Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
Stegítő szándékkal, a dolgozó érdekében Népi effenArÚ 02 e!I©i®#rzésr©i NEM MONDUNK ÚJAT, amikor azt állítjuk: a népi ellenőri szervezet a társadalmi kontroll igen fontos» soha nem nélkülözhető szerepét tölti be politikai, gazdasági életünkben. Jelentőségét csak hangsúlyozza, hogy két évvel ezelőtt megvitatta a népi ellenőri munka feladatait az országgyűlés, az elmúlt év októberében a párt politikai bizottsága foglalkozott a NEB-ek tevékenységével. Lehetne folytatni a sort, egészen az elmúlt napokig, amikor a Minisztertanács tűzte napirendjére a népi ellenőrzést. A közelmúltban egyébként számos megyei fórum is ezt választotta tanácskozása témájául. A NÉPI ELLENŐRZÉS munkáját nagy figyelem kíséri, a vizsgálatok tapasztalatai széles körű érdeklődésre tarthatnak számot. Indokolt tehát, hogy a népi ellenőrzési testületek egy- egy időszak eredményeit elemezve maguk is értékeljék tevékenységük hatását, megvitassák tennivalóikat. Ezt tették nemrégiben megyénkben a városi, járási népi ellenőrzési bizottságok, s a napokban tartotta három évet értékelő kibővített ülését a Heves megyei NEB. A tanácskozás munkájában részt vett dr. Molnár Imre, a KNEB elnökhelyettese, Markovícs Ferenc, a megyei tanács elnöke és Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára is. A vizsgálatok témáit a központi tématervek mellett mindig a helyi, legfontosabb feladatok határozzák meg. A népi ellenőrök úgy állítják össze munkaprogramjukat, hogy vizsgálataik, /felméréseik adataival segítséget adjanak az életkörülmények, munkakörülmények javítása, a területfejlesztés érdekében hozott döntésekhez. Általában így summázzák megállapításaikat a társadalmi testületek, az állam- igazgatás, a párt szervezetei is. ha a népi ellenőrzésről esik szó. Az említett célok érdekében javasolnak vizsgálatokat, egyeztetnek ellenőrzési programokat, s a végzett munkát aszerint értékelik, ahogyan azt hasznosítani tudják saját tevékenységükben. Ezért nem volt meglepő, hogy a kibővített NEB-ülés résztvevői — a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a megyei ügyészség vezető képviselői — közül igen sokan szólaltak fel,' mondták el véleményüket, kértek segítséget a népi ellenőröktől. Az ülés elé terjesztett beszámoló egyébként kritikus mérleget készített. Mint megtudhattuk, az utóbbi három esztendőben a népi ellenőrök egyharmada cserélődött annak érdekében, hogy a nagyobb szakértelem érvényesülhessen a vizsgálatoknál. Ám az önkritika mellett is igen sok tény igazolja a népi ellenőrzés növekvő eredményességét, mind rta- gyobb hatását. A bizottságok egy-egy • témakör feltérképezése, a hiányosságok feltárása után több utóvizsgálat szervezésével igyekeznek tapasztalatokat gyűjteni javaslataik sorsáról is. Az utóvizsgálatok aztán mindenképpen intézkedésre ösztönzik az érintetteket. A DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN, mindenkor segítő szándékkal — ez a mottója a valóban népi ellenőrzésnek. Nem pedig a mindenáron leleplezés. Ám, ha ilyesmire sor kerül, akár bejelentés, akár program- szerű vizsgálatok nyomán, nem késlekednek kezdeményezni a felelősségre vonást. Míg 1978-ban 72 alkalommal tettek javaslatot a törvényes állapot helyreállítására, a tavalyi statisztika már 224 ilyen esetet rögzített.- Tíz százalékkal több lett a NEB-vizsgálatokból következő fegyelmi és kártérítési eljárás is. Kezdeményezték gazdasági bírság kiszabását, több esetben tettek büntető feljelentést. Ez is a határozottabb, következetesebb népi ellenőri tevékenység bizonyítéka. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg azonban á tanácskozáson dr. Patkó Benjámin, megyei főügyész: valóban jó az, hogy a népi ellenőrzési bizottságok kezdeményezik a. felelősségre vonást, legtöbbször éppen a felügyeletek helyett. Ez természetesen nem a népi ^ellenőröknek címzett bírálat Volt. Sokféle szervezet, sok hatóság dolga rendszeresen ellenőrizni a törvényesség, a szabályok betartását, érvényt szerezni a felügyeleti rendelkezéseknek. Óhatatlanul gyakran kialakul a párhuzamosság. Szükséges lenne, hogy kellően összehangolják ezt a munkát — ideértve a népi ellenőrzést is — és ne vizsgálják többen ugyanazt. Egymás tapasztalatait is hasznosítva eredményesebben dolgozhatnak. Célul tűzték ki a NEB-testületek is, hogy az ellenőrzések számát inkább csökkentik, de mélyebb elemzéseket végeznek, gyakrabban utánajárnak javaslataik végrehajtásánák. A feltárt tényekről, a tanulságokról igyekeznek minél szélesebb körben tájékoztatást adni. Ne csak az ellenőrzöttek tanuljanak azokból, hanem olyanok is, akiket elkerült a vizsgálat. A népi ellenőri munka továbbfejlesztésében igen fontos elhatározás a lakossági bejelentések, panaszok körültekintőbb kivizsgálása. Még jobb szervezést, gyakran nem kis fáradságot kíván ez a bizottságoktól. Elgondolkodtató tény, hogy száz bejelentés közül harminc még mindig névtelen, holott már törvény védi a közérdekű bejelentőket. Ez a nagy szám indokolja, hogy utána kell járni a névtelen levelekben leírtaknak is. Ugyancsak tapasztalatok bizonyítják : ezek legtöbbje nem puszta rágalom .. ’. GAZDASÁGPOLITIKÁNK fő elve, növelni a vállalati, szövetkezeti önállóságot. Ám ezzel együtt nő a személyes felelősség is. A törvényesség betartása, minden szinten való számonkérése, a visz- szásságok gyors feltárása a népi ellenőrök tekintélyt kölcsönző, fontos feladata. A társadalomnak nagy szüksége van a döntések, a mindennapi cselekvés kontrolijára, a hibák gyors jelzésére. S természetesen: e jelzések nyomán azok gyors kijavítására is. Hekeli Sándor A KISZ-K0NGRESSZU5 KÜLDÖTTE: r Élni az előlegezett foizaiemmal Amikor a nevét hallottam, azt gondoltam, hogy jogász, netán orvos. Aztán kitűnt, hogy a neve: Doktor esik Éva. Tehát így, összeírva: Doktorcsik Éva. Mindössze húszéves, a Mátra vidéki Fémművek gépmunkása, olykor bérbeíró. A gyárban nem találtam, mert éjszakás volt. Szülei lakásán kerestem, festői helyen, fent a vár tövében. A falun túl, messzire lehet innen látni.. Mentegetőztem, amiért alkalmatlan időben zavartam. — Nam tesz semmit. Eleget aludtam már. Ilyenkor szoktam fölkelni, amikor éjszakás vagyok. De ha reggel nyolckor KISZ-vezetőségi ülés kezdődik, vagy el kell intézni valamit a nappali műszakban dolgozó fiatalokkal, az éjszakai műszak után gyorsan megmosakszom,. aztán iparkodom eleget tenni megbízatásomnak. — Meg lehet szokni az éjszakai munkát? — Erre édesanyám tüdna felelni, mert ő sokkal régebben csinálja. Mindketten a tubusüzemben dolgozunk. Kibírjuk, látja, megvagyunk jól mind a hárman. Ugyanis a nagypapa: Doktorcsik Géza a gyárból ment nyugdíjba, de a télen is bejárt, fűtő a kazánházban. — Akkor úgy is, mint •KISZ-titkár- és úgy is, mint fiatal leány kettős családi ellenőrzésben részesül — tréfálkozom. — Hogyan is lett alapszervezeti J£ISZ- titkár? — Elődöm, Milibák János bevonult katonának. Sokan úgy gondolták, velem ilyesmi nem fordulhat elő, talán ezért szavaztak rám. No, persze a közösséget, a mozgalmi munkát már Egerben a Szilágyiban tanulgattam. A faluban feloszlott a KISZ-szervezet, és amikor a gyárba kerültem, egy kicsit rákapcsoltunk az ifjúsági munkára, — Mire gondolt, amikor a KISZ-kongresszusra küldöttnek választották? — Bevallom, meglepődtem. A bizalom jólesett, de eleinte egy kicsi .féltem, és bizonytalankodtam. Hiszen eddig csak látogatóban voltam Pesten. És most kongresszusi küldöttként menjek? De remélem, hogy a kapott bizalom bátorságot és erőt ad. Felkészülök, hogy a kötelezettségnek eleget tehessek. — Ha szót kap, miről beszél a KISZ kongresszusán? — Arról, hogy milyen módszerekkel, hogyan lehet dolgozni olyan üzemben, ahová sok helyről, sok különböző képzettségű fiatal jár dolgozni. Szólnék a KISZ-alapszervezetek önállóságának és felelősségének növekedéséről, és ha lehet, nemcsak a Mátra vidéki Fémművek fiataljainak sikereit mondanám el, (a vállalati KISZ-bizottság az idén nyerte el a KISZ KB vándorzászlaját és a megyei KISZ-bizottság elismerő oklevelét.!, haneim szóvá tenném a recski ércbánya fejlesztési gondjait. Doktorcsik Éva vajon megfelel az előlegezett bizalomnak? Ügy vélem, hogy igen, mert jól ismeri a három műszakbán dolgozó fiatalok életét, szavai és tettei mögött erős akaratot, három generáció munkásainak tapasztalatait éreztem. F. L. EPS in denn api ivóvizünk Hosszú évek óta visszatérő téma a különböző szervek tanácskozásain, Gyöngyösön a víz. Voltak idősza, kok, sőt: évek, amikor egészen kritikussá vált a helyzet. — A csúcsidőszakban mintegy ezerötszáz köbméter víz hiányzik naponta — közölte Tóth Zoltán, a Heves megyei Vízmű Vállalat gyöngyösi üzemegységének üzem. vezető főmérnöke. Pillanatnyilag ez a tény. Hogy nem valami rózsás a kép? Ha a tanács — Miért nem gondoskodik a vállalat elegendő vízről? A kérdés természetesnek tetszik. Ha egyszer vízmű, akkor adjon elegendő vizet. — Tisztáznunk kell valamit, ami az esetleges félreértést kizárja. A vállalatunknak a meglevő berendezések üzemeltetése, azok műszaki színvonalának fenntartása a kötelessége. A beruházás vi_ szont tanácsi feladat. Mi ehhez azonban segítséget nyújtunk a lehetőségeink mértékében. Magyarán: a több vízhez a pénzt a tanácsnak kell előteremtenie. — De honnan lehetne több vizet a felszínre hozni? — Sok vita folyt az atkán vízmező körül. Most már megbízható ismereteink vannak arról, hogy ebből a térségből mennyi vizet kaphatunk. A hiányzó mennyiséget egyelőre a visontai külfejtéstől kell elszállítanunk. A számítások szerint ez a megoldás hosszabb időre szól. Azt kell csinálni, hogy ahogy „halad előre” a bánya, úgy kell követni a csövekkel. Ehhez a munkához ajánlotta fel segítségét a Mátra- alji Szénbányák, amit a tanáccsal kötött társadalmi szerződésben is papírra rögzítettek. Nem olyan egyszerű / Régi „rossz” tulajdonsága a víznek, hogy önszántából csak lefelé folyik. Márpedig elég magas épületek is találhatók Gyöngyösön, elég magas helyeken. A következmény? — A felsőbb emeleteken előfordul, hogy nincs elegendő nyomás, de az is megtörténik, hogy a csapból nem jön víz. Ez így nem maradhat, az kétségtelen. A megoldás azonban már nem sokáig várat magára. Ez szorosan vett műszaki kérdés. A lakosságot csak a végeredmény érdekli, az is természetes. — Mi lett a sorsuk a különböző víznyerési lehetőségeknek, amikkel korábban elég gyakran foglalkoztak? — Egyiket sem vetették el. Például a gyöngyössoly- mosi völgyzáró gát megépítése sem esett ki a lehetőségek közül. Ahogy a Mátra andezit-,.talpának” a megfúrása sem. Ennél például elég nagy biztonsággal azt is tudjuk, hogy hol és mi. lyen hőmérsékletű vízre számíthatunk. Nem nehéz kitalálni: az előfeltétel a pénz. Amiből egyelőre annyi van, amennyi van. Ehhez a „talpfúráshoz” hozzávetőleg nyolc, millió kellene. Honnan? Bár, ha meggondoljuk, hogy a mintegy ötvenfokos vizet fűtésre is fel lehetne használni...! Valakinek ki kellene számítania a gazdaságosságát. Állandó készenlét A víznél azonban nemcsak az a gond, hogy legyen belőle elegendő, hanem az is, hogy az elhasznált vizet tisztítani is kell. — A szennyvíztisztító telepünk túlterhelt. Ez így csak kényelmetlennek látszó körülményt jelez. De ha azt is mondjuk, hogy az arány az ötven százalék körül mozog, már a csodálkozás is kevés. — És...? — Fizetjük a büntetést. Mármint a szabadba kifolyó szennyvízért. Nem furcsa? A telep bővítésére nincs pénz, a hatóság tehát büntet. Azt bünteti, aki nem tehet arról, hogy ilyen telepet kapott működtetésre. — Mindent elkövetünk, hogy a berendezések teljesítőképességét növeljük — közölte az üzemvezető főmérnök. Teszik tehát,, amit tehetnek, ami rajtuk múlik. — Állandó készlenlétet is tartunk, hogy a telített csatornákból kibuggyanó szennj'vizet eltüntessük az utakról, a közterületekről. Állanó készenlét. Ami azért kell, hogy akár éjjel, akár nappal...? — Gyakorlatilag a belvárosig terjed az a terület, ahol a szennyvíz a felszínre tör. Tervek és évek Nem titok, a mostani ötéves terv feladatainak összeállításakor mindenkinek eleget főtt a feje. Ez is kellene, az is kellene, de a pénz...! A szennyvíztisztító telep bővítése kimaradt. Más is. A főgyűjtőcsatorna átépítése is sürgető. Annak idején negyvencentis átmérőjű csöveket raktak le. Legalább nyolcvanasra lenne szükség. A tervek elkészítéséhez hozzáfogtunk. Szeretnénk, ha 83-ban már ez a gondunk megszűnne. Hogy honnan lesz pénzük a főgyűjtő átépítéséhe?.? Talán az érdekelt vállalatok is segítenek, hiszen nekik sem mindegy, hogy milyen mértékben kénytelenen „szennyezni” a környezetüket a piszkos vízzel. Igen, a főgyűjtő. Legalább a csatornák nem öklende- zik majd vissza a szennyet. De ettől még a tisztítótelep teljesítőképessége mit sem változik. Szóval.. .? — Újból feltúrják az utcákat? Évente újra és újra? — Igyekszünk „társulni”, amikor tudunk. Kész dokumentumaink vannak, és amennyiben az adott területen más vállalat hozzáfog valamilyen közmű felújításához, csatlakozunk, hogy ne kelljen még egy árkot kiásni. Főként úgy ne, tegyük hozzá, hogy a korábbi árkot éppen hogy betemették. Csak türelem A fejlődés gondjai: sóhajtanánk fel akár megköny- nyebbülten is. Tizenöt évvel ezelőtt még ilyen dolgok miatt nem főtt a fejünk. Ez igaz. De az is igaz, hogy az új lakásokba és üzemekbe víz is kell, és az elhasznált vizét sem lehet a járdára engedni. És a pénz. Tartsuk a markunkat? Hol? A szükséges mennyiséget nekünk^ kell előteremtenünk. GYERMEKMEGŐRZŐVEL 7 7 7 Kommunista műszak az Kgriában — Megígértük, szívesen dolgozunk!... — válaszolták kérdésemre az Agria Bútorgyárban, ahol szombaton kommunista műszakot tartottak. Munkások és alkalmazottak, a gyári összlét- szám háromnegyede. — eleget téve munkaverseny-vál- lalásának — dolgos igyeke-^ zettel töltötte pihenőnapját. Az üzemekben a szokásos munkájukat végezték a brigádok. A kárpitosok munkahelyén Várhelyi Józsefné nagytályai lakosnak külö-. nősen jó volt a kedve: — Kidolgozom magam, aztán irány Hévíz! Még má elutazunk a férjemmel üdülni ... Szerencsi Lászlóné egyike azoknak az édesanyáknak. akik jól tudják, hogy mire fordítja a gyár a társadalmi munka bevételét. — A házban, ahol lakom, egy beteg kisfiú járóképtelen. Azért is igyekezem a munkámat jól elvégezni, hogy anyagilag is segítsem a rokkantakat. A szabad szombaton egyébként nem volt gond a gyerekek elhelyezése a térítésmentes műszakban dolgozó szülőknek. A szakszervezet kezdeményezésére első alkalommal az apróságok megőrzésére is vállalkoztak az Agriában. Az „óvó néni” szerepére Sipeki Györgyné, a kereskedelmi osztály fia— tal előadói« vállalkozott. Amíg a szülők dolgoztak, a gyerekek a ő felügyelete alatt vidáman játszottak az irodaépület tanácstermében. Megközelíti a félmilliót a kommunista műszak termelési értéke, és ebből a gyermekintézmények támogatására is telik. A bevétel jelentős részét ugyanis a rokkantak és a gyermekintézmények megsegítésére, támogatására ajánlottá^ fel az Agriában. Mika István 1981. május 17- vasárnap
