Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

KREATIVITÁS VAGY AUTOMATIZMUS

Tájkép csata közben

EGY TIZENKÉT ÉVVEÍ, EZELŐTTI politikai vicc jutott eszembe, amikor leültem, hogy megírjam ünnepi lapszámunkban tervezett anyagomat. A vicc nem sokkal azután született, amint bevezették hazánkban a gazdaságirányítás módosí- ■ tott rendszerét, vagy közismertebb nevén az új mecha-. nizmust. Nos. akkor járta a következő: „Tudod mi az új mechanizmus? Nem, ak'- kor megmondom: egy ballépés jobbra.”

' Nem a vicc anatómiájával kívánok ' foglalkozni, ha" nem egy jóval mélyebben meghúzódó , és tágabb értelmű háttér'tartaloml miatt kutattam fel ezt a feledésbe merült, magunkat célzó él" cet. Egy másik, kevésbé könnyed mondattal csengett össze ez a tréfa.

Az Alföld márciusi számát ■ olvasva bukkantam Vargha Csaba nevelési esz" s'zéjében a mondatra: „radikális reform az lenne,.-ha a gazdaság reformja után tétovázás nélkül életmód-, valamint közoktatási-közművelődési reformot indítanánk el." A már idézett vicc és az alábbi mondat valahol , nagyon is közös táptalajról fakad. Mégpedig onnan, hogy az úgynevezett új mechanizmus, amely azóta bizonyította, hogy történelmi felismerésből fakadt és a szocialista . fejlődés törvényszerű láncszeme vplt, ■ „ma: gúnyosan’’, társtalanul jött létre, nem csupán a nemzetközi porondot tekintve, de belső fejlődésünk szempontjait vizsgálva is.

A HETVENES ÉVEK ELEJÉN 1 bekövetkezett drasztikus világgazdasági átrendeződés hatása olyannyira erős volt gazdasági életünkre. hogy a vizsgálódó tekintetek csaknem , kizárólag erre a területre összpontosultak. A kérdések kereszttüzébe újra a reform ^.került. Az! kutatták, érde- ' 'tnes-e, kell-e folytatni a ^mechanizmust. Helyes volt-e egyáltalán? Az érdeklődés homlokteréből hátrébb szorult egy szélesebb, tágabb medrű elemző gondolkodás szükségessége, amely azt vizsgálta volna, hogy a gazdaság gyors előretörése, frontvonala elképzelhetetlen a kultúra hátországa nélkül. S az élesen felmerülő gondoknak éppen ez az egyik meghatározó oka. hogy túlságosan előreszaladt a gazdasági front. Vagy pontosabban szólva lemaradt, a kelleténél és megengedettnél nagyobb késésben volt á kulturális háttér.

Amikor elhangzott a hivatalos deklaráció arról, hogy hazánkban a termelés ex- tenzív módon való .fejlesztésére nincs további lehetőség és át kell térnie az in-, tenzív szakaszra, akkor a legtöbb ember fejében még mindig az a berögződött jelmondat határozta meg a munkához, szélesebb értelemben a gazdasági élethez való viszonyt, hogy ,.Termelj többet, jobban élsz”. Pedig akkor éppen már nem erről volt szó. Hanem arról, hogy másképpen kell téríttetni. s ebből következően élni. gondolkodni.

Az iparban és a mezőgazdasásban egyaránt ki is bontakozott egv igen dinamikus technikai-technológiai fejlődés. amelynek azonban csak igen minimális — történelmi méretekben számolva — hagyo- nányai voltak meg. Alapvető ez. a termelési kultúrában történt gyors változás következett be magányosan, vagy más kifejezéssel élve, szervetlenül. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az ötvenes években a mezőgazdaságból az iparba átárarri- lott másfél milliós' létszámú munkaerő tulajdonképpen ' első generációs munkás volt. amely még hírből sem ismerte a precíz Szervezett«#X

• '.wnmMnMamaBV

április i., szombat

gén alapuló munkát, illetve •munkakultúrát. . A felszabadulás előtti, szinte feudális viszonyból kellett átlépni a szocialista gazdaság megújuló struktúrájába.

A mezőgazdaságban például olyan elképesztő gyors volt az átalakulás — a kapától a bonyolult szerves vegyülétekkel dolgozó helikopterig és .John Deerig —, hogy az évszázadokon keresztül szinte apáról fiúra hagyományozó paraszti tevékenységet hirtelen egy

nagvipari-nagyáruterme- lő jelleg váltotta fel. A'korábbi — a hatvanas — évtized mezőgazdasági nagyüzemeiben még sokkal inkább hasonlított , a klasszikus értelemben vett mezőgazdasági munkához a tevékenység, mint á hetvenes évek közepén. A zárt rendszerű technológiák megjelenése, mind a növénytermesztés, mind az, állattenyésztés kultúráját teljesen megváltoztatták.

Az emberek tehát belekerültek egy számukra újdonság erejével ható, az eddiginél sokkalta bonyolultabban működő termelési gépezetbe, ahol már csak igen magas fokú felkészültséggel és a korábbinál jóval in agasabb kulturális mértékkel lehetett eligazodni a mindennapokban is.

A GAZDASÁG SZOCIALISTA REFORMJÁT a direkt irányítási rendszer megváltoztatását szükségszerűen, bár fáziskéséssel, a vállalati, intézményi, tanácsi, minisztériumi rendszerek kapcsolatának módosulása is követte. Ezek a változások részei egy nagyobb, átfogó változásnak, de milyen minőségűek ezek a változások, mit céloznak? Tulajdonképpen arról van szó, hogy frissebbé, elevenebbé vált a társadalmi, politikai mechanizmus is. Űj lehetőségekkel . és tartalmakkal gazdagodott a közélet, de ez sokszor csak formális elemként jelent meg. mivel nem alakult még ki a működtetéshez szükséges egyéni és közösségi kultúraszint.

Aki vagy akik annak idején megalkották azt a bizonyos, „egy ballépés jobbra” élcet, azok akkor még bizo- ~nyára nem is hallották ezt a kifejezést, hogy fejlett szocialista társadalom. A gazJ dasági reform ugyanis efelé volt egv határozott lépés.

Az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott mondatok, amelyek példaként mutatták be a magyar gazdaság, ezen belül elsősorban a mezőgazdaság számos sikeres próbálkozását, egyértelműen méltatták e lépés helyességét. Hogy feszültségek is keletkeztek e lépés megtétele után, senki nem tagadja. A. feszültségek keletkezésének megítélésében van eltérés. A döntő ok véleményem szerint az, hogy a kulturális szférák nem, vagy csak részben közvetítettek, közvetítenek még ma is a gazdasági helyzettel

— És akkor én mondtam, hogy itt a kis titkárnő elárulta, hogy minden emele- ten épül egy-egy nyolcvanegy négyzetméteres, három és fél szobás, étkezőkonyhás iakás is. — Na. ezt kellő'' volna csali látni! Hát én a niUem. hogy megöl a szí , mével. Az.lán csak fújt egye I és azt ■ mondta, de olyan

adekvát értékeket. Statikus- sápot hirdettek egy dinamikus mozgásban. Ez is magyarázza, hogy a dolgok, jelenségek megítélésében sok bizonytalanság mutatkozott. Ideológiai, politikai, társadalmi hamisságokat véltek sokan felfedezni ott, ahol ilyenek nem is voltak, csupán egy minőségileg más, új helyzet alakult ki, amelyre nem voltak ráhúzhatok a régi kategóriák. Ma már a nevét is megfogalmaztuk ennek az új helyzetnek: a fejlett szocialista társadalom építése. Ehhez kell hozzázárkóztatni a kultúra hátországát.

Külön elemzést érdemelne -meg például a művészet hatása és szerepe egy olyan átalakulóban, változóban lévő korban, mint amelyben élünk. A maga rejtett titkos csatornáin, áttételein keresztüli — és soha nem azonnali, közvetlenül megfogható —’ hatása sokszor az érintési viszonyokban, az élet minőségében, a társadalom életében vállalt részvételben bukkan felszínre. Ezért is rendkívül fontos az a művészet, amely nem visszafelé, hanem előre néz. hidat teremt egyén-közös- ség-jelen és jövő között.

SOKKAL DIREKTEBB a hatása egy másik kulturális területnek, a közművelődésügynek, azon belül is az oktatásnak Ügy tűnik, itt akadna a legtöbb tennivaló. Amíg az iskola belső problémáival volt elfoglalva — milyen műveltséget adjunk, jó-e a tanterv, túl vannak-e terhelve a gyerekek, érettségizzünk-e vagy se,\és ha igen, miből, jó-e a felvételi rendszer? — stb. -T-,: addig a valóság elszáguldott mellette.

Vajon várható-e az isko- • látói, hogy kreatív, a jövő gondjait megoldani képes embereket adjon társadalmunknak, jól konvertálható felkészültséggel? Az értékek berögzésére, megőrzésére, az automatizmusok átvételére vagy a változás fogékonyságára és alkotó megoldásokra képes generációt remélhetünk az iskolától? Nagy, és döntő kérdés.

Az előttünk . álló problémák ugyanis nem abban különböznek az eddigiektől — mint ahogyan Nyers Rezső lapunknak adott interjújában is fogalmazott —, hogy kisebbek vagy nagyobbak, hanem, hogy más jellegűek. Úgy is lehetne fogalmazni: sok esetben az különbözteti meg az eddig felmerült gondoktól a holnapi feladatokat, hogy nem direkt megoldásokat követelnek. Lehet, hogy csak látszólagos kerülijúton kell hozzájuk közelíteni.

TÖBBEK KÖZÖTT ÜGY. hogy, mélyebben, alaposabban felkészülünk a kultúra hátországával a csaták megnyerésére.

flegmán: Igen asszonyom, épül, de nem maguknak!

— És maga erre csak úgy eljött?

— Hát mit tehettem volna? Na. de aztán itthon az 'stván! Én tizennyolc éve smerem, de úgy higgye el, lédi, hogy ilyennek én még nem láttam. Úgy üvöltött velem, hogy azt hrtiem, Ö6ZHétköznapi krónikát

Cseng a veteken Lehet,

hogy már korábban felébredtünk. Aztán elkezdődik a huszonnégy órás körforgás: dolgozunk, eszünk, szeretünk, csalódunk, (fájdalmakat érzünk, pihenünk. Mielőtt este leoltanánk a villanyt, ismét felhúzzuk a vekkert.

Jelenségek. * Valamennyi együtt — maga az. élet. De csak ez. lenne az élet? M'it foghatunk - fel a jelenségek mögött?

Csütörtök reggel,, alig hét óra múlt. Hosszú sor az AFIT • előtt. Ilyen, olyan márkájú gépkocsik, bennük, mellettük álmos szemű emberek.

— Hát te? Műszaki?

— Vettem egy utánfutót a Ladához. Azt hoztam be.

*— És a lovaiddal mi van? Azokat eladtad?

— Nem, megmaradlak. Sőt, most már újabb kiscsikók is vannak. Láttad már őket?

A lovas-ladás hétköznapi foglalkozása: hentes és mészáros. Tősgyökeres . városlakó.

— Ha tud valakit, szóljon már. Eladnám a kis Polskit. Ha minden igaz, lakást kapok. Bár... az.t mondják, magányos nőnek manapság lakást...? De én az OTP-tői szeretnék venni egyszoba-iisszkomfortost, azokból, amik a Vörös Hadsereg útján épülnek. Már voltam benn a tanácsnál is és most azt sem tudom, kihez. menjek még. hogy sikerüljön az a lakás.

• Évek óta tanít a város egyik középiskolájában, Nem ment férjhez.

★

— Nézd meg: fél kiló hús, t^j, vaj, két üveg Deit, kenyér, kávé, ez a néhány szem narancs és két százassal kéllett fizetnem. Ja, meg a mosópor. Még szerencse, hogy volt nálam pénz, pedig csak egy liter tejért és kenyérért szaladtam le. < Ha kimegyek a piacra egy levesbe való zöldségért, húsz forint. 1

Laboratóriumi asszisztensnő, a férje csoportvezető az Izzóban. Két gyerekkel laknak a toronyház nyolcadik emeletén, szövetkezeti lakásban.

★

— Elkeseredésemben még a könnyem is ki potyogott. A múlt héten azt mondták, majd most kapok még kölcsönt. Bemegyek, közük, hogy a cégtől is kaptam húszezer forintot, azt ők a keretemből levonják. Már állnak a falak, de hogy micsoda tortúrával jár az épitkézés ...?! És nekünk nincs honnan várni a pénzt: se anyuék, se keresztanya,< csak a magunk erejéből... Nem mondom, hogy a fogunkhoz vertük a garast, de hosszú éveken át kellett spórolni, hogy neki merjünk

szédül a ház. — De a ku- tyaúristenit a kurva anyjuknak! Hát akkor ki a jóistennek épül, ha nem nekem? Én ötvenkét éves fejjel ösz- szekaiapálok még két fiút a meglevő két gyerekem mellé, akkor nekem nem épül?! Én harminc éve egy helyen dolgozom, egy gyárban; legjobb esztergályos’ élmunkás, szüthanovisla, feltaláló, mű- ve/.ető, üzemegységvezető — minden anyámkínját rám aggattak már. csak a lakás nem nekem épül?! Ilút akkor mulassák meg nékem, hogy kinek épül három és fél szobás lakás ebben az országban, ha nem nekem?! — Jaj, dédi, így ment el reggel az István. De hogy aztán hogyan fog visszajönni, azt csak a Jóisten tudja. Mert amilyen alapos ember az, hogy még éjjel is a benti rajzokon dolgozik, azokat számolgatja, hát az olyan indulatos is.

A dédi és a fiatalasszony egy ideig még méltatlankodik a tanácsi hivatalnok pi- i maszságán, helyeslik Ábra- - hám István láng-gyári üzem-;

vágni és akkor az ember

csak rohan ide, rohan oda. Rettenetes!

Horton építkeznek, nem messze a szülői háztól. Két keresetből.

•>

— Kilencéves voltam

negyvenötben. Nem emlékszem ' én már arra vissza. Csak azt tudom, hogy szüleimnek földje; szőlője volt és nekünk, gyerekeknek meg kellett fognunk a kapát, mihelyt elbírtuk. Álmodni

sem lehetett arról, hogy tanuljunk. Szegény anyám özvegyen nevplt fel bennünket. Szűkösen éltünk a magunk tehetsége szerint.

— Mit képzelt, magának milyen lesz az élete, ha felnő?

— Nem képzeltem én akkor semmit. Szerencsére jó uram volt, jó sorom . is

mellette. De akkor még Gyöngyöspatán isten ments olyat mondania egy lánynak, hogy hány gyerek kell, ha férjhez megy. Ha már „úgy” volt, az édes szülőinek is csak később merte megmondani.

Hevér Alajosné így emlékezik vissza azokra a régi, negyvenöt utáni időkre.

★

A gyöngyösi tejüzem szakmunkása. Naponta több mázsa túrót készít. Minden reggel négykor már az üzemben a helye.

— De a busz miatt nem tudok pont négyre beérni. A fél kelés nekem nem teher, mert lefeküdni is korán szoktam.

— Hogyan lett üzemi munkás?

— Amikor ötvenkilencben megalakult nálunk a tsz, vagy hatvannégyben, már nem is tudom, akkor a férjem belépett. Elég egy a családból, úgy mondtam. Én még évekig jártam vele dolgozni a közösbe, de nem sok bizodalaaunk volt a szö- vetkezetben. Egyre csak üzembe igyekeztem volna. Ma már más a világ, nagyon jó a patai tsz. De akkoriban...! Jött aztán az uramnak egy olyan barátja- feléje, és .ő említette, hogy a gyöngyösi tejüzemben esetleg. Most már tizenöt éve dolgozom itt és innen is szeretnék nyugdíjba menni.

— Szakmunkás tett.

— Igeh, de ez mégsem olyan, mintha Pesten vizsgáztam volna, Papír van róla. itt kellett felelni a kérdésekre.

Évek óla az érlelőkádak mellett serénykedik.

★

1

— A fiam leszerel augusztus lü-én. Rétságon katona. Amikor bevonult. persze hogy fájt a szivem. Nem engedte, hogy elkísérjem, csak Gyöngyösig jöhettem vele. Persze, mert a kislánnyal akarsz lenni, mondtam. Azt válaszolta: őneki is megmondtam, hogy nekem

nagyon rossz lenne. O megértette. Hát így történt.

— Mikor látták egymást . legutóbb?

— Nemrég járt itthon, én is elutaztam hozzá. Ha jön, egy százast, vagy kettőt is - dugok neki oda, és csomagot is küldök. Édes . süteményt, rántott húst, mert azt szereti.

— Mi lesz, ha leszerel?

