Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

MIÉRT NINCS, HA VAN? Dipink és igények Ma Magyarországon egy- millió-egyszázezer ember nem a képzettségének meg­felelő munkakörben dolgo­zik. A hatalmas szám jelen­tékeny részét diplomások te­szik ki. A kutatók szerint ez az áldatlan állapot tovább­ra sem szűnik meg. Az Or­szágos Tervhivatal prognó­zisa szerint —, -ha semmi­lyen változás nem követke­zik be — tíz év múlva bá­nyászati üzemmérnökből 100, papíripari üzemmérnökből 300, matematikusból 375 százalékkal lesz több a szük­ségesnél! ök tehát nyilván nem tudnak majd tanult szakmájukban elhelyezkedni. Viszont kevés lesz például a biológus, a textilmérnök, a közlekedési mérnök. A rájuk váró munkahelyeket tehát majd szakképzetlenek töl­tik be —, ahogy most a köz- ' gazdászt igénylő munkakörök hatvan százalékában olyan emberek dólgoznak, akiknek nincs egyetemi értékű vég­zettségük. Valamit tehát tenni kell. Az első feladat: ponto­sabbá tenni a hosszú távú szakembertervezést. Csak­hogy a prognózisok készítői nélkülöznek jó néhány fon­tos támpontot. Nincsenek pontos adatok az egyes me­gyék hosszú távú szakember- igényről. Csak azt tudni, hány diplomás hiányzik ar­ról a területről ma. A sta­tisztika pedig nem érzékeli, hogyan változik a szakmák presztízse, vonzereje. Fi­gyelembe kell venni a mos­tani diákok személyi körül­ményeit is: a Vas megyében felnőtt, ott diplomát 'szerzett fiatal tanár (akinek a csa­ládja is Szombathelyen él), aligha megy el Szabolcs me­gyébe dolgozni, noha ott vol­na rá szükség. Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy a távlati szakembertervezés óriási léptekben fejlődik, horizont­ja tágul. Eddig csak meny- nyiségi mutatókat vett fi­gyelembe a terv, most már ügyel a minőségi változások­ra is.- Számításba veszi a társadalmi folyamatok ha­tását: a demográfiai görbe mozgását, a szakmák presz­tízsének változását, területi és emberi tényezőket. Hiába jó a terv azonbart, ha az emberek nem vállal­koznak rá, hogy végrehajt­sák. Megállapíthatjuk, hogy volna helye sok frissen vég­zett riiploniásnak, de az egye­temek, főiskolák olyan fiata­lokat bocsátanak ki, akik nem akarnak —, vagy külön­böző okok miatt — nem tud­nak szakterületükön elhe­lyezkedni. 1 De hát — hol a hivatás- tudat? I­Jogos kérdés, csak az a bat, hogy attól, akinek nincs, hiába kérjük számon a hi­vatástudatot. legfeljebb azt érhetjük el. hogy az illető szégyejli magát. De miért nem kerül be az egyetemre több olyan fiatal is, aki nem­csak a két felvételi tárgyból vizsgázik kitűnően, de pá­lyaalkalmasságból, szakma­szeretetből is? Azért, mert a félórás felvételi vizsgán csak arról győződhetnek'meg a vizsgáztatók, hotty a jelölt értí-e a matematikát, bioló­giát, kémiát, történelmet, vagy földrajzot. S végez a bölcsészkaron olyan tanár, aki nemcsak érti, de szereti is — a történelmet, a bioló­giát, a földrajzot; viszont ahhoz már nincs kedve, hogy egy vidéki iskolában oktassa-nevelje a gyerekeket. A nagyobb vidéki egyete­mek, amelyek a régió kultu­rális centrumának munká­ját is fölvállalják, egyesítik magukban a meghitt, benső­séges légkör, s a nagy tudo­mányos potenciál előnyeit. Ezért is vállalkozhatott a pécsi orvosegyetem arra, hogy kikísérletezi, megépíti a jövő orvosképzésének alapjait. A pécsiek vélemé­nye szerint ugyanis az elmé­letközpontúság elbillentette a diákok tudásmérlegét. A frissen végzett, cselédköny­ves orvosok még egy injek • ciót sem tudtak rendesen be­adni. Ez is oka volt annak, hogy nem orvosi állást, de kutatóit kerestek maguk­nak. A pécsi egyetemen te­hát szakítottak a féléves ok­tatási renddel, blokkokba szervezték a tananyagot, ezt két hónapon át intenzív módszerekkel oktatják, majd rögtön le is vizsgáztatják a diákokat, akik csomagolnak és indulnak a kórházakba. Az orvosegyetemi kísérlet tapasztalatai nem vihetők át kellő módosítások nélkül más típusú egyetemekre, de cél­szerű mindenütt eltöpren­geni, hogy miként lehetne a való élet követelményei, s az oktatás között harmonikp- sabb összhangot teremteni. Ehhez a csiszoltabb össz­hanghoz nemcsak a tervezés­nek, s az oktatásnak kell továbbfejlődnie, de sok he­lyen meg kell változni a munkahetek magatartásá­nak is. Jó néhány vállalat foglalkoztat egyetemet vég­zett szakembereket —, de nem bíz rájuk tudásukhoz méltó munkát. Természetes, hogy egy kezdő építészre nem lehet rögtön egy híd, vagy toronyház tervezését bízni, hiszen az ilyesmihez az alapos elméleti ismerete­ken kívül rengeteg gyakor­lati tapasztalat is szükséges. Csakhogy az építészmérnö­kök arra panaszkodnak: el­telik egy évtized is néha, mire önálló tervezési fel­adathoz jutnak! Ez sokukat elkeseríti, otthagyják a ter­vező intézetet, és családi há­zakat terveznek, vagy más olyan munkát végeznek, amelynek az építészethez nem sok köze van ugyan —, de legalább jól fizet. Ez a csoport azonban a fiatal szakembereknek csak a kisebb részét teszik ki. A többség igenis azért válasz­totta a pályáját, mert azt szereti; azért lett mérnök, jogász, tanár, vagy orvos, mert jó mérnök, jó tanár, jó jogász, jó orvos akar lenni, őket éppen az keseríti el, hogy néhol a bürokratikus akadályok nehezítik meg ambícióik kibontakoztatását. De a legtöbbén közülük nem adják fel a harcot. Az épí­tészmérnökök egy jelentős csoportja például pályázato­kat készít; éjszakákon át görnyednek a rajzasztal fe­lett. pedig semmi sem garan­tálja, hogy a dolgozatuk nyerni fog. De még, ha nyer is, — nem olyan nagy a díj összege, hogy az megér­né a hosszú, küzdelmes mun­kát. Szunyogh Szabolcs Jó szándék és felelősség Az Ifjúsági Vöröskereszt jubileumára / HA AZT A SZÓT HAL­LOM, vagy olvasom — Vö­röskereszt — önkéntelenül is baljósán csengő társszavák kívánkoznak mellé, mint a háború, a természeti csapá­sok, na és persze olyan kép­zetek is, mint a veszélyhely­zetekben jelentkező humani­tárius segítőkészség, társa­dalmi összefogás. Ennek a jelentős világmozgalomnak valóban az emberiesség, az önzetlen segíteni akarás irá­nyítja tevékenységét. A Magyar Vöröskereszt immár száz éve teljesíti ön­ként vállalt szép hivatását, az „Emberiességgel a béké­ért" jelszó szellemében vég­zi sokoldalú szervező, neve­lő munkáját. A valóban életképes társadalmi moz­galmak egyik fö jellemzője mindig is az volt, hogy meny­nyire tudja maga mögé sora­koztatni az ifjúságot. A Ma­gyar Vöröskereszt e tekin­tetben is jelentős szerepet vívott ki magának, hisz so­raiban kezdettől fogva, de különösen a Magyar Ifjúsá­gi Vöröskereszt 1921-ben tör­tént megalakulása óta, igen sok fiatal aktivista tevékeny­kedett és dolgozik napjaink­ban is. Ebben az évben tu­lajdonképpen kettős jubileu­mot ünnepelhet a vöröske­resztesek nagy tábora: száz éve, 1881-ben alakult meg a Magyar Vöröskereszt Egylet,, hatvan éve, 1921 tavaszán szervezték meg az első ifjú­sági csoportokat Budapes­ten, Balatonarácson, Bics­kén, Pesterzsébeten, majd a következő tanév elején Debrecenben, Makón, Sze­geden, Székesfehérvárott. A fiatalok természetesen már korábban is — főként az el­ső világháború itiején nagy számban vállaltak részt a Vöröskereszt akcióiból, gon­dozták az elárvult családo­kat, sebesülteket. A HATVAN ÉVVEL EZ­ELŐTT megfogalmazott és kialakított célok és tevé­kenységi formák tulajdon­képpen semmit sem vesztet­tek aktualitásukból. Ma is a mindenirányú segítőkész­ség, az egészséges, a munká­ra, a családi életre való fel­készítés, az egymás iránti felelősség, kölcsönös tisztelet és barátság szellemének ki­alakítása, a társadalom ér­dekében végzett hasznos munka, a környezet, a lakó­hely, az iskola, a vizek, er­dők, üdülőhelyek, táborok, játszóterek tisztaságának vé­delme, a megfáradt, maga­tehetetlen embertársak fel­karolása, gondozása áll az Ifjúsági Vöröskereszt mun­kájának középpontjában. Valamennyi fontos és nagy társadalmi szükségletet elé­gít ki. Ki vitatja például az elsősegélynyújtó tanfolya­mok jelentőségét. A mai felr gyorsult, gépesített világban mind több baleseti veszély leselkedik ránk, az elsősegély- nyújtás elméleti és gyakorlati elsajátítása ma már az alap­műveltség szerves része. A világstatisztikák sok elszo­morító adata figyelmeztet bennünket arra, hogy nem lehet eleget foglalkozni az alkoholizmus, a dohányzás veszélyeivel. A testi és lelki higiénia fontosságának meg­értetése, az egészséges élet­mód kialakítása érdekében elhangzott felvilágosító szó felbecsülhetetlen értékű. A válások nagy száma, a sok zátonyra futott fiatal élet, a szexuális szabadosság aggasz­tó jelenségei, az erőszak el­burjánzása — megannyi olyan terület, ahol az Ifjúsá­gi Vöröskereszt a maga sze­rény módján, de mind haté­konyabban, eredményeseb­be végzi felvilágosító, nevelő munkáját. Mindenki, így a fiatalok ts szívesebben beszélnek sajá­tos problémáikról, sikereik­ről, kudarcaikról, a velük „egycipőben” járó hasonló gondokkal, problémákkal küzdő társaikkal, mint az idősebbekkel. Egymásra hall­gatnak, egymás példáját kö­vetik, leggyakrabban csak egymásért éreznek igazi fe­lelősséget. Nem mindegy, hogy egy tizenéves lány ki­től kap egészségügyi taná­csot és még inkább fontos, hogy kinek a példáját követi. Mint ahogyan az sem mind­egy, hogy valakiről mi a ma­gánvélemény, és mit mernek szemébe is megmondani. Igen nagy tehát a KISZ, az im­már önálló iskolai alapszer­vezetekben tevékenykedő if­jú vöröskeresztes aktívák fe­lelőssége, éppen a lelki és testi higiénia, a morális, ma­gatartásbeli problémák meg­oldásában. A JÓ SZÓT, BÖLCS TA­NÁCSOT az idősebbektől is szívesen fogadja az egyéni gondjaival küzdő fiatal, ha érzi a jó szándékot, a segí­teni akarást. Végeredmény­ben ez a lényeg — a humá­nus, segítőkész jóakarat, az egymás iránti felelősség tu­data, amelynek kialakításá­ban eddig is jelentős részt vállalt a centenáriumát ün­neplő Magyar Vöröskereszt és édesgyermeke, a hatvan esztendővel ezelőtt létreho­zott Magyar Ifjúsági Vörös- kereszt. Vasvári Ferenc Tortát 35 személyre? Vajon mennyi lisztből, tojásból, vajból, cukorból kell sütni 35 személyre tortát? S vajon hány üveg szörp kell ahhoz, hogy ugyanennyien szomjat oltón ihassanak belő­le a torta után? Vagy elég lenne az is, ha mindenkinek csak egy kicsiny falatot adná­nak a süteményből? Ki tudja, hogyan csi­nálják Kovácsék, akik akkora tálcát hoztak az óvodába, hogy alig fért át a szűk ajtónyí­láson ? Holnap mi következünk a sorban. Mi visz- szük a nyalánkságot az óvodába. Merthogy a fiamnak, Gábornak születésnapja lesz. S hogy pajtásai szépen megünnepeljék, hogy háromszor kiáltsák kórusban: „Éljen a Gá­bor;”, ezért tisztességgel fizetnem kell. Har­mincöt gyereknek tortát és szörpöt. Hogy otthon is lesz torta, és a beleszúrt, négy kar­csú gyertya imbolygó lángját otthon is el­fújja majd Gábor — sebaj. A lényeg az, hogy ünnepeljen, azaz ünnepeljék. Ha kell, kétszer is. Ami idegesít ebben, az elsősorban nem a dolog anyagi oldala, hanem a szokás mögött meghúzódó szemlélet. Az. amely régi társa­dalmi talajától megfosztva is újratermelődik. A „semmi sem drága, ha ünneplésről, van szó”; , az erőn felüli költekezés, egymás túl- licitálása; az „ősi magyar gavalléria”, a fitog­tatott „nagyvonalúság”, a mértéktelen eszem, iszom és a munkahelyi hejehuja minden al­kalommal, akkor is, ha nincs ínyére, vagy éppen nehezére esik valakinek. S lám — mint példám bizonyítja — már négyéves kor­ban elkezdjük belenevelni mindezt gyerme­keinkbe is. Nem a gyerekekre haragszom, persze, akik igazán ártatlanok ennek az új és rossz óvo­dai szokásnak az elharapódzásában. Nem is az óvó néniket kárhoztatom, akik eleinte a szülők összetartozásának, a közösségi érzés­nek valamiféle spontán megnyilvánulását vélték felfedezni — persze tévesen. Nem tu­Reílexék Füzesabonyban Az clmúlí hét vasárnapján mutatkozott be a füzesabonyi művelődési központban a miskolci Keflex együttes. A feszes ritmusú, kemény rockzenét játszó „csapat” ed­digi rövid pályafutása alatt számos szép sikert aratott, ennek eredménye, hogy meg­hívták őket a Budai Ifjúsági Parkba is. ahol a népszerű Ho­bo Blues Banddel szerepel­nek május 2-án. Tagjai: Bár­dos István ének, Báthory László gitár. Balogh József dob, Csonka Zsolt billentyű­sök és Kolozsi György basz- szusgitár. dóm, kinek jutott eszébe először, hogy cse­metéje óvodista társait kollektiven megven­dégelje, talán jó szándékból, talán oktalan feltűnési viszketegségből. Aztán jött a má­sodik, a harmadik, s túl akart tenni mind­egyik az előzőn. És aztán következtünk va­lamennyien, akik egyszerűen nem mertük kivonni magunkat .a szokás, az „illendőség” hatalma alól, nehogy megszóljanak bennün­ket. Inkább — félreneveljük gyermekeinket. Gábor, Pisti, Kati már négyéves korában megtanulja, hogy őt csak akkor ünnepük, ha tortát, szörpöt visz a pajtásainak. Efféle „kedvességgel” az is megelőzhető, hogy ne­tán kövérsége vagy szemüvege miatt csúfol­ni kezdjék. Ha számítása bejön, mire felnő, tudni fogja: akkor kapok jó szót, jó beosz­tást, jó helyet, jövedelmező állást, soron kí­vül gépkocsit, lakást, mindent — ha ajándék­kal fizetek értük. Mit számít, hogy szeretetre méltó vagyok-e vagy sem; hogy mit gondol­nak rólam, fő, hogy fizessek, s ennek ellen­értékeként mindent megkapok. A szörpöt egy idő után a konyak, a tortát pedig a szemér­metlenül osztott csúszópénz váltja fel. Túlzás talán, hogy az óvodai születésnapi tortát és málnaszörpöt a protekció, a csú­szópénz, a jogtalan előnyszerzés csírájának tekintem? Meglehet. De kétségtelenül szánal­mas az az ünneplés, az a jókívánság, amit a magunk pénzén váltunk meg, provokálunk ki magunknak. Szánalmas a stampedli ko­nyakért vásárolt hamis bók. tudjuk ezt mind­nyájan, mégis adjuk, s elfogadjuk. Ám, amit a réven nyerünk, azt a vámon el is veszítjük. Hogy mit? Például a büszke­ségünket. Mert megalázó a jó szó, megalázó a jótett, ha fizetni kell érte. Megalázó a tu­dat, hogy nem magamért, csak a pénzemért becsülnek. És egy kissé a fiamat alázom meg holnap, a negyedik születésnapján, ami­kor tortát viszek vele az oviba. Merő Miklós MAI műsorok: RADIO Kossuth rádió 8.27 Világablak. 8.56 Olva­sólámpa. 9.06 Zenekari muzsika. 9.42 Kis magyar néprajz 9.47 Tarka mese, kis mese. 10.05 Diákfélóra. 10.35 Válaszolunk hallga­tóinknak. 10.50 Adolf Busch hegedül. 11.25 Nóták, 12.00 Déli krónika. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Hangulatjelentés. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Dzsesszmelódiák. 14.29 Kagylózene. 15.10 Monte, verdl: Sestina. 15.28 MR 10—14. Iskolák — őrsök — barátok. 16.00 Útközben. 16.10 Kritikusok fóruma. 16.20 A MRT szimfonikus zenekara játszik 17.07 Drá­gán adni — olcsón venni. 17.32 Hangverseny a Min­denki zeneiskolája hallga­tóinak. 18.02 Filmzene. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin, 19.15 Utas és holdvilág. 19.59 Brahms: e-moll szo­náta. 20.24 Népzenei feszti- tivál Békéscsabán. 22.15 Sporthírek. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Palestri. na-madrigálok. 22.45 Szel­lem és történelem. 23.10 XX. századi angol operák­ból. Petőfi rádió 8.05 Mai dalok. 8.20 Tíz perc külpolitika, 8.33 Idő­sebbek hullámhosszán. 9.28 A 04, 05, 07 jelenti 10.00 Zenedélelőtt. 11.33 A Sza­bó család. 12.03 Énekszó­val, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.30 La­birintus. 14.00 Kettőtől négyig... 16.00 Mindenki iskolája. 16.33 Útközben. 16.35 Tudományos könyves­polc. 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Népdalkörök országszerte. 18.53 Zenei tükör. 19.23 Tolnay Klári és Mensáros László énekel. 19.15 Előszó a Gondolkodó magyarok könyvsorozathoz. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Kí­váncsiak klubja. 21.23 Ope­rettekből. 22.00 Kellemes pihenést! Miskolc 17.00 Hírek. Időjárás. 17.05 Index. A stúdió gazdaság- politikai magazinja. 18.00 Észak-magyarországi kró­nika. 18.25 Lap- és műsor- előzetes • M TEJ 8.00 Tévétoma. 8.05 Isko­latévé. 9.20 Delta. 9.45 A hazudós lány (Francia film). 11.25 Lehet egy kér­déssel több? 14.55 Iskola­tévé. 16.05 Gólyavári esték. A magyar településhálózat átalakulása. 16.55 „Életet az éveknek”. Nyugdíjasok műsora. 17.25 Tízen túliak társasága. 18.05 Staféta. Tíz perc ifjúság. 19.10 Té­vétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Já­ték három percben. 20.05 Madame Bovary (Angol tévéfilmsorozat). 21.00 Hat­vanhat. Vendég: dr. Rácz Albert, munkaügyi állam­titkár. 22.00 Bún (Doku­mentumfilmsorozat). 23.05 Tv-híradó 3. 23.25 Tv-tü- kör. 2. műsor 20.01 Az ifjú bajnokok (Riportfilm a Tokióban 1979-ben a FIFA Coca- Cola-kupáért megrendezett nemzetközi ifjúsági labda­rúgótornáról.) 20.35 Ang­lia—Románia VB-selejte. ző labdarúgó-mérkőzés. A szünetben: kb. 21.30 Tv- híradó 2. NmmSßßb 1981. április 29., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents