyszintén a munkánk közé tartozik. Tartjuk a kapcsolatot a gyes-en levő kismamákkal: Gyöngyösön és a hozzá tartozó járásban sikerrel működnek az úgynevezett „totyogó klubok”, amelyekben összejárnak a fiatal mamák. Amíg ők különböző előadásokat hallgatnak, filmeket néznek, addig szakemberek felügyelete alatt játszanak az apróságok. De klubjuk van az idős embereknek is, törődünk a szociális otthonok, a napközik öreg lakóival, az egyedül ■ maradt idős embe* rekkel egyaránt. A házi betegápolást főként az ifjú vöröskereszteseken keresztül oldjuk még: a főként úttörőkből álló csoportok segítenek a házimunkában, ebédet visznek az időseknek, vagyis naponta rájuk nyitják az ajtót, s érdeklődnek a szükségleteik iránt. — Miként jut idő minderre. hogyan szervezik meg ezeket a teendőket az alapszervezetek? — A megyébep 348 alapszervezetre támaszkodhatunk, több mint 35 ezer emberre. Nem szokásom a számokkal példálózni, de most hadd tegyek kivételt: csupán a vállalatoknál 17 ezer vöröskeresztes aktíva dolgozik. Közülük kerülnek ki az önkéntes ápolónők, az üzemi elsősegélynyújtók, vagy például a mátraházi hegyimentők ... Az utánpótlással sincs gondunk, mert 228 általános iskolai ifjú vöröskeresztes csoport működik, több mint kilencezer taggal. Lehetőségünk van hát arra, hogy a jövőben megerősítsük az egészségügyi, állomásokat például az üzemekben, a termelőszövetkezetekben, vagy az üdülőterületeken. Egyre szélesebb a társadalmi bázisunk, a vezetőségeink tevékenyek, munkaterveik konkrét feladatokat tartalmaznak, olyat például, amely szerint az elmúlt évben kétezer aktívát készítettünk fel a vöröskeresztes munkára. — Az idei esztendő a jubileum jegyében zajlik. Kötődik-e ehhez valamilyen „speciális" vöröskeresztes feladat? — Januárban tartottunk egy tanácskozást az egri Fi- nomszerelvénygyárban, ahol felhívást fogalmaztunk meg a rokkantak megsegítésére. Az eredmény a vártnál is jobb volt: szinte kivétel nélkül mindenki tett, adott, felajánlott valamit a mozgássérült embertársaiért. Júniusban például Nógrád megyével közösen egy ötvenfős ifjúsági tábort szervezünk Parádsasváron. Ide azokat a mozgássérült fiatalokat visszük el, akik más formában nem tudnak üdülni. Orvosi, gondozói felügyelet alatt egy sor érdekes programot szervezünk nekik, gondtalan pihenést, nyaralást biztosítunk számukra... Ehhez a témához tartozik még, hogy a százéves évfordulón számos olyan embert, aktívákat jutalmazunk, tüntetünk ki, aki fáradságot nem ismerve dolgozik évek, évtizedek óta a mozgalomban — rászoruló embertársai megsegítéséért. Nemes feladat az^ amit vállalnak, nem szabad sajnálni hót az elismerést tőlük — mondotta befejezésül Mihály Gyula. — Köszönjük a beszélgetést! Szilvás István Kitűnő évet zárt 1980-ban az apci Qualitál Könnyűfém- öntöde, amely az idei esztendő januárjától már a Metalloglobus Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalathoz tartozik. Nyeresége meghaladta a 138 millió forintot, aminek az értéke úgy szembeötlő igazán, ha összevetjük az 1978-ban „produkált” ötvenmilliós veszteséggel. Mi húzódik meg a jelentős siker mögött? A gyári szakemberek elsődlegesen az irányításban bekövetkezett szemléletváltásra hivatkoztak, mondván, hogy a mennyiségi adatokkal szemben előtérbe került a termelés gazdaságoásága. Majd azt is hozzátették: az elért teljesítmény fokozható, megvannak a, reális lehetőségek a gyár további stabilizálódásához. Ilyen többi között az évről évre jelentkező 6—8 millió forint se- lejtveszteség. Csökkenteni lehet, ha a dolgozók érdekeltté válpak benne. Minőségi bérezés Nos, e témakörben most lépett a gyárvezetés. Az öntödében meghonosították a 'minőségi bérezést, fölmérve előzőleg .t&bb száz öntvény tűrt selejtszintjét, továbbá a csökkentésükből eredő .pré- miumlehetőséget. A tűrt selejt zömében 2—3 százalék, néhány esetben . viszont ennél magasabb. A légféksze- relvényeknél például van tétel, ahol eléri a 15 százalékot. A vezetés meghatározta ugyanakkor, hogy a tűrt selejt alatt dolgozók mennyi többletforinthoz juthatnak, éspedig darabonként, az öntvény jellegétől függően. A skála elég széles! Tizenöt fillértől két forintig terjed, s miként az első egy-két hónap tapasztalatai igazolják: a törekvők, a munkájukat értők havi jövedelme ötszáz forinttal megnövekedhet. És mi van, ha a tűrt határt a dolgozó hibájából lépi át a selejt? Az ilyesmi kártérítési kötelezettséggel jár, vagyis a vétkesnek, a mulasztónak fizetnie kell az ellenőrzés Jorán felmért kárösszeget. Eredményes párbeszéd Nem érdektelen számba venni, hogy miként reagáltak a gyári dolgozók erre a kezdeményezésre. A vélemények eleinte erősen megoszlottak. A lezserebbeket' izgatta a selejtkár megtérítése. Mások azzal érveltek, hogy az ilyen öntödékben Európa-szerte elfogadott az átlag 5—6 százalékos selejt- tűrés, minek akkor éppen Apcon szívóskodni! A felvilágosító, értelmes párbeszéd azonban célhoz vezetett. Mostanra Tehiggadtak az indulatok, még a kártérítést fizetők is belátták a velük szemben támasztott követelés jogosságát. Vagyis a qualitálosok tudomásul vették, hogy a minőség megbízhatóságot eredményez, tehát hosszú távon piacuk lesz az Apcon gyártott könnyűfém öntvényeknek, a csökkenő hibás darab pgdig olcsóbbá teszi a termelést. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a minőségi bérezés bevezetése még nem befejezett téma a „Metalloglobus” Heves megyei gyárában. Voltaképpen kísérleti hónapokról van szó. amelyek jelenleg jóval kecsegtetnek, és június 30. után következik a tapsztalatok összegzése, a szükséges korJ rekciók meghatározása. Olcsóbb alapanyagért Öntödei látogatásunk fel. színre hozott egy további, a belső sele.it csökkentésénél is jelentősebb közgazdasági kérdést, ami szoros összefüggésben van az öntészetitömb- gyártással, az öntvényekhez felhasznált primer és szekunder tömbök arányával. Apcon elmondották, hogy, a fejlett ipari országok öntödéi ma már általában másodlagos tömbbel dolgoznak, amelynek1 80 százaléka alumínium hulladék, és csak 20 százalékban méregdrága, energiaigén3'es kohóalumínium. Nálunk ez fordított. És az átlagot alapul véve tonnánként kilencezer forinttal rövidíti meg a gyár-i tóipart. Ha ezen mi is tudnánk változtatni, azt jelenthetné, hogy a felhasználó vállalatok népgazdasági szinten évente ISO millió forinttal olcsóbban, jutnak alumínium alapanyaghoz. Ennek a sikere egyébként ugyancsak a szemléleten, a beidegződésen múlik. A gyá. ri szakemberek sokfelé szívesebben veszik a primer alumíniumot, mint a szekunder tömböt, arra utalással, hogy az jobb minőségű, tehát jobbak lesznek az öntvényeik is. Járható úton E kérdés kapcsán hogyan gondolkodnak az apciak? A gyár új vezetése már tavaly fölfigyelt a gazdaságosabb nyersanyag alkalmazásának lehetőségére, és kísérletképpen 50—60 tonnányi hulladékból nyert, másodlagos tömböt használtak fel bizonyos munkadaraboknál, természetesen fokozott technológiai fegyelem mellett. Az idén pedig — az első negyedévben — megháromszorozták ezt a mennyiséget, ami gyári szinten 1,2 millió forint eredménynövekedést eredményezett. Tehát járható, szélesíthető a választott út, csak éppen egy igen fontos feladatot feltételez: a tömbgyártás, a hulladéktömb olyan igényű kivitelezését, ami annak nagyobb mértékű alkalmazását teszi lehetővé. Vagy ahogyan megfogalmazták Apcon, a hulladéktömb Is megbízható, ha az alumínium hulladékot, a kohóaluminiumot megbízható emberek ötvözik réz- . zel, szilíciummal, magnéziummal, mangánnal, majd az így nyert tömbök megbízható öntödei munkások keze nyomán változnak a legkülönbözőbb gépalkatrészekké, a Qualitál márkás termékeivé... Moldvay Győző A ni iizemiiÉien ■ 1B Egy bizalmi portréjához — Ami azt illeti, a véradások szervezése, a véradók felkutatása és számontartása valóban az egyik fontos feladatunk. Ha mór itt tartunk, elmondom, hogy Heves megyében több mint húszezer rendszeres véradó van. Ezek az emberek ingyen, emberi humánumból, önkéntes segítségnyújtásból tartják oda esztendőről esztendőre a karjukat a vérgyűjtő edény fölé. Ma már számos olyan készenléti csoportunk is van, amelyben ritka vércsoportú emberek állnak a gyógyítók rendelkezésére, akik bármikor kérhetik ezeknek a donoroknak a segítségét — Hallottam, ezek közé a donorok közé tartoznak a „százasok klubjának" tagjai is. — Több mint tízen vannak ebben a klubban, a tény, hogy ők azok, akik legtöbbször adtak már vért. A zagyvaszántói Kiss János például 115-szörös véradó... Ebből is látszik, hogy a véradókkal, a véradómozgalommal nincs gondunk. Annál komolyabb az a megfigyelésünk, hogy mind gyakoribb a véradásra jelentkezők között a beteg ember. A véradás előtti vizsgálat egy kisebb fajta «zűrösnek felei meg, sokemizalml.;: Mire gondolok, ha kimondom, ha hallom ezt a szót? — csakis a legtermészetesebbre, a leginkább kézenfekvőre: a bizalomra. Mert belőle lett, és elválaszthatatlanok. Amikor az elmúlt hét esztendőre gondol Storner Istvánná, fejében ilyen és efféle gondolátok keringenek. Igen, éppen hét év telt el azóta — mondja —, hogy a munkatársaim, itt a Mátra- vidéki Fémművek füzesabonyi gyáregységében rám mondták ki az igent. Tudták, hogy Ißfifl-töl vagyok a gyár- dolgozója, és, hogy az akkori bizalmi helyetteseként, ha úgy hozta a helyzet, szóltam. .. — Persze, nincs ebben semmi különös. Éppúgy kötelességem volt és tisztein, mint a munka, amit gépmunkásként végzek. Azután elment gyes-re' az elődöm, és az asszonyok, mert többségében azokkal dolgozunk itt. jelenleg 28 Szakszervezeti taggal, úgy gondolták: ha már egyszer belekóstoltam — vigyem is tovább. — Vállaltam szívesen, de nem azért, mintha ezt valamiféle rangnak érezném, amúgy sem szenvedek rangkórságban. Csupán csak arról van szó, hogy a munkába lépésem óta addig eltelt — igaz, még nem nagyon sok — idő ahhoz elég volt nekem, hogy lássam: rendesek és emberségesek szerencsére a vezetőink, de ritka az is, hogy az egyik vagy másik dolgozónak ne lenne valami gondja. És a gazdasági vezető nem mindig ér rá törődni az „apróbb” bajokkal. — Nem, nem kimondottan igazságtalanságokra gondolok, cfe ha már így kérdezi — és -higgye el, őszinte vagyok —, velem az itt töltött éppen egy tucat év alatt nem történt ilyen, mások azonban érezhetnek, és .tudóin, éreznek is olykor hasonlót. Ezek ' viszont már szélsőséges esetek. Szerintem a szakszervezeti bizalmiak fppen akkor látják el jól ezt a megbízatásukat, ha a dolgozóknak nincs , vagy csak ritkán, ilyen gondolatokra alapjuk. Mert gyakorlatilag, (Fotó: Perl Márton) hogy is néz ki ez a kérdés? — a dorgálást, az elmarasztalást nemigen szereti senki. Hát még, ha ennek anyagi következményei is lesznek! Az asszonyok nem azért asz- szonyok, hogy hallgassanak. Itt nemigen tesz senki lakatot a szájára, ami a szívén, az a száján... És így jó ez. így kerül kinek-kinek a gondja rövid időn belül terítékre, s ha ez azzal párosul, hogy őszintén felmérjük a helyzetet — nem marad tüske a szívünkben. Ehhez — úgy érzem — kell a bizalmi, kellek. Nem akarom túlbeszélni a dolgot, talán egyetlen példa elég lesz. — Nemrégiben volt nálunk órabéremelés. Ismerős, ugye: 70—80 fillérek... Mármost, ami még ehhez tartozik: a művezetőnk rendes, reális, körültekintő, és ha ehhez vesszük még, hogy munkabírás, tudás, szakmai ismeretek szerinti kategóriákba tartozik mindenki, nem nehéz kitalálni, hogy különösebb melléfogásokra nincs is lehetőség. Tehát, aki többet tud, többet, is keres. .. Szóval: volt egy ilyen alkalom, ráadásul prémiummal egybekötve. Amikor a névsorban egyik munkatársnőnk került, sorra, azt mondta a művezetőnk, hogy nem ad ennek az asszonynak.. Mire én, hogy de igen, adni kell. Baj van a magatartásával, a munkájával,' érvelt ő — tói dolgozik, érveltem én. Mit mondjak? — megkapta az asszonyka... Nem, ne örüljön, annyira nem szép' a sztori. Megkapta, .igaz, de nem annyit, amennyit remélt, hanem amennyit érdemelt. Szóval: kevesebbet, azonban nem is semmit. Nem hivatalos folytatása is lett az ügynek, jött hozzám a kolléganőnk, hogy ez nem igazság, mások többet kaptak. Többet is dolgoztak — ■ válaszoltam, és ezt végül kénytelen volt elismerni, de akkor már — és ez becsületére válik — valóban elismerte. Nem maradt semmi harag, semmi sértődés senkiben. — Számomra, mint bizalmi számára, ennél nagyobb öröm* nagyobb elismerés nincs is. Na, meg az még. hogy el ne felejtsük, amiről kezdetben szóltunk: igazságtalanság velem vagy bárkivel. .. Tudom, nehéz elhinni, mégis úgy gondolom, úgy hiszem, hogy nem. Nem... Legalábbis: a mi üzemünkben. B. Kun Tibor 1881. május 3., vasárnap