— Az élelmiszer kiskertől vonult be, ott volt géplakatos. De letette az összes sofőrvizsgát , és lehet, hogy gépkocsira ül. Mondták Patán is, a tsz-ben, hogy jó helye lenne. Az is biztos, hogy megnősül. Ha nem is mindjárt, mert azt is mondta, hogy édesanyám, > kell egy kis idő a katonaság után, hogy összeszedje magát az ember anyagilag.

★

Hevér Alajosné is özvegy maradt. Egy keresetre számíthat.

— Autó? Hát a fiamnak majd, de... majd! A ház negyvenháromban. épült, fürdőszoba nincs benne. A vízvezeték nem messzire •esik, be is kapcsolhatnánk.

De egyelőre ott a kút a telken. Mehettem volna már férjhez, kérő akadt volna, de úgy vagyok, olyan jó ember után, mint amilyen az én uram volt, nem tudom, milyet kaphatnék? Mert nem panaszkod hatóm, |. nem - dúskáltunk a földi jó- • ban konyákig, de jó sorom > volt. Ha az (egészség megmarad ... Én már elégedett leszek.

:t

Amikor negyvennégy őszéii a falusi nadrágos emberek közül sokan azt nézték, mer. , re megy le a nap, a harcteret járt tanító így vélekedett.’

— Nem megyünk mi innen egy tapodtat sem. Én ismerem az oroszokat. Jó emberek, jószívűek. Amivel ijesztgetik az embereket, az badarság, propaganda.

De a porcelán étkészletet, a kevés ezüstöt és az értékesebb darabokat a fészerben elásta, elrejtette a farakás alá. Amikor, a szomszédok pincéjéből az első puskás ember felhajtotta, mert a tűzoltósisakról azt hitte: oficir, pillanatok alatt leizzadt. Az utána merészkedik . bizonygatták, ' hogy:

— Nyet oficjr, nyet! Jó ember, tanító.

— Ucsitel, da ucsitel.

Nem sokkal később már

bor is került elő a bütykösökből.

.★

Mi sem egyszerűbb, mint egyszerűsíteni. Mi így és így élünk, mondjuk. Pedig az „Így” és az ..úgy” aligha érzékelhető a maga teljességében, együtt pedig sehogy sem.

Mégis meg kell próbálnunk kifejezni a lehetetlent.

G.'Molnár Ferenc

vezető felháborodását . és megegyeznek abban, hogy Tériké csak nyugodjon meg, mert ha a férje az asztalra csap, annak biztosan meglesz az eredménye.

Amikor efölött valameny- nvire napirendre térnek, és Ábrahámné elérkezettnek látja az* időt, hogy elmesélje iménti hőstettét a házasságtól?) Trabantossal, a szomszéd házban lakó asz- szonv ismét más irányba tereli a beszélgetést.

— Jaj, nem tudják, hogy . mi van annak a Hankóczy- nénuk a kislányával? Azok a maguk emeletén laknak.

— Én csak kora reggel láttam, de akkor még mindig nagyon fulladt — mondja Ábrahámné —, én nem is tudom, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel. Már ilyen asztmáson született szegényke, de most valahogy nagyon furcsa az egész. Hát csak rá kell nézni, már majdnem hároméves, és még másfélnek se látszik. Késő esle beszaladt vele az anyja,

• de hogy a férjem olyan dühös volt, kitessékeltem őket, •

és- inkább én mentem át hozzájuk. Az egész szoba csupa gőz volt, kamillateát párologtattak, mert az szokott rajta segíteni, ha rohama van. Még a parkettára is teát • öntöttek, hogy nagyobb felületen párologjon, nem is tudom, nem áztatták-e el a doktornőt.

— Tényleg, hát ott lakik az orvosnő alattunk, annak nem szóltak?

— Nem, mert nem ismerik, meg az nem is rendel otthon. A körzeti gyerekorvos látta délután, 6 azt mondta, hogy csak lélegeztessék kamillával, és ha nem javul, reggel telefonáljanak neki, akkor megint kijön.

— Igaz is — szól közbe a dédi —, reggel úgy hét óra után be is jött telefonálni. Hogy aztán mit beszélt az orvossal, azt ugye nem tudom, én kimentem a konyhába, de azt hallottam, hogy nem. nem. Azt az egvet nem engedi meg, hogy a kis Andreát kórházira vigyék. Azt az egyet már nem.

i (Folytatjuk)

4