Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

Á munka unnepeltjei kanfekcióüzemet. Jelentős eredményeket könyvelhet­tünk el a termelésben is, belföldön az öt év alatt mintegy 25 millió forinttal növeltük értékesítésünket, a tőkés exportra való termelé­sünket pedig megháromszo­roztuk. Nyereségtervünket 1,3 millió forinttal teljesítet­tük túl. Az idén Kuvahba és Líbiába küldjük termé­keinket, közel 45 miliő fo­rint értékben, a következő évre 80 millió forintos exportot tervezünk. Ezután köszöntő szavak kí­séretében dr. Holló Béla ad­ta át a Kiváló szövetkezet kitüntetést, valamint az ez­zel járó jutalmat Csatlós Kovács Mihálynak, Szöllösy László főkönyvelőnek és Ottó Mária műszaki veze­tőnek. Majd egyéni kitünte­Víztórsulat a legjobbak között Az ország 90 hasonló szer­vezete közül a hevesi Hangi —Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat harmadmagával ke­rült a legjobbak közé tava­lyi munkájával. Az eredmé­nyek részesei a szép sikert a közelgő május 1. köszön­tésének jegyében ünnepel­ték kedden délelőtt a járási pártbizottság nagytermében, ahol Magyar János elnök üdvözölte az egybegyűlteket — közöttük számos vendé­get is — és a tarnamérai általános iskolások tiszteleg­tek kedves kis műsorral a kiemelkedő teljesítmények előtt. Özsvári László ügyvezető igazgató visszapillantásá­ban — egyebek mellett — örömmel szólt arról, hogy a társulat az elmúlt V. ötéves terv időszakában a korábbi­nál már sokkal többet mu­tatott, kiegyensúlyozottan, erőteljesen fejlődött. Három egymást követő esztendőben is elnyerte a kiváló címet, s tavaly ugyanúgy dolgozott, hogy megint rászolgáljon erre a kitüntetésre. Döntően a 9 szocialista brigád igye­kezetével már 34,3 millió fo­rint értékű volt a saját ter­melés, ami több• mint négy­szerese az 1974-esnek. Haté­konyabbá vált a munka, jobb lett. a műszaki előké­TAVAIY: NÉGYMILUÓAN UTAZTUNK KÜLFÖLDRE Hatvan átkelőhely határainkon Mit kell tudni a turistának? Még pár hét és itt az utazási főszezon. Napjainkra már hazánkban is több millió ember hasznos időtöltésévé vált az idegen tájakkal, városokkal való ismerkedés. Nyár elején sokan ülnek autóba, vonatra, repülőgépre, hogy határainkon túl töltsék el több-kevesebb szabad idejüket. Dr. Balogh Györgytől, a Vám_ és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának helyettes vezetőjétől érdeklődtünk, milyen problémák adódnak a ki- és beutazásoknál, ho­gyan oszlik meg a forgalom a határátkelőhelyeinken. lésekre került sor, a Kiváló munkáért kitüntetést vehet­te át Csatlós Kovács Miháhy és Csomós András szalag­vezető. Heten az ipari szö­vetkezetek kiváló dolgozója elismerésben részesültek. Százan törzsgárda, 195-en pedig aktív dolgozója jutal­mat kaptak. A szövetkezet több szo­cialista brigádja is kitünte­tésben részesült, az arany­koszorús szocialista brigád címet kapta a Hámán Kató és a Petőfi Sándor, a bronz­koszorús szocialista brigád kitüntető címet pedig a Martos Flóra és a Dobó Ka­tica szocialista brigádok. Emellett pénzjutalmakban részesültek a szövetkezet sportolói, az országos kézi­munka-kiállításon részt vet­tek, valafhint az ott dolgozó ipari tanulók is. szítés, javultak az üzemi, a szociális körülmények. Kor­szerű telephelyükkel, gép­műhelyükkel, jól karbantar­tott gépparkjukkal ma már nagyobb vállalkozásokra is képesek! Ezután adta áit Soltész Jó­zsef, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője a kollektívát honoráló „Kiváló Vállalat kitüntetést, majd egyéni elismerésekre is sor került. „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott Özsvári József ügyvezető igazgató és Töröcsik József kubikos, el­nöki elismerésben részesült Besenyei János gépkezelő il­letve Surányi László megbí­zott főmérnök, hatan pedig a társulat kiváló dolgozói lettek. Végül kitüntették, jutalmazták a legki­emelkedőbb szocialista bri­gádokat s a törzsgárdistá­kat. A kitüntetettek nevében Surányi László mondott kö­szönetét. ★ Az ISG Gyöngyösi Öntöde és Gépgyára a vállalati munkaversenyben tavalyi eredménye alapján a máso­dik helyen, végzett. Vezér- igazgatói oklevelet kaptak elismerésként a tegnap dél­után megtartott gyöngyösi ünnepségen. NYÜGDÜAS SZAKSZERVEZETT TAGOT KERÖEZUfí Lesz-e munkásotthon Egerben? Jobb lehetőség híján — marad az utcai, unalmas ücsörgés (Kőhidi Imre felv.) {Folytatás az 1. oldaböt) üzemében dolgozó Kun Bé­la szocialista brigádnak Vaskó Mihály adta át. A megyei pártbizottság első titkára elismerően szólt a hatezres kollektíva munkájá­ról és újabb munkasikereket kívánt a patináns vállalat­nak. Végezetül a miniszteri kitüntetések és a szocialista brigádok jutalmazására ke­rült sor. Lájer László, a Bányaipari Dolgozók Orszá­gos Szakszervezetének tit­kára adta át a szakszerveze­ti munkáért adományozott arany és ezüst kitüntetése­ket. A bensőséges ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Élüzem a posta Bensőséges ünnepséget tar­tottak tegnap, kedden dél­után az egri 1-es számú postahivatalnál. Nem keve­sebb dologról volt szó, mint az élüzem kitüntetés átvéte­léről. Simon Mihályné szak- szervezeti titkár köszöntötte a jelenlevőket, köztük Kiss Sándort, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét, Dudás Elemért, a Miskolci Postaigaz­gatóság postaforgalmi igaz­gatóját. dr. Kocsits Béta pos­tai szakosztályvezetőt. Ezután Kófflm Logos, az egri 1-es számú postahiva­tal vezetője mondott, ünne­pi beszédet. Kiemelte, hogy nem volt könnyű a feladatot teljesíteni, amely e megtisz­telő élüzem kitüntető cím­hez vezetett. A kiváló cím el­nyeréséért 141, míg az if­júsági versenyben 29 fiatal dolgozó vett részt. A hiva­tal 13 szocialista brigádjának célkitűzései, ezek eredmé­nyei minőségi munkájuk javulását hozták. Hangsú­lyozta, hogy eredményei­ket igen sokan köszönhetik a versenymozgalomnak. Ki­emelte, hogy a dogozók szak­tudása, h ivatáss zeretete, kul­turális és erkölcsi értéke a szó szoros értelmében olyan erővé vált, ami semmi más­sal nem pótolható. Ezek után került sor az élüzem elismeréséről szóló oklevél átadására. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott Kállai Albert, a hivatal he­lyettes vezetője, nyolcán a posta kiváló dolgozói lettek, 86-an pénzjutalomban része­sültek. Másodszor kiváló az Egri Ruhaipari Szövetkezet A Technika Házában ked­den délután tartotta meg ünnepi közgyűlését az Egri Ruhaipari Szövetkezet a munka ünnepe tiszteletére és abból az alkalomból, hogy 1978 után másodszor nyer­ték el a Kiváló szövetkezet kitüntető címet. Az ünnepségen Zsuga Im­re, a szövetkezet' párttitkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Ádám Gábort, a megyei, Brassó Zsigmond­iét, a városi pártbizottság munkatársát, Mezey Zoltán- nét, a megyei tanács osztály­vezető-helyettesét, Káló Lászlót, a városi tanács munkatársát, dr. Holló Bé­lát, a KISZÖV elnökét, va­lamint a társszövetkezetek elnökeit és képviselőit. Ezt követően Csatlós Kovács Mi­hály, a szövetkezet elnöke mondott ünnepi beszédet. Ebben először megemlékezett május 1. jelentőségéről, majd értékelte a szövetkezet V. ötéves tervben végzett mun­káját. Az elmúlt ötéves időszakban elért fejlődés bizonyítékai — mondotta —: 1976-ban létesült a kétútközi ipari telep, egy évvel ké­sőbb pedig tizenegy köz­ségben 130 személyes be­dolgozói hálózatot alakítot­tunk ki. Az elmúlt esztendő augusztusában a putnoki Egyetértés Termelőszövet­kezettel kooperálva Zádor- ftlván hoztunk létre korszerű — Idegenforgalmunk leg­nagyobb gondja szezonális jellege, a teljes idegenforga­lom fele június—július—au­gusztusban, de ennek 41 szá­zaléka július—augusztusban bonyolódik le. Sajnos nem­csak időben, hanem helyek­re is koncentrálódnak a ha­tárátlépések. Bizonyára ke­vesen tudják', hogy Magyar- országon több mint hatvan határátkelőhely van. A kül­földiek, a magyar állampol­gárok általában csak a na­gyobb, ismertebb állomáso­kat választják. Ebből követ­kezik aztán, hogy a kisebb átlépőhelyek java része ki­használatlanul marad, pedig sok helyen szinte várakozás nélkül lehetne külföldre utaz­ni. Hegyeshalomnál néldá- ul az osztrák turisták 57 százaléka jön be az orszá­gunkba. De hasonló a hely­zet a jugoszláv határon Röszkénél, vagy a csehszlo­vák határállomáson Rajká­nál. — Mi lenne a megoldás? — Ez évben igyekszünk megoldani a forgalom szer­vezett elterelését, hogy mi­nimálisra csökkenjen a vá­rakozási idő, s kulturáltabb körülmények között, gyorsab­ban történjen a vámvizsgá­lat. Létesítettünk egy infor­mációs szolgálatot, de összes vámszerveink is szívesen áll­nak a kiutazók rendelkezé­sére. Utazási, vám- és devi­zaügyekben információkat le­het kérni nappal a Budapest V., Szent István tér 11/b. földszintjén, és éjjel-nappal a 326-943-as telefonszámon. — Milyen értékű árut hoz­hat be a magyar utas, mii kell tennie a határon, s mi történik, ha bejelentési kö­telezettségét elmulasztja? — Csoportos utazásnál két­ezer forint, egyéni útnál 5000 feletti értékű árut már köte­les írásban bejelenteni a magyar utazó. Ha ezt mégis elmulasztaná, és a nála lévő áru értéke meghaladja az öt­ezer forintot, akkor vámsza­bálysértést követ el, tízezer forint felett pedig vámbűn­cselekményt. — Gyah'ran próbálják a rendelkezést kijátszani? — 1980-ban húszezet'-négv- százhuszonnyolc esetben in­dítottunk eljárást (240 millió forint értékben). Volt közöt­tük egy-két igen fondorlato­sán kitervelt eset is. J. J. az ezüstcsempész pl. több mint Jóllehet, inkább a fiata­lok városaként szokás em­legetni Egert — a megye- székhelyen is sok, egyre több idős ember él már. Az utcaképhez ugyanúgy hozzá­tartoznak a sétálgató, a par­kokban, a Dobó téren üldö­gélő nyugdíjasok, mint a tu­risták csapatai a műemlé­kek körül. Olykor derűs látvány, szí­vesen időzik a tekintet a deres hajú nagymamákon, nagypapákon, akik unokáik­kal játszadoznak, vagy isme. rős, baráti körben kedélyes tereferével múlatják az időt —, de bizony lehangoló, ami­kor náp nap után ugyan­azokkal az unatkozó arcok­kal találkozunk jártunkban- keltünkben. Mert nem nehéz felismerni, hogy valami