Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

VASEMBER Andrzej Wajda új filmje KRAKKÓ, ÁPRILIS Az elmúlt esztendőben egy hajógyári munkás azt kér­dezte Andrzej Wajdától: Va­jon lesz-e a Márványember­nek második része? Mi több, a filmhez rögtön egy címet is ajánlott: Vasember. Az ötlet most valóra válik, hisz a világhírű lengyel ren­dező áprilisban befejezte Vasember című filmjének forgatási munkálatait. Andrzej Wajda így nyi­latkozott a készülő filmről: — Nem, én nem gondolok még egy „folytatásra”, egy harmadik részre; éppúgy, mint ahogy azt sem gondol­tam eleinte, hogy egyálta­lán második is lesz. Az ese­mények azonban azt bizo­nyították. hogy előző fil­mem, a Márványember igen­csak összefonódik a mai tör­ténelemmel. Következés­képpen a művészet találko­zott az élettel, s így köte­lességemnek éreztem. ■ mi több. jogosnak, hogy meg­csináljam a Vasembert. — De ki is ez a „vasem­ber"? Talán a „márványem. bér", Birkut fia? — Szeretném, ha filmem azt mutatná, hogy a Vasem­ber valaki más a hajógyár­ból, mint csupán Birkut fia. Valaki más — inkább va­lódi ember. Ám a filmnek tulajdonképpen' két főhőse van. Az egyik Maciek, a fiú, akit 1968-ban eltanácsolnak az egyetemről, 70-ben meg­hal az apja. Maciek a hajó­gyárban kezd el dolgozni, s élete szürke, egyhangú. Az üzemben azonban egyre fo­kozódnak a társadalmi el­lentmondások, 1976 után a mozgolódások is erősebbekké lesznek, s így világossá vá­lik számára, hogy vissza kell térni a munkásforrada­lom ideáihoz; azokhoz, me­lyekért apja harcolt. — E hősnek van életbeni figurája? — Maciek nem Valesa, ha erre gondol. Valesa egyéb­ként is önmagaként szerepel a filmem egy rövidke do­kumentumrészletében. A Vasember 1968-cal kezdődik és ’80 augusztusával fejező­dik be. Ám a hajógyárba már „nem megyünk be ka­merával”. Az ott történte­ket a másik hős, egy tévés újságíró mondja el narrá­torként. öt Winkelnek hív­ják, s tipikusan olyan em­ber, akire azt. mondják: szakbarbár. Egyáltalán nem rosszindulatú, de mechaniku­san dolgozik, megszokta, hogy helyette gondolkod­nak, s hogy mindenben úgy kell cselekednie, ahogy azt a főnöke elvárja tőle. A film­ben arra kap utasítást, hogy menjen el Gdanskba, és hozzon „leleplező” riportot a sztrájkolókról, s azok ve­zetőiről. Elvállalja ezt az úgymond „piszkos munkát”, s kevés ambícióval ugyan, de elmegy a tengerpartra. S miután hivatalosan nem en­gedik be a gyárba, titokban kezd el dolgozni. Ám mun­ka közben azt veszi észre, hogy egészen más a helyzet, s a tényeket kutatva, a va­lóságot látva — egész kis nyomozást folytat — rádöb­ben, hogy főnpke mindennek az ellenkezőjét akarja tőle. De mivel az a felettese, egy­ben fél nem a kedvére valót „szállítani”. Az ered­mény pedig? Hogyan is szá­mol be? Hadd maradjon ez egyelőre titok... a film vé­géig. — Dokumentumfilmet for­gattak? — Egyáltalán nem. A Vas­ember nem akarja fölvenni a versenyt a dokumentu­mokkal. Valójában keveset akarunk mondani a valós tényekről, inkább Lengyelor­szág utóbbi 12 évének poli­tikai és társadalmi helyzeté­ről próbálunk őszinte szin­tézist készíteni. Józsa Péter pedagógus- jelölt, kevesebb az egyetemi hallgató Több mint 15 ezer hallga­tó fejezi be tanulmányait ebben a tanévben az or­szág 57 felsőoktatási intéz­ményének nappali tagozatán. Számuk 3 százalékkal több, mint amennyien öt évvel ez­előtt végeztek. Az utolsó éves pedagógusjelöltek száma csaknem 14 százalékkal ha­ladja meg az öt évvel ez­előttit. Az első évfolyamo­kon csaknem 18 ezren kezd­ték el tanulmányaikat, kö­zülük több mint 6 ezren pe­dagógusképzésre jelentkez- v tek. A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatán több mint 64 ezer fiatal készül választott pályájára: számuk kevesebb az előző tanévinél. Az 1978—79-es tanév qta ugyanis csökkent a hallgatók száma: az egyetemeken je­lenleg 3700-zal kevesebb, mint öt évvel ezelőtt volt. a pedagógusképző intézmények­ben viszont 3200-zal gyara­podott. A fővárosban tanu­lók száma az előző tanévhez viszonyítva 0,4 százalékkal csökkent. Új leletek Simontornyán A helyreállított simontornyai várban az állandó kiállítá­sod. mellett rendszeresen ren­deznek új kiállításokat is az ásatások új leletanyagaiból. Az emeleti kiállitóteremben az egykor Szekszárd határá­ban épített „Jeni Palánka" nevű török kiseröd feltárása során előkerült díszes kerá­miákat, talpas tálakat, fegy­vereket, perzsa és kínai por­celánokat mutatták be. A statisztikából kitűnik az is, hogy a hallgatók zöme — 68,4 százaléka gimnázium­ban, 26,6 százaléka pedig szakközépiskolában érettsé­gizett. A hallgatók több mint 39 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A felszabadulás óta egyre több nő tanul egyetemeinken és főiskoláin­kon. Ebben a tanévben a hallgatók csaknem 50 száza­léka nő. A pedagógusképző intézményekben viszont —, ah'ová régebben főleg leá­nyok jelentkeztek — az 1973 —74-es tanévtől fokozatosan növekedett a férfiak száma. Felsőfokú intézményeinkben jelenleg 2700 a külföldi diák, az összes hallgatók 4,3 szá­zaléka. Külföldön több mint 1700 magyar ösztöndíjas ta­nul. (MTI) A helyreállított simontornyai vár Az ásatás helyszíne fotókon, 1981. április 29., szerda előtétben az előkerült főző­edények (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS). 38. Hankóczy simogatja, mint­ha nyugtatni akarná, pedig az túlságosan is nyugodt, szinte érzéketlen; Próbálja leültetni, előbb ő maga is leül, és lehúzza az asszonyt maga mellé a heverő szélé­re. — Anyukám. Nem szabad. Nem szabad, érted? Nem sza­bad ! De a nyugtatás ellenkező reakciót vált ki az anyából, s mintha csak férje szavai emlékeztetnék arra. hogy mit nem szabad, valamivel több indulattal folytatja. — Megölték. Megölték az orvosok! Az orvosok a kói~ házban! Megölték a kislá­nyomat. Én mondtam, hogy meg fogják ölni. Én tud­tam. .. Teljesen száraz, kifejezés­telen szemmel néz az előtte állókra, s ekkor váratlanul felüvölt. — Andrea! Andreaaa! Hosszan, elnyújtva üvölti az utolsó szótagot, s ez hir­telen átmegy zokogásba. A tanár csak ettől ocsú­dik fel, és anélkül, hogy pontosan végiggondolná, mit miért cselekszik, kisiet a konyhába. Gergő egyedül van kint, előtte az összetur­kált vacsora, de magas gye­rekszékében csak ül az asz­talnál, s fejét féloldalt for­dítva csodálkozva figyel be­felé. Az apja gépiesen ki­emeli a székből, jobb karjá­val a fejét fogva át, hogy lehetőleg a fülét is meg a szemét is eltakarja, s úgy siet vele az előszobán és a gardrob-folyosón keresztül a szobájába. Lefekteti, állig betakarja, és leül mellé az ágyra. — Miért sír Zsuzsi néni? — Mert. . Andrea beteg.. . Gergő föltesz még néhány kérdést, amelyekre az apja azonnal válaszol, anélkül pe. 'dig, hogy eljutnának tudatá­ig a kérdések. Percekig tart ez az értelmetlen kérdés­felelet játék, de mert a ta­nár úgy érzi, hogy már na­gyon régóta ül az ágy szé­lén, hirtelen föláll, leoltja a villanyt, és átmegy a nagy- szobába. Felesége és nagy­anyja van már csak ott, ugyanúgy állnak, ahogy a • tanár távozása előtt, de az előszobára és a folyosóra nyíló ajtó is tárva. Sőt a szemben levő lakás ajtajai is, és így mint valami üveg­Hiábavalónak tű­nik Könyves Kálmán kirá­lyunk 1100 körül hozott tör­vénye, mellyel megtiltotta az állattá változó, emberek nyugalmát háborító boszor­kányok üldözését: „strigák ellen semmi vizsgálat ne le­gyen, mert ilyenek nincse­nek”, mert egy nyugat-du­nántúli faluban, Nagykani­zsa közelében Hegyi lm. r e joggal tette fel a kér­dést — „Boszorkányok pedig nincsenek? — dokumentumjátékában. De ki boszorkány? Vagy nagyon szép és fiatal, vagy nagyon öreg. csúnya vénasz- szony.' aki mágikus erővel rendelkezik, viszályt szít, szemveréssel képes állato­kat és embereket elpusztíta­ni. Rendszerint seprőn köz­lekedik. „Az” tiszta boszorkány — az anyja hétszentségit — csak jönne a kezembe. De vadászok utána. A jóistenbe bízom, hogy el fogom kapni” — mondja a testét szentelt vízzel védő sértett asszony, aki tizenegy tagú tettenérő brigádot szerzett. A 700 la­kost számláló községben ez a csoport nem számotte­vő, mégis elterjedt a híre a városban és az országban. A történet inkább a közép­kori misztériumjátékokra, a népballadákra emlékeztet, semmint a tudományos­technikai forradalom lázá­ban égő századvégre. P. Margitka, a Nagykani­zsára bejáró munkásasszony, esténkint macska, máskor kánya vagy béka képében jelenik meg, látásától meg­döglik a disznó, a kutya csak remeg előtte. Nem ug­rik, hanem suhan mint a szél, „szeméből vakító fé­nyek sugárzanak” olykor a cseresznyefa ágain üldögél, csőrében fekete rongyot tart­va (feltehetően az elveszett bugyik egyikét), kihallgat beszélgetéseket, amelyek tar­talmát másnap az egész fa­lu ismeri. A tanácstitkár szerint megromlott élethelyzetek, a maradiság, az unalom te­remti meg a lehetőségét az efféle históriák megszületé­sének. Ebben a faluban nincs iskola, nincs orvos, nincs téesz A felnőttek és á gyerekek Nagykanizsára jár­nak dolgozni, tanulni. Életű-; két a mindennapi bejárás, a munka, a város határozza meg. Esténkint hiába zár­kóznak be három ország te-í levíziós adásainak zárkájá-; ba, sem az idegen nyelvet; sem a műsorok tartalmát nem értik. A látott élményt a maguk módján magyaráz­zák, ez válik életük egyik alkotó elemévé. A dombóvári értelmiségi-; ek, orvosok, párt- és tanácsi vezetők, népművelők keres.; ték a magyarázatát a jelen­ségnek. Hogyan lehetséges; hogy napjainban boszor­kány-hiedelmekkel találka; zunk? A beszélgetés nem hozott megoldást, tényeket állapi-- tottak meg, amelyek inkába közművelődésünk hiányossá.; gaira mutatnak rá, és nem a tennivalókra. Az orvos vé­leménye szerint csak egy lelkibeteg ember befolyásol-} háttá a tizenegy tagú közös-; séget. Az emberek itt .élj vezték ezeket az éjszakákat; ezt a középkori színjátékot; ami számukra a 70-es évek végén közösségteremtő erő volt. Ebben a közegben akartak titokzatos jelensége­ket megmagyarázni. De hát mit tegyenek? Nem sokra megyünk az egész héten zárva tartó művelődési há-J zakkal, az igen „intenzív’! munkával, ha pontosan azold a rétegek maradnak ki eb­ből a lázas munkából, akik) miatt az egész létezhet. A településfejlesztés nem; csak a kistelepülések okos összevonását jelenti, hanem feltételezi a kulturális fej­lesztést is. Kitűnő, hogy á falusi boltokban friss kenyér és pálinka kapható, de ma már ennél többet kíván a falun élő ember. Ha az in­tézményesített, kilúgozol! művelődési formák nem elé-' gítik ki az embereket, múl­ván lehetne újakat találni,' melyek között kifejezhetik önmagukat, hiszen keresik a kommunikációs formákat) Ha ezt nem találják, 'terem­tenek maguknak, de ennél jobb volna a kodsma, a kút vagy a kispad is. Ebergényi Tibor kalitkán át a SZOT-székház ablakai is látszanak, amelyek váltakozva piros és sárga fé­nyeket tükröznek vissza az angyalföldi ifjúsági napok diszkóhangversenyének jó­voltából. KÖRÜLBELÜL FÉL KI­LENCKOR harmincöt-negy­ven év körüli férfj silabizál- ja a levélszekrények felira­tait. A „Lakók névjegyzéke” feliratú üvegszekrény ugyan pontosabb felvilágosítással szolgálhatna; ott emeletek szerinti, szabályos tíz oszlop­ban és egyforma nyomtatott betűkkel van feltüntetve minden lakástulajdonos ne­ve és ájtószáma, de egyrészt a félemeleten vezető lépcsők fölött sötétebb is van, m>nt a félemeleten, másrészt pe­dig sokkal feltűnőbb a ke­resgélés ezen a táblán, ahol egy fél négyzetméternyi te­rületre van összezsúfolva százharminckét név. Leg­alábbis a férfi ezt képzeli. A kis bádogszekrényeken ugyanis meglehetősen hiá­nyos a nevek feliratozása, s a feliratok különbözősége is zavaró. A legtöbb szekré­nyen piros, kék vagy zöld műanyag szalagon kézi betű­nyomóval írt nevek olvas­hatók: ezeknek egy része már felkunkorodott vagy itt- ott letöredezett — más la­kók papírcetlikre, barna ra­gasztószalagokra írták a ne­vüket golyóstollal. vagy meg- nyálazott végű tintaceruzá­val, de látni ott gravírozott réztáblákat is. cikornyás, stilizált kézírással. S van, ahol semmi név. A férfi már harmadszor vagy negyedszer sétál el a levélszekrények előtt, közben mögötte ki- sebb-nagvobb csoportokban sorjáznak a tizenévesek föl­le a lépcsőn: az egész kor­osztályt. de még a tízen alu­liakat is teljesen megkavar­ta a lenti utcabál, ö pedig, háttal a hangos lépcsőházi forgalomnak, s hóna alatti egy bonbonosdobozzal, mint-i ha csak várna valakire, g eközben sétál a félemeleten,’ böngészi a nevekét. Végül úgy hiszi, megtalálta, amit keres. Átragasztott papírcsíkon dr. Endrődi olvasható, s foly^ tatásként, de még az eredeti,' alsó kiírásból, hogy Péterné; és hogy hatodik emelet.' Minthogy más Endrődit nem talál, úgy dönt, hogy csak ez lehet a doktornő lakása, s miután jelentőségteljesen megnézi óráját, olyasféle láts­sza tot keltve ezzel (de va­jon ki előtt?!), hogy megun­ta a várakozást, megindul fölfelé gyalog a hatodik eme­letre. Persze méhetne liften is, mert éppen mind a kettő működik, de ez is Bonyodal­makat okozhatna. Hiszen nem tudhatja, hogy a kap­csológombok már évek óta kulcs nélkül működnek: a kulcsok elfordítva, s beletör­ve a zárba, úgyhogy egysze­rűen csak be kell lépni a liftbe, és megnyomni a kí­vánt emelet gombját. De mert ezt nem tudhatja, ha ott szerencsétlenkedik az in­dítással vagy megvár vala­kit, aki felvinhé, megkérdez­hetik, hogy hova megy, kit keres, és ő. most éppen ezt akarja elkerülni. Ám bármennyire is igyek­szik nyugodtnak vagy kö­zömbösnek látszani, észre sem veszi, hogy kettesével veszi g lépcsőfokokat, s mi­re fölér a hatodikra, már nehezebben veszi a levegőt, és enyhe remegést érez a combjában. Ezzel az enyhe remegéssel, amely most egy pillanat alatt a combizman ból a gyomrára is átterjed, csönget be az IL-es doktor­nő lakásába. (Folytatjuk) »•n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents