Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
í \ k Készülődés a Kalárisra Május 1. és 3-a között rendezik meg Egerben az V. észak-magyarországi kalá. rist, amely három megye amatör népművészeinek seregszemléje lesz. Erre a nagyszabású kiállításra jelentkezik a hatvani himzö- kör színeiben Kopa Lajosné is, akinek remekbe sikerült munkáit láthatjuk felvételünkön. (Fotó: Szabó Sándor) A Gárdonyi Géza diáknapokra készülve ti Félmillió óvodás — 29 és fél ezer óvónő „uiunuivMyiiwn tábora Felsötérkányban Megyénkben it. ahogy az ország sok vidékén a középiskolákban működnek diákújságok, vagy helyi iskolarádiók. Ezek az állandó vagy ideiglenes jelleggel működő fórumok lehetőséget biztosítanak a tanulók számára, hogy beszámoljanak életükről, és irodalmi próbálkozásokat adjanak közre. A KISZ Heves megyei Bizottsága 1975 óta szervez a legjobban dolgozó fiatalok számára felkészítő tábort, melynek során megismerkednek ax alapvető fogásokkal, a sajtóműfajokkal, ellátogatnak a nyomdába, s a rádió egri stúdiója - í ba is. Idén április 6. é6 9. ! köaött kerül sor erre a találkozóra, ahol szűkebb hazánk ifjúságán kívül jöttek Budapestről, Szolnok, Pest és Nógrád megyéből is, mivel az egy hónap múlva megrendezésre kerülő Gárdonyi Géza országos diáknapok kiadványát is ők állítják majd össze. A szakmai kérdéseken túl különböző társadalmi problémákról és más őket érdeklő kérdésekről is szó esik'ezekben a napokban, sőt gyakorlati feladatként kapták, hogy a felsőtárkányiak mindennapjaival megismerkedjenek, készítsenek riportokat, portrékat. Fartizánmúzeum A legendás hírű Petőfi Sándor partízánbrigád emlékére múzeumot létesítenek a dél-baranyai Csány- oszrón, ahol 1944 telén a harcok tüzében született meg az antifasiszta egység. Az ormánsági községben emlékmű és emléktábla, valamint dokumentumkiállitás idéz: a sok dicsőséget szerzett, sok vért hullatott csapat tetteit. A többnyire vajdasági és baranyai fiatalokból alakult partizánbrigád ötágú csillaggal díszített piros-fehér- zöld színű zászló alatt küzdött. parancsnoka a spanyol polgárháború bátor harcosa, a később hősi halált halt Kiss Ferenc volt. A háború utolsó szakaszában mintegy kétezer kilométeres utat tett meg a csapat folytonos harcban az ellenséggel, mígnem a Bol- mánynál vívott véres ütközetben felőrlődött. A leendő múzeum a hős Petőfi brigádnak, s egyben a magyar és a jugoszláv nép közös antifasiszta- har- frinrfr állít emléket. Félmillió gyermek — az óvodás korúak 87,6 százaléka — jár óvodába. Jelenleg 150 ezerrel többen részesülnek óvodai nevelésben, mint amennyit öt évvel ezelőtt ilyen intézményben gondoztak. Miként a Művelődési Minisztérium most elkészült tájékoztatójából kitűnik, évről évre jelentősen gyarapodott az óvodák száma. Az V. ötéves terv időszakában több mint 600 óvodát létesítették az országban. Napjainkban 4700 ilyen intézmény működik, és lényegében valameny. nyi napközi otthonos. Egyes megyékben az országos átlagnál jóval több az óvoda: például Pest, Szabolcs-Szat- már, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 300—380, a fővárosban pedig 647. Számos régi óvodaépületet bővítettek, korszerűsítettek az utóbbi fél évtizedben, így az óvodai helyek száma meghaladja a 385 ezret. S csaknem 68 ezerrel több, mint •amennyi öt évvel ezelőtt volt. Az óvodák zömében teljes mértékben hasznosították a helyeket, hogy minél több gyerekkel foglalkozhassanak. Szükségből — számítva a hiányzásokra is — 100 helyre 124 gyereket fogadtak be, egy-egy csoportba 31 gyereket. Az üzemi óvodákban kedvezőbb a helyzet, mivel egy év alatt a gyermekek száma 1,8, a helyeké pedig 4 százalékkal gyarapodott. Ebben a tanévben már csak 25 ezer gyerek felvételi kérését voltak