hiú. nyozhat a számukra, haszta­lan keresik azt, ami után vágynakr nincs meg az a hely, az a közösség, ahol iga­zán jól éreznék magukat otthonaikon kívül. Mire gondolhatnak a sok­szor csöndes ücsörgés köz­ben? Nos, valami olyasfé­lékre. mint amiket éppen nemrégiben — az okos, 130 kg ezüstöt szeretett vol­na kijuttatni az országból. L. O. „régi ismerősünk” pe­dig közel 5 millió forintot érő brilliánssal szeretett vol­na kereskedni hazánkban. De szép számmal hozzák még mindig a kvarcórákat is. — Hány forintot vihet magával a külföldre utazó magyar állampolgár? — A kiutazók személyen­ként 200,— forintot vihet­nek magukkal külföldre, legfeljebb 50 forintos címle­tű bankjegyekben, ami csak KGST-államokban váltható át az illető ország pénzére — persze hivatalosan. — Lesznek-e jogszabály- változások az idén? — Alapvető változás nem, A külszolgálatban dolgozók vámmentességét módosítjuk; csak a családi- és személyes szükségleti tárgyak behoza­talát engedélyezzük. Ezzel szeretnénk megszüntetni a spekulációs, munka nélkül szerzett jövedelmeket. — Milyen volt a múlt évi forgalom ? — A turistaforgalom a ko­rábbi évhez viszonyítva nyolc százalékkal csökkent. összesen 14 millió külföldi lépte át határainkat. Szo­cialista országok közül Cseh­szlovákiából és Lengyelor­szágból jöttek a legtöbben, tőkés országok közül pedig Ausztriából és az NSZK-ból. Tőlünk pedig több mint négy­millió állampolgár utazott külföldre. öravecz Éva hasznos időtöltést egyébként mindig megtaláló — Kak- nics Ferenc, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat nyugalmazott szb-titkára, a szakmában, a mozgalomban korábban a városon túl is ismert tisztségviselő, a ne­vükben megfogalmazott.:. — Nagyon jó dolognak tartották az öregek a régi szakszervezeti székházban működött munkásklubot, ahová maguk is mindig be­mehettek, amit akár máso­dik otthonuknak érezhették.' Számos lehetőséget találtak itt a kikapcsolódásra, családias hangulatban nyílt mód. egy-egy kis be­szélgetésre, sakkozhattak, kártyázhattak, nem utolsó­sorban pedig kedvükre ol­vasgathattak. S persze, aki­nek a lába bírta, felmehetett az emeleti nagyterembe is, ahol elég gyakran rendeztek különféle nívós előadásokat, ki-ki remekül elszórakozha­tott. Sokan talán külön is élvezték, hogy mindezt a hajdani úri kaszinó épületé­ben tehették, ott, ahová va­lamikor be sem léphettek volna! Szóval: ez a világ el­múlt. A házat eladták, az­tán bezárták, most pedig — esztendők óta tartó munká­val — átalakítják más cé­lokra. S közben új szakszer­vezeti székház épült, meg egy önálló könyvtár is, de az az igazság, hogy egyik sem pó­tolja a régit. Hívták, hívják a nyugdíjasokat az egyikbe is, a másikba is, de valahogy nem akaródzik kedvük ott letelepedni. Feltétlenül olyan környezetet szeretnének, amely közelebb áll a meg­szokott otthonhoz. Munkás- otthont kérnek, s véleményü­kön osztozom én is. Hiszen ha szerencsére meg is van mindenem, magam is szíve­sen letelepednék egy olyas­féle klubban, mint régen volt Egerben,... Nem szociális otthonról és nem is az öregek napközi otthonáról álmodoznak a megyeszékhelyen — miután ilyenek éppenséggel ebből a városból sem hiányoznak ;—, hanem az egykorihoz hason­ló helyiségekről, vagy akár egyetlen tágasabb teremről. S ezt a kívánságot — mint kiderült — Búzás Imre, a városi szakmaközi bizottság titkára sem győzi elégszer hangoztatni a különböző fó­rumokon. — Annál is inkább, mi­vel a nyugdíjas szervezett dolgozók nemcsak nyolcvanon vannak mint csoportunk lét­száma, hanem sokkal-sokkal többen — magyarázta, hogy a téma felvetődött. — Va­lójában pedig a nyolcvan embert sem elégítik lei je­lenlegi lehetőségeink, a fel­kínált helyiségekben legfel? jebb egy-egy gyűlést tudunk tartani. Közös szórakozásnál inkább csak az éves kirán­dulásokra gondolhatunk... Sajnos, még biztatást sem nagyon kapunk. Jobbára csupán remény, hogy az egykori helyen, az új ifjú­sági házban talán majd jut valami szoba nekünk is. A gondok a Szakszervezet tek Heves megyei Tanácsánál sem ismeretlenek. Egyelőre azonban — mint Dorkó Jó­zsef vezető titkártól hallot-t tűk —: nem sokat tehetnek. — Megoldást hozhatott volna, ha sikerül régóta dé­delgetett tervünk — mond­ta —, miszerint Egerbe tele-» pítjük gyöngyösi szakszerve­zeti iskolánkat, amely most éppenséggel .másik városunk szakmaközi székhazában te­szi nehézkesebbé a helyi klubéletet. A megyeszékhe-i lyen, a volt szőlészeti kutató- intézet területén szeretnénk felépíteni az új intézményt úgy, hogy mellette meghagy­nánk a parkban levő jelen­legi, már szintén a mi tu­lajdonunkat képező régi központi épületet is, ahová a Grónay-sarokról a könyv* tárunk költözhetne. S így a könyvtár meglehetősen tá­gas helyiségeit átengedhet­nénk a nyugdíjas szakszerve­zeti tagok otthonéul. Ám el-> képzeteseinkkel kapcsolatban sajnos több kérdés' ma is tisztázatlan, csupán a já szándékunk biztos ... Min­denesetre annyit még meg­említhetek, hogy a városi pártbizottság is segíteni sze­retne az idős embereken, s például a pártkörzetek he­lyiségeinek nyitottabbá téte­lére megyei végrehajtó­bizottsági határozat született. Törekvés van arra, hogy a párton kívüli szervezett nyugdíjasok számára is von­zóbbak tegyenek a jelenleg kevésbé kihasznált szobák, termek, ki-ki hasznoson és kellemesen tölthesse itt az idejét. Ugyanekkor, természetesen támogatunk mi is minden olyan okos ötletet, segítünk azoknak a lehetőségeknek a kiaknázásában, amelyek a mostani helyzeten javítanak, megfelelő eredményt hoz­hatnak. Nos, ha így van: néhány tippet máris tolmácsolhatunk. Mindenekelőtt az lenne a kérés, hogy lehetőleg a bel­városban keltene keresni a munkásotthonnak alkalmas helyiséget vagy helyiségeket. Alkalmasnak látszana erre például a Hibay Károly ut­cában jelenleg műhelynek igénybe vett, cseppet sem a műemlékek, a forgalmas szálloda közelébe való — sokkal jobb sorsra érdemes — egykori kis zsidótemplom, fedelet kaphatnának az öre­gek valamelyik régi ház irodának, raktárnak használt helyiségeiben. Vagy éppen­séggel majd a valamikori szakmunkásképző intézet­ben, a Zalár utcában, ahol ideiglenesen a számítóköz­pont működik. S ha a ta­nács is a nemes ügy mellé állna támogatásával, minden bizonnyal társadalmi mun­kát lehetne szervezni egy-egy kis átalakításra, renoválásra, hogy a szükséges berendezés méltó környezetbe kerüljön. Segítsünk hát, ahogy tu­dunk ! Mert idős ismerőseink, ba­rátaink — ezek a kedves öregek, akik oly sokat tet­tek „aktív korukban” jele-; nünkért és jövőnkért — iga­zán megérdemelnék, hogy nyugdíjas éveik szebben teljenek szeretett városuk­ban! Gyóni Gyula 1-981. április 29., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents