Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

Kezdésnek nem rossz... TANULSÁGOS TÉNYEK, SZÁMOK üzemeinkben, vállalata­inknál, szövetkezeteinkben ezekben a napokban von­ják meg az 1981-es eszten­dő első negyedévében vég­zett gazdasági munka mérle­gét. A számok, a tények gon­dos és kritikus elemzését nemcsak a nehezebb gazdál­kodási körülmények indo­kolják, hanem az is, hogy az új ötéves tervet kezdtük, Így az eredmények, vala­mint a gondok és a nehézsé­gek különösen megkülön­böztetett figyelmet érdemel­nek. Még akor is, ha azt is Számításba vesszük, hogy az első hónapok teljesítmé­nyei általában mindig ala­csonyabbak a tervezettnél. Ebben az időszakban pótol­ják ugyanis az előző évi le­maradásokat, és az éves, il­letve ez esetben az ötéves programok előkészítésével já­ró tárgyalások, s a különbö­ző egyeztetések is sok időt, és energiát vontak el a köz­vetlen termelés szervezésé­től és irányításától. Akik jói.rajtoltak Több éves hagyománya­inkhoz híven megyénk gép­ipari üzemeinek többsége a tervezettnél is jobban d6l- gozott. Az egri Finomszerel- vénygyár nem kevesebb, mint negyven százalékkal teljesí­tette túl tőkés exportját, és az Izzó Gyöngyösi Gyárában is csak a tőkésimport erede­tű alapanyagok biztosítása okozott átmeneti gondokat. A ma már minden tekin­tetben példamutató együtt­működés eredményeként ma­radéktalanul eleget tett el­ső negyedéves kötelezettsé­geinek a Visontai Gagarin Hőerőmű és a Mátraalji Szénbányák Vállalat. Sike­resnek látszó offenzívát in­dított tőkés piacainak sta­bilizálása és bővítésé érde­kében a Mátravidéki Fém­művek is. Az Egri Ruhaipari Szövetkezet termékei újabb tőkés országokban arattak sikert, és ha a szükségesnél lassúbb ütemben is, de kezd már kilábalni a hullámvölgy­ből az Egri Cipőipari Szö­vetkezet. A megváltozott gazdasági körülményekhez való rugal­masabb alkalmazkodást bi­zonyítja az exportra szánt termékek minőségének szá­mottevő javítása és a terme­lés tárgyi és technikai felté­teleinek jobb biztosítása, ör­vendetes továbbá, hogy álta­lában csökkent a termelés önköltsége, és a készletgaz­dálkodásban is pozitív vál­tozások tapasztalhatók. Exportáló üzemeink több­ségében olyan taktikai és stratégiai programok kerül­tek kidolgozásra, amelyek megvalósításával az eddigi­nél lényegesen gyorsabban tudnak reagálni a világpia­con tapasztalható változá­sokhoz. Volt jobb is Megyénk építőipara — sok szubjektív és sok objektív ok miatt — régen zárt ilyen szerény negyedévet, mint az idén. Ä Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat ter­melése nem kevesebb, mint 17, a tanácsi építőké pedig A Mátravidéki Fémművek tubusait Európa-szerte keresik és szívesen vásárolják (Fotó: Feri Márton) tíz százalékkal volt alacso­nyabb az elmúlt három hó­napban az előző évinél. Rá­adásul rendkívül sok •beru­házás csúszott át a múlt év­ről, és komoly gondokat okoz a középvezetés szakmai meg­erősítése is. Az igények me­gyénkben ismét meghalad­ják az építőipar kapacitását és csökkenő tendenciát mu­tatnak az új beruházásokat szorgalmazó vállalkozások is. Több mint rossz hír,' hogy a vártnál jóval kevesebb az igény a bélapátfalvi új ce­mentgyár termékei iránt, és bár mezőgazdasági üzeme­ink pénzügyi helyzete általá­ban kedvezőbb, mint egy év­vel korábban volt, de a ta­valyi veszteségek és az alap­hiányok egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy az anyagi és a 'szellemi erőfor­rásokat a korábbinál jóval ésszerűbben és főképpen ha­tékonyabban k^ll kamatoz­tatni. Ugyancsak probléma­ként jelentkezik, — az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinát kivételével —. hogy az élelmiszeripari vállalatainknál is jóval sze­rényebb összegek fordíthatn­ak az új fejlesztésekre a szükségesnél. Sem a termelés, sem a bér Megyénk gazdálkodó egy­ségeiben megkezdték a fel­készülést az ötnapos mun­kahétre való áttérésre. Az előkészületek azt mutatják, hogy a munkahelyeken tisz­tában vannak azzal, hogy az ötnapos munkahét bevezeté­sével sem a termelés érté­ke. sem pedig a dolgozók jö­vedelme nem csökkenhet. Az eddigi információk szerint ez év második felében az Egri Finom szerelvénygyárban, az Izzó Gyöngyösi Gyárában, a Bélapátfalvai Cementgyár­ban. a VILATI egri gyárá­ban. a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál és a Thorez Kül­A múlt és a jelen, tíj lakótelep építése kezdődött meg Gyöngyösön fejtéses Bányaüzemnél kerül bevezetésre az ötnapos mun­kahét. Az eddig ismert számok, tények alapján túlzás nélkül mondhatjuk, hogy összessé­gében jól indult az 1981-es gazdasági év megyénkben. A gondok, a’ feszültségek vi­szont arra figyelmeztetnek, hogy van min javítani és vál­toztatni. Hogy a folytatás szebb, értékesebb és gazda­gabb legyen. Koós József ' Mezőgazdaságunk az el­múlt több mint három és fél. évtizedben nagy válto­záson ment keresztül. E történelmileg viszonylag rö­vid időszakban a demok­ratikus agrárátalakulás tartósan felfelé ívelő fejlő­dést ért el. Napjainkban tíz százalékkal kisebb föld­területen és csaknem fele annyi munkaerővel más­félszer több mezőgazdasá­gi terméket állítunk elő, mint a II. világháború előtt. Űj honfoglalás Ehhez a sikerhez jelentős politikai és társadalmi át­alakulás vezetett országosan és megyénkben is. Szőkébb hazánkban • a mezőgazdaság a felszabadulás előtt döntő szerepet játszott a megye gazdasági életében. Noha ma az ipar nagyobb arány­ban részesedik a termelés­ből, a mezőgazdaság a me­gye adottságainál fogva je­lentős a lakosság élelmiszer- ellátásában es az agrárex­portban. Terjnelése a hagyo­mányoknak megfelelően kissé eltér az országos át­lagtól. A szántóföldi növé­nyek mellett ugyanis jelen­tős a- zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermelés, az erdő­gazdálkodás, valamint az ál­lattenyésztés. A II. világháború előtt Heves megye mezőgazdasá­gára a nagybirtok nyomta rá bélyegét. Földterületének 27,4 százaléka az ezer hol­don felüli nagybirtokosok kezében volt. Az egri érsek­ség. és káptalan több mint százezer 'hold földdel rendel­kezett. A nagybirtok árnyé­kában meghúzódó kis. és középparasztságnak nem volt lehetősége a gazdasági fej­lődésre. így mindinkább a nagybirtok. rendelkezésére álló tartalék munkaerővé vált. Különösen kiütközött ez az egri és a pétervásári kfízssr-sciben, ahol a kevés szántóföld a minimá­lis igényeket sem biztositot­EREDMÉNYEK ÉS HOZAMOK: 1945-1980 A „zöld” forradalom fa. Így onnan a munkások százai jártak el dolgozni az ország más vidékeire. A felszabadulást követő földreformmal Heves me­gyében is megvalósult a pa­rasztság új honfoglalása, mi­után 1945. április elején le­verték az első kárókat Me- zőtárkányban. Ez lehetővé tette, hogy a .volt birtokok helyén a parasztság az ön­kéntes szövetkezés útján ki­alakítsa az első nagyüzeme­ket. Állami segítséggel Megyénkben 1946-ban in­dult a nagyobb szövetkezeti szervezés és 1955-ig több mint kétszáz nagyüzem ala­kult. Jelentős beruházásokat végeztek, istállókat, magtá­rakat építettek, gépeket, esz­közöket vásároltak. Álla­munk pedig egyre nagyobb segítséget nyújtott a szövet­kezeteknek támogatás és hitelek formájában. A nagy­üzemi mezőgazdaság fej­lesztését megyénkben is se­gítették az állami gazdasá­gok, melyek kiemelkedő sze­repet vállaltak a szövetke­zetek megszilárdításában. Oj termelési módszereket, eljá­rásokat dolgoztak ki, és 1 korszerű feltételeket ^terem­tettek. melyek- jó hatással voltak a közös gazdaságok­ra. Mindezek a terméshoza­mok kedvező növekedésében, is megmutatkoztak. A bú­za például 1954—1958 kö­zött holdanként 7,8 mázsa volt, ami túlszárnyalta az 19.31—1940 közötti évek fi.8- mázsás átlagát. A kukorica 12,8, a rozs pedig 7,4 má­zsára emelkedett. Az ered­mények a nagyüzemek fö­lényét jelentették a kisgaz­daságokkal szemben. Kollektivizálás Az ellenforradalom leve­rése- után az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1958. de­cemberi határozata a mező- gazdaság fokozatos szocialis­ta átszervezésének szüksé­gességét fejtette ki, amely megnyitotta az utat a nagy­arányú agrárfejlődés előtt. Az azóta eltelt időszak alatt a népgazdaság általános fej­lődésének részeként a ter­veknek megfelelően Heves megye mezőgazdaságában is mélyreható változás követ­kezett be. Különösen az 1959 és 1961 közötti rövid időszak alatt megvalósított szocialista át­szervezés új korszakot _ teu­rem tett az ágazat fejlődés- történetében. Az elaprózott kisparaszti gazdaságokból a termelőszövetkezetek alakí­tásával uralkodóvá váltak a nagyüzemi termelési viszo- szonyok. 1962 és 1966 között újabb beruházások valósul­tak meg a nagyüzemi kere­tek. kialakításához. A szö­vetkezetek vagyona ezzel több mint kétszeresére nö­vekedett. Korszerű szőlőket és gyümölcsösöket telepítet­tek megyénkben, a termés­hozamok pedig tovább nö­vekedtek: 1968-ban a búza- termelés holdanként/ 12,7. az árpa 14.3 a kukorica pedig 11.8 mázsa volt. A legnagyobb ütemű fejlő­dést. és minőségi változást azonban az 1970-es évtized­ben érték el az üzemek. Annak első felében éven­ként 13 százalékkal emelke­dett. a mezőgazdaság fejlő­dési üteme Heves megyében. Megjelentek az iparszerű ter­melési rendszerek, amelyek a biológia, a kémia, a tech­nika és technológia, a kör­nyezeti tényezők és az em­ber szakértelmet hangolták össze magas szervezettség mellett A szigorúbb feltételekhez igazodva és a szélsőséges időjárással megbirkózva a jövedelme­zőbb, a gazdaságos termelés felé fordultak. Előtérbe ke­rült a termőhelyhez igazodó termelési szerkezet kialakí­tása, a takarékos anyag- és energiafelhasználás, a jóbb jobb gép- és eszközkihasz­nálás. ga­Ez forradalmasította mezőgazdaságot főleg a bona-, a cukorrépa-, a ku­korica-, a burgonya-, a ba­romfi. és a sertéshústerme­lést. Ezzel együtt megjelen­tek a nagy teljesítményű traktorok, valamint a mun­kagépek, s jelentősen bővül­tek a mezőgazdaságban dol­gozók szakmai ismeretei. Ez­zel együtt egyre több ipari anyagot használtak fel a gazdaságok. Ekkor fejeződött be me­gyénkben az üzemi koncent­ráció. A korábbi 104 szövet­kezet ötvennégyre csökkent, s az átlagos üzemi nagyság 2100 hektárról 4100 hektár­ra növekedett. Megkezdődött az intenzív termelés és a szakosodás a gazdaságokban. Ebben az időszakban tíz új szakosított szarvasmarha- és tizenegy sertéstelep épült. A dinamikus fejlődés hatá­sára 1975-re a búza termés­hozama hektáronként 3, a kukorica 3.6. a cukorrépa 30, a szőlő pedig 4,3 tonnára nö­vekedett. A hetvenes évtized máso­dik felében újabb jelentős fejlődést ért el Heves megye mezőgazdasága, hiszen 1980- ig további 20 százalékkal nö­velte termelését. Ebben fő­leg a szövetkezetek jártak élen. Jelentősen nőtt a sző­lő-, a napraforgós, és a zöld­ségterület. A gazdaságok a megváltozott, a szigorúbb közgazdasági környezetben Jó politikai légkörben 1980-ban Heves megye tör­ténetében a legnagyobb ga­bonatermést takarították be, 4,5 tonnát hektáranként. Nőtt a paradicsom, a napra­forgó és a kukorica termés­hozama is. Szőlőből pedig sikerült az országos átlagot lényegesen meghaladó, hek- tárankénti hét tonnát állan­dósítani. Hosszú évek után 1980-ban az egy tehénre ju­tó tejtermelés elérte a me­gyében a 3450 litert, az or­szágos átlagot megközelítve. A nyolcvanas években to­vábbi nagy feladatok várnak az üzemekre, hiszen Heves megye élelmiszer-gazdaságá­nak még nagyobb arányban kell hozzájárulnia a nép­gazdaság egyensúlyi helyze­tének javításához. Ehhez pe­dig megvannak a lehetősé­gek. Mindenekelőtt a gabo­na—húsprogram megvalósí­tásával, a zöldségtermelés piaci igényekhez való igazí­tásával, az újabb szőlőtele­pítésekkel'. A fejlődés alapja a terméshozamok további növelése! Megyénk gazdasá­gai politikai légkörben ké­szülnek az idei, valamint a VI. ötéves terv megvalósítá­sához. A nehezebb körülmé­nyek között elkötelezettség­gel vállalják a növekvő fel­adatok következetes végre­hajtását. Men túsz Károly A MÉTE egy éve Az élelmiszer­termelés szolgálatában (Tudósítónktól) A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Heves megyei Szervezete a napok­ban összegezte múlt évi te­vékenységét és meghatároz­ta idei tennivalóit. A csak­nem félezer tagot számláló szervezet munkájába nyolc élelmiszer-iparág kapcsoló­dott be. Ezek a .szakosztá­lyok pedig tizenkét üzemi csoporttal rendelkeznek. A beszámolóban elemez­ték a szakosztályok munká­ját. Megállapították, hogy az egyesület tevékenységé­ről alkotott összkép kedve­ző. A vezetőség feladatának tekinti, hogy a tudományos egyesületi munka a szakosz­tályoknál szorosan kapcso­lódjék az egyes iparágak cél­kitűzéseihez. Támogassák az egyes vállalatok fejlesztési; kutatási tevékenységét és azok gyakorlati megvalósí­tását. Ez a célkitűzés a legtöbb helyen valóra is vált. Sike­rült mozgósítani és az egye­sületi munkába bevonni az értelmiség egy részét is. To­vább erősödtek az egyesület kapcsolatai külföldön és bel­földön egyaránt. Együttmű­ködést kötöttek a MÉTE Nógrád megyei szervezeté­vel és a lengyel NOT radomi területi szervezetével. 1980- ban 127 előadást és rendez­vényt szerveztek. Az anké­toknak, a filmbemutatóknak; a kiállításoknak, szakmai üléseknek háromezer részt­vevőjük volt. Többen kül- és belföldi tapasztalatcserén vettek részt, a látottakról pedig beszámoltak. A szaklapokban, az egye­sület tagjainak tollából nyolc tudományos értekezés jelent meg. és többen pályázatokon is részt vettek, eredménye­sen! A műszaki hetek ren­dezvényei közül kiemelést érdemel a dohánytermelők és cigarettagyártók országos találkozója, melyet hagyo­mányosan Egerben rendez­nek meg. A jövőben a szak­mai bizottságok áruforgalmi; termelési, műszaki és köz- gazdasági szakemberek fó­rumát szerelnék létrehozni, Ködmön Ferenc iMwSiswG 1981. április 4., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents