Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-20 / 116. szám
I Munkások a könyvek között Látogatóban a petőfibányai bibliotékában A művelődési ház impozáns, de korántsem célszerű beosztású épületében — kevés a kiscsoportok számára égetően szükséges klubszoba — kapott helyet a pe- tőfibányai szakszervezeti könyvtár, amely 17 500 kötetével várja a település 3500 lakosát. Az új otthon — nemrég költöztek az emeletről a földszintre — nem éppen vendégcsalogató. Nagy a zsúfoltság, kevés a fény s az is elszomorító, hogy mindössze egy asztált és négy széket tehettek ide be azoknak, akik folyóiratokat és újságokat szeretnének »böngészgetni. Zachar László könyvtáros — amint az a vérbeli népművelőhöz illik — m ' ■’sem panaszkodik, inkább arról beszél, hogy mire képes valaki, ha szakmáját nemcsak kenyérkereseti forrásnak, hanem hivatásnak is tekinti. Sok felnőtt í Másutt — s ez országos : jelenség — amiatt keseregnek, hogy a felnőtt korosztály zöme a harminc-, a negyven-, az ötvenes zten- dősek népes táborára gondolnak — távol marad a bibliotékától. Azt mondják — s ezt kifogásolni sem lehet — leköti őket a műszak utáni maszekolás, s a hobbikertekkel járó megannyi teendő. Itt azonban egészen más a helyzet. Magyarázattal Misi Lajosné, a művelődési ház igazgatója szolgál. j — Az 1164 olvasó közül mintegy kilencszáz a felnőtt. A gyereklétszám azért szerény, mert az iskolákban is megtalálható az értékes kötetek regimentje. A kollégának a sajátos körülményeket tudomásul véve kéllett megszabnia „haditervét”. Kötelező olvasmányokat mi is több példányban tartunk, ezekkel ide vonzzuk az általános iskolások egy részét. Ennek nagy előnye az, hogy ők a nyolcadik osztály elvégzése után sem lesznek hűtlenek hozzánk. Annak is nagyon örülünk, hogy az érétt és idősebb korosztályból 603 fizikai dolgozó, s a kétkezi munkások sorából 549 a szocialista brigádtag. Az viszont meglepő, hogy a majd 1000 nyugdíjas közül csak 60—90-en járnak hozzánk. Változatos ajánlat A könyvtáros — egyébként 1974 óta tevékenykedik ebben az intézményben — a kiemelkedő eredmények ösz- szetevőit is megvilágítja. — Először is hadd utaljak arra, hogy elképzeléseimet nem máról holnapra, hanem fokozatosan valósítottam meg, méghozzá úgy, hogy közben jelesre kellett vizsgáznom türelemből. Jó érzés arról szólni, hogy egyáltalán nem maradtam magamra. Javaslataimra, ötleteimre felfigyeltek az itteni üzemek vezetői, a vállalati szakszervezeti bizottság funkcionáriusai, ők ugyanis azt vallják, hogy a kultúra, a művelődés nem sokad- rangú ügy. Ezért nagy gondot fordítanak arra, hogy a bányászok nap mint nap gyarapítsák általános és szakmai tájékozottságukat. Errefelé ez létszükséglet, hiszen a cég olyan komoly megbízatásokat vállal, amelyeket csak a hozzáértéssel társult szorgalom képes maradéktalanul teljesíteni. Ennek a szemléletnek is köszönhető az, hogy közel kerültünk a brigádokhoz. Az egyes kollektíváktól mindig összegyűjtjük igényeiket, s mi ennek megfelelően alakítjuk ki kínálatunkat. A megállapodást szerződésekben rögzítjük, s folytonosan ellenőrizzük azt, hogy miként halad annak megvalósítása. Más szóval: lehetőségeinkhez mérten segítjük a kulturális vállalások kialakítását és teljesítését. Minden kollektívának rendelkezésére állunk, ha kell bibliográfiákat állítunk ösz- sze számukra, vagy vetélkedőket szervezünk, forgató- könyvet szerkesztünk nekik, s attól sem húzódozunk, hogy levezessük az ilyen versengéseket. Egyéb szolgáltatások Arra is fény derül, hogy ezzel még korántsem zárult a. hasznos szolgáltatások köre. — A bányászokat az igényesség jellemzi, nem elégszenek meg azzal a szinttel, amit pillanatnyilag elértek. Ezért készséggel jelentkeznek a különböző szakmunkásképző tanfolyamokra. Természetesen erről a rétegről sem feledkezünk meg, s rendszeres felkészülésükhöz tippeket, szakirodalmat adunk. Ez a próbálkozás bevált, s egyre népszerűbb lett körünkben. Arra is módunk van, hogy a közérdeklődésre számot tartó témakörökhöz előadókat szerezzünk. Visszatérő vendégeink nemcsak a szépirodalmi könyvek írói, hanem a műszaki jellegű kiadványok szerzői is. Aki egyszer már járt nálunk, szívesen jön vissza újra, hiszen maga győződhetett meg a nagy érdeklődésről. Az ilyen rendezvényeken általában hatvanan- százan jelennek meg. s a közönség nem unatkozik, hanem gyorsan aktivizálódik és kérdez, egyre újabb ösz- szefüggésekre vár választ. Nemcsak szinten tartás Minden elismerést megérdemelnek a petőfibányai sikerek. Elsősorban azért, mert nem másutt bevált fogások átplántálásából, hanem a helyi sajátosságok figyelembevételével, azokra építve születtek. Legalább ilyen megnyerő az, hogy nem ülnek habáraikon. hanem szeretnének lendületesen továbbhaladni a meglelt úton. — Tavaly már az óvodások számára is alakítottunk ki programokat: a kicsik jól érezték magukat nálunk, tetszett nekik a környezet elbűvölte őket a könyvek birodalma. Az idén helyhiány, költözködési gondok miatt nem fogadhattuk őket, de a a jövőben sem akarunk megfeledkezni róluk. Közelebb óhajtunk kerülni a nyugdíjasok széles rétegéhez is. Kínálatunk is bővíthető, bár a szűkösség akadályozza, hogy ez a törekvés hiánytalanul megvalósuljon. Egy biztos: kapuinkat még szélesebbre tárjuk, hadd jöjjenek hozzánk többen, mint eddig Mi gondoskodunk arról, hogy senki se távozzék csalódottan. A figyelemre méltó előzmények azt sejtetik: így is lesz... Pécsi István Zenei esték Egerben Mo zart Requiemje a Miskolci Szimfonikusokkal, Bach-műsor a Házasságkötő teremben Az Országos Filharmónia idei egri hangversenysorozatának befejező tételeként a székesegyházban, hétfőn este, Mozart Requiemjének bemutatására került sor. . Ahány regényes és nem regényes életrajzírója akadt eddig Mozartnak, mind — ha nem is egyforma hangsúllyal — megírta, hogy Mozart ezt az utolsó munkáját már nem tudta befejezni. Óriási sietséggel, vagy inkább lobogással futott a tolla versenyt az idővel, a még megmaradó lehetőséggel, hogy látomásait, ezeket a kegyetlen és nem hátráló víziókat megörökítse. Tudjuk, hogy a mindig pénzzavarban levő Mozart egy amatőr megrendelésére dolgozott, de mindez csak kényszerítő alkalomként szolgálta a mű megszületését, azt, hogy a Requiem a világra jöjjön. Méreteiben és mon_ danivalójában túlnő ez a nagyszerű mű a liturgiái kereteken. A Kyrie, a Dies irae, a Sanctus, a Benedictus, az Agnus Dei gondolatkörén messze túl terjed mindaz a révület, rémület, megalázkodás, hódolat, félelem, a kivételes szellemnek ez az irdatlan hangtömbökben önmagát magyarázó gyónása. Mozart a hit ösvényein bolyong. de kutató elmével szeretne válaszolni arra a kihívásra, amely ráközelít, amely arra készíteti őt, hogy még egyszer és bizonyosan utoljára szólhasson magáról. Ezt a megrendítő vallomást, a zenének ezt a mindent megtisztító zuhatagát írta meg Mozart ebben a Requiemben. Az egri közönség és azok, akik a Requiem miatt Egerbe jöttek, nem távoztak üresen a hangversenyről. A Miskolci Szimfonikus Zenekar és az ugyancsak miskolci Bartók Kórus lelkiismeretes és odaadó munkával, felkészülve állította közönsége elé ezt a terjedelemben és hevületében is hatalmas alkotást. Margittay Sándor karmester ezt a tizenhárom tételes művet nem mindenütt egyenletes ökonómiával szólaltathatta meg; némely tételnél apróbb zenekari pontatlanságok zavar, ták a karmestert. De ezek a szeplők egy ilyen nagyformátumú mű esetén természetesek, a pillanatnyi el. fáradás jeleiként fordulnak elő. A közreműködő Bartók Kórus — karigazgatója Reményi János — élénk színekkel gazdagította az előadást. Miskolc nem először jelentkezik Egerben ezzel a két együttessel és ez az előadás is példaszerűen bizonyítja, hogy az ilyen méretű alkotások ma is közönségre találnak. Az est szólistái voltak: Szerdahelyi Éva, Barlay Zsuzsa, Korcsmáros Péter és Marczis Demeter operaénekesek. Barlav Zsuzsát évek óta kitűnő oratóriuménekesnek ismerjük, most - is csillogtatta kvalitásait. Marczis Demeter fokról fokra lendült a mű magaslatai felé. a Be- nedictusnál és a továbbiakban nagyszerűen hozta szólama sok-sok szépségét. Continuon közreműködött Kolos István. ★ Az egri Házasságkötő teremben Kovács Péter orgonaművész a múlt pénteken Bach-művekből összeállított műsorral lépett a közönség elé. Szándéka szerint a rokkantak megsegítésére akarta fordítani mindazt a bevételt, amely ebből a hangversenyből származik. Nem rajta? múlott, hogy ez a célkitűzése nem sikerült. Annál inkább a zenei! Nem először halljuk Kovács Pétert örgonálni Eger-J ben. Mintha az utóbbi évek művészi érlelődése, elmélyülése kezdené meghozni a gyümölcsöket. Nem a felszíni hatások elérésére törj a művek lelkét kutatja azzal a belső gonddal, ahogyan az értelem és a szenvedély közösen próbál felépíteni a kottafejekből egy élő és eleven világot, az érzelmek, a harmóniák, az el» mélkedések pillanatait. Az első számoknál ugyan érezhető volt a pillanatnyi ideg- feszültség, amely a rendezői részvétlenség és érzéketlenség miatt adódott benne, d<a‘ aztán felszabadultan muzsikált. Mint az olyan ember,’ akinek nemcsak választott hivatása a zene, de érti és szereti, rajongással fogadja be azokat a műveket amelyek az ember jobbik öru, magát megszólalásra kész-' tetik. A Házasságkötő terem kisméretű orgonáján senki sem várja a művésztől, hogy azokat a hatásokat érje éli amelyeket a székesegyház' orgonája adhat. Ez a „kisebb tüdejű” orgona azonban alkalmas arra, hogy meghitt hangulatot teremtsen. felkeltse az érzelmeket, azokat a gondolatokat indítsa el, amiket csak a zene képes ébreszteni az emberben. Asztalos Lóránd három számban concertált fuvolán az orgonistával. S bár Pető Károly helyett beugrásként vállalta el ezt a nem könnyű feladatot, a műveket lírai elevenséggel és színesen szólaltatta meg. Farkas András Portré Avar Istvánról, Iszlai Zoltánról, Varga Ferencről..: Megjelent a Hevesi Szemle júniusi száma ill! a bölcsőnél, a bölcsőben ringó fejénél mondjunk igazat és jókat, ne a koporsónál, a koporsóban nyugvó lábánál jókat, némi hátsó gondolattal, hogy azért életében az elhunyt nem mindent tett olyan szépen, ahogyan ott, a rekviemben állítjuk.” E szavakkal bíz az ez évi második szám olvasóira Suba Andor hat* érdeklődésre számítható portrét, amelyet olyan megyénkből elszármazott személyiségekről készített, akik arcát gyakran láthatjuk a televízió képernyőjén, nevüket hallhatjuk a rádióban és olvashatjuk az újságok lapjain. A Szemle közli Iszlai Zoltán egy novelláját, A boldogság szkafanderét és Utassy József Micsoda évszak című versét. A Tudományos műhely rovatban jelent még Lókös István Megyénk iró- dalmi kistükre című sorozatának következő írása, amely Szentmiklóssy Alajos költészetével foglalkozik. A Hevesi Szemle júniusi számában találkozhatunk Sze. bent András thaiföldi útján készült fotóival. Régi kert, holdfényben DESSÉWFFI LÄSZLÖ: II. De minél tovább figyelte a fiatalembert, annál több ismerős vonásra lelt benne. A homlokába hulló sűrű, sötét haj, alig serkedt bajusza, s a keshedt ruhadarabok is mintha Gregory háborút átvészelt ruhatárából kerültek volna elő, vagy arról a vázlatról, amelyet életuntsága tetőzésének idején egy jól rajzoló barátja készített róla. és amely még most is ott lapult a múltból megőrzött kacatok alján. És ha történetesen a régi önmagámmal találkoznék itt, ugyan melyikünk tehetne a másiknak szemrehányást? Elvégre én is ültem itt, talán ugyanebben a testtartásban, \ 1981. május 20., szerda mikor a palota udvarán még Beethovent és Mozartot játszottak a hűvös nyári estéken, és nekem csak ritkán volt pénzem, hogy belül kerüljek a vaskerítésen — gondolta Gregory. — Akkoriban minek, néztem én a hangverseny« közönségét, a puha stólákat és keppeket viselő nőket, és angol .szöveti'« hát viselő férfiakat, mikor hangverseny után öreges léptekkel jöttek a kerten át és minek nézhetnek engem ma, mikor hangverseny után az utcára lépek? Hogyan magyaráztam volna meg saját árvaságom és kirekesztettségem szemben a világ zavartalanul élő felével, és ágyra- járó életmódom, ami egyébként ebben a városban sorsa a mindenkori fiatalságnak. Talán inkább mostani önmagam kérhetné számon a régi fiataltól, hogy mit kezdett az akkori életével... Még hogy ő forgatta volna meg az egész világot? Hiszen harmincöt év alatt látszólag annyit változott, hogy az a fiatalember most az egyik itteni ház lakója, akit komor megvetéssel méreget egy jövendő itt lakó ... Gregory már vagy negyedórája rótta a szökőkút körül sétáját, Kata némán hintázott, ügyet sem vetve apjára és a sötétbe húzódott alakra. Mit gondol ez a fiatalember? Miért ez a megvetés? Gregory legszívesebben odaugrott volna hozzá, hogy jól megrázza, és arcába kiáltson: Semmi oka a kétségbeesésre. Vagy legalább indokolja meg, hogy miért ül ilyen komoran ebben a valószínűtlen szépségű estében, vitatkozzanak, és majd ő meggyőzi, hogy szépen is lehet és szépen kelt élni... Vagy legalább szólna Katához, de erre is éppen olyan gyáva, mint minden egyéb értelmes cselekvésre. Tegyen már valamit, akármit, hogy bebizonyítsa, egy emberöltő alatt igenis odébb mozdult a világ. De nem történt semmi, a fiatalember továbbra is a sarokba húzódva ült, mint a kísértet. — Későre jár, gyermekem! — szólt Gregory a lányához, és Kata óvatosan, csak fél labbal fekezve, a másikat furcsán a föld fölött úsztatva leállította a hintát. Kikászálódott a szűk ülésből, és mint egy beteg madár, könyékben meghajlított karral, sután egyensúlyozva és csapkodva, fél lábon a legközelebbi pádig ugrált. A holdfényben láthatatlanul két mankó hevert ott, hóna alá igazította, és elindult a kerti úton. Látod, barátom — gondolta Gregory, még mindig a fiúval vitatkozva —, még ezt is el kell viselni! Hidd te csak azt. hogy ilyen nyomorúság rejtezik a jobb polgári házak kiegyensúlyozottá mázolt homlokzata mögött. Mert igaz, hogy nincs tökéletes idill és boldogság, de éppen ezért kell megerősödnünk. hogy ezt is elviseljük. Mikor már mindent, de mindent rendbe szedtünk önmagunk körül, akkor jön az ostobának nevezett véletlen, egy vitorlás síkos fedélzetén és kezdhetjük ismét elölről. De még ezt is el tudjuk viselni, és egyszer ezen is túl leszünk. Mit látsz te ’mindebből? A szárnya-zegett szépséget. s ha eddig nem hittél a jövődben, mit remélsz még ezek után. Legalább annyit kérdeznél csak, hogy van-e értelme végigküzdeni azt, aminek előtte állsz. De ne Révész Napsugár rajza magadtól kérdezd, tőlem, erre pedig gyáva vagy ... Gregory kulcsot vett elő, és bezárta maga mögött a ház kapuját. Nem sokkal később már ablakából látta a telihold s a tompa lámpák világában homályuló kertet. A szökőkút motorját most zárta el egy automata, a vízsugarak erőtlenül vissza- hulltak és elapadtak, a kert végleg nyugovóra tért. A fiatalember még mindig ott ült Gregory, várt, vári mindaddig, míg a fiú összeszedte magát, gérnberedett tagjait sután mozgatta, dé hogy tornázhatna is, az talán eszébe sem jutott. — Igaz, a magam idején én is megvetettem minden testi erőfeszítést — gondolta Gregory —, még nem jött el az ideje, hogy egyik fajta fáradtságot egy másikra kívánjon felcserélni. A kései kószáló lehajtott fejjel, céltalankodva vágott át a kerten, és lassan a homályba veszett, elfedték a bokrok. — Lám. mégsem lóg majd virradatkor a hinta mellett, a juharfa ágán akasztott ember ... — zárta le töprengéseit Gregory —, és talán egyszer majd új lakó, sokat tapasztalt és öregedő férfiú költözik egy környékbeli házba, mikor én már nem is leszek, s egyikünk sem emlékezhetik erre a homályba tűnt estére. És mindaddig elégedetten hiszi, hogy oda érkezett, ahová sohasem remélte, míg egy napon girhes fiatalember nem lép ki a bokrok közül, a padokból vont korláton át. hogy felidézze a kishitűség idejét... és így váltják egymást a nemzedékek, míg el nem porlaszt Itt mindent az idő ... (Végei * ♦ /
