Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
/ AGRIA ! (4.) Értékteremtő szellemi bázis Búzás Lajossal. Heves megye Tanácsa művelődésügyi osztályának vezetőjével az Agriáról beszélgetünk. Múltjáról és jövőjéről. — Búzás elvtárs. bevezetőként hadd idézzek egy tavalyi kritikából, amely szó szerint így fogalmazott az akkor bemutatott Semmelweis- drámáról: „A darabot a kri- tikátlanság engedte színre." A megállapítást az előadások jócskán üres padsorai igazolni látszottak. Mégis az Ag- ria az idén kapta meg a minisztériumtól önálló színházi jogát. Nincs itt valami ellentmondás? ★ — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, a sorozat első anyagában kifejtett véleményre engedtessék meg egy rövid kitérő: A magánvélemény közügyben c. cikkben leírtakkal sem mint színház- szerető egri polgár, sem mint felelős művelődésügyi • vezető nem érthetek egyet. Ennek egyetlen oka van; a személyes sértődést nem lehet egy közügy alapjává tenni. És még egv. Nem baj. ha,va- laki véleményt mond, de a tények feleljenek meg a valóságnak. Nos, ami a kritikus megfogalmazását illeti. Az elmúlt évben az Agria Játékszín Száraz György Gyilkosok című művét mutatta be, s nem véletlen, hogy a szerző nem a főszereplő Semmelweis nevét adta címül. A szerző ugyanis — úgy' vélem — nemcsak a magyar orvos életének sorsdöntő napjait kívánta felidézni, hanem mintegy modellezte különböző értelmiségi típusok viselkedési, reagálási módjait, formáit egy adott szituáción belül. Eny- nyit a kritika pontosságáról.' Ami a kérdés tartalmi ré- ,szét, illeti: bár magam sem tartom dramaturgiai lag teljesen megoldottnak ezt a "Színművet, éppen a főhős valóságos konfliktushelyzetének hiánya és a cselekmény mozaikszerűsége miatt. Minden bizonnyal ez a darab nem fog majd nagy karriert befutni a hazai színházakban, mégis azt kell mondanom. hogy amikor az idézett kritikus a kritikátlanságot emlegeti, ő maga sem tisztázta pontosan, hogy mit ért ezalatt. Ha ugyanis utánanéz a tényeknek, tudja, hogy ez a mű színházkritikusokból, dramaturgokból, írókból álló zsűri előtt érdemelte ki az Agria-dráma- pályázat egyik díját. Olyan rendező vállalta színre vitelét Valló Péter személyében, aki már eddigi munkásságával is bizonyította nem min. dennapi tehetségét. Persze az tény, hogy az előadás nem aratott közönségsikert. Ebben azonban' számos tényező közrejátszott: a nem megfelelő propaganda, az egyébként is kissé „túlkomor" tartalmú nyári évad, az időjárás nem éppen júliusi volta. Mindenesetre az is tény, hogy egy műalkotás — jelen esetben egy színházi előadás — esztétikai értékmérője soha nem volt és nem is lehet csupán a nézők mennyisége. Ugyanakkor azonban az is természetes, hogy a színház soha nem lesz meg igényes nézők tetszésnyilvánítása nélkül. A kérdés második részére azt válaszolom, hogy az el- 'múlt év; közönségsiker hiánya és az idei önállósítás között semmilyen ellentmondást nem látok. Az Agria Játékszín ugyanis életrevalóságát, a színházi életben betöltött fontosságát, ha úgy tetszik, az észak-magyarországi nyári művészeti életben betöltött szerepét néhány éve bizonyítja már. — Az Agria tehát, mint egység, mint kezdeményezés eljutott a nyári színházig. Az 1981. május 17., vasárnap önálló nyári színháznak milyen lesz az új profilja, kérdezhetném úgy is, ars poeticája? — A színházi ars poeticában nem nagyon hiszek, annál inkább a művészeti vezető. rendező hitvallásában. — De az önálló nyári színháznak van önálló koncepciója? — Korábban a régi magyar drámai emlékek már- már erőszakolt színre vitele jelentette az Agriát, az 1979-as váltás óta sokkal inkább érezhető, hogy önálló gondolatokkal, elképzelésekkel rendelkező művészeti vezető — Valló’ Péter — vette át az irányítást. Elképzeléseit egyértelműen támogatni tudjuk: olyan színházat valósit meg, mely történelmi miliőben a ma problémáival, fonákságaival, drámai konfliktusaival igyekszik szembesíteni a nézőt, nem mondva el a látvány, a vizuális élmény erejéről. Olyan színház mellett tettük le vok- sunkati amely nem csupán idegenforgalmi kavalkádot ígér, hanem sajátos arculatú, értékteremtő szellemi bázis is. — Sorozatunkban Valló Péter főrendező azt mondta, egyik feladatának tekinti a jövendő önálló egri színház számára új közönséget nevelni. Osztja ön a főrendezőnek eme nézetét? — Némiképpen, vitatkoznom kell vele. Egyrészt azért, .mert Egerben nem a színházi közönséggel van baj. Jó közönség van 1955 óta — ekkor alakult meg a később megszüntetett önártő egri színház —, s bár ezt nehéz lemérni, úgy gondolom, hogy a sok csalódáson átment egri színházba járók értő tábora nem csappant. Másrészt, ha Valló arra gondolt, hogy egy új színházi formanyelv, kifejezésrendszerre nevel közönséget — így elképzelése, ugyan jogos —, a nyári 15 —20 előadás nem biztos, hogy megoldhatja ezt a feladatot. — A nyári színház státusa milyen szervezeti változásokat jelent? — A korábbi Műsorrende- ző Iroda valójában hasonló elképzeléseket valósított meg, mint jogutódja, az Agria Já. tékszín önálló Szabadtéri Színpad. Színházi nyelven fogalmazva a különbség elsősorban a kulisszák mögött érezhető. Megalakult ugyanis a megye jelenleg egyetlen művészeti, színház; intézménye, s ez főleg a későbbiek során szervezeti. gazdasági előrelépést is jelenthet. A felügyeleti szervek is legalizálták ugyanis ezzel a döntéssel az Agria létét, — Visszatérve az Agriára. Hogyan biztosítják a legjobb drámai „alapanyagok" kiválasztását? — Maradjunk az alapanyag szónál. A drámai alapanyagok kiválasztása nem hatósági feladat. Ha meg bízunk a művészeti vezetőben, bízzunk meg darabvá- lasztás; készségében is. P^- randellónál még a szerepek keresték a szerzőt, a ma színházában a szuverén rendező keresi a számára legmegfelelőbb kifejezésmódot biztosító színművet. Szeretnénk végre biztosítani azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy jelen esetben Valló Péter, vagy más itt rendező művészek is valóban a számukra legmegfelelőbbnek tűnő müveket v i 1 lessék színp'arira. — Engedjen meg még egy kérdést. Szeretném, ha beszélgetésünk végén egyértelműen tisztáznánk, hogy az Agria történetiben valamiféle törés, vagy pedig bizonyos váltás következett he az elmúlt esztendővel. — Meggyőződésem, hogy nem törésről, hanem minö~ ségi váltásról beszélhetünk. Az Agria mint kezdeményezés, bizonyította helyességét. Az életben alig fordul elő olyasmi, hogy valamit kitalálnak és az azután változatlanul folytatódik. Az Agria is . fejlődött. Bizonyos értelemben meghaladta saját magát, illetve azt, ahonnan indult. Ne tűnjék ismétlésnek, de még egyszer hangsúlyozni kívánom az értékteremtő szellemi bázis szerepét. Ennek szánjuk az egri nyár; színházat. Az idei programról csak annyit: a Lenkey tábornok elmúlt évi 7 előadása telt ház előtt került színre, sőt nem is sikerült maradéktalanul kielégíteni a jegyigényeket. Arról nem beszélve, hogy egy előadás elmaradt, mert a kijelölt „esőnapot” is'elmostaaz eső. A kritikák is rendkívül pozitív hangon vélekedtek a produkcióról, felújítása mindenképpen indokolt. A Kis- faludy-darabot a főrendező választotta, s nincs okunk kételkedni e választásban. Színre vitelének sikeréhez nem kis mértékben lesz hasznos a tavalyi ..Gyilkosok” produkció minden tanulsága. Szigéthy András ★ Négy részből álló sorozatunk ezzel az interjúval véget ért. Hasábjainkon igyekeztünk helyt adni a különböző — a nem is mindig koncepciózus — véleményeknek, ezzel is elősegítve, hogy fontos, közéleti, művelődéspolitikai kérdésekben a társadalmunkra ma már oly jellemző, nyílt, alkotó vita folyhassék. Ezen túlmenően azért is szenteltünk sorozatot az Agria „problémakörnek”, hogy világosan kitűnjék: életünk nem minden területén, és nem mindenkor jellemző az egyébként szükségszerű „visszafogás”. Heves megye, de ezen túlmenően az egész ország kulturális arculatának formálásában az Agria nem szinten tartást, de jelentős előrelépést hoz minden tekintetben. Előrelátás éh! . A mindannyiunk által kedvelt televízió sajnos nemcsak kellemes meglepetésekkel örvendeztet meg bennün. két, hanem néha bosszúságok sorát is okozza. Tudtuk azt, hogy a futballkedvelők már napok óta izgatottan várták a Magyarország—Románia VB-seiejtező labdarúgó-mérkőzést. Az is tény, hogy sokan vannak, a nézők táborának legalább 50 százalékát ők képviselik. Nem vitatjuk érdeklődésüket. ha számukra a kikapcsolódás mennyei pillanatait jelenti a 22 .játékos és a „pettyes labda”. Ugyanakkor az is tény, hogy a másik 50 százalék is remél ilyenkor valamiféle kárpót_ lást, ha nem. is csemegét. Nos, ezen a szerdai napon ez a réteg vaskosát csalódott. Aki bizakodva kapcsolt át a 2. csatornára, az megrökönyödve vette észre, hogy az Iskolatelevízió filmjeit kínálják számára. Ez aztán döfi! Elhangzott az esti mese. a gyerekeket ágyba- rendelték, árit a nekik szánt műsort a felnőtteknek kellett volna végigianulriiuk. Ez bizony még amolyan szülői továbbképzésnek ' is rossz vicc. Annál i.s inkább, mert a tévések kiiiö iben is szorgosan gondolnak az -apákra és anyákra. Erről bárki meggyőződhetett, ha egyszer.egy. szer végigunaikozta a Családi kör gyengébbre sikerült párbeszédeit és kissé erőszakolt jeleneteit. Illene arra gondolni, hogy jóból is megárt ja sok, de mennyivel tragikusabb a he’vzet, ha a minőség is megkérdőjelezhető. (pécsi) Személy- ség ! Csodákra képes egy randevú. És ráadásul milyen jó, ha ezt a csodát láthatjuk a képernyőn, mi több, valahogy mi is személyes részeseivé válhatunk. Rossz az, aki rosszra gondol — tarja a szállóige — és most megismétlem, semmi pikantériára ne gondoljon senki az imént említett randevú kapcsán. Még akkor sem ha két férfi, történetesen két Imre randevúzott egymással csütörtök este a televízió nagy, nyilvánossága előtt. Antal Imre és Montágh Imre. a Színház- és Filmmű vész.eti Főiskola tanára beszélgetett a beszédről. Érdekesen, izgalmasan, úgy, ahogy e randevú közben számtalan új, eddig nem hallott feltevésről értesültünk. úgy, hogy közben meg. ismerhettünk Montágh Imrében egy derűvel, optimizmussal, a munkájában valp feltétlen hittel bízó, nyílt, önmagát is feltáró, de nem magát mutogató, alkotó embert. Hányszor, de hányszor hallottam már unalmasabbnál unalmasabb' elvont előadásokat á közösségi emberről, annak jegyeiről, és most a képernyőn találkoztam egy igazi közösségi emberrel. Aki életével, munkájával, úgy ahogy van, másoké. Ez a hivatása. Köszönöm a televíziónak, hogy pandevúzhattam Imrével. (szigéthy) *Bwősokk Sokszor elgondolkodik az ember a világ folyásán, hiszen közéi és távol sok feszültség halmozódott fel. A hírekből egyre több értelmetlen erőszakról értesülünk, A hagyományoknak megr felelően ez év május 21-e és 24-e között kerül sor Egerben a színjátszó csoportok, irodalmi színpadok néphad- seregi fesztiválra. A részt vevő katonafiatalok számot adnak arról, hogy a kiképzés után szabad idejükben milyen módon művelődnek, szórakoznak. Az első napon, május 21- én bemutatóval nyílik meg a találkozó, a Hámán Kató Megyei Űttörőházban 23 együttes mutatkozik be két nap alatt. A pénteken záródó előadások után szakmai értékelésre, vitára várják a résztvevőket, a kisközösségeket az eddigi munkájuk és a bemutatott produkciók s a fegyverkezés is mind veszélyesebb méreteket ölt. Nem csoda hát, ha egyre féltőbben szólunk jövönkről. Ezt teszi most Czeizel Endre is, akinek immár harmadik sorozatát kísérhetjük figyelemmel. Sajátos területe, a genetika felől közelíti meg a gondokat, amely különösen azért érdekes, mert személyes és közösségi szempontból is érint bennünket. A műsorában — a tervek szerint — szociológusokat, pedagógusokat, orvosokat is meg fog szólaltatni. Első alkalommal ezt nem tette, így Ibissé félre is sikerült ez a program. Egy Huxley-regéAyről beszélt ugyanis, amely parabolikus képet fest arról a társadalomról, melyben a túl— szervezés és a túlbiztosítás uralkodik. Nem elemezte azonban azokat az elképzeléseket és félreértéseket, amelyek ennek a műnek az eszmei hátterét jelentik. Sokkal inkább gyakorlati oldalról vizsgálta meg a műben megrajzolt „szép. új világot”, fgv még elmondása alapján is nagyobb távlatot kaptak a könyv gondolatai, mint az ő, egyébként nagy hőfokú okfejtése. Kissé naivvá vált az egész, különösen a Benjámin László- verssel zárva, amely hitet sugárzott, de itt. inkább mélyebb vizsgálódásra lett vol_ na szükség. „Ráolvasással” ugyanis nem oldható fel a betegség: a jövősokk, amely bennünk és köztünk van. No, de érdeklődve varjuk a folytatást, remélve, hogy választ kapunk sajgó alapján a Népművelési Intézet „Zrínyi” kategóriában minősíti. Ekkor jelölik ki i azokat is, akik gálaműsort adnak az egri Gárdonyi Géza Színházban: ők másnap, ' szombaton főpróbát tartanak. Ezen a napon az abasáriak is láthatják a műsorok egy részét, ugyanis este 6 órától az ottani Helyőrségi Művelődési Otthonban szerepelnek a meghívott csoportok képviselői. Vasárnap 10 órakor kezdődik a gála, előtte negyed 10-től térzene lesz a színház előtti téien. Ezután már csak a búcsú percei következnek, délután az együttesek visszatérnek helyőrségükbe. (A szerk.). Vilii Breinliolst: Vannak olyan napok, amikor minden a feje tetejére 'áll, és az egyik kellemetlenség a másikat éri. Ogy kezdődött, hogy felhívott telefonon a kiadóm, és közölte, tiogy nem adhatja ki a szerelmi témájú regényemet, amelyen hét éven keresztül éjt nappá téve dolgoztam. Azt is hozzátette, hogy az ilyesminek manapság nincs sikere. Ezután kezdődött a haddelhadd. Amikor munka után beültem á kocsimba,' a rendőr persze megbírságolt azért, mert tilos helyen parkoltam. Mire elvergődtem hazáig, hangulatom barométerének mutatója már a nullán állt. — Mi újság? — kérdezte Marianne már a küszöbről. — Telefonált a kiadód? Mikor kapod meg az előleget? Én erre valami egytagú szót sziszegtem válaszul, és a köpenyemet bevágtam a, szekrénybe. Azután a szobámba vánszorogtam. Kisfiam, Benni nyitott be. — Itt az ellenőrző könyvem — mondta, és elém tette a füzetet. — írd alá, kérlek. Jól tudom, nem fogsz örülni az osztályzataimnak, de ígérem, hogy a következő héten kijavítom az összesei. Az egésznek az az oka, hogy nagyon belemelegeiltein a focizásba, tudod ... de most már vége, mert Frederiksen igazgató elvette a futball- labdámat, merthogy ' tegnap betörtem az üzletének a kirakatát. mert túl erősen szúrtafn pieg a labdát a bal lábammal... és itt a számla az új kirakatüvegről, nagyon vastag üveg, azért ilyen drága . .. Aláírtam az ellenőrző könyvet. Aláírtam egy csekkét Frederiksen igazgátó- nak. Intettem, hogy Benni eltűnhet. 'Kifelél A gyerek sietve távozott. Én pedig rámerediem a visszautasított kéziratomra, hétévi munkám, hétévi kétségeim és aggodalmaim eredményére, és az egészet íróasztalom legmélyére süllyesztettem ... Arra ocsúdtam fel, hogy Dorte lányom all előttem. — Mit akarsz? — Tudod, ez a kis porcelán szobor . . . meisseni... az ebédlőben állt... emlékszel? Én segítettem anyának port törölgetni, és... magamsem tudom, hogyan történt... a szobor hirtelen lepottyant a földre ... sikerült meg javíttatnunk ... összeragasztottuk ... úgyhogy most mér alig látni, hogy egyáltalán széttört valamikor... Itt a szá,mla, írd alá u csekket... hát... kissé drága, de a műhelyben azt mondták, hogy majdnem hétszáz apró darabkát kellett összeragasztani. úgyhogy... Aláírtam a csekket. — Légy szíves, hordd el magad, de gyorsan y- mondtam rekedten, és kitessékel- tem lányomat a szobából. Dorte kjoldalgott a szobából. De bejött Marianne. Egészen ki volt borulva, és a nézése olyan volt, mint egy halálra rémült kutyáé. — Mi a fene történt már megint?! — sziszegtem, és közel álltam ahhoz, hogy szétrobbantják a méregtől. — Mit csináltál? Hipityára törted' a kocsit, vagy másvalamit műt:,■ltd? — Igen ... — Micsoda-a-a?! — Igen. rapityára tört... tudod, amikor faroltam vele a garázsból, túl gyorsan hetjtottam, és - éppen arra ment egy teherautó, és egyenest belém ütközött... nekem semmi bajom nem esett, és a szerelő azt mondta, hogy 'ki tudja javítani, mert a karosszéria mégsem tört egészen rapityára, és ... Előbb fejembe tolult a vér, lassan bíborvörösre gyűlt az arcom, aztán a vér kifolyt belőle, és olyan fehér lett a képem, akár a kréta. Aztán a vér egy része megint visz- szafolyt, és foltos lett az áb- rázatom. Aztán erőt vettem magamon, és az ajtóra mutattam. — Kifelé! — harsogtam. Marianne elpárolgott, én pedig a székre rogytam, és lehunytam a szememet. Amikor felnyitottam, Pellc ott ült a lábam előtt, és a farkát csóválta. Megsimogattam a kutyát. Az ember leghűségesebb barátja, egyetlen vigaszom, kedves szótlan teremtmény. ... — A-u-u-u... — vakkantott. Csak ekkor vettem é.szre, hogy Pelle nagy sárga borítékot szorongat a szájában.-— Add ide — mondtam, és Pelle kiengedte fogai közül a borítékot. Felnyitottam, égy. papírlapot ti áztam ki belőle, és elolvastam. Kétszáz korona bírságról szóló végzés volt. azjiít. rua»i Pelle megharapta a G ftdrt Úyörgy fóttífe&M kérdéseinkre. (gábor) NÉPHADSEREGI FESZTIVÁL Katonák a pódiumon