kénytelenek elutasítani, s nem 40 ezerét, mint az elő- nő két évben. Némelyik településen minden felvételi kérést teljesíthettek. Az óvodákban gyarapodott a pedagógusok száma is: ma már 39 és fél ezer óvónő tevékenykedik: 9000-rel több, mint amennyi öt évvel ezelőtt .volt. A házmestereknek kell valamennyi lelépést fizetni, mert hogy azoknak volt egy főbérletük valahol, oda költözött innen az előző gondnok, akit sokáig nem tudott a ház kitenni, mert nem volt hova menniük. Szóval, most a gondnokékat ez a bajuszos fiatalember fogja kielégíteni. mert ő élcseréli a nagy lakásét, a negyediken egy másfelesre, tudja, a fodrásznővel, aki a két lányával meg az anyjával lakik, a különbözeiét meg odaadja a gondnoknak- Ezt a másfél szobás lakást pedig eladja mai áron, de úgy, hogy a fodrásznő veszi meg a nagyobbik lányának, aki ott marad az öregasszonnyal együtt. Szóval az a lényeg, hogy ez a pökhendi alak megszerezte magának az in- gyenlakást. aztán még kér tiszta ötszázezer forintot! Hát látja, így lehet ma meggazdagodni. Aztán meg ennek a felesége is kötni fog, már megvettek valami nyugatnémet gépet, és három év múlva majd nekik is felépül a villájuk valahol. Mert nézze meg. Károm érméi egyik sem marad itt tovább, tizenegy év alatt most megy el a harmadik házmester. Maguk meg csak veszekednek a tanáccsal! Ilyen beszélgetésekkel telik a délelőtt a játszótéren. Persze, hogy a lakásokkal való ügyeskedés így történik, vagy hogy valóban harmincezret keres-e a gondnoknő egy hónap alatt, ezt nem lehet pontosan tudni, mindenesetre a ház lakói ezt beszélik. Háromnegyed tizenegyre a gondnok fölszereli a csomagtartót, sőt két nagy ládát is fölpakol a kocsi tetejére, gondosan lekötözi őket, és óvatosan kihajt a parkolóból. Ekkorra már a dédi befejezi a legújabb híreket, s végre Ábrahámné is szóhoz juthat, hogy élmesélje Szabó Lajos meghiúsított kalandját a kis szőke nővel. Ezen aztán a három asszony elszömyülködhet ebédig. DÉLUTÁN HÁROMNEGYED KETTŐKOR, azaz egészen pontosan 13 óra 40 perckor tprdui be a tenár Á diákszínjátszásról — dióhéjban Nem új gondolat — van-e ilyen a nap alatt egyáltalán —, hogy az oktatásban nagy jelentősége van a színjátszásnak. Már az 1700-as években észrevették és alkalmazták is ezt a módszert Nem múlhatott el akkoriban anélkül iskolai ünnepély, hogy meg ne mutatták volna a diákok társaiknak és vendégeiknek, hogy mit végeztek az elmúlt esztendőben. Az ellenreformáció korában szükség volt olyan emberekre, akik ékesen, szépen tudtak a sokaság előtt megszólalni. A föllépés egyébként nyelvgyakorlásra is szolgált, hiszen latinul tanítottak, s a drámákat — amelyeket többnyire a tanárok írtak — így is szólaltatták meg. De hogy a szülők ne unják magukat halálra — hiszen keveset értettek belőle —, magyar közjátékokkal színesítették produkcióikat. így jött létre sok-sok fergeteges bohóság, amelyek közül egyet — a Kocsonya Mihály házasságát — nemrégiben az Agria 1 átékszin is műsorára tűzött. Manapság ismét előtérbe került ez az ügy. Ügy tűnik. Valamire újra rá kellett jönnünk: meg kell szokni, el kell sajátítani a szereplés és a más emberek előtti megszólalás tudományát. Ezzel együtt sok más szempont is fölmerül: az irodalmi alkotásokba foglalt, s a saját sorsukban fölbukkanó gondokat Ilyen formában a fiatalok könnyebben feldolgozhatják. , Természetesen nem köny- nyű ezt a szándékot megvalósítani, hiszen pedagógusképzésünk gyenge pontja ez: kevesen kerülnek ki a főiskolákról és egyetemekről a színpadi ismeretekben jártasán. Inkább csak az.ok foglalkoznak a tinédzserekkel, — maradjunk most a középiskolás korú korosztálynál — akik annak ideién maguk Is részt vetteti hasonló munkában, s tagjai UI-s Trabantja a Váci útról az Árpád-hid Étterem elé. Az étterem előtti bekötő úton, meg a szélső ház parkolójában már nagy készülődés folyik, rendőrök, ifjúgárdisták, tűzoltók, rakodómunkások ügyködnek a téren, alig lehet elmenni közöttük. Oldalt, a járda mellett egy piros csuklósbusz és egy tűzoltóautó szűkíti le az utat. Az autóbusz tetején hangszóró, amely erős beatmuzsikával árasztja el a környéket; a zenét időnként megszakítják, és az angyalföldi ifjúsági napok kezdődő rendezvénysorozatára hívja fel a járókelők és az ott tolongó gyerekek figyelmét egy enyhén racs- esoló, de annál öntudatosabb női hang. A stúdió az autóbusz végében van elhelyezve, ott kezelik a magnót, tárolják a magasan felpol- cozott hangszalagokat, de az autóbusz első része is termesen van kiképezve, s inkább hasonlít egy könyvtárra és irodára, semmint utas- szállításra alkalmas járműire. Könyvtárszerű polcain kötegekben állnak a különböző röplapok, amelyek mindegyike más-más akcióra, versenyre, vetélkedőre szólítja fel a környék fiataljait. sőt életkorra való tekintet nélkül az Árpád- hídi lakótelep és környéke valamennyi lakóját. Külön bálákban állanak a zöld, fehér, rózsaszínű és kék röpcédulák, aztán a különböző méretű részleges, vagy teljes műsorfüzetek. Éppen ezeket kezdik most az ifjú- gárdisták kihordani az autóbuszból. s helyezik el őket az „Ifjúsági Lapkiadó Vállalat” meg a „Népművelési Propaganda Iroda” feliratú kis pavilonokban. A pavilonok a Váci út és a lakótelep előtti járda között állnak; négy, vagy öt művoltak valamelyik műkedvelő együttesnek. Megyénkben ígéretesen nagy hagyománya van a di- ákszfnjátszásnak, elég, ha csak végigsétálunk híres alma-matereinken: például az egri Dobó Gimnázium udvarát valóságos szabadtéri színpaddá formálták építői. Sokan vannak olyanok is, akik még emlékeikben hordozzák a valamikori örömteljes perceket, a sikeres fellépéseket. Mif mondhatunk el a mai helyzetről? Végignézve a legutóbbi gyöngyösi találkozót talán azt. hogy nem túl rossi. Az iskolák szép számban képviseltették magukat, s a bemutatók java része elfogadható volt. Jórészt eltűnt a régen olyan megszokott oratórikus merevség. amely gúzsba kötötte az ifjakat, • A kabarékban gyakran kigúnyolt, jogosan pellengérre állított feszes felállást., gépies hanghordozást csak egy-két kirívóan rossz példánál vehettük észre. Főleg az ünnepi műsoroknál. megemlékezéseknél fenyeget ez a veszély. Ezektől eltekintve a szereplők megmozdultak: a gondolatok mellé gesztusokat is kerestek. Meglátszott, h’ogy a csonortok vezetői nagyrészt foglalkoznak szép beszéddel is: a 14 bemutatott műsor mögöH láthatóan nagy munka állt. Érdekes színfolt volt, — szinte a letűnt múltat idézte — a gyöngyösi Vak Boty- tyán János Szakközépiskola játéka. A tanulók a rajid élményeikből vették a témái mindennapi életük visszásságait dolgozták föl rendkívül ügyesen és sok-sok humorral. Saját maguk frtók a szöveget, ők találták ki a poénokat,, de ha a dramaturgiához úgy értenének, amilyen jóízűen bolondoznak, kiemelkedő előadást hoztak volna létre. Ez bizonyítja azt, hogy a; oktatásban lé- nyegcsr''hin nagyobb gondot kell fordítani a anyag házacska az Arpád- híd feljárója és az étterem közötti szakaszon. A pavilonok mögött, meg kétoldalt, a fákra kifeszített köteleken — bekerítve így az egész füves-fás-bokros parkot és a ház előtti parkolót is — háromszögletű piros és fehér zászlócskák lebegnek. — Na, ezek nem vesztegették az időt, — mondja feleségének a tanár —, mert reggel még semmi sem volt itt! S amíg lépésben elhalad a csoportosuló gyerekek és az intézkedő hivatalos személyek között, nyugodtan el tudja olvasni a piros autóbuszra festett, feliratokat is. IFJÚSÁGI VITAKÖRÖK — JÖJJ IFJÚ TÁRSUNK — KISZ-AKTIVISTÁK KÖRE — ALAPSZERVEZETI TITKÁRNŐKÉPZŐ TANFOLYAM; Amikor a középső panelház előtt kiszállnak a Trabantból, inkább csak megszokásból járják körül a házat, hogy nincs-e lent valamelyik pádon vagy homokozónál Gergő a dédivel —, de mert nincs, és gondolhatták is, hogy ilyenkor már nincsenek lent, lehívják .a közelebb álló liftet, és felmennek a hetedik emeletre. Ott a tanárt ugyanaz a kép fogadja, ami reggel, amikor a lakásukból lépett a folyosóra: Hankóczyné zavarodottan szaladgál a folyosón, karján az áléit és bágyadtan levegő után kapkodó Andreával. A folyosó üvegajtaja kitárva. a szemben levő ablak is kifordítva áll. és ebben a gyenge huzatban ingázik Hankóczyné ablaktól ajtóig. A tanár először azt gondolja. hogy még mindig a telefonra várnak, de a felesége, aki egy órával későbben ment el hazulról, s így hallotta a körzeti orvossal folyszínjátszisra. Ugyanerre volt példa az egri közgazdaság glsok bemutatója is, Hlyéé Gyula Tüvétevők című komédiájának rövidített változatával álltak színre: a szereplők kiválasztása re« mek volt, csak a darab rit- musa bizonyult lassúnak; esetlennek. Az egri Gárdonyi Gimnázium diákjai pan- tomimet hoztak: hiányosságaikat többnyire pótolta a hitelesség, a szépen megfogalmazott mondanivaló.’ Legjobbaknak az egri Dobó István Gimnázium és a 212.' számú Ipari Szakmunkás- képző csoportjai bizonyuld tak: pontos jelzésekkel dől* goztak és vidám pódiumjátékkal ■ örvendeztették meg a közönséget. A sok-sok felhőtlenül vi-3 dám produkció mellett föltűnt a szemlélőnek, hogy milyen kevesen nyúlnak leo- molyabb témához. Ha pedig ilyesmi előfordul — többnyire az emlékmüsorok esetében — azonnal érthetetlen módon „vigyázzba vágják” magukat a szereplők, elvéez lendületük, játékkedvük, így jártak például a hatvani közgazdaságisok: társadalmi visszásságokat akarván kipellengérezni, mosd- lyognivaló naivsággal szólaltak meg. Úgy látszik, ezt még szükséges gyakorolni: a fiatalok véleményét, közérzetét. még nem tudjuk megjeleníteni, meg kell találnunk a lehetőségeket erre, hogy polgárjogot nyerjen az effajta játékstílus ts. Amit most láttunk, azt bizonyítja, hogy a színpadokat legtöbb helyen újra fontosnak látják, s nem a viszsza-visszatérő diáknapok előtt kankodnak fűhöz-fáhos az iskolák vezetői lázas. He többnyire szalmaláng értékű munkát végezve. A ’e» lentősécének megfelelő rangot kell biztosítani ennek a naavon is használható formának. hogy okintős-jriMsötl segítséget, adhss'-.n, Gábor LíUzlé tatott telefonbeszélgetést, meg ő maga is legalább negyedóráig győzködött az asz- szonnyal — most félig meglepetten, félig indulattal felkiált. — Jézusisten! Még mindig nem vitték kórházba ezt a kisgyereket?! Mire vár?! Azt akarja, hogy itt fulladjon meg a folyosón?! Erről az utolsó mondatról azt hitte, hogy csak gondolja, de miután rájött, hogy el is hangzott, zavartan szeretné visszaszívni, ezért aztán sokkal együttérzőbb hangon folytatja. — Látta a gyerekorvos? Mit mondott? Mit adott neki? Az asszony úgy válaszol, mintha eddig aludt volna. — Igen. kint volt a doktor úr.;., megvizsgálta Andreát... — És nem mondta, hogy be kellene vinni? — Nem engedem! A kórházba nem engedem! Oda nem! A tanárnő látja, hogy Han- kóczynéval úgysem lehet most értelmesen beszélni, vész egy mély lélegzetet és miközben kifújja a levegőt, odaszól az értetlenül álló férfinak. — Na gyere, hívd fel a kórházat, aztán majd meglátjuk. A dédi nyit ajtót, Gergő már az asztalnál ülve ebédel, de a másik három teríték még érintetlenül áll. A tanár egyenesen a szobába megy, kikeresi a kórház telefonszámát. s miközben tár. csáz, és várja, hogy fölvegyék a kagylót, kiszól a féleségének. — Te, hogy is hívják azj a nőt itt a hatodikon? — Endrődi! cM**tj**a